Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Katasztrófák napjai - Vasárnapi üzenet, 2016. november 6.

Persze, tudom, az igazi katasztrófa most Olaszországban van. De nem csak a borzalmas, pusztító földrengés miatt. Hanem éppenséggel a Nagy Háború (I. világháború) halottaiért és árváiért tartandó, de végül is elmaradó vicenzai mise miatt. Noha, minden esztendőben november negyedikét az ő emléküknek szentelik, idén ez már nem megy. Miért? A plakáton ez olvasható: „A muzulmánokra való tekintettel elmarad”...

VICENZA

 

Bravó Renzi!

Ám katasztrófára emlékezünk november 7-én is. A Nagy Október Katasztrófára. Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) és tömeggyilkos társai (Sztálintól Buharinon át Berijáig) 99 éve az emberiség valaha volt legtöbb halálos áldozatát (egyes források szerint 100 millió) követelő eszement ideológiába burkolt terrort (kommunizmus, világ proletárjai, meg forradalom, mensevik, meg bolsevik, meg emberarcú szocializmus) „tüzelték ki” – képletesen – az Auróráról. Ez a katasztrófa sok honfitársunk fejében máig ható sérülést okozott…

LENIN

SZTÁLIN

BERIJA

És végül egy megkerülhetetlen keddi katasztrófa. A világ jelenleg kétségkívül legerősebb és legbefolyásosabb, kontinensnyi országa elnököt választ november 8-án. Két abszolúte sz.r jelölt közül. Trump utálja az elitet – de majd elitként kell viselkednie.

Clintonné meg többet szerepel lassan bűnügyi és egészségügyi hírek között, mint Monica Lewinsky kék ruhája Bill DNS-ével a korabeli bulvárban…

Szép, új világ elé nézünk!

Lenin, Berija, Hillary és Donald.

Meg a nagy befogadó, idióta Renzi.

NORICA

NORICA

Miközben Campi di Norcia-ban összedőlt a San Salvatore templom. Felbecsülhetetlen szakrális és művészettörténeti jelentőségével. Ez a valódi katasztrófa.

De erre már a hírforgatagban nem marad erőnk.

Elmevilágítók - Vasárnapi üzenet, 2016. október 30.

Csúri Ákos
2016.10.30.

Nem kell mára sok szó. Főleg, ha előttünk élt és alkotott Kosztolányi Dezső. Mai vasárnapi üzenetem ő írja. Nincs párja.

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) 

Világítsa meg elménk az elkövetkező napok ezernyi mécses és gyertyalángja.

Paprikaspray helyett - Vasárnapi üzenet, 2016. október 23.

Csúri Ákos
2016.10.23.

Ma nem lesz szemkilövetés.

Ma nem lesz kardlapozás.

Az ünnep rendjét vigyázókon lesz azonosító szám.

Ma is lesznek provokátorok.

Ma is lesznek hatalom ellenesek.

Ma is lesznek hangoskodók.

Ma is lesz ellenzéki tüntetés.

Ma is lesznek hangzatos Orbán-ellenes szónoklatok.

De ezekre a válasz nem a paprikaspray.

Ugyanis demokrácia van.

És demokráciában a szabad véleménynyilvánításért nem szemkilövetés, kardlapozás jár. Vonulhatnak bár síppal-dobbal.

Mert nekünk ünnep 1956 októberének 23-ik napja.

Tíz éve a hatalomnak ez eszköz volt.

Mai feladatunk egyszerre ünnepelni az 50. és a 60. évfordulót.

Polgároknak nem nehéz. 

P.s.: amúgy meg ez volt az 56. vasárnapi üzenet…

Toszkána fogságában - Vasárnapi üzenet, 2016. október 16.

Csúri Ákos
2016.10.16.

Meddig maradhat még a Napsütötte Toszkána háborítatlanul napsütötte Toszkána?

Meddig ülhetsz nyugodtan Siena főterén, meddig grasszálhatsz önfeledt csodálkozással San Gimignano sikátoraiban és tornyai között, vagy fotóztathatod magad Pisa ferde tornyánál?

Tudod? Nem tudod?

Nem tudod.

Most még csend és békesség van. Zamatos táj, csodás fények, paradicsomi látképek. És mégis, ahogy Firenzében elzarándokolsz a Santa Maria del Carmine-templom Branacci kápolnájához megnézni sokadjára is Masaccio fantasztikumát, a Kiűzetést a paradicsomból, valahogy már más kavarog benned.

Félted magad, a gyerekeidet, a kereszténységedet, a mindennapok megszokott békéjét. Pedig pár száz kilométerre lakik a pápa. De mégis. Lassan már tőle is félted.

Mert valami olyasmi zuhan Európára, amellyel eddig még nem találkozott, így talán válasza sincs rá. Csak azt érzed, hogy nyomás alatt vagy, hogy ezt nem lehet nyakló nélkül hagyni, hogy gyökerestől forgatják fel mindenedet, és többet már nem tudsz így ide vissza jönni, mert nem lesznek templomtornyok, zamatos tájak, hanem harcmező fogad majd a világ egyik legszebb táján.

Jó most itt, az e pillanatban még megélhető fogságban.

NYÚZ 22

Matatok az emlékek között és kezembe akad egy fénykép, 1993-ból. Bodolay Géza rendező barátommal, és a Nemzeti Színház jeles művészeivel jártunk Krakkóban, ahol Wyspianski Menyegző című csodálatos művének olvasópróbáját tartottuk, Andrzej Wajdával. Szalai Attila segítségével még egy komolyabb interjút is készíthettem vele. Emlék, amelyet mindig jó felidézni.

És most itt a hír: 90 éves korában elhunyt Andrzej Wajda lengyel filmrendező.

Isten áldja Mester! Jó utat a fellegek hátán!

Krakkóban Wajdával 1993-ban.

Címkék: Andrzej Wajda, NYÚZ

Szabad Nép – LXXIV - Üzenet vasárnapra, 2016. október 8.

A kollégákkal szolidáris vagyok. (Nem feltétlenül mindegyikkel). Ennyi.

A lappal nem tudok az lenni.

LXXIV. Azaz 74. De úgyis írhatnánk, hogy (2016-74= 1942) a Magyar Kommunista Párt napilapja, a Szabad Nép ennyi évfolyamot ért meg. Azaz egy vállaltan kommunista lap múlt ki, csak most már Népszabadság címmel.

Kimúlt, mert már nem volt rá igény. Élénken emlékszem, amikor Horn-kormány kezdetén a Pest Megyei Hírlap, vagy Bencsik lapja a Pesti Hírlap, az Albert Gábor, Kocsis L. Mihály, Apáti Miklós, Szalai Attila fémjelezte Új Magyarország nehéz anyagi helyzete, megszűnése kapcsán az ÉS-ben, a Népszabadságban, a Népszavában, az akkori Magyar Hírlapban sorban jelentek meg a kárörvendő publicisztikák, hogy hát a „piac diktál, és a piacról kell megélni”. Szolidaritásnak nyoma sem volt.

Most is a piac diktál. A Népszabadság kiadója feketén-fehéren leírta: 74 százalékkal csökkent az eladott példányszám és 5 milliárdos veszteséget halmoztak fel. Tovább nem finanszírozzák – vége.

Tudom, most majd a szolidaritást kérik számon azok, akik egykoron fikarcnyit sem voltak szolidárisak.

De ez lényegtelen.

A lényeg, hogy 27 év alatt befejeződött a rendszerváltás. Az MKP, az MDP, az MSZMP, az MSZP – majd országos, majd szocialista, majd független – lapja, a Szabad Nép 74 év után kimúlt.

Olvasom, hogy tüntetés szerveznek a Kossuth térre. Magamban motyogom, hogy nem tüntetni kellene, hanem meg kellett volna vásárolni a lapot…

Olvasom, hogy a Rogánnal és Matolcsyval kapcsolatos cikkek miatt húzatja le a rolót maga Orbán Viktor. Hihi. Tipikus szabad népes gondolkodás. Az MDP és Rákosi idejében ez valóban így történt volna (feltéve, ha az akkori ügyeket bárki megírta volna a hatalmas – ma, persze, nem létező… – „sajtószabadság” jegyében), de ma ténylegesen demokrácia, piaci alapon működő média van. Kiadókkal, tulajdonosi felelősségvállalással.

A Szabad Nép (Népszabadság) kimúlt. Olyan nincs, hogy egy napilap felfüggesztődik. Ha csak egy megjelenést kihagy, akkor vége.

Az egykor volt Szegeden, polgári értelmiségi körökben volt egy szokás: Népszabadságért pénzt nem adunk ki. A munkám miatt ezt, sajnos, hosszú évtizedekig megszegtem. A Sors most visszaad valamit a lelkiismeretemnek.

Örömmel vezeklek.

P.s.: A kollégák zömét azért nem féltem. Lesz hely a Magyar Nemzetnél, az ATV-nél, ha rendeződik a sorsa, akkor a Népszavánál, a Vasárnapi Híreknél, az RTL Klubnál et cetera. Merthogy sajtószabadság van. 

Nem akarom a Muttikultit - Vasárnapi üzenet, 2016. október 2.

Nem akarom, hogy gyökerestől változtassák meg általam nem ismert papírhuszárok az életemet.

Nem akarom, hogy bürokraták statisztikák mögé bújva jelöljék ki szomszédaimat.

Nem akarom, hogy azt a szabad életét, ami kora felnőttkoromtól megadatott, elvegyék gyermekeimtől.

Nem akarom, hogy pitiáner politikai érdekek mentén feláldozzák hazámat.

Nem akarom, hogy egy „pillanatnyilag jó ötletnek tűnt” trollkodással átalakítsák mindennapjaimat, jövőmet, gyermekeim, unokáim életét.

Nem akarom, hogy 5 év múlva a mostani „csakazértsem” agymosottak mea culpázzanak, visszaszívják

tegnapi-mai betartós mondataikat – amikor már késő lesz.

Nem akarom a multikultit.

Nem akarom a Muttikultit.

Nem akarom, hogy a bankszámlámat azért csapolják meg, mert el kell tartanom azt, aki nem akarok eltartani.

Nem akarom, hogy az legyen, mint Olaszországban, ahol „a betegbiztosítás a szakorvosi vizitet már eddig sem tette teljesen ingyenessé, de most már 24 műtétért is fizetni kell..., mert nincs pénz a szegény menekültek ellátására” – ahogy írta nekem egy ott élő barátom.

Nem akarom, hogy másmilyen legyen az eljövendő vasárnap, mint amilyen a mai.

Nem akarom, hogy a Karácsony fenyőünnep legyen.

Nem akarom, hogy a hitem, vallásom miatt alacsonyabb rendű legyek.

Nem akarom elveszíteni a hazámat.

Olyannak szeretem, amilyen.

És így is akarok meghalni.

NYÚZ 21.

Csúri Ákos
2016.10.01.

A francia államot nem érdekli a francia nép

„A magyar kvótareferendummal egy időben – vagyis vasárnap – helyi népszavazást tartottak volna a migránsok betelepítéséről a franciaországi Allexben. A voksolás azonban elmarad – közölte az M1 Híradója szombaton délben.

Szombaton reggel sajtótájékoztatón tájékoztatta a franciaországi Allex település polgármestere a helyieket arról, hogy törölni kell a vasárnapi népszavazást, miután a grenoble-i közigazgatási bíróság helyt adott a megyei prefektus arra vonatkozó kereseteinek, miszerint a kötelező kvóta elleni referendum szabálytalan és érvénytelen.

A település vezetője leszögezte: bármennyire is csalódott, a bírósági döntés arra kötelezi, hogy törölje a népszavazást. Úgy látja, az államnak nem fontos többé meghallgatnia az embereket, az állam pedig nem nyert a döntéssel semmit, ám a demokrácia nagyot vesztett. Az allexieknek befogták a száját – szögezte le”. 

Kell-e ehhez kommentár? Abban az országban, ahol máshol éven belül volt Charlie Hebdo, Párizs és Nizza, a Brüsszelhez veszettül igazodó, bukófélben lévő baloldali elnök, kormány, prefektus retteg a nép szavától. Retteg a szótól: elég.

Ezzel tökéletesen bemutatták, hogy mennyire álságos a gőgös fennhéjázással, égnek emelt orral hangoztatott demokrataságuk.

Pedig ha tudnák, hogy mennyi magyar elvbarátuknak szolgáltak eddig hivatkozási alapként…

Na, fiúk, most mi lesz? 

Címkék: NYÚZ

Gyurcsány, új svédek, vasszerszám - Vasárnapi üzenet, 2016. szeptember 25.

Svédországban egy civil szervezet kampányfilmben biztatja arra a helyieket, hogy integrálódjanak a bevándorlókhoz. Nincs visszaút, Svédország már soha nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt – hirdeti egy alig több mint egyperces kisfilmben az IM nevű svéd civil szervezet Az új ország című kampánya, amely mögött ott van a skandináv ország kormánya is. A spotot a helyi televízióban sugározzák, ebben anyanyelvükön igazítják el a svédeket arról, miként kell alkalmazkodni a migráció miatt megváltozott világhoz és nekik a migránsokhoz.

A biztonság kedvéért az anyagot angol nyelven feliratozták, hogy azt a migránsok is megérthessék. Csak úgy sorjáznak az önfeladásra biztató mondatok, mialatt különböző származású, de bizonyára Svédországban élő emberek mosolyognak, egyetértően bólogatnak. A következő mondatok hangzanak el a felvételen: „Európa változóban van, és szükséges, hogy Svédország egy biztonságos hely legyen a menedéket kereső embereknek – Észre kell vennünk, hogy az „új svédek” helyet fognak követelni maguknak, és hozzák a kultúrájukat, a nyelvüket és a szokásaikat, és itt az idő, hogy ezekre pozitív erőként tekintsünk. Nemcsak az újaknak kell integrálódni, hanem mindenkinek, még a született svédeknek is – szögezik le a felvételen. Felszólítanak mindenkit, hogy olyan országot hozzanak létre, amelyben félreteszik a gyűlöletet és a félelmet.

E közben Gyurcsányt elzavarják Londonban a magyarok  miközben a bojkott mellett agitál, míg Calais felé egy autópálya parkolójában vasszerszámmal vertek meg a migránsok, az „új svédek” egy magyar kamionsofőrt.

Egy hét múlva dönthetünk: új svédek, Gyurcsány, vagy magyar kamionsofőr.

Utóbbival felettébb szolidáris vagyok.

Migránsra vagy a gyerekeimre költsek? - Vasárnapi üzenet, 2016. szeptember 18.

Csúri Ákos
2016.09.18.

Nem túl bonyolult ez a népszavazási kérdés, mondjon bárki bármit.

Tudom, már rikoltanak is az ellenérdekelt oldalon, hogy mekkora demagógia ez a cím, és ezzel nem is nagyon vitatkoznék. Az egyszerű – és igaz – kérdések demagógnak tűnhetnek. Ettől még kérdések, amelyeket meg kell válaszolni.

Az én válaszom így hangzik: a gyerekeimre. A gyerekeim oktatására például. Mert ha ide kényszertelepítenek több ezer migránst, akkor azoknak valamiből meg is kell élniük. És hiába mondják, hogy az Unió fizeti, ez sem igaz. Mert azt én, magyar adófizető fizetem. Az én adóm kerül a költségvetésbe és onnan az Unióba. Márpedig én – többek között – azért adózom, hogy abból a pénzből minőségi pedagógusok minőségi oktatásban részesítsék gyermekeimet. Migránsok nem fognak magyarul megtanulni.

És egyáltalán: hol fognak lakni? Fatornyos falucskám Fő utcájának 44-es számában? Minap hallottam egy németországi történetet: egy – hihetetlen szerencsével a bombázásokat ép, középkori belvárossal megúszó – városka befogadott migránsokat. Mert a willkommenskultur az willkommenskultur. De nem ám a város szélén található – amúgy munkásszállásnak épült – épületegyüttesben szállásolták el őket, hanem az ódon belvárosban. Hogy miért? Mert a munkásszállást építő építési vállalkozó egyszerűen nem engedte, hogy oda migrákat helyezzenek. Azt mondta: inkább lebontja az egészet, minthogy migránsok lakjanak ott. Nem azért építette a saját költségén.

Hogy erről hallgat a német meg a magyar média? Ki lepődik meg ezen? Gyanítom, ez az építési vállalkozó is inkább a gyerekei tanulmányaira fordítja pénzét, mint a migránsokra. Akik, láttuk, mit csináltak egy éve Röszkénél és a Keleti pályaudvarnál.

Erről szól a címbéli kérdés. És október 2-a.

Ezeket a cikkeket olvastad már?