Felhő az égen - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos

Ha igazán szeretsz valakit, akkor az felhővé válik az égen. Vannak olyan felhők, amelyek komorak kissé, csapadékot hordanak, megfricskázzák földi mindennapjaid.

Vannak aztán, kikből gomolyfelhők válnak, erős turbulenciát okozva a repdeső masináknak, időnként hózáporral lepnek meg minket, de tulajdonképpen semmi különöset nem képviselnek, maguk a nagy általánosság.

És van az én nagymamám, aki immáron két esztendeje bárányfelhő Isten közelében. Írják róla, hogy jégkristályokból áll. (mindig finom volt nagymama jeges, saját készítésű csoki- vanília fagyija).  Meg azt is, hogy olykor megfigyelhető a Nap körüli udvar. (Nagymama maga volt a Nap.) Pamacshoz is hasonlítják. (Igen, nagymama még kötött pulóvert – sálat, sapkát, kesztyűt –, nagyapával tartottuk a fonalat a szakszerű gombolyításhoz.)

Fura egy bárányfelhő ő. Illatos. A pattogatott kukorica és a gyöngyöző tyúkhúsleves, a képviselő fánk és a dorozsmai kenyér illata, az utánozhatatlan baracklekvár és persze a szalonna meg a kolbász.

Meg a kert. Meg minden.

Ő egy olyan felhő az égen, amit akkor is látok, amikor vaksötét éjjel van, vagy amikor szikrázó napsütés miatt egyáltalán nem látszik felhő odafenn. Mindig látom.

Mert ő a felhő az égen, Isten közelében.

http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/24821/pics/14548347395775914_800x600.jpg
Vasárnapi üzenet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?