Gönczről, tisztán

Most, hogy eltemették, ideje lenne egy kicsit alaposabban, precízebben megvizsgálni, hogy – ha egyáltalán, akkor – milyen szerepet játszott Göncz Árpád a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben. És bármily furcsa, a feltételes mód jogosnak tetszik.

Göncz egy sokszor elátkozott – utólag bizony komolyan megkérdőjelezhető, akkor azonban elkerülhetetlennek tetsző – politikai (MDF-SZDSZ ) paktum eredményeképpen lett először az Országgyűlés, majd a Magyar Köztársaság elnöke. Ez a kiindulási pont.

És ebből a pontból megvizsgálva talán megállapítható, hogy a köztársasági elnöki funkció tökéletes kiürítésének kezdete is egyben. Göncz (és a mögötte álló, döntéseit mindenben befolyásoló, helyette meghozó SZDSZ-es agytröszt – Haraszti, Pető és bandája) árpibácsizmussá silányította ezt a pozíciót, nagyban megszabva utódai mozgásterét. (Pedig a határainknál tetőfokára hágó délszláv háború idején volt a hadsereg főparancsnoka, de erről a szerepéről semmi nem maradt fent. A taxisblokád amnesztiáját viszont naponta megénekelték…).

HÁBORÚS IDŐK

Ezeket a cikkeket olvastad már?