A magyar lélek - Vasárnapi üzenet, 2017.július 16.

Egészen egyszerűen nem érdekel, hogy mennyibe került. (Ebben az esetben még az sem, hogy „hány lélegeztető gépet, CT-t” és egyéb demagógia-együtthatót lehetett volna belőle vásárolni. Azért lehetne, de ez most a „más kérdés” kategóriájába sorolandó.)

Ez minden pénzt megért. Olyan ország- és magyarság imázst láthattunk péntek éjjel, amit 800 milliárd dollárnyi fizetett reklám és hirdetés sem eredményez.

Káel Csaba (és számtalan munkatársa) igazolta a miniszterelnök sokszor elhangzott mondatát: a magyar egy tehetséges, okos nemzet. Másképpen: magyar, tehát tehetséges.

Mert az a tabló, az a végtelen precizitással (igazolva a számtalan kiváló magyar matematikust) összeállított, ezredmásodpercre működő és összhangot teremtő szellemi és technikai kapcsolatrendszer, elbűvölő látványvilág, fény- és víztechnika, táncritmusra felelő effektusok, magyar népdal és amerikai pop zene, Liszt rapszódiája és az operett – mind-mind végtelen egységet alkotott. S mindezt nem színházteremben, vagy sportstadionban, hanem egy folyó partján – kiaknázva a víz adta összes asszociációt, sugallatot.

Parádés volt, na.

És azon vettem észre magam, hogy teljesen azonosulni tudtam a látottakkal. Aki ismer, tudja, hogy az autentikus néptánc, népdal és folklór maximális híve vagyok, nehezen fogadom az ilyen-olyan feldolgozásokat, de most mégis elfogadtam az ExperiDance vonulatát, mert ide ez kellett. Így lett a magyar folklórkincs nemzetközi. (Ettől még az üllési Fonó műsorát hamarabb nézem meg színházban, mint Román Sándorékat, de ez már csak ízlés kérdése.)

Megkaptunk mindent, ami a magyar lelkekben szunnyadva, vagy intenzíven jelen van.

De a magyar lélek már csak olyan, hogy a megnyitó alatt is folyamatos volt a matematika órán a facebookon, hogy „miért került ennyibe, mi került ezen ennyibe” et cetera.

Szegények.

Elvakultságukban nyilván nem láttak a szemüktől.

Csak sajnálni lehet őket. Lelki szegények.

De ha már ennyire matekolnak, akkor vessenek már egy-egy pillantást a vezető nyugati lapok, tévétársaságok médiaajánlataira, a riói vagy londoni olimpia megnyitóünnepségének büdzséjére és gondolkozzanak el azon, hogy pusztán a várat, a Parlamentet, az éjszakai, kivilágított fővárost mutató, számtalan televíziós csatornán a világ minden táján látható képsorok mekkora reklámértékkel rendelkeznek.

A világ harmadik legnagyobb sporteseményét rendezi most hazánk és a főváros. Lesznek dugók – Hamburgban is voltak a G20-csúcstalálkozó alatt. Onnan is bejárták a képek a világ hírműsorait. (Nem a dugókról, hanem a randalírozásról…).

Vajon melyik a jobb országimázs?

Minden elismerés Káelé és csapatáé. Nagyot alkottak. Nem fanyalgok, hanem megköszönöm. 

Fotó: MTI

Ezeket a cikkeket olvastad már?