20 - Vasárnapi üzenet - 2015. január 3.

Csúri Ákos

Két évtized, emberöltő, nagykorúság, harmadik iksz. Annyi és annyi bugyuta szülői megszólítás, szerencsétlenkedés, verbális toporgás uralja a pillanatot, amikor a gyermekünk 20 éves lesz.

Mert tényleg: most mit is mondjunk? Mondjuk annak ellenkezőjét jó tanácsként, mint amit tőlünk lát? Mondjuk, hogy rossz, amit mi csináltunk (bár szemmel láthatóan tetszik neki) és csinálja a totál fordítottját? Vagy ne mondjunk semmit, csak férfiasan tegyük széles vállaira kezünket, nézzünk jó mélyen a szemébe (azzal a tekintettel, hogy „úgyis tudod, hogy mit akarok mondani”, holott azért csinálom ezt, mert nem tudok mit mondani…), fújtassunk egy nagyot, öleljük meg (bár ez mostanság már „ciki” lehet)? Nem tudom. Csak azt, hogy a nagyfiam holnap 20 éves lesz. Hogy van világképe, rendezett gondolkodása, humora, sportos teste, ravasz-szellemes nézése, hite, akarata, céltudatossága, lelke, érzelemvilága (mély, nyílt, őszinte). Hogy lesi, figyeli hibáimat – és nem követi el őket újból. Hogy fél szívvel semmit nem tesz. Hogy sokkal többet tud és gondol a világról, mint amennyit mond róla. Azt hiszem, fordítva kell innentől felülnünk a lóra. Neki kell a kezeit a vállaimra tennie, neki kell a szemembe néznie, neki kell ékes szónoklattal irányt mutatnia. Felnőtt. Most már ő vigyáz rám.

http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/23577/pics/14518135087386617_800x600.jpeg
Vasárnapi üzenet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?