Ritmus és anyanyelv - Vasárnapi üzenet, 2016. április 3.

Csúri Ákos

Megboldogult Vásárhelyi László mondta egykoron egy rádiós beszélgetésünkben: a magyar néptánc olyan, mint az anyanyelvünk.

Mélyen igaza volt. Merészkedem – végignézve a 35 Országos Táncháztalálkozó sokaságát – annyival kiegészíteni: anyatejjel szívhatnánk magunkba.

A ritmust, a mozdulatsort, az ütemérzéket, a csodálatos népdalokat – születésről, szerelemről, elmúlásról, elválásról, honvédelemről, szabadságról. Mert bár belépőt 4 éves kortól kell váltani, volt ott tegnap 0 éves is. Meg 1, meg 2, meg 3 esztendős, szépen felöltözött, „pörgős szoknyát”, vasalt inget hordó csöppség. Dórci, Anna, Boti, Matyi és a többiek.

Élvezték a forgatagot.

És az egészben az a jó, hogy bármerre is mentek (vitték őket) a Sportarénában, mindenhol népzenébe, népdalba, a népi kultúra megannyi megjelenésébe botlottak.

Csak a két lábukban nem botlottak meg. Egyszerűen nem tudtak. Pörögtek, forogtak, csapásoltak – és mosolyogtak.

Az övék volt. Minden.

Mint az anyjuk és az anyanyelvük.

http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/26266/pics/14596238794659380_800x600.jpg
Vasárnapi üzenet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?