Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Hírek a fejben - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 13.

Csúri Ákos
2017.08.13.

Rohadt egy álom volt. Szerda éjjel, tengerpart, nyaralás, füled mellett gyermeki szuszogás, amikor kintről villámlás, mennydörgés, tengermorajlás szűrődik be. Van ilyen, vihar.

Ám.

Ám valami egészen elképesztő tébolydává alakult az álmod, utolért az újságírói végzet, híreket álmodtál a fejedbe, ráadásul fikcióval bővítetted azokat.

Egymás mellé kerültek a budai bevásárlóközpontok.

A Mammut 1 tetejét arcukat ún. palesztin sállal takaró terrorista fegyveresek szállták meg, időközönként kirohantak a tető szélére és válogatás nélkül engedtek sortüzeket az utcára, miközben a hangosbemondón magyarul(!) adták tudtunkra: van egy golyó, ami találat után 15 perccel felrobban. 1 az ezerből. Hogy ne nyugodj meg, amikor véget ér sorozat.

Egymás után, vagy háromszor játszódott le, amíg találat ért. Látom még most is az arcot az oszlop mögül, már az utcán előbújva, személyemre, pontosan célozva, látom a golyót, kúszok, esek-kelek négykézláb (valami megmagyarázhatatlan ok miatt a MOM árkádja sejlik fel), karon talál, és akkor felébredtem...

Mondhatnám, hogy filmbeillő (az ötletért copyright díjat kérek, hogy valamit hátra hagyhassak), de egészen rémisztő volt.

Miért ezt álmodtam? Miként fészkelődnek be a napi hírek – migráció, terrorizmus – ebben a formában a nyaraló álmaimba?

Mert ilyen világot élünk.

Holott.

Holott az öcsém ma ünnepli negyvenedik születésnapját. Szerkesztő barátom meg tegnap, és unokanővérem is kerek (tízessel több) évfordulóhoz érkezett szombaton. Ez a 98. Üzenet. Már csak kettő kell és eredeti terveim alapján befejezhetem. Az is kerek szám. Minden egyben – lehetne.

A hírek, a való világ tovább transzformált hírei azonban felülírnak mindent.

Ha ma megoldódna minden a glóbuszon, akkor is kellene vagy 50 év, mire elfelednénk napi szinten ezeket. Legalább a fejünkből űzzük ki – miközben egyre inkább befészkelődnek.

Ez az igazi Bumm a fejbe!

Van egyáltalán értelme folytatni? „Üzenni”? Nem pusztába kiáltott szavak ezek?

Folytassam?

Minek.

Vivien a címlapon, de van ennél fontosabb - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 6.

Azért a Figyelőnél figyelnek a közérzetünkre. Máskülönben nehezen értelmezhető a múlt heti címlapjuk. Ebben a rettentő kánikulában valóságos hidegzuhanyként éri a közéleti hetilapot kezébe vevő olvasót, hogy a borítóról Kökény-Szalai Vivien néz rá, mint a heti nagyinterjú alanya. (Az interjú nagyjából ennyit is ér, de egy részt majd még citálok belőle. Megéri.) A nyomasztó hőségben ez a dermesztő jégfröccs valóban új erőre kapatja az embert.

Szerencsére a lapban cikket jegyez Kiszelly Zoltán is - egy jóval fontosabb kérdésben. A mediterrán taxiról, az Európa partjaihoz szervezetten utaztatott migránsokról értekezik adatokkal, citátumokkal. Például arról, hogy

a nagy demokráciaexport és arab tavasz keretében meglincselt egykori líbiai vezető, Moammer Kadhafi évi 5 milliárd euróért cserébe zokszó nélkül lezárta országa határait a fekete-afrikai migránsok elől. Nem is volt gond. Most meg bazi nagy a fejetlenség.

Idén már több mint 20 százalékkal többen érkeztek (az azonos időszakban) Itália partjaihoz, mint tavaly. És retteghet Spanyolország is. Mert hogy a migránsok 73 százaléka életerős férfi. Tavaly Olaszországba 183 ezren jutottak el, akiknek 3(!) százaléka volt valódi menekült!

Líbia három részre szakadt, a határokat megnyitották, az embercsempészet az egyik fő bevételi forrás.

Nem fogok most sorosozni, meg brüsszelezni (nem voltam jelen, amikor a lóvéért cserébe megfogalmazták a titkos kéréseket, feladatokat – már ha volt ilyen -, meg amúgy is kiderül minden egyszer), de az tény, hogy baromi szervezetten „mentenek” az NGO-hajók, összejátszva a csempészekkel (nyugati cikkek szólnak a jelzőfényekről, az ideiglenesen kikapcsolt jeladókról, behajózásokról, nemzetközi vizeken hipp-hopp embermentésekről). Szívesebben olvastam volna Vivien asszony nagyinterjúban mindezek Tény(ek)szerű feldolgozásáról. Nem tehettem. Helyette megkaptam Kamasz Melinda azon kérdését – és az arra adott választ -, ami mindenre magyarázatot ad hőgutában és téli fagyban egyaránt. Idézem:

„- Az is elképzelhető, hogy egyszer politikus lesz?

- Érdekes kérdés. De annyi feladatom van a TV2-nél, hogy őszintén szólva nem volt még időm ezen gondolkodni”. 

Mindezt így, szó szerint. Mi lesz, ha Viviennek lesz ideje gondolkodni? 

Magyarország bizonyított - Vasárnapi üzenet, 2017. július 30.

Ha a kétkedők irányíthatták volna a vizes vébét, akkor a megnyitó előtti félórától a záró ceremónia utolsó aktusáig irgalmatlan csőtörés lett volna Budapesten, befulladt volna minden, a károgók tort ültek volna folyamatosan, a Momentum a mennybe megy, et cetera.

Nem volt csőtörés.

Volt viszont a vizes vb mellett Győrben egy parádés (és soha nem látott magyar eredményességet hozó) ifjúsági olimpia (EYOF) és egy Forma 1-es Magyar Nagydíj is.

Zökkenőmentesen.

Magyarország bizonyította, hogy képes egy időben, magas színvonalon három – különböző infrastruktúrát és felkészültséget igénylő – világeseményt megrendezni a sportban. (A vizes vb, amúgy, az olimpia és foci vb után a 3. legnagyobb sportesemény glóbuszunkon…). Nem mellékesen közben három éjszakát (négy napot) a magyar fővárosban töltött a világ egyik legvédettebb személye, az izraeli miniszterelnök is.

Szervezés a tetőfokon – hibátlanul.

Ennél jobb ajánlólevél nem kellett volna a NOB limai, olimpiai helyszíneket 2024-re és 2028-ra kijelölő kongresszusára.

Biztosan most is sokan aláírnák az olimpiaellenes íveket…

Balfékek!

Az erő Orbánnal van - Vasárnapi üzenet, 2017.július 23.

Amikor két éve – talán elsőként – megírtam az Orbán-Hunyadi hasonlatot, akkor kaptam hideget-meleget, kritikát, cikizést, miegymást.

A véleményem ma sem változott.

A tegnapi tusványosi beszéd után nem is változhatott. Orbán Viktor erőt demonstrált. Nem mutatott – demonstrált. Megmutatta, hogy a magyar politikai porondnak ő az egyetlen szereplője, akinek letisztult víziója van az elkövetkezendő 50 évre. Sőt, tovább megyek: nem csak a trianoni határokon belül, hanem szemmel láthatóan egész Európában. Nagy becsben kell tartani az ilyesmit.

Erős és erősödő Magyarországról beszélt. Tényekkel, számokkal. Hogy amit a multiktól elvesz, azt a magyar családoknak adja. A multi persze berzenkedik és szankciókért lobbizik a brüsszeli döntéshozóknál. A magyar család meg köszöni és elteszi az évtizedek óta nem várt (sőt, még csak nem is remélt) „ajándékot”. Nem demonstrál az utcán, nem ír könnyekkel átitatott köszönő leveleket – maximum kitölti a nemzeti konzultáció vonatkozó kérdéseit, visszaküldi, és jövőre lemegy választani. A voksa – mint mindig – a saját pénztárcájáról szól majd. Az ígéretspirál hatalmas lesz – a demagógia bajnokságban Botka erősen kezdett a tartalom nélküli, de jól hangzó rákosista mondattal, Fizessenek a gazdagok! –, de teljesítés kevés. Orbán 8 évet tud felmutatni a teljesítés tekintetében.

Most új terepen nyit frontot. A multi gyárakban legyen annyi a bér, ami a multik anyaországaiban azonos munkáért. Pillanatok alatt radikálisan csökkenni fog a külhonban munkát kereső és szerencsét próbáló hazánkfiai száma. Ez is nagy harc lesz. De igazságos. Éppen ezért nehéz ügye lesz Macronnak szeptemberben, amikor Budapesten majd arról győzködi a V4-ek vezetőit, hogy kidobja országából a közép és kelet-európai munkavállalókat.

Kampányában ezt ígérte – vabankra játszva. Ott bejött. Most már meg is kellene valósítania. Ez nehezebb lesz.

Orbán a kampányában 10 év alatt 1 millió munkahelyet ígért. Időarányosan nem áll rosszul. Ő már kiszámítható erő: tudni lehet, hogy ígéreteiből mennyi valósul meg.

Most úgy tetszik, hogy sok.

Ezért van vele az ERŐ. Itthon, Európában. Lehet, hogy vannak megkérdőjelezhető káderdöntései (vannak), lehet, hogy vannak irritáló személyek a környezetében (vannak), lehet, hogy vannak vissza- és teljesítmény nélkülinek tetsző meggazdagodások a holdudvarban (vannak), de az összkép így is brutális erőt mutat: Orbán – az egykori szadesz-szlogent ide citálva – tudja, meri és teszi.

Ellenfelei meg csodálják (bár nyilván tagadják), hebegnek-habognak-hablatyolnak és hangzatos paneleket harsognak.

Ez kevés, ez nagyon kevés egy valós erővel szemben.

Ennek a „zöld inges beszédnek” tegnap ez volt a lényege.

A magyar lélek - Vasárnapi üzenet, 2017.július 16.

Egészen egyszerűen nem érdekel, hogy mennyibe került. (Ebben az esetben még az sem, hogy „hány lélegeztető gépet, CT-t” és egyéb demagógia-együtthatót lehetett volna belőle vásárolni. Azért lehetne, de ez most a „más kérdés” kategóriájába sorolandó.)

Ez minden pénzt megért. Olyan ország- és magyarság imázst láthattunk péntek éjjel, amit 800 milliárd dollárnyi fizetett reklám és hirdetés sem eredményez.

Káel Csaba (és számtalan munkatársa) igazolta a miniszterelnök sokszor elhangzott mondatát: a magyar egy tehetséges, okos nemzet. Másképpen: magyar, tehát tehetséges.

Mert az a tabló, az a végtelen precizitással (igazolva a számtalan kiváló magyar matematikust) összeállított, ezredmásodpercre működő és összhangot teremtő szellemi és technikai kapcsolatrendszer, elbűvölő látványvilág, fény- és víztechnika, táncritmusra felelő effektusok, magyar népdal és amerikai pop zene, Liszt rapszódiája és az operett – mind-mind végtelen egységet alkotott. S mindezt nem színházteremben, vagy sportstadionban, hanem egy folyó partján – kiaknázva a víz adta összes asszociációt, sugallatot.

Parádés volt, na.

És azon vettem észre magam, hogy teljesen azonosulni tudtam a látottakkal. Aki ismer, tudja, hogy az autentikus néptánc, népdal és folklór maximális híve vagyok, nehezen fogadom az ilyen-olyan feldolgozásokat, de most mégis elfogadtam az ExperiDance vonulatát, mert ide ez kellett. Így lett a magyar folklórkincs nemzetközi. (Ettől még az üllési Fonó műsorát hamarabb nézem meg színházban, mint Román Sándorékat, de ez már csak ízlés kérdése.)

Megkaptunk mindent, ami a magyar lelkekben szunnyadva, vagy intenzíven jelen van.

De a magyar lélek már csak olyan, hogy a megnyitó alatt is folyamatos volt a matematika órán a facebookon, hogy „miért került ennyibe, mi került ezen ennyibe” et cetera.

Szegények.

Elvakultságukban nyilván nem láttak a szemüktől.

Csak sajnálni lehet őket. Lelki szegények.

De ha már ennyire matekolnak, akkor vessenek már egy-egy pillantást a vezető nyugati lapok, tévétársaságok médiaajánlataira, a riói vagy londoni olimpia megnyitóünnepségének büdzséjére és gondolkozzanak el azon, hogy pusztán a várat, a Parlamentet, az éjszakai, kivilágított fővárost mutató, számtalan televíziós csatornán a világ minden táján látható képsorok mekkora reklámértékkel rendelkeznek.

A világ harmadik legnagyobb sporteseményét rendezi most hazánk és a főváros. Lesznek dugók – Hamburgban is voltak a G20-csúcstalálkozó alatt. Onnan is bejárták a képek a világ hírműsorait. (Nem a dugókról, hanem a randalírozásról…).

Vajon melyik a jobb országimázs?

Minden elismerés Káelé és csapatáé. Nagyot alkottak. Nem fanyalgok, hanem megköszönöm. 

Fotó: MTI

Akkor most miről beszélünk? - Vasárnapi üzenet, 2017.július 9.

Megy itt a nagy háborgás a sajtóban a sajtóról, hogy Mészáros Lőrincnek hány lapja van, meg hogy – a Heti Válasz érdekes összeállításából is kitetszően – a „botkisták” azzal vádolják a nagy öreg Puch Lászlót a szociknál, hogy a Fidesz kitartottja, és vörös médiáját a kormány pénzeli.

Miközben…

…miközben csak kézbe kellett venni július 5-én, szerdán, a két zászlóshajónak gondolt újságot, és rögtön szembesülhettünk a nevetséges és szomorú valósággal. 

A Mészáros-Liszkay-Csermely fémjelezte Mediaworks kiadó országosan legismertebb terméke, a Nemzeti Sport, mintha egy 1862-es szótár alapján szerkesztődött volna:

Nemzeti Sport

Ijedség helyett ijedtség lett úrrá rajtam e cím láttán. 

Az egykor szebb napokat látott „szakszervezeti” lap, a népszabadságosodott Népszava meg Lapszél rovatában (mondjuk minimum 2 nap fáziskéséssel – szerdai lapszámban egy vasárnap esti hír) hozza Lányi Zsolt, egykori kisgazda alelnök halálhírét ekképpen: 

 

Jól láthatóan Lányi képét már a következő hírcím alá szerkesztve… 

Dolgoztam – nem is keveset – napi és hetilapoknál, így tudom, hogy egy cikk címe a következő emberek szeme elé kerül, mielőtt az Olvasókhoz jutna:

szerző, rovatszerkesztő, címszerkesztő, korrektor, napos (felelős) szerkesztő, főszerkesztő (vagy főszerkesztő-helyettes).

Azaz minimum 6(!) ember.

Mészáros? Liszkay? Csermely? Puch? Kerényi?

Kit érdekelnek, ha ez a szint. Ha egy átlagos, főszezonos szerdai napon, találomra felütött két „zászlóshajó” ezt a „szakmai nívót” hozza.

Kedves hőbörgők (itt és ott): akkor most miről is beszélünk?

Sajtótragédiáról.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Macron és az ébredő olaszok

2017.06.29.

A Blogstar olaszországi tudosítója küldött egy kis helyi kommentárt a három nappal ezelőtti hírhez, amely szerint a jobbközép rendesen tarolt a helyhatósági választásokon.

„Azért a Centro Destra győzelme érzésem szerint elsősorban Matteo Salvininek, a Lega Nord titkárának és az ő munkájának köszönhető. Berlusconi már nem sok vizet zavar...”.

Erős felütés, de azért ő is nagyon fontosnak tartja, hogy a jobboldal által megnyert 111 város között 21 nagyváros van. „Genova, ahol eddig mindig a komcsik voltak a székekben, Piacenza, Verona, Sesto San Giovanni, amit az olasz Sztálingrádként tartanak nyilván”.

Viszont – teszi hozzá reálisan – ez hihetetlen felelősség is, hiszen előbb vagy utóbb csak meglesz az a választási törvény, és az emberek elmennek majd szavazni országosan is. Márpedig ha ezekben a városokban nem kezdődik meg az ígéretek megvalósítása, akkor egy alacsony választási részvéttel a jobboldal csúnya vereséget szenvedhet.

„Ami különben meglepett, az az, hogy ebben a vörös kommunista országban az extra baloldalt képviselő Movimento 5 Stelle olyan csúnyán elbukott. Tavaly még megnyerték Rómát és Torinót, most meg semmit...”.

Majd meglátjuk.

És akkor bónuszként íme egy cikk Európa „új reménységéről”, Macronról, aki „imádja és segíti” az igazságos migrációt. Az imolaoggi.it-n megjelent cikk nagy vonalakban arról ír, hogy

Ventimiglia-nál – a Roja folyón keresztül – 400 bevándorló szeretett volna Franciaországba jutni, de ezeket a francia nemzeti csendőrség – malinois kutyákat is bevetve(!) – összefogdosta és visszatessékelte Olaszországba.

De Macronnak kurva nagy a pofája, amikor arról kell beszélni, hogy Magyarország mit érdemel, mert olyan rosszul bánik a „szegény, szerencsétlen, emberi jogaikban megtiport” menekültekkel. Persze, addig se vele – és csendőrei cselekedeteivel – foglalkoznak. (Mondjuk, megérne egy külön misét a V4-ek macroni szapulása és a francia gazdaság vs német gazdasági fölény közötti összefüggés elemzése is.)

Ez a migráns-maszlag kezd egyre inkább átláthatóvá válni – még a politikai vakoknak is. Példa erre Matteo Renzi, a vérkommunista Demokrata Párt titkára, volt miniszterelnök is, aki mostanra már belátta, hogy az olaszországi migráns helyzet tarthatatlan.

Milyen szép is ez a hirtelen megvilágosodás…

Alig 1 éve még arról pofázott, hogy Olaszország és az olaszok akkor is megmentik, befogadják a bevándorlókat, ha Európa többi országa nem fogadja őket. Mert van „B” terv. Na, azóta minden szavazást, választást elveszített – és így a jobboldal megerősödött. Renzi pedig ráébredt, hogy az olaszok nincsenek már annyira odáig a bevándorlásért. (Nagy kérdés, hogy az átlag olasz eddig mennyire volt „oda”…) Renzi tehát most mást mond. Olaszhonban meg azt is tudják, hogy halálosan irigy Macronra, és olyanná próbálja alakítani az olasz választási törvényt, hogy alacsony részvétel mellett is nyerhessen a Demokrata Párt.

Reméljük, nem fog neki sikerülni.

Miként azt is, hogy Macron kétarcúsága és álságossága is egyre nyilvánvalóbbá válik „az egy év alatt felépítjük a győztes demokratát” delíriumában – itthon és Európában – élők számára is.

Macron egy kétszínű piperkőc. Nem több, de nem is kevesebb.

Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Ezeket a cikkeket olvastad már?