Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Kerítést a román határra is! - Vasárnapi üzenet, 2017. szeptember 17.

Na, akkor kard ki kard! Miután már a plafon nélküli migra-szétosztásról hablatyolnak a brüsszeli irodákban, ideje lenne, hogy mi is a sufniba dobjuk a „pc”, komilfó hozzállásunkat és az adjonisten fogadjistenét mutassuk be.

Azaz villámgyorsan kerítést építeni a román-magyar határszakaszra!

Miért?

Ezért.

Idézet következik az index.hu oldalról: Egyre több menekült próbál Románián keresztül eljutni Nyugat-Európába. Augusztus közepe óta ugyanis már az ötödik menekültekkel megtelt hajót fogták el a román hatóságok a Fekete-tengeren, írja a Yahoo.com. Románia nem tagja a Schengen-zónának és egészen ezidáig viszonylag jól elkerülték őket a bevándorlók.

A legutóbbi hajón 150 ember nyomorgott, a harmaduk gyermek. Ezzel 570-re nőtt az iraki, szíriai, iráni, pakisztáni és afganisztáni menekültek száma kevesebb mint egy hónap alatt. Ez egy elég nagy szám, ugyanis 2014-ben – amikor utoljára relatíve sok menekült érkezett a országba – egész évben csak 300-an érkeztek a Fekete-tenger felől.

Úgy tűnik, hogy a csempészek megpróbálnak utat találni a Fekete-tengeren keresztül- mondta az EU határvédelmi hivatalának szóvivője.

Az embercsempészek 1-3 ezer ezer eurót kérnek el személyenként a török-román útért. A hajók ugyanolyan lélekvesztők, mint amik a mediterrán térségben próbálkoznak, csakhogy a Fekete-tengeren sokkal veszélyesebb hajózni, különösen a hideg hónapokban. (...) Temesváron, közel a magyar határhoz több száz menekült várja, hogy lehetőség adódjon a határátkelésre”. 

Na, akkor most elő logarléceket, felszabadítani a költségvetési tartalékban erre szánt összeget, villámgyorsan kiválasztani a kivitelezőt és felhúzni a kerítéseket. Javaslom, hogy rögtön az elsőt és a másodikat is.

És nagy ívben tojni arra, hogy Merkel Mutti pénzmegvonással fenyeget – igazi demokrata, mi? – bennünket az általuk „szolidaritásnak” hívott országveszejtés elkerülése miatt.

És coki.

Helló, migráns! - Vasárnapi üzenet, 2017.szeptember 10.

Az Európai Bíróság szerdai döntése csak egy kellemes fedőakciója volt a valódi tervnek. Az ugyanis cseppet sem lehet véletlen, hogy a se hús-se hal ítélet (szabályos volt a határozathozatal, khmmm, de a migrák már nem érnek ide szeptember 26-ig) másnapján rögtön előálltak a farbával: emeljük csak meg a szétosztandók számát – a többszörösére. Ezrek helyett – idővel – milliók.

Az Emil Rulez zenekar népszerű Hello tourist! számának átköltött címe ezért adekvát. A brüsszeli bürokrácia pont lesz.rja a robbantásokat, a terroristákat, a kamionnal, furgonnal békés tömegbe hajtó pszichopatákat,  a megfelelési kényszerű német áruházlánc templomkereszt-satírozó, photoshoppoló elmebeteg kampányát – a lényeg, hogy a nemzetállami gondolkodást és gondoskodást egy balhoroggal a padlóra lehetett küldeni.

Csakhogy.

A nemzetállamokat nem zsoldosok irányítják és lakják.

Úgyhogy felállnak a padlóról és azzal a lendülettel egy olyan jobbhorgot visznek be a tornából felmentett kétes nemi identitású aktakukacoknak, hogy a fal (kerítés) adja a másikat. És akkor vége a szép szónak, páros lábbal rúgják ki a közvetve életükre törőket.

Mert ne szépítsük: ez a gondolkodás ön- és közveszélyes.

Persze egy olyan vízfejtől, ahol a vezetők jelentős része vagy homoszexuális, vagy karriervágytól fűtötten gyermektelen heteroszexuális, mást nemigen várhatunk.

Ezek a politikusok a történelemkönyveknek játszanak.

Csak éppenséggel nem egy erős, egységes, szilárd, kultúráját, identitását a nagy válságban megvédő Európa vezetőiként fognak belekerülni, hanem mint azok a személyek, akik miatt megszűnt Európa, lakossága kicserélődött, akik levetették a több ezer éves kereszténység-keresztyénség szimbólumait, akik házhoz hozták a keresztényüldözést, akik szétverték az öreg kontinenst.

Mindezt pár rongyos eurócentért.

A britek már megmondták: csesszetek egyedül.

Lassan a V4-eken a sor.

Brüsszel sajnálja a pénzt a kerítésre - Vasárnapi üzenet, 2017.szeptember 3.

Azért elmehetnek a jó nagy francba! (Hú, de cizellált voltam...). Magyarországot lefasisztázzák, lenácizzák, mert merészelt tovább látni az orránál. Merkel bedobja a meghívó levelet (a Willkommenskultur és a Megoldjuk, akárhogy is szépítgetik manapság és próbálnak gőzerővel visszakozni belőle), migránssimogató „civil” szervezetek ontják a svéd, dán, norvég „gyertek, szeretünk, tiétek a házunk, pénzünk” Goebbelset megszégyenítő propagandát, a német híradókat bejárják az NDK-s televíziós esztrád műsorokhoz hasonló színvonalú migraköszöntések képsorai.

A baromira szolidáris európai tücsök egész nyáron (2015) hegedült.

A magyar hangya – nagyokat nyelve a becsmérlő, alattomos és alaptalan vádakra – meg dolgozott. Kerítést épített.

És ezzel életeket védett meg.

Hálát és pénzt nem kapott érte, csak pofont, köpést, rúgást.

2016. január elsején hordába verődött migraférfiak-legények molesztálták a willkommenskultur hölgytagjait.

A német média meg azon tanakodott, hogy ez hír-e, és ha igen, akkor miként hallgassa el.

Magyarországon békésen telt az újévi éjszaka.

És aztán fel kellett húzni a második kerítést is.

Európa védelmében.

Annak az Európának a védelmében, ahol késelnek, robbantanak, emberek közé hajtanak a migra-terroristák.

Most annyit kértünk, hogy egy picinyke összeggel – utólag – ugyan járuljanak már hozzá Európa védelméhez. A junckeri válasz: egy nagy fityiszt! Kerítésre nem adunk pénzt, meg amúgy is 2014 és 2020 között egy talicskányi pénz ömlik Magyarországra.

Egy a baj: a kettőnek semmi köze egymáshoz!

Az egyik a védelem, a másik, de hagyjuk is, mert ezeknek a fejével reménytelenség gondolkozni.

Egy szó mint száz: Brüsszel sajnálja pénzt a magyar kerítésre, saját maga védelmére.

(Érdekes: a török-bolgár határra adott, az amerikai-mexikói kerítés annyira nem zavarja őket...).

De ha nekik az kell, hogy a legnépszerűbb férfi név Brüsszelben a Mohamed legyen (már az), és robbantgassanak repterükön, metrójukban, akkor hajrá! Maximum majd beszínezi a fb-profilját az, aki akarja.

De eljön még az idő, amikor Magyarország fog fityiszt mutatni. És az sokkal jobban fog fájni.

Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Hírek a fejben - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 13.

Csúri Ákos
2017.08.13.

Rohadt egy álom volt. Szerda éjjel, tengerpart, nyaralás, füled mellett gyermeki szuszogás, amikor kintről villámlás, mennydörgés, tengermorajlás szűrődik be. Van ilyen, vihar.

Ám.

Ám valami egészen elképesztő tébolydává alakult az álmod, utolért az újságírói végzet, híreket álmodtál a fejedbe, ráadásul fikcióval bővítetted azokat.

Egymás mellé kerültek a budai bevásárlóközpontok.

A Mammut 1 tetejét arcukat ún. palesztin sállal takaró terrorista fegyveresek szállták meg, időközönként kirohantak a tető szélére és válogatás nélkül engedtek sortüzeket az utcára, miközben a hangosbemondón magyarul(!) adták tudtunkra: van egy golyó, ami találat után 15 perccel felrobban. 1 az ezerből. Hogy ne nyugodj meg, amikor véget ér sorozat.

Egymás után, vagy háromszor játszódott le, amíg találat ért. Látom még most is az arcot az oszlop mögül, már az utcán előbújva, személyemre, pontosan célozva, látom a golyót, kúszok, esek-kelek négykézláb (valami megmagyarázhatatlan ok miatt a MOM árkádja sejlik fel), karon talál, és akkor felébredtem...

Mondhatnám, hogy filmbeillő (az ötletért copyright díjat kérek, hogy valamit hátra hagyhassak), de egészen rémisztő volt.

Miért ezt álmodtam? Miként fészkelődnek be a napi hírek – migráció, terrorizmus – ebben a formában a nyaraló álmaimba?

Mert ilyen világot élünk.

Holott.

Holott az öcsém ma ünnepli negyvenedik születésnapját. Szerkesztő barátom meg tegnap, és unokanővérem is kerek (tízessel több) évfordulóhoz érkezett szombaton. Ez a 98. Üzenet. Már csak kettő kell és eredeti terveim alapján befejezhetem. Az is kerek szám. Minden egyben – lehetne.

A hírek, a való világ tovább transzformált hírei azonban felülírnak mindent.

Ha ma megoldódna minden a glóbuszon, akkor is kellene vagy 50 év, mire elfelednénk napi szinten ezeket. Legalább a fejünkből űzzük ki – miközben egyre inkább befészkelődnek.

Ez az igazi Bumm a fejbe!

Van egyáltalán értelme folytatni? „Üzenni”? Nem pusztába kiáltott szavak ezek?

Folytassam?

Minek.

Vivien a címlapon, de van ennél fontosabb - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 6.

Azért a Figyelőnél figyelnek a közérzetünkre. Máskülönben nehezen értelmezhető a múlt heti címlapjuk. Ebben a rettentő kánikulában valóságos hidegzuhanyként éri a közéleti hetilapot kezébe vevő olvasót, hogy a borítóról Kökény-Szalai Vivien néz rá, mint a heti nagyinterjú alanya. (Az interjú nagyjából ennyit is ér, de egy részt majd még citálok belőle. Megéri.) A nyomasztó hőségben ez a dermesztő jégfröccs valóban új erőre kapatja az embert.

Szerencsére a lapban cikket jegyez Kiszelly Zoltán is - egy jóval fontosabb kérdésben. A mediterrán taxiról, az Európa partjaihoz szervezetten utaztatott migránsokról értekezik adatokkal, citátumokkal. Például arról, hogy

a nagy demokráciaexport és arab tavasz keretében meglincselt egykori líbiai vezető, Moammer Kadhafi évi 5 milliárd euróért cserébe zokszó nélkül lezárta országa határait a fekete-afrikai migránsok elől. Nem is volt gond. Most meg bazi nagy a fejetlenség.

Idén már több mint 20 százalékkal többen érkeztek (az azonos időszakban) Itália partjaihoz, mint tavaly. És retteghet Spanyolország is. Mert hogy a migránsok 73 százaléka életerős férfi. Tavaly Olaszországba 183 ezren jutottak el, akiknek 3(!) százaléka volt valódi menekült!

Líbia három részre szakadt, a határokat megnyitották, az embercsempészet az egyik fő bevételi forrás.

Nem fogok most sorosozni, meg brüsszelezni (nem voltam jelen, amikor a lóvéért cserébe megfogalmazták a titkos kéréseket, feladatokat – már ha volt ilyen -, meg amúgy is kiderül minden egyszer), de az tény, hogy baromi szervezetten „mentenek” az NGO-hajók, összejátszva a csempészekkel (nyugati cikkek szólnak a jelzőfényekről, az ideiglenesen kikapcsolt jeladókról, behajózásokról, nemzetközi vizeken hipp-hopp embermentésekről). Szívesebben olvastam volna Vivien asszony nagyinterjúban mindezek Tény(ek)szerű feldolgozásáról. Nem tehettem. Helyette megkaptam Kamasz Melinda azon kérdését – és az arra adott választ -, ami mindenre magyarázatot ad hőgutában és téli fagyban egyaránt. Idézem:

„- Az is elképzelhető, hogy egyszer politikus lesz?

- Érdekes kérdés. De annyi feladatom van a TV2-nél, hogy őszintén szólva nem volt még időm ezen gondolkodni”. 

Mindezt így, szó szerint. Mi lesz, ha Viviennek lesz ideje gondolkodni? 

Magyarország bizonyított - Vasárnapi üzenet, 2017. július 30.

Ha a kétkedők irányíthatták volna a vizes vébét, akkor a megnyitó előtti félórától a záró ceremónia utolsó aktusáig irgalmatlan csőtörés lett volna Budapesten, befulladt volna minden, a károgók tort ültek volna folyamatosan, a Momentum a mennybe megy, et cetera.

Nem volt csőtörés.

Volt viszont a vizes vb mellett Győrben egy parádés (és soha nem látott magyar eredményességet hozó) ifjúsági olimpia (EYOF) és egy Forma 1-es Magyar Nagydíj is.

Zökkenőmentesen.

Magyarország bizonyította, hogy képes egy időben, magas színvonalon három – különböző infrastruktúrát és felkészültséget igénylő – világeseményt megrendezni a sportban. (A vizes vb, amúgy, az olimpia és foci vb után a 3. legnagyobb sportesemény glóbuszunkon…). Nem mellékesen közben három éjszakát (négy napot) a magyar fővárosban töltött a világ egyik legvédettebb személye, az izraeli miniszterelnök is.

Szervezés a tetőfokon – hibátlanul.

Ennél jobb ajánlólevél nem kellett volna a NOB limai, olimpiai helyszíneket 2024-re és 2028-ra kijelölő kongresszusára.

Biztosan most is sokan aláírnák az olimpiaellenes íveket…

Balfékek!

Az erő Orbánnal van - Vasárnapi üzenet, 2017.július 23.

Amikor két éve – talán elsőként – megírtam az Orbán-Hunyadi hasonlatot, akkor kaptam hideget-meleget, kritikát, cikizést, miegymást.

A véleményem ma sem változott.

A tegnapi tusványosi beszéd után nem is változhatott. Orbán Viktor erőt demonstrált. Nem mutatott – demonstrált. Megmutatta, hogy a magyar politikai porondnak ő az egyetlen szereplője, akinek letisztult víziója van az elkövetkezendő 50 évre. Sőt, tovább megyek: nem csak a trianoni határokon belül, hanem szemmel láthatóan egész Európában. Nagy becsben kell tartani az ilyesmit.

Erős és erősödő Magyarországról beszélt. Tényekkel, számokkal. Hogy amit a multiktól elvesz, azt a magyar családoknak adja. A multi persze berzenkedik és szankciókért lobbizik a brüsszeli döntéshozóknál. A magyar család meg köszöni és elteszi az évtizedek óta nem várt (sőt, még csak nem is remélt) „ajándékot”. Nem demonstrál az utcán, nem ír könnyekkel átitatott köszönő leveleket – maximum kitölti a nemzeti konzultáció vonatkozó kérdéseit, visszaküldi, és jövőre lemegy választani. A voksa – mint mindig – a saját pénztárcájáról szól majd. Az ígéretspirál hatalmas lesz – a demagógia bajnokságban Botka erősen kezdett a tartalom nélküli, de jól hangzó rákosista mondattal, Fizessenek a gazdagok! –, de teljesítés kevés. Orbán 8 évet tud felmutatni a teljesítés tekintetében.

Most új terepen nyit frontot. A multi gyárakban legyen annyi a bér, ami a multik anyaországaiban azonos munkáért. Pillanatok alatt radikálisan csökkenni fog a külhonban munkát kereső és szerencsét próbáló hazánkfiai száma. Ez is nagy harc lesz. De igazságos. Éppen ezért nehéz ügye lesz Macronnak szeptemberben, amikor Budapesten majd arról győzködi a V4-ek vezetőit, hogy kidobja országából a közép és kelet-európai munkavállalókat.

Kampányában ezt ígérte – vabankra játszva. Ott bejött. Most már meg is kellene valósítania. Ez nehezebb lesz.

Orbán a kampányában 10 év alatt 1 millió munkahelyet ígért. Időarányosan nem áll rosszul. Ő már kiszámítható erő: tudni lehet, hogy ígéreteiből mennyi valósul meg.

Most úgy tetszik, hogy sok.

Ezért van vele az ERŐ. Itthon, Európában. Lehet, hogy vannak megkérdőjelezhető káderdöntései (vannak), lehet, hogy vannak irritáló személyek a környezetében (vannak), lehet, hogy vannak vissza- és teljesítmény nélkülinek tetsző meggazdagodások a holdudvarban (vannak), de az összkép így is brutális erőt mutat: Orbán – az egykori szadesz-szlogent ide citálva – tudja, meri és teszi.

Ellenfelei meg csodálják (bár nyilván tagadják), hebegnek-habognak-hablatyolnak és hangzatos paneleket harsognak.

Ez kevés, ez nagyon kevés egy valós erővel szemben.

Ennek a „zöld inges beszédnek” tegnap ez volt a lényege.

A magyar lélek - Vasárnapi üzenet, 2017.július 16.

Egészen egyszerűen nem érdekel, hogy mennyibe került. (Ebben az esetben még az sem, hogy „hány lélegeztető gépet, CT-t” és egyéb demagógia-együtthatót lehetett volna belőle vásárolni. Azért lehetne, de ez most a „más kérdés” kategóriájába sorolandó.)

Ez minden pénzt megért. Olyan ország- és magyarság imázst láthattunk péntek éjjel, amit 800 milliárd dollárnyi fizetett reklám és hirdetés sem eredményez.

Káel Csaba (és számtalan munkatársa) igazolta a miniszterelnök sokszor elhangzott mondatát: a magyar egy tehetséges, okos nemzet. Másképpen: magyar, tehát tehetséges.

Mert az a tabló, az a végtelen precizitással (igazolva a számtalan kiváló magyar matematikust) összeállított, ezredmásodpercre működő és összhangot teremtő szellemi és technikai kapcsolatrendszer, elbűvölő látványvilág, fény- és víztechnika, táncritmusra felelő effektusok, magyar népdal és amerikai pop zene, Liszt rapszódiája és az operett – mind-mind végtelen egységet alkotott. S mindezt nem színházteremben, vagy sportstadionban, hanem egy folyó partján – kiaknázva a víz adta összes asszociációt, sugallatot.

Parádés volt, na.

És azon vettem észre magam, hogy teljesen azonosulni tudtam a látottakkal. Aki ismer, tudja, hogy az autentikus néptánc, népdal és folklór maximális híve vagyok, nehezen fogadom az ilyen-olyan feldolgozásokat, de most mégis elfogadtam az ExperiDance vonulatát, mert ide ez kellett. Így lett a magyar folklórkincs nemzetközi. (Ettől még az üllési Fonó műsorát hamarabb nézem meg színházban, mint Román Sándorékat, de ez már csak ízlés kérdése.)

Megkaptunk mindent, ami a magyar lelkekben szunnyadva, vagy intenzíven jelen van.

De a magyar lélek már csak olyan, hogy a megnyitó alatt is folyamatos volt a matematika órán a facebookon, hogy „miért került ennyibe, mi került ezen ennyibe” et cetera.

Szegények.

Elvakultságukban nyilván nem láttak a szemüktől.

Csak sajnálni lehet őket. Lelki szegények.

De ha már ennyire matekolnak, akkor vessenek már egy-egy pillantást a vezető nyugati lapok, tévétársaságok médiaajánlataira, a riói vagy londoni olimpia megnyitóünnepségének büdzséjére és gondolkozzanak el azon, hogy pusztán a várat, a Parlamentet, az éjszakai, kivilágított fővárost mutató, számtalan televíziós csatornán a világ minden táján látható képsorok mekkora reklámértékkel rendelkeznek.

A világ harmadik legnagyobb sporteseményét rendezi most hazánk és a főváros. Lesznek dugók – Hamburgban is voltak a G20-csúcstalálkozó alatt. Onnan is bejárták a képek a világ hírműsorait. (Nem a dugókról, hanem a randalírozásról…).

Vajon melyik a jobb országimázs?

Minden elismerés Káelé és csapatáé. Nagyot alkottak. Nem fanyalgok, hanem megköszönöm. 

Fotó: MTI

Ezeket a cikkeket olvastad már?