Trianoni firka - Vasárnapi üzenet, 2016. június 5.

Sírjunk-e még? Vagy sírni muszáj? Megoldható a megoldhatatlan? Veszi-e bármilyen kormány a bátorságot és egy – nagy valószínűséggel – kudarcra ítélt vállalkozásban nekimegy a párizsi békeszerződésnek? S ha igen, akkor melyiknek is? Az elsőnek? A másodiknak?

Van-e gyógyír Trianonra? Trianonra nincs. Az lelki seb, mély, leküzdhetetlen, felületi kezelésekkel – külhoni magyarok állampolgársága, választói joga – enyhíthető fájdalma, de meg nem gyógyítható. Amikor Tamás Ervin (a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese, komoly, balliberális zsurnaliszta) egy Nagyítás-konferencián a Hold utcában bemondta, hogy a baloldalnak is tudomásul kell vennie, hogy Trianon mindannyiunk közös fájdalma (jó lett volna, ha ezt 2004. december 5-e előtt esetleg megírja…), akkor azt hittem van remény.

Ma úgy tűnik – nincs.

A trianoni békediktátum aláírásának napját immáron hatodik esztendeje a nemzeti gyász helyett a Nemzeti Összetartozás Napjaként kezeljük. Valahol rendjén van ez is.

A baj csak az ezzel, hogy – bár érezhetően ez a nemzeti emlékezetpolitikának része – országhatáron belül nincs összetartozás. A baloldal nem tud mit kezdeni Drasche-Lázár Alfréd örökségével. És soha nem is fog. Nem, nem, soha! Ők nem firkálták össze a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a Kis-Trianon palota falát „Justice for Hungary” és „Vesszen Trianon!” szövegekkel. Nem. Ők meghunyászkodtak. Most meg inkább csendben vannak, hogy ne kelljen hangosan összetartozni.

Ha csak egyetlen, tényleg csak egyetlen, apró firkát odakaristoltak volna Kis-Trianon palota falára – de nem.

Kormányzati oldalon meg geopolitikailag ajánlott a csendes emlékezés.

De legalább mi leírhatjuk, kikiabálhatjuk, feszültséggel teli dühünkkel kitáncolhatjuk, kiénekelhetjük magunkból: Trianon fájdalmára soha nem lesz gyógyír. Nem, nem, soha! 

2
http://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/27740/pics/14650403908839371_800x600.jpg
Vasárnapi üzenet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Csaba válasza: Levente bejegyzésére 2016-06-05 21:12:48
Mélyen egyetértek. Én azonban úgy gondolom, hogy azért a korrekcióért van, és lehet mit tenni. Azonban ehhez egy kis áldozat kell. A béke jobbját kell nyújtani a határon túlra, oda, ahol ma azok a magyarok élnek, akiket Trianon fosztott meg Himnuszától, Állampolgárságától, Hazájától. Csak a megbékélés kezdeményezése változtathatja meg mind azokat a népeket. Ezt kell tegyük az Anyaországból, hogy azok, akik több generáció óta szenvednek, előbb enyhülést, majd megbecsülést, végül egy közös normális (mint amilyen volt Mária Terézia megosztó politikája előtt) életet élhetünk. Erre kiválóan alkalmas lehet a Visegrádi Négyekkel az élen a Páneurópai Unió elméletből a gyakorlatba vezetése.
Válaszolok
Levente 2016-06-05 10:05:20
Egy dolgot tehetünk, mindig emlékezünk és emlékeztetünk! Nem sírni kell, az nem méltó! Az a közösség (szándékos) akinek talán a legjelentősebb szerepe van Trianon kialakulásában, a saját fajdálmát mindig és mindenhol, szinte napi szinten előtérbe helyezi! Keményen, öntudatosan, nem szabad engedni feledni!..ezt is tőlük!! És akár alakulhat még úgyis, hogy alkalmasint némi korrekció megtörténhet! Olyan már nem lesz mint volt és nem is kell, hogy legyen! De a magyar népnek, mint nemzetnek együtt kell lennie!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?