Gönczről, tisztán

Most, hogy eltemették, ideje lenne egy kicsit alaposabban, precízebben megvizsgálni, hogy – ha egyáltalán, akkor – milyen szerepet játszott Göncz Árpád a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben. És bármily furcsa, a feltételes mód jogosnak tetszik.

Göncz egy sokszor elátkozott – utólag bizony komolyan megkérdőjelezhető, akkor azonban elkerülhetetlennek tetsző – politikai (MDF-SZDSZ ) paktum eredményeképpen lett először az Országgyűlés, majd a Magyar Köztársaság elnöke. Ez a kiindulási pont.

És ebből a pontból megvizsgálva talán megállapítható, hogy a köztársasági elnöki funkció tökéletes kiürítésének kezdete is egyben. Göncz (és a mögötte álló, döntéseit mindenben befolyásoló, helyette meghozó SZDSZ-es agytröszt – Haraszti, Pető és bandája) árpibácsizmussá silányította ezt a pozíciót, nagyban megszabva utódai mozgásterét. (Pedig a határainknál tetőfokára hágó délszláv háború idején volt a hadsereg főparancsnoka, de erről a szerepéről semmi nem maradt fent. A taxisblokád amnesztiáját viszont naponta megénekelték…).

HÁBORÚS IDŐK

Az utolsó kommunista miniszterelnökkel

Göncz mindenkit letegezett, mert ez olyan jópofa PR-fogás. S hogy mennyire az volt, arra egy személyes példa: Szegeden, 1991-ben a Hungarológiai kongresszus megnyitója után, a Belvárosi (egykori Szabadság mozi) oldalsó kijárójánál várták az újságírók. Göncz kilépett, „Sziasztok! Kérdezzetek!” mondatkezdéssel, majd visszaszóltam, hogy „Szia! Azt kérdezném, hogy…”. Látni kellett volna azt a döbbent arcot, azt a szerepből történő totális kiesést, hogy valaki a csendőr pertut nem nyelte le. (Lehet, most Olvasóim közül sokan bunkósággal vádolnak, de higgyék el, a szituációban semmiféle taplóság nem volt a részemről. Komolyan vettem az árpibácsizmusos PR-t…).

De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem, hogy szerepéből kilépve, egy jól körülhatárolható kultúrkör csicskásaként masszívan előkészítette a kommunista-liberális restaurációt (Horn 1994), és járult hozzá – az árpibácsizmushoz semmiben sem mérhető – Antall József idő előtti halálához (1993). Nézzük az elemeket.

Surányi jegybankelnök nyíltan szembemegy a kormánnyal – Göncz élteti.

Nem a Parlamentben mondja el (bármikor megtehette volna) gondjait a kormányzattal, vagy annak demokrácia felfogásával kapcsolatban, hanem egy olasz lapban fordul segélykiáltással Európához…

Maximálisan gátolja a közmédiában (Magyar Rádió és Magyar Televízió) megvalósítandó rendszerváltást (azaz ne Losonczi Pál, Németh Károly, Grósz Károly, Kádár János és Aczél György sameszei legyenek a kormányellenes véleményvezérek a kormány által az adófizetők pénzéből fenntartott elektronikus közszolgálatban) Hankiss Elemér és Gombár Csaba elnökök melletti kiállásával (hiába a miniszterelnöki kérés, nem mentette fel őket), ezzel nagy szerepet vállalva az első médiaháború kirobbanásában, Nahlik Gábor és Csúcs László alelnökök lehetetlen helyzetbe kényszerítésével.

Azért egy apró zárójelet megnyitnék itt hőn szeretett médiamunkás kollegáim felé: hogy is van az, hogy az egykoron Göncz-Haraszti-Pető kottából játszó zsurnálführerek, akik 1993-ig a „parókás bohóctól” kezdve szerkesztőségekben vihogva a legaljasabb és tisztességtelenebb jelzőket aggatták a nagybeteg Antallra, most éppenséggel Antallt istenítik, a demokrácia periklészi bajnokának minősítve Orbánnal szemben? Ezzel árulva el azt, hogy kezükben minden csak eszköz – Göncz is az volt.

Kultúrkör

Súgólyukban - Soros Györggyel

Az a Göncz, aki PR-szerepléssé silányított egy fontos közjogi funkciót, aki egy anarchista banda bábja volt, és aki ezzel gúzsba kötötte utódai mozgásterét. Mert bizony Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmitt Pál és Áder János hiába más-más karakter és formátum, egyikük sem viszonyulhatott tisztán a stallumához, hanem az árpibácsizmust is szem előtt kellett (kell) tartania. Mintha az valami zsinórmérték lenne. Hát – mondjuk már ki, végre! – NEM AZ.

S ha valakinek a fentebb felsoroltak még nem lennének elegendők a tisztánlátáshoz, akkor nézze végig a temetés körüli színjátékot. Vagy, valójában, most tárult elénk a szomorú valóság. Mert ugye, mi is volt?

„Mindenki Árpi bácsija” (az interpretátorok szerinti) végrendeletében kikötötte, hogy nem akar állami temetést, és hivatalosan ne képviseltesse magát se a kormány, se semmilyen közjogi funkciót betöltő szereplő. (Erős a kérdés, hogy ez a végrendelet mikor született. 2010 előtt vagy után? Mert azért az nem mindegy…). Ezek után a csahos sajtó felnagyítja a sztorit, hogy „Göncz nem kér Orbánból a temetésén” és a többi.

Miközben az egész PR-mázt a mindenki egyforma, mindenki elnöke vagyok, nem szabad politizálni, szeressük egymást, gyerekek vonalára építették 10 éven keresztül. És ezt a temetés kapcsán (kimutatott foga fehérje) egyetlen perc alatt (Vásárhelyi Mária:” politikai okai vannak az állami temetés elutasításának. Nemcsak az élete, hanem a végakarata és ennek beteljesülése is példaként szolgál az egyén méltóságának megőrzésére, arra hogy nem kell elveinket feladva a hatalmi önkény előtt meghajolni”) dugába dől. A soha nem politizáló Göncz akkor mégis politizál. Segítség! Összezavarodtam. Akkor most melyik az igazi? Van egyáltalán olyan???

Miközben a nekrológ szétcsöpögnek az árpibácsizmustól meg a szeretet erejétől meg hogy mindenki elnöke, meghogy közvetlenség meghogy demokrata meghogy… Hagyom is.

ANTALL JÓZSEFFEL

KÉPELEMZÉS

Ha igaz az, amit a „demokrácia védőszentjének” nekrológjaiban a nyakunkba öntöttek, akkor semmiképpen sem lehet igaz, amit a végrendeletről interpretáltak. Lehullott a PR-máz. A „nagy barát” Mécs meg aktuálpolitikai búcsúbeszédét akarta elmondani a nagy barát sírhelyénél állva. Majd megsértődött, amikor a család nem kért ebből.

Ennyit erről a Göncz-mázról. Most, hogy megkapta a végtisztességet ne bolygassuk életének egyéb kérdőjeleit (börtönévek, kapcsolatok et cetera), talán egyszer – mindannyiunk érdeke – arra is fény derül majd.

MÚLT

Maradjunk annyiban: tegnap eltemették Göncz Árpád jogászt, írót, a rendszerváltozás utáni Magyar Köztársaság első elnökét. Ennyi történt és – bármennyire is az ellenkezőjét akarják bemutatni – nem több.

Képek a Göncz Árpád Alapítvány honlapjáról.

67
http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/22215/pics/14468904504121015_800x600.jpg
Göncz Árpád,Publicisztikák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 67 db hozzászólás érkezett!
Balazs 2015-11-10 06:58:06
Most érkezett el a pillanat, hogy valóban sajnálom, hogy a drága és hősies mélymagyar vezetése az országnak (miután a mocskos balliberális Fiatal DEMOKRATÁK Szövetségéből 180°-os politikai fordulatot véve megérkezett a mostani konzervatív gőgparádéhoz) még nem érte el azt, hogy minden tekintetben visszaérkezzünk a legsötétebb középkorba.

Ezért a méltatlan post-mortem gyalázkodásért a főtéren himbálóznál egy korhadt bitófán, kedves Ákos. A hóhér elégedetten mosolyogna a csuklya alatt; a sok fogatlan paraszt pedig éljenezve, ujjongva tapsolna, ahogy teszik sokan most is sajnos ezt a moslékot olvasva amit van gyomrod "tisztánlátásnak" aposztrofálni.

Szégyelld magad.

Tedd szépen zsebre elégedetten azt a százezret amit kaptál ezért a posztért. Még az is lehet, hogy odavet egy csontot az asztal alá neked a Főnök a következő vacsoránál a maradékból...
Válaszolok
Janko válasza: József bejegyzésére 2015-11-09 19:56:21
Léci linkeld ide ezt az igéretet. Az utána jött két kormány meg hűen betartotta az igéretet?
Válaszolok
Janko válasza: sohatöbbéliberális+baloldalt bejegyzésére 2015-11-09 19:47:53
Kiegésziteném azzal, hogy 56-osként belépett abba az szdsz-be ahol az őt bebörtönző volt avh-s tisztek gyermekei vezettek!
Válaszolok
Balázs válasza: Erdőkerülő bejegyzésére 2015-11-09 15:32:13
Szerintem golyóval kéne kezelni.. az ilyenekkel kezdeném mint te vagy te idióta :)
Válaszolok
Balázs 2015-11-09 15:27:54
Ez egy beteg cikk egy beteg ember tollából.
Azt nem érti hogy irigységgel nem lehet gerincet növeszteni.. valószínűleg soha nem is lesz neki, nem tudja hogy mi az. Esetleg valaki normális írótól olvasott arról, hogy van az a gerinc dolog ami a tartást adja, de ténylegesen sohasem fogja tudni milyen dolog tartással élni. Lehet ezért gyűlölni.. de igazándiból sajnálni kell érte.
Válaszolok
Gábor 2015-11-09 11:11:17
Kösz, hogy ezt így összeszedted, számomra tisztán mutatja ez a csokor melyek azok a visszataszító dolgok, melyeket az orbánmaffia tökélyre fejlesztett. Nem csoda, hogy ma nem is tudsz mást hozzáfűzni az eseményekhez, hiszen az orbánizmus ebbe a kommunikációs-bélsárba rángatta a magyar közbeszédet. Sajnálom, hogy így lett, és megértem, hogy ebből milliónyi fiatal magyar nem kér és hátat fordít annak a 25 évnek amelyet elődeink végigjátszottak (velünk) és amit orbán egy jól irányzott foslökettel - olyannal, mint ez az írás is - megkoronáz.
Válaszolok
Sándor 2015-11-08 23:20:35
Jól jegyezzétek meg ezt a csúri nevet ! Ennél aljasabb, szemét bértollnokot nem hordott a föld. Meggyalázza a harmadik Köztársaság első elnökét.
Válaszolok
Zoltan válasza: abdool bejegyzésére 2015-11-08 21:22:36
Annyira nem lehet lúzer ha megrendelésre ilyesmiket képes összetákolni darab áron 70-120.000 nettóért. Más kérdés, hogy HA igaza lenne mennyire maradna lábon az egész cikk Schmitt ügynök és Áder aláírógép urak után. Vastag pofabőr az van, másuk már nem maradt.
Válaszolok
Umann válasza: Kvlt bejegyzésére 2015-11-08 20:32:10
Felháborító, amit írsz. A patkány a legértelmesebb kisemlős, sértő számukra, ha egy Csúri szerű idiótát hozzájuk hasonlítasz
Válaszolok
sohatöbbéliberális+baloldalt 2015-11-08 19:59:33
http://azoreg.hu/goncz/
Halottról vagy jót vagy semmit – tartja a közmondás. Göncz Árpád, néhai köztársasági elnökről – mindenki Árpi bácsijáról – én szeretnék jót mondani, de mégsem tudok.
Személyesen ismertem, még a nyolcvanas évek elején mutatott be neki valaki, hogy segítsek, mint rádiós egy ügy megoldásában. Idősek otthonában visszaélések történtek, ennek tényfeltárásában kérte közreműködésemet. Göncz határozottan jó benyomást keltett bennem barátságos kis bajuszával, tudtam, hogy remek műfordító, mélyebben azonban nem ismertem a múltját. Ezért örültem kezdetben amikor köztársasági elnökké nevezték ki.

Milyen jó – gondoltam – , hogy negyvenöt év után, Antall Józseffel két polgári értékrendet vállaló államférfi irányítja az országot.

Hamar kiderült hovatartozása, rejtett elkötelezettsége az ország sorsát megrontó balliberális erők iránt. Szegény Antall Józsefnek, aki Gönczöt ajánlotta köztársasági elnöknek finoman szólva sem viszonozta bizalmát. Ott feküdt keresztbe a nemzeti egység megvalósításának, ahol csak tudott.

Kezdődött a törvénytelenül megszervezett taxisblokáddal, amikor mint a honvédég főparancsnoka gúzsba kötötte az Antall kormány kezét, mert sietve kijelentette, hogy a hadsereget az ország életét megbénító taxisok ellen nem lehet bevetni. A kormánynak egyébként sem volt szándékában az erőszak alkalmazása, de alkalmas fegyvert jelentett ekkor ez a köztársasági elnöknek a jobboldali kabinet lejáratására. Göncz kiválóan játszotta a ráosztott szerepet.

A taxisblokádnál letért a pártatlanság, a semlegesség útjáról és tovább mélyítette a válságot, a zűrzavart.

Kövér László 1997 márciusában a Narancsnak adott interjújában így vélekedett erről: “Göncz a kormány megdöntését is magába foglaló akcióban a szervezők mellé állt. Ezt én pszichikai bűnsegédségnek nevezném, amikor végig autózott a barikádok mentén, akik bűncselekményeket követtek el2.

Így nem lehetett a véletlen játéka az sem,- ezt meg is írta Csurka István a történések aktív megfigyelője és átélője, remek könyvében az Esztétában -, hogy a köztársasági elnök beterjesztette az amnesztiatörvényt, amely nem elsősorban a törvénytelenségben részt vevő taxisok és fuvarozók számára adott közkegyelmet, hanem a szervezők, az SZDSZ kemény magja számára is.

Nem sokkal később, Göncz akkor is sikeresen játszotta a ráosztott szerepet, amikor Antall József miniszterelnök a Magyar Televízió és a Magyar Rádió alelnökeire vonatkozó kinevezést az asztalára tette. Ennek aláírását is megtagadta.

Göncz Árpádnak ez alkalommal is elgurult a tolla, így a médiaháború teljes fokozatára kapcsolhatott. Akkor még a jobboldalinak tartott MDF-es Debreczeni József az aláírás vétója miatt ,,ficamnak”, a magyar közhatalom szervezetében lévő ,,idegen testnek” nevezte Gönczöt.

A társadalom egy minimális csoportjának, jelesül az 56-os bajtársaknak elege lett Göncz dicstelen szerepjátékából. Elszakadt náluk a cérna.

1992. október 23-án Árpi bácsi nem mondta el ünnepi beszédét a Parlament előtt, mivel a különböző 56-os szervezetek veteránjai,,fojtották bele” a szót. Boross Péter akkori belügyminiszter szerint az 1956 után életfogytiglani börtönre ítélt, egykori cellatársai felháborodtak azon, hogy Göncz nem írta alá a Zétényi-Takács féle törvényjavaslatot. Göncz megakadályozta a történelmi igazságtételt, s ezzel tovább mélyítette az ország megosztottságát. Ez a seb máig ég, a folyamat máig tart.

Azt is a tényekhez tartozik, hogy a rendszerváltás után is folytatódott az a borzalmas tendencia, miszerint a sajtó több, mint kilencven százaléka a balliberálisok és a szocialisták kezében maradt. Emlékezzünk rá, ez a paktum talán legfontosabb kitétele volt…

Továbbra is azt írtak az elvtársak megbízásból, amit akartak, ott járatták le az MDF-kormányt, ahol lehetett. Közben Göncz köztársasági elnökként a La Stampa olasz napilapban segítségért kiáltott: “Magyarországon nincs szólás- és sajtószabadság, a jobboldali veszély erősödik!”. Magyarország ócska lejáratása külföldön, nem napjaink balliberális megmondó-embereinek szellemi terméke.1994 után a Horn-Kuncze (MSZP-SZDSZ) kormányzás kezdete után látványosan alább hagyott az államfő aktivitása. A Bokros-csomag bevezetésekor Göncz hallgatott. A „mór” megtette kötelességét, eljátszotta a szerepét… Nos, ezek a tények. Ezért furcsa számomra, amikor azt hallom a balliberális oldalról, hogy Göncz Árpi bácsi a nemzet egységének legfőbb letéteményese. Mécs Imre már úgy fogalmazott a temetésen majd a Kossuth téri gyűlölet beszédében volt rabtársáról, hogy a nemzet apja, védelmezője volt. Nos én, és még talán pár millióan a tények, és cselekedetek tükrében máshogyan gondoljuk.

Mindenki Árpi bácsija, talán mégsem volt mindenki Árpi bácsija!

És ezt a határon túli magyarság is így gondolhatja. Hiszen mit keresett Göncz Erdély és Románia egyesülésének 80. évfordulója megünneplésekor, 2002-ben a Kempinski Hotelben? Mit keresett ott azon a pezsgős koccintáson, ahol Adrian Nastase román miniszterelnök, és a szocialista Medgyessy Péter magyar miniszterelnök, valamint Kovács László magyar külügyminiszter társaságában emelte poharát Erdély végleges elszakítására?

Meghasonlás.

Ez persze nem új keletű pszichológiai kitétel főszereplőnknél. Kovács Béla kisgazda főtitkár személyi titkáraként indult a második világháború után. Ismert tény, hogy, Kovács Béla a kisgazdapárti politikusok közül a legmarkánsabban képviselte a nemzeti érdeket és állt ellen a moszkoviták hatalmi törekvéseinek. 1946. február 24-én beteljesedett a sorsa, a szovjetek letartóztatták s elhurcolták. S ezek után Göncz, a volt kisgazda, az ötvenhatos elítélt mit keresett a volt komcsik társaságában? Meghasonlás.

Göncz Árpádot eltemették. Az állami méltóságok mellett Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke magánemberként, hitvesével együtt lerótta kegyeletét. Néhányan a megemlékezők közül beszóltak neki: ,, Szégyellje magát!” ,, Fúj, mit keres ez itt köztünk?!”. Még aznap este Orbán Viktor a muravidéki Lendván ezt mondta Gönczről: “ma adtuk meg neki a végtisztességet, amely őt, mint mindannyiunk vagyis a nemzet köztársasági elnökét különösen is megilleti. Köszönjük, amit a hazáért és értünk tett”.

Voltaképpen ki szégyellje magát? A balliberálisok még tisztességesen temetni sem tudnak.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?