Sajtó és szemle - Vasárnapi üzenet, 2017.június 11.

Csúri Ákos
2017.06.11.

A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: 

„A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István 

A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket.

– Mit óhajtanak?

A civil válaszolt:

– Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem?

– Nem rejtegetek senkit sem.

Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten.

Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt.

A katonák szemrehányásokkal illették:

– Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! Gazember voltál mindig!

Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert.

– Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek!

– Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember.

– Nem teszem!

– Álljanak félre a nők!

– Nem állunk.

Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert.

– Na, hát mit akarnak?

– Maga az oka a háborúnak!

– Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka.

– Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte!

– Nem én vagyok az oka!

– Álljanak félre a nők!

Semmi válasz…

– Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás…

Három lövés dördült. Tisza előrebukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.

– Végem van – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják”.

Ahogy körbe nézek, meg cikkeket olvasgatok, úgy minderről az jut eszembe: a Károlyik már a spájzban vannak…

Ezeket a cikkeket olvastad már?