Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Lesz-e második? - Vasárnapi üzenet, 2017. május 14.

Még nem tudom, hogy mi lesz hétfőn. Valószínűleg senki nem tudja megmondani, hogy a Bayer Zsolt által a Blogstaron összehívott kávézás hogyan fog elsülni. Eléri-e a célját? Egyáltalán: mi a célja?

Bayer barátom felhívása egyértelmű: beszéljék meg, hogy az egymást – ahogy az Ez a tuti nagyon találóan fogalmazott: „ki-ki a saját monitora mögül pocskondiázná” – verbálisan keményen osztó véleményvezérek polgári miliőben, egy (két?) kávé mellett miként látják a közbeszéd helyzetét, állapotát, hasznosságát, értelmét.

A felhívásra adott válaszokból kitetszik, hogy embernek nem lehet most fogalma arról, hogy mi fog történni. Ad absurdum, még a 11.00 órára hirdetett esemény előtt elkezdődhet egy kis utcai tüntetés-party (nagy divatja van mostanság) pro és kontra, gyaníthatóan ráharap az online média (a blogstar.hu is élőben közvetíti a diskurzust), még Csuhaj Ildikó is feltűnhet (ha másképp nem), így aztán egyetlen dolog kiszámítható: a kiszámíthatatlanság.

És ettől lesz izgalmas, érdemi az egész.

A kiszámíthatatlanság kezelése IQ-val.

Nehéz dolog.

De, persze, az is lehet, hogy nem történik semmi különös, leülnek, udvariasan beszélgetnek, Zsolt állja a cehhet és szép csendben hazamennek.

Engem csak egyetlen dolog izgat igazán: lesz-e második kávé?

Ugyanis az erre adandó válasz (talán már hétfőn koradélután) fogja meghatározni a közbeszéd milyenségét az előttünk álló években. 

Lányom orgonája - Vasárnapi üzenet, 2017.május 7.

Csúri Ákos
2017.05.07.

Lányom tegnap elballagott és hétfőn érettségit ír, ma meg anyák napja van. Körforgás az egész élet.

Vajon milyen anya lesz a lányomból? Honnan merít példát? Anyámból? A saját anyjából? A nagymamákból? A dédikből?

Megannyi, megválaszolhatatlannak tetsző kérdés.

Egyáltalán: mennyire életcél manapság anyává válni? A karrier, a világpolgári lét iránt vágyakozást felül tudja-e írni a gyermekvállalás szentsége? A nevelés, az óvás, a védés mindennapos feladata és kihívása?

Mindaz, amit ma – jobb esetben – mindenki megköszön az édesanyjának.

Az orgona jelkép lett. Szép is, illatos is. Ilyenkor hirtelen megcsupaszodnak a bokrok, a kerítéseken kívülre hajló orgonák sorsa megpecsételődik. Anyaköszöntő virággá válnak.

Nem szép látvány a csupasz bokor, de társadalmilag elfogadott.

És én nagyon szeretném, ha még sokáig így maradna, és nem virágoktól roskadozna május első vasárnapján.

Őszintén szeretném és kívánom, hogy a lányom ne csak adjon, hanem hosszú-hosszú évtizedekig kapjon is orgonát ilyenkor.

Akkor van értelme a körfogásnak.

 

Ujhelyi Pisti, a vérzivatarban - Vasárnapi üzenet, 2017.április 30.

Ujhelyi István felmondta a leckét a héten. Brüsszelben lehazaárulózta saját(?) hazája miniszterelnökét egy összefüggéstelen másfél perces (hírnév)beszéd keretében. Belpolitikát vitt egy nemzetközi eseményre.

Senkinek sem volt ínyére.

Nyugati demokráciákban az a szokás, hogy a belpolitikai vélt vagy valós szennyest belpolitikai színtéren teregetik ki. A magyar baloldal erre képtelen. Partizánjaik európai színtereket választanak, aminek aztán kint semmi, itthon meg a szokásos hozadéka van.

Pisti nem tanul ebből. Pisti talleyrandi bourbon. Semmit nem tanult, semmit nem felejtett. Pisti, miközben hazaárulást kiált, maga válik hazaárulóvá.

Mert a tét nem Pisti másfél perce.

Hanem az, hogy kik fognak Magyarországon élni. És a betelepítést milyen erők támogatják, erőltetik. Pisti erről egy árva szót sem szólt.

Pisti – sokadszor – elázott. 

Mezőkölpényi négercsók - Vasárnapi üzenet, 2017.április 23.

Csúri Ákos
2017.04.23.

Van – pontosabban, sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy volt – a Táncháztalálkozó. Sok ember a Papp László Arénában. Mára inkább már csak néprajzos ínyencségek, elképesztő méretű kirakodóvásár, vájt fülűeknek koncertek, beszélgetések, méregdrága büfé és business mindenek felett.

Ha megvetted a jegyed kimehetsz (egyszer), de visszajönni már csak újbóli jegyvásárlás után lehet. Azaz, a kisgyerekes család vagy ott altatja, szoptatja a kicsit a tribün alatt traverzeknél, vagy azzal kalkulál, hogy három óránál többet még véletlenül sem tud eltölteni a helyszínen, noha, teszem azt, van a családot érdeklő gyerekprogram délelőtt, meg tánctanítás és koncert valamikor később, délután. Vagy ez, vagy az. A szervezők zsebe felülírja a kiszolgálást.

Kirekesztve

De, rendben, 2017-et írunk, a lóvéról szól minden.

De egy táncháztalálkozónak nem ártana az önfeledt, szabad táncról is szólni – mint a múltban, amikor nem volt lépcsőforduló, ahol ne zendített volna rá bármilyen alkalmi banda, felállás egy jó kis mezőségire, székire, kalotaszegire, szatmárira.

Ma van délután kétszer 2 óra folkkocsma a kültéren (lényegtelen, hogy hóesés, vagy kánikula van), élje ki ott magát, aki tud táncolni, mert bent a pc jegyében bolgár táncokkal foglalják el a táncteret – ahol a tanítás alatt több a szöveg, mint a mozgás…

Mindegy is.

Lázadás a pénz hatalma ellen

Divat manapság régmúlt idők ízeire utalni. (Burgonyaszirom és társai). Nekem, ha már hasonlítani kell, akkor ifjúkorom 6 darabos négercsókja jut eszembe, amiből volt citromos is, és hűtve egészen kiváló volt (faltuk is rendesen).

Ma a táncháztalálkozón elvették a négercsókot és valami pc kötelezettség értelmében afroamerikai puszira alakították. Ehetetlen. És drága.

Kár érte. R.I.P.

Feltámadás - Vasárnapi üzenet, 2017.április 16.

Csúri Ákos
2017.04.16.

Feltámadni csak akkor lehet, ha az ember megjárta a pokol legmélyebb bugyrát.

Ahol megsütögették, korbácsolták, kínozták, feszítették.

Aztán – ha maradt még ereje – nekiveselkedhetett a feltámadásának.

Letette a poharat, elnyomta az utolsó csikket, toleránsabb lett a kollégáival, figyelt a családjára, lassított tempóján, és egyáltalán: minden lépése előtt körbenézett.

Az ellenvéleményeket nem lesöpörte, hanem meghallgatta. Majd mérlegelte. És azután döntött.

Nem erőből és a mindent tudók felsőbbrendűségével reagált, hanem tisztelettel és ésszel.

Mert rájön, hogy nem egyedül van a világon.

Ha nem ezt teszi, akkor könnyen a pokol bugyrában marad. Időtlen időkig.

És sem a Jóisten, sem annak a fia sem tud segíteni neki.

Pedig utóbbi tényleg feltámadt.

Halleluja!

A svéd keréknyom - Vasárnapi üzenet, 2017. április 9.

Emlékszünk még, amikor a svéd hivatalosságok lenáciztak minket a migránsáradat kezdetekor? Emlékszünk még, amikor a svédek mint valami 21. századi übermentschek oktattak ki bennünket emberségből, toleranciából, befogadásból, empátiából meg még ki tudja miből? Emlékszünk még a svéd bevándorlási miniszter migránsfinanszírozó programjára?

Magyarországon közben kerítés épült.

Emlékszünk még, amikor hirtelen megvilágosodtak a svédek és már nagyon, de nagyon nem akarták a migrákat? Amikor már nekik is sok lett, hogy „gyenge az internet” a „háború elől menekülőknek”.

De akkor már ott voltak a nyakukon és nem olyan egyszerű ám kitoloncolni őket. Na nehogymá’ sérüljenek az emberi jogaik a kedves pakiknak, afgánoknak, szíreknek és önmagukat szíreknek mondóknak.

 Magyarországon közben újabb kerítés épült.

Olvastuk, ugye, hogy most már tolnák vissza a migrákat a svédek? Emlékszünk még, ugye, hogy ennek bemondásakor elpityeregte magát a svéd bevándorlásügyi akárki?

Magyarország határain e közben lényegében megállt (egyelőre) a migránsőrület.

Pénteken a svéd fővárosban egy terrorista gépkocsival hajtott a járdára, megölve ezzel négy embert.

Ott nem volt féknyom, csak keréknyom.

Hazánkban féknyom van. És addig jó.

Csukott szemmel csak falnak mehetsz

A blogstar.hu irodalmi rovata tegnap Ady Endre örökérvényű versével tört be Dévénynél. Precíz önmeghatározása az oldalnak. Vélemények, nyitottság, befogadás és a fül, az olvasói igényeket megfogalmazó hangokhoz. Kellenek a hírek. A HÍREK. Ami nem minden esetben az, mint amit hírnek mondanak.

Nehéz egy vállalás ez.

Vakon vakítani csak ideig-óráig lehet, ám a fal előtt a vakítottak többsége megáll. A vakítók meg vakon nekimennek a falnak. A Blogstar szerkesztősége tiszteli a falat. Sem magát, sem másokat nem akar koppanásig vezetni.

Éppen ezért emelte most be a válogatott, valós híreket a főoldalára. Mellé már az értelmezéseket is megmutatja. Ki innen, ki onnan. S majd az Olvasó eldönti, melyik értelmezéssel ért egyet, vagy vitatkozik vele. És bátran megírhatja kommentben (ahogy eddig is), vagy akár egy saját blog indításában.

A Blogstar komolyan hisz abban, hogy az önkritika, a hibák, tévedések beismerése nem „a gyengeség” jele. Hanem a józanságé. Többször értekeztem már erről, s éppen ezért szolgált örömmel, hogy Lázár János (aki azért több mint egy egyszerű blogger…) két hete a Kormányinfón kimondta a Pető Intézet és három Magyarországra visszaköltöző család hátrányszenvedése kapcsán: „hibáztunk, tévedtünk, elnézést kérünk, megkövetjük az érintetteket és korrigáljuk a tévedésünket”.

Mindez miért lenne gyengeség, amikor az érintett dolgozók a havi átutaláskor feketén-feherén látták, hogy egy rossz besorolás miatt kevesebb bért kaptak kézhez? Lehet, hogy érintett kommunikációs-politikai agytrösztökben ez a gyengeség jele, a Blogstar szerkesztőségének szemében ugyanakkor a józan észé. Attól, mert valamiről hallgatnak, és úgy tesznek, mintha nem létezne, az a tapasztalati világban igenis létezik. És beszélnek róla. És ezek a szavak vokssá érnek.

És egyszer csak 2002-ben találják magukat a vakok.

Ez a szerkesztőség soha többé nem szeretné újraélni 2002 csalódását. Éppen ezért a maga szerény eszközeivel (őszinteség, hitelesség, nyitott szem és fül) mindent elkövet ennek elkerülése érdekében.

Nem gyengén.

Erősen.

Töke van a menyasszonynak

Nálunk valahogy minden félig sikerül. A történelminek szánt közönségfilm egészen közönséges elemeket sorjáztat: Fluor Tomi szelleme kísérti szegény Kincsem paripát, aki ugyan történetileg kanca (nőstény), ám a 3 milliárdos katyvaszban speciel tökei nőttek.

Na most tudom én, hogy ebben a metroszexuális vagy mifene korban már a lovaknak sem könnyű, nekik is meglehet a maguk LMBTQ-ja, de azért legalább 3 milliárdért, kosztümös Fluor Tomi-hiphop-szelfi jó fejségért ne reklámozzuk.

Seggfejség ez.

De mindegy is. A. Vajna megmondta, hogy Hunyadiról rossz forgatókönyvet kapott, ezért nem készül film. Lehet. De nem csak Hunyadi van. Ott a pozsonyi csata, például. A Blogstaron már ismertettek egy regényt (Óperencia), amely egészen különleges szemszögből mutatja be – történelmi és hadtörténeti tények alapján – a pozsonyi csatát. (Itt és itt és itt érdemes elolvasni a vonatkozó blogposztokat).

Az nem baj, hogy Vajnának, meg a fő pénzosztó Havas Ágnesnek, meg a fő pénznyelő Hutlassa producernek gyökeresen más a magyar történelemről alkotott képe, gondolkodása és felfogása, mint nekem, vagy másoknak. Ez még akár izgalmas beszélgetés, disputa tárgya is lehetne. A baj az, hogy a „mások” történelemszemlélete nemhogy támogatást nem kap, hanem jószerivel pályázni sem tud a mindenhatóknál. Akiket nem zavar (lévén demokrácia van) Nagy Ervin Vajna-fikázó nyilatkozata (azért a lóvét szépen zsebre tette), akiket nem zavar a Café PR és a Café Film bajnaista múltja (a Hajdú-Bét sértetteket talán egy picit jobban zavarja…), hiszen valahol egy akolból valók.

A gond a végtermékkel van. A Dumapárbajból (véletlenül itt is: Café Film, Hutlassa, Havas, Vajna) lehetett volna egy jó, de legalábbis sikeres film, hiszen az akkor pályájuk és népszerűségük csúcsán lévő két stand-upos (Kiss Ádám és Hadházi László) vitték főszereplőkként a szellemileg hihetetlenül szegényes, ötlettelen forgatókönyv sztoriját, de még ebből is sikerült egy unalmas, nyögvenyelős, erőltetett szart csinálni. (Nem a humoristák hibájából).

Majd jött ez a Kincsem.

És Johnny Depp.

NAGY ERVIN A KINCSEM PLAKÁTJÁN

JOHNNY DEPP A CHARLIE ÉS A CSOKIGYÁR PLAKÁTJÁN

MAGA JOHNNY DEPP

És a pipa, hogy megcsináltuk a nagy magyar nemzeti és történelmi filmet.

Tökös kancával, szelfivel, Fluor Tomival és Amerika-majmolással.

Köszönjük, nem kérjük. „Eléjben” talán. De ott meg csak röhögni fognak rajtuk… Bár, lehet, hogy ott már töke van majd minden menyasszonynak…

Lázár tyúkszem(ek)re lép - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.03.19.

Múltra tett és teendő pontok. Lesz itt szisszenés meg cincogás, az tuti. Ugyanis Hódmezővásárhelyen megint tovább látnak az orruknál, érzékelik az igazságtalanságot, a heg nélküli sebeket, és úgy döntöttek az Emlékpontban, hogy akkor mostantól már coki a hallgatólagos megegyezésen alapuló történelem-elhallgatásnak…

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

…és a tavalyi, forradalom és szabadságharc dicsőségét és helyi hőseit bemutató kiállítás-sorozat és publikációk után, fejlámpázzák a sötét oldalt is, és az idén a megtorlások, a kommunista erőszakszervezetekre, kiszolgálóikra és a megrendelőkre helyezik a reflektorjaikat.

Helyes.

Munkásőrök nem bujkálhatnak tovább. (Lásd még Tímár Péter Csapd le csacsi! című filmjét).

Az egykori hentes- és mészárostanoncként dolgozó, későbbi Elnöki Tanács elnöke Németh Károly elvtárs, például annyira veszélyesnek találta a hódmezővásárhelyi tanyavilágot és a rengeteg „ellenforradalmi” elemet, hogy– az országban egyedülálló módon – a karhatalom, majd a munkásőrség lovas szakaszt is szervezett a tanyai lakosság megrendszabályozására (Miklós Péter igazgató szíves közlése a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 című kiállítás megnyitóján).

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

De ettől még nem rezelnek be a politikai bal- és jobboldal vajas fültövű túlélői.

Az ő sziszegésükről Lázár János gondoskodott, aki a kiállítást megnyitó beszédében nem kertelt, és egy új (régóta esedékes…) frontot nyitott.

„Néhány hete Budapest főutcáin olvashatók volt a hősök nevei és remélem, hogy egyszer a gyilkosok nevei is a falakra kerülnek és kimondjuk: Kádár János nem volt több egy köztörvényes gyilkosnál és sorsában a hozzá 1956-ban csatlakozók is osztoznak. Az MSZMP alapító dokumentuma a dicsőséges forradalom vérbe fojtására, megtorlására és a visszarendeződésre tett eskü: a karriert, érvényesülést jelentő párttagkönyvek tulajdonosai azt fogadták meg, hogy megakadályozzák, hogy újra forradalom legyen, szabad legyen az ország és érvényesüljön az önrendelkezés”

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Oké, ezt eddig többé-kevésbé tudtuk. De most jön a tyúkszem!

„Álviták zajlanak ma Magyarországon az ügynök-listákról, hiszen az igazi kérdés a megrendelők listája, azok neve és felelőssége, akik a bűntetteket megrendelték és végrehajtották. De hogyan várhatjuk el kortársainktól, vagy az utánunk következőktől, hogy az igazság és a gazság között különbséget tegyenek, amikor mi huszonhét éve nem végeztük el ezt a munkát? 1990 óta a Kádár-rendszer bűneiért senkit nem vontak felelősségre. Azonban volt ebben az országban hét és félmillió ember, aki nem volt, és aki nem adta fel elvi elkötelezettségét, nem lett párttag vagy munkásőr, az is boldogult, tehát hazugság, hogy az előre jutáshoz csak a párttagságon, vagy a munkásőrségen át vezetett az út. A kényelemhez, az érdemtelen, tehetség és szorgalom nélküli, mások rovására történő boldoguláshoz már szükség volt ezen utakra”. 

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Márpedig a neveket nyilvánosságra kell hozni. Csak Hódmezővásárhelyen 951 embernek volt „egy baja” az, hogy nem volt három élete…

De az is biztos, hogy – Lázár szavaival – nem vendetta készül, hiszen más a felelőssége annak, aki a munkásőrséghez 1957-ben a megtorlás érdekében, vagy akár a gyilkolás jegyében csatlakozott és más a felelőssége, aki karrierizmusból, ambícióból, vagy megfelelési kényszerből találta meg helyét az 1970-es, 1980-as években a munkásőrség soraiban. De tudni kell, kik voltak, akiknek az MSZMP-tagság sem volt elég, hogy a rendszerből kivegyék a részüket.

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Mert aki hibát követett el a közössége ellen, az lássa azt be és legalább kérjen bocsánatot, ha már a tönkre tett életeket vissza nem adhatja, helyre nem hozhatja.

Egy lábfejnyi talp pénteken délelőtt elég sok tyúkszemre lépett.

Végre!

És ez még csak a „lájtosabb” munkásőrség. A megrendelők listája fog majd igazán fájni.

Végre, végre!

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

A Quimby „szájbaszart” forintjai

Csúri Ákos
2017.03.12.

Harsogja az index.hu, hogy A Quimby frontembere kőkeményen beszólt az Orbán-rendszernek. Húh! Kiss Tibi odapörkölt a Hír Tv-ben, valami Alinda műsorában, és akkor most aztán beindulhat a facebook, pörögnek a megosztások, jönnek a Veled vagyunk, Vietnám! mintájára a Veled vagyunk, Kiss Tibi! baromságok, és a liberálisok megint kettős mércével mérnek. 

A helyzet ugyanis olvasatomban a következő.

Demokrácia, szólás- és véleményszabadság van, így Kiss Tibor egykori kábítószerfüggő azt mond, amit akar.

Demokrácia, szólás- és véleményszabadság van, így a Hír tv műsoraiban tartalmilag azt engednek – rákérdezés, visszakérdezés nélkül – adásba, amit a szerkesztők és műsorvezetők gondolnak.

Demokrácia, szólás- és véleményszabadság van, így a maszturbáló liberálisok olyan kommentárokkal osztják meg Kiss Tibor egykori kábítószerfüggő tökösségét, amilyennel csak akarják.

DE!!!!

Ezek után, amelyik liberális médium (444.hu, 24.hu, index.hu, kolozsvaros.com és társai) még egyszer beleköt Bayer Zsoltba, amiért trágár kifejezésekkel (is) kifejezi indulatait, akkor ugyanígy tegyék ezt meg Kiss Tiborral is. Aki a következőket „költötte”: Miért basszátok szét az országomat? (…) Miért szarjátok szájba az álmodót? (…) Ti még a Sátánnak is túl gecik vagytok (…).

És kapnak a Fidesz törzsszavazói is: Másfél millió káposztafej.

Meg a megválasztott miniszterelnök is: Varangykirály.

Nos, a pihe-puha mimóza-lelkületű véleményformálók és kritikusok másolják e szavak mögé Kiss Tibinek címezve az összes minősítést és jelzőt, amivel Bayert illették. Vagy amit Kissnek lehet, azt Bayernek nem?

És még valami: a Quimby szekérderéknyi lóvéért többször fellépett Tusványoson. Speciel a „Varangykirály” jelenlétében is. Egy koncertszervezéssel – is – foglalkozó barátom régóta panaszkodik, hogy a P. Mobil Honfoglalás szvitjét 15 éve nem tudja bejuttatni a tusványosi programba. Jó hírem van neki! A szájbaszart Kiss Tibi nyilván visszafizeti az eddig felmarkolt milliókat a szervezőknek (mert ideológiailag nem lehet kóser neki káposztafejeknek zenélni) és abból biztosan meghívják a Honfoglalást. Ennyi azért még csak maradt a fideszes szervezőkben…

De amíg ez nem történik meg, addig is megkérem Bayer Zsoltot, hogy függessze fel korábbi elhatározását és bátran használjon trágár kifejezéseket – ha érzelmei, a mondanivalója és a szövegkörnyezet úgy kívánja – publicisztikáiban.

Mert ha majd Kisst azzal védik, hogy ő költő, akkor Bayerre meg nyugodtan mondhatjuk, hogy ő meg író.

Ami igaz is.

Ezeket a cikkeket olvastad már?