Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Churchill és amohamedánizmus - Vasárnapi üzenet, 2017.június 18.

Csúri Ákos
2017.06.18.

Ma is idéznék egyet.

Tőle: Winston Churchill.

Ebből az évből: 1899.

Ezzel az eredeti címmel: The River War. 

„A fanatizmusról és az apátiáról...


Mily irtózatosak azok a tilalmak, amiket a mohamedánizmus ír elő a követőinek! A fanatikus őrjöngés mellett, ami oly veszélyes egy emberben, mint a veszettség a kutyában, ott van az a félelmetes, fatalista apátia. Ennek hatásai jelen vannak számos országban: könnyelmű szokások, szervezetlen mezőgazdaság, lomha kereskedelem és a tulajdon bizonytalansága a jellemző mindenhol, ahol a Próféta követei élnek.

Elfajzott érzékiség fosztja meg az életet a kellemtől és a kifinomultságtól, aztán a méltóságától és a szentségétől.

A tény, hogy a mohamedán jog szerint minden nőnek valamely férfi abszolút tulajdonában kell lennie, akár gyerekként, akár feleségként vagy ágyasként, elhalasztja a rabszolgaság végső megszűnését addig, amíg az iszlám elveszíti nagy hatalmát az emberek között.

Egy-egy muszlim ragyogó tehetséget mutathat fel, de e vallás befolyása megbénítja a hívei társadalmi fejlődését.

Nincs ennél nagyobb visszahúzó erő a világban. A mohamedanizmus messze nem haldoklik: militáns és térítő hitről van szó. Már kiterjedt Közép-Afrikára mindenhol félelem nélküli harcosokat nevelt; és ha a kereszténységet nem védené a tudomány erős karja, azé a tudományé, ami ellen hiába harcolt, a modern Európa civilizációja elbukhat úgy, ahogy az ősi Róma civilizációja is elbukott”. 

És akkor most szeretném látni azon migránssimogatók arcát, akik Párizs, Köln, Berlin, Manchester, London, Nizza és még számtalan, eltitkolt német falvacska, városocska történetei után jól eső érzéssel kortyoltak egyet italaikból, vagy szippantottak spanglijaikból az újabb, Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárás hallatán. 

Mert vannak ilyenek. Sokan.

Ők nem Churchillt olvasnak.

Sajtó és szemle - Vasárnapi üzenet, 2017.június 11.

Csúri Ákos
2017.06.11.

A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: 

„A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István 

A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket.

– Mit óhajtanak?

A civil válaszolt:

– Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem?

– Nem rejtegetek senkit sem.

Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten.

Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt.

A katonák szemrehányásokkal illették:

– Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! Gazember voltál mindig!

Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert.

– Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek!

– Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember.

– Nem teszem!

– Álljanak félre a nők!

– Nem állunk.

Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert.

– Na, hát mit akarnak?

– Maga az oka a háborúnak!

– Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka.

– Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte!

– Nem én vagyok az oka!

– Álljanak félre a nők!

Semmi válasz…

– Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás…

Három lövés dördült. Tisza előrebukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.

– Végem van – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják”.

Ahogy körbe nézek, meg cikkeket olvasgatok, úgy minderről az jut eszembe: a Károlyik már a spájzban vannak…

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

Gyermekeinkben a jövőnk - Vasárnapi üzenet, 2017.május 28.

Csúri Ákos
2017.05.28.

Hanczár János barátom óvodai logopédusként (is) dolgozott szorgos élete egy részében. Ott gyűjtötte az alábbi „gyerekszáj” szövegeket. Gyereknap alkalmából, örömmel adom közre: 

Évi: Szegény apa! Annyit dolgozik, mint egy rablószolga!

Dóri a zsiráf ketrece előtt: - De szép ez a civilizáció!

Évi: Engem anyu szült, Gábort pedig apu. 

Lili: Én csak annyit tudok, hogy a fiúk aranyosak, a lányok meg buták.

Laci: Anyukám vett a szülinapomra háromgombócos fagylajost.

Jancsi: Apa! Megcsípott egy szúnyog! Ki akarta venni a vérem.

                                      ***

- Apu! Miért szálltál le a bicikliről?

- Azért, mert meredek.

- Szállj csak vissza, majd én meredek.

                                         ***

- Mondd Juli, milyen az igazi nő?

- Segít apukámnak, mosogat, főz. Csinál, amit mondanak.

                                          ***

  - Mit hozott a tesód az iskolából?

- Hát hármast, ötöst, hatost, azután egyest. Hozott az mindent!

                                          ***

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Nem akarok azért se’ férjhez menni.

- Miért nem?

- Mert akkor veszekedés lesz.

- Mondd Ica, olyan férj nincs, aki nem veszekszik?

- De. Kati néni nincs jól kikészülve.

- Ki az a Kati néni?

- A barátnőm.  

                                          ***

- Neked mi a titkod?

- Az, hogy amikor nyaraltunk, és a stégről beleestem a vízbe, nem volt szabad megmondani, de aztán apu megmondta, mert anyunak mindent tudni kell.

                                             ***

- Óvó néni mindig valakire rászól, ha véletlenül kiabál!   

- Az volt a baj, hogy kimondtad: hülye.

- Te nem mondasz ilyet?

- Én magyarul beszélek.

                                              ***

- Voltál már szerelmes?

- Igen, a tesómba, de már leszoktam. Ha viszek neki valamit, mindig megver, de én is beütök neki egyet.

                                              ***

- Mondd Feri, voltál már szerelmes?

- Én igen. Nóriba.

- És te, Nóri?

- Én senkibe.

- Értem Nóri. És régebben kibe voltál szerelmes?

- A szomszédba. Ő nem szerelmes belém, de mindig átjön hozzánk.

- Mit akarsz mondani Feri?

- Nekem is van szomszédom!

                                              ***                        

- Mit jelent az, hogy vakmerő?

- Évi: Azt, hogy nagyon szerelmes.

- Ági: Hogy lehetne szerelmes, mikor vak, és nem talál egy darab fényet se’?

                                              ***

- Milyen a rossz felnőtt?

- Csinál esőt.

- Hogy lehet esőt csinálni?

- Pohárban feldobjuk és leesik.

- De buta is vagy! Berakják kancsóba, rászerelnek ilyen lyukat és sok lyukból jön a víz.

                                          ***

- Nekem három tesóm van és szeretnék még öt tesót.

- Ötöt? 

- Igen. Kevés az a három tesó, és fiú tesókat akarok!

- Miért pont fiút?

- Mert van egy kutyánk és az is lány.

 

                                           ***

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Én leszek zsaru. Imádok mindenkit elkapni, aki megölt valakit, vagy kirabolt egy bankot!

                                           ***

- Milyen a szép férfi?

- Én tudok egy szép férfit!

- Ki az?

- Bajszos, hófehér a haja, gépel, postán dolgozik. Ő az apukám.

                                               ***

- Ki otthon a parancsnok?

- Hát a főnök.

- Na jó, de ki a főnök?

- Egy férfi.

                                                ***

- Szokott valaki otthon iszogatni?

- Amikor a nagymama iszik, kicsikét begyogyózik, utána lefekszik és 27 órát alszik.

                                                

                                                  ***

- Mikor rosszalkodnak a felnőttek?

- Amikor apukám úgy iszik, mint a vödör.

- Az én apukám meg úgy iszik, hogy piázik.  

                                     

                                                ***

- Mi történt az óvodában?

- Kati rosszalkodott.

- Jó, de mit tett?

- Szotyit szotyogatott.

                                              ***

- Mi az a szerelem?

- Én már láttam!

- Hol?

- Hát a tévében.

- Mit?

- Azt, hogy szexiztek.

- Mi?

- Levetkőztek és csókolóztak.

- Az meg milyen?

- Rossz, de olyan vicces.

- Anyu észrevette, hogy te is nézed?

- Észrevette, de nem volt ott. 

                                          ***

- Apa! Hívd ide a lepkét!

- Nem hívom.

- Apa! Ugye tudod, hogy ezért szigorú vagyok rád!

 

                                               ***

- Mi az az ajándék?

- Én kaptam dudálós macit.

- Kitől?

- Hát apától, anyától, nagyitól, tesótól, vagy Laci atyától. 

- Most akkor melyikőjüktől?

- Na jó, erről ne is legyen szó!

                                      

                                                   ***

- Ki a legrosszabb Az óvodában? 

- Hát a Panni, az nagyon rossz.

- Mesélj róla! .

- Mindig azt mondja nekünk, hogy a te anyukád egy vén banya. Csak ránézünk és máris mondja: vén banya. Én nem tudom, hova kell vinni, de legfeljebb intézetbe kerül! 

                                          ***

- Ha nagykorúak leszünk, az anyukák öregek lesznek, meg az apukák, a nagymamát kivisszük a temetőbe, vagy meggyógyítják, nem tudom.

- Ez nem igaz! Karcsi bátyám már nagykorú és a nagyi mégse halt meg.

                                                ***

- Voltatok az állatkertben?

- Igen!!!

- No és mit láttatok?

- Láttuk a majmot, az elefántot, a medvét, a tigrist, a papagájt és az óvó nénit.  

                                                ***

 - Apu, van a tóban egy akkora, de akkora állat! Nagyobb, mint te!

 

Ébresztő, Kossuth-díj Bizottság! - Vasárnapi üzenet, 2017.május 21.

Csúri Ákos
2017.05.21.

Emléktáblát avattunk dr. Martin György tiszteletére tegnap. Hogy ki ő, arról a Kultúrvilág blog itt alapos összeállítást készített. A táncházmozgalom kicsiny hazánkban mintegy egymillió érintettjének nem kell bemutatni. Neki köszönhetjük, többek között, Kallós Zoltánt, Mátyás István „Mundruc” kalotaszegi táncost és általa a kalotaszegi legényest, és még megannyi adatközlőt.

És tanácsot.

Martin özvegyéről, Borbély Jolánról – az egykori kiváló táncosról, gyűjtőről, kutatóról, elmaradhatatlan, magát háttérbe szorító társról, aki ma ünnepli 89. születésnapját – az elmúlt hónapokban kezdtem portréfilmet forgatni Jótanács körút 20. címmel.

Mert a legendás Tanács körút 20. (ma már Károly körút) egyfelől volt otthona, menedéke táncosnak, zenésznek, gyűjtőnek – Kallós is mindig itt lakik, amikor Magyarországon jár -, másfelől itt kaptak életre szóló tanácsokat, jó szándékú kritikákat mindazok, akik a folklór és táncházmozgalom környékén felbukkantak.

Martin György tragikusan fiatalon, 1983. október 31-én, mindössze 51 évesen itt hagyott minket. Irgalmatlan publikációs listával, gyűjtések száz kilométernyi filmszalagjaival. Lényéért, tudásáért, azért, hogy melyikük intézetében dolgozzon, Kodály Zoltán és Ortutay Gyula versengett…

Ott állok az emléktábla előtt, amit egykori tanítványainak (és nem az államnak…) köszönhetünk, és azon tipródok magamban, hogy

vajon miért nincs Kossuth-díja annak az embernek, aki gerincet adva valami csodára nevelte sok-sok százezer honfitársunkat?

Martin és Borbély antikommunizmusa egyértelművé teszi, hogy 1990 előtt szó sem lehetett erről. Na, de 1990 után? Posztumusz? (Erre 15 év polgári kormányzás után az sem mentség, hogy a táncházmozgalom egyesületi szinten egy balos-liberális brancs kezébe került, sajnos).

Borbély Jolán jövőre lesz 90 esztendős. Biztos vagyok benne, hogy a protokolláris gratuláló táviratoknál sokkal jobban örülne annak, ha Martin György posztumusz Kossuth-díjat kapna. Mert rövid élete alatt is Kossuth Nagydíjas életművet hagyott hátra.

Nincs nekem bajom a könnyűzenészekkel, biztosan megérdemelte Lovasi András meg Kovács Ákos is a díjat, de…

De Martin György minden kétséget kizáróan érdemes erre. Halló Kossuth-díj (kiosztó-jelölő) Bizottság! Ébresztő!

Lesz-e második? - Vasárnapi üzenet, 2017. május 14.

Még nem tudom, hogy mi lesz hétfőn. Valószínűleg senki nem tudja megmondani, hogy a Bayer Zsolt által a Blogstaron összehívott kávézás hogyan fog elsülni. Eléri-e a célját? Egyáltalán: mi a célja?

Bayer barátom felhívása egyértelmű: beszéljék meg, hogy az egymást – ahogy az Ez a tuti nagyon találóan fogalmazott: „ki-ki a saját monitora mögül pocskondiázná” – verbálisan keményen osztó véleményvezérek polgári miliőben, egy (két?) kávé mellett miként látják a közbeszéd helyzetét, állapotát, hasznosságát, értelmét.

A felhívásra adott válaszokból kitetszik, hogy embernek nem lehet most fogalma arról, hogy mi fog történni. Ad absurdum, még a 11.00 órára hirdetett esemény előtt elkezdődhet egy kis utcai tüntetés-party (nagy divatja van mostanság) pro és kontra, gyaníthatóan ráharap az online média (a blogstar.hu is élőben közvetíti a diskurzust), még Csuhaj Ildikó is feltűnhet (ha másképp nem), így aztán egyetlen dolog kiszámítható: a kiszámíthatatlanság.

És ettől lesz izgalmas, érdemi az egész.

A kiszámíthatatlanság kezelése IQ-val.

Nehéz dolog.

De, persze, az is lehet, hogy nem történik semmi különös, leülnek, udvariasan beszélgetnek, Zsolt állja a cehhet és szép csendben hazamennek.

Engem csak egyetlen dolog izgat igazán: lesz-e második kávé?

Ugyanis az erre adandó válasz (talán már hétfőn koradélután) fogja meghatározni a közbeszéd milyenségét az előttünk álló években. 

Lányom orgonája - Vasárnapi üzenet, 2017.május 7.

Csúri Ákos
2017.05.07.

Lányom tegnap elballagott és hétfőn érettségit ír, ma meg anyák napja van. Körforgás az egész élet.

Vajon milyen anya lesz a lányomból? Honnan merít példát? Anyámból? A saját anyjából? A nagymamákból? A dédikből?

Megannyi, megválaszolhatatlannak tetsző kérdés.

Egyáltalán: mennyire életcél manapság anyává válni? A karrier, a világpolgári lét iránt vágyakozást felül tudja-e írni a gyermekvállalás szentsége? A nevelés, az óvás, a védés mindennapos feladata és kihívása?

Mindaz, amit ma – jobb esetben – mindenki megköszön az édesanyjának.

Az orgona jelkép lett. Szép is, illatos is. Ilyenkor hirtelen megcsupaszodnak a bokrok, a kerítéseken kívülre hajló orgonák sorsa megpecsételődik. Anyaköszöntő virággá válnak.

Nem szép látvány a csupasz bokor, de társadalmilag elfogadott.

És én nagyon szeretném, ha még sokáig így maradna, és nem virágoktól roskadozna május első vasárnapján.

Őszintén szeretném és kívánom, hogy a lányom ne csak adjon, hanem hosszú-hosszú évtizedekig kapjon is orgonát ilyenkor.

Akkor van értelme a körfogásnak.

 

Ujhelyi Pisti, a vérzivatarban - Vasárnapi üzenet, 2017.április 30.

Ujhelyi István felmondta a leckét a héten. Brüsszelben lehazaárulózta saját(?) hazája miniszterelnökét egy összefüggéstelen másfél perces (hírnév)beszéd keretében. Belpolitikát vitt egy nemzetközi eseményre.

Senkinek sem volt ínyére.

Nyugati demokráciákban az a szokás, hogy a belpolitikai vélt vagy valós szennyest belpolitikai színtéren teregetik ki. A magyar baloldal erre képtelen. Partizánjaik európai színtereket választanak, aminek aztán kint semmi, itthon meg a szokásos hozadéka van.

Pisti nem tanul ebből. Pisti talleyrandi bourbon. Semmit nem tanult, semmit nem felejtett. Pisti, miközben hazaárulást kiált, maga válik hazaárulóvá.

Mert a tét nem Pisti másfél perce.

Hanem az, hogy kik fognak Magyarországon élni. És a betelepítést milyen erők támogatják, erőltetik. Pisti erről egy árva szót sem szólt.

Pisti – sokadszor – elázott. 

Mezőkölpényi négercsók - Vasárnapi üzenet, 2017.április 23.

Csúri Ákos
2017.04.23.

Van – pontosabban, sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy volt – a Táncháztalálkozó. Sok ember a Papp László Arénában. Mára inkább már csak néprajzos ínyencségek, elképesztő méretű kirakodóvásár, vájt fülűeknek koncertek, beszélgetések, méregdrága büfé és business mindenek felett.

Ha megvetted a jegyed kimehetsz (egyszer), de visszajönni már csak újbóli jegyvásárlás után lehet. Azaz, a kisgyerekes család vagy ott altatja, szoptatja a kicsit a tribün alatt traverzeknél, vagy azzal kalkulál, hogy három óránál többet még véletlenül sem tud eltölteni a helyszínen, noha, teszem azt, van a családot érdeklő gyerekprogram délelőtt, meg tánctanítás és koncert valamikor később, délután. Vagy ez, vagy az. A szervezők zsebe felülírja a kiszolgálást.

Kirekesztve

De, rendben, 2017-et írunk, a lóvéról szól minden.

De egy táncháztalálkozónak nem ártana az önfeledt, szabad táncról is szólni – mint a múltban, amikor nem volt lépcsőforduló, ahol ne zendített volna rá bármilyen alkalmi banda, felállás egy jó kis mezőségire, székire, kalotaszegire, szatmárira.

Ma van délután kétszer 2 óra folkkocsma a kültéren (lényegtelen, hogy hóesés, vagy kánikula van), élje ki ott magát, aki tud táncolni, mert bent a pc jegyében bolgár táncokkal foglalják el a táncteret – ahol a tanítás alatt több a szöveg, mint a mozgás…

Mindegy is.

Lázadás a pénz hatalma ellen

Divat manapság régmúlt idők ízeire utalni. (Burgonyaszirom és társai). Nekem, ha már hasonlítani kell, akkor ifjúkorom 6 darabos négercsókja jut eszembe, amiből volt citromos is, és hűtve egészen kiváló volt (faltuk is rendesen).

Ma a táncháztalálkozón elvették a négercsókot és valami pc kötelezettség értelmében afroamerikai puszira alakították. Ehetetlen. És drága.

Kár érte. R.I.P.

Ezeket a cikkeket olvastad már?