Ki nyert ma? - Vasárnapi üzenet, 2016. január 24.

Csúri Ákos

Senki. És már nem is fog. Veszített az, aki hitt a mindenek feletti humánumban. Veszített az, aki abban a tévhitbe ringatta magát, hogy ez soha nem történhet meg. Veszített az, aki még szeretett arisztokratikus eleganciával viselkedő, bámulatosan művelt emberrel beszélgetni. Veszített az, aki még értékelte az elegáns szellemességet, humort.

Ki nyert ma?! Az biztosan nem, aki komolyzenei műveltségét – legyen az bármilyen fokú is! – a Magyar Rádióból szerezte. Aki tudta, hogy minden Déli Krónika után felhangzik a feledhetetlen szignál, és utána a szöveg: Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben. Aki kérdez…

Meixner Mihály

Igen, az volt a lényeg. Játszva tanítani. Megszerettetni. Nem megsérteni, lebunkózni a vállalkozó kedvű játékost, ha éppenséggel nem ugrott be neki azonnal, hogy aznap kinek van a születésnapja (zeneszerző, operaénekes, karmester, et cetera) és ebből következőleg mit hallgat több százezer hallgatóval egyetemben, hanem udvarias rávezetéssel törekedni arra, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. Mert a játékos nem profi rádiós. Lehet mikrofonláza. És a műsorvezetők sem showmanek voltak – mint manapság sokan a „kereskedelmi” csatornákon –, hanem nagy tudású, több nyelven beszélő, művelt úriemberek.

S közöttük is a legnagyobb, a Magyar Rádióban mindig, de mindig elegáns öltönyében, szépen vasalt ingjeiben, változatos nyakkendőiben, elmaradhatatlan pecsétgyűrűjével és végtelen szerénységével megjelenő Sir. Aki, egyike volt azoknak, akinek neve és munkahelye közé egyenlőségjelet lehetett és illett is tenni. Bizonyos szegmensben maga volt a Magyar Rádió. Itthon és külhonban egyaránt.

Vajon van-e még a magyar média világában hozzá mérhető? Akit nagyon komoly, világhírű (művész)emberek nagyon komolyan, szellemtársként, tényleges társalkodó partnerként vesznek. Van? Költői a kérdés…

Mert ma már ez nem számít.

Pedig számíthatna.

A búcsúztatók beszédeikben utaltak népszerű műsorára, a Mi a titka? címűre, nem hagyva ki a kínálkozó összevetést: ő mindenki titkát ismerte, de az övét senki.

Dehogynem!

A titka az volt, hogy nem volt titka. Egy tiszta, egyenes tekintetű és tartású, mélyen hívő, hatalmas olvasottságú, több nyelven beszélő, hangjával elegánsan bánni tudó, kedélyes úr volt ő. Ma már ez titoknak számít.

Nekrológját úgy osztottam meg a facebookon, hogy a pótolhatatlanok egyike…

Pénteken, a Magyar Kultúra Napján eltemettük Meixner Mihályt.

 

http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/24202/pics/14536274043877802_800x600.jpg
Vasárnapi üzenet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?