Macron és az ébredő olaszok

2017.06.29.

A Blogstar olaszországi tudosítója küldött egy kis helyi kommentárt a három nappal ezelőtti hírhez, amely szerint a jobbközép rendesen tarolt a helyhatósági választásokon.

„Azért a Centro Destra győzelme érzésem szerint elsősorban Matteo Salvininek, a Lega Nord titkárának és az ő munkájának köszönhető. Berlusconi már nem sok vizet zavar...”.

Erős felütés, de azért ő is nagyon fontosnak tartja, hogy a jobboldal által megnyert 111 város között 21 nagyváros van. „Genova, ahol eddig mindig a komcsik voltak a székekben, Piacenza, Verona, Sesto San Giovanni, amit az olasz Sztálingrádként tartanak nyilván”.

Viszont – teszi hozzá reálisan – ez hihetetlen felelősség is, hiszen előbb vagy utóbb csak meglesz az a választási törvény, és az emberek elmennek majd szavazni országosan is. Márpedig ha ezekben a városokban nem kezdődik meg az ígéretek megvalósítása, akkor egy alacsony választási részvéttel a jobboldal csúnya vereséget szenvedhet.

„Ami különben meglepett, az az, hogy ebben a vörös kommunista országban az extra baloldalt képviselő Movimento 5 Stelle olyan csúnyán elbukott. Tavaly még megnyerték Rómát és Torinót, most meg semmit...”.

Majd meglátjuk.

És akkor bónuszként íme egy cikk Európa „új reménységéről”, Macronról, aki „imádja és segíti” az igazságos migrációt. Az imolaoggi.it-n megjelent cikk nagy vonalakban arról ír, hogy

Ventimiglia-nál – a Roja folyón keresztül – 400 bevándorló szeretett volna Franciaországba jutni, de ezeket a francia nemzeti csendőrség – malinois kutyákat is bevetve(!) – összefogdosta és visszatessékelte Olaszországba.

De Macronnak kurva nagy a pofája, amikor arról kell beszélni, hogy Magyarország mit érdemel, mert olyan rosszul bánik a „szegény, szerencsétlen, emberi jogaikban megtiport” menekültekkel. Persze, addig se vele – és csendőrei cselekedeteivel – foglalkoznak. (Mondjuk, megérne egy külön misét a V4-ek macroni szapulása és a francia gazdaság vs német gazdasági fölény közötti összefüggés elemzése is.)

Ez a migráns-maszlag kezd egyre inkább átláthatóvá válni – még a politikai vakoknak is. Példa erre Matteo Renzi, a vérkommunista Demokrata Párt titkára, volt miniszterelnök is, aki mostanra már belátta, hogy az olaszországi migráns helyzet tarthatatlan.

Milyen szép is ez a hirtelen megvilágosodás…

Alig 1 éve még arról pofázott, hogy Olaszország és az olaszok akkor is megmentik, befogadják a bevándorlókat, ha Európa többi országa nem fogadja őket. Mert van „B” terv. Na, azóta minden szavazást, választást elveszített – és így a jobboldal megerősödött. Renzi pedig ráébredt, hogy az olaszok nincsenek már annyira odáig a bevándorlásért. (Nagy kérdés, hogy az átlag olasz eddig mennyire volt „oda”…) Renzi tehát most mást mond. Olaszhonban meg azt is tudják, hogy halálosan irigy Macronra, és olyanná próbálja alakítani az olasz választási törvényt, hogy alacsony részvétel mellett is nyerhessen a Demokrata Párt.

Reméljük, nem fog neki sikerülni.

Miként azt is, hogy Macron kétarcúsága és álságossága is egyre nyilvánvalóbbá válik „az egy év alatt felépítjük a győztes demokratát” delíriumában – itthon és Európában – élők számára is.

Macron egy kétszínű piperkőc. Nem több, de nem is kevesebb.

Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Ezeket a cikkeket olvastad már?