Lázár tyúkszem(ek)re lép - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.03.19.

Múltra tett és teendő pontok. Lesz itt szisszenés meg cincogás, az tuti. Ugyanis Hódmezővásárhelyen megint tovább látnak az orruknál, érzékelik az igazságtalanságot, a heg nélküli sebeket, és úgy döntöttek az Emlékpontban, hogy akkor mostantól már coki a hallgatólagos megegyezésen alapuló történelem-elhallgatásnak…

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

…és a tavalyi, forradalom és szabadságharc dicsőségét és helyi hőseit bemutató kiállítás-sorozat és publikációk után, fejlámpázzák a sötét oldalt is, és az idén a megtorlások, a kommunista erőszakszervezetekre, kiszolgálóikra és a megrendelőkre helyezik a reflektorjaikat.

Helyes.

Munkásőrök nem bujkálhatnak tovább. (Lásd még Tímár Péter Csapd le csacsi! című filmjét).

Az egykori hentes- és mészárostanoncként dolgozó, későbbi Elnöki Tanács elnöke Németh Károly elvtárs, például annyira veszélyesnek találta a hódmezővásárhelyi tanyavilágot és a rengeteg „ellenforradalmi” elemet, hogy– az országban egyedülálló módon – a karhatalom, majd a munkásőrség lovas szakaszt is szervezett a tanyai lakosság megrendszabályozására (Miklós Péter igazgató szíves közlése a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 című kiállítás megnyitóján).

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

De ettől még nem rezelnek be a politikai bal- és jobboldal vajas fültövű túlélői.

Az ő sziszegésükről Lázár János gondoskodott, aki a kiállítást megnyitó beszédében nem kertelt, és egy új (régóta esedékes…) frontot nyitott.

„Néhány hete Budapest főutcáin olvashatók volt a hősök nevei és remélem, hogy egyszer a gyilkosok nevei is a falakra kerülnek és kimondjuk: Kádár János nem volt több egy köztörvényes gyilkosnál és sorsában a hozzá 1956-ban csatlakozók is osztoznak. Az MSZMP alapító dokumentuma a dicsőséges forradalom vérbe fojtására, megtorlására és a visszarendeződésre tett eskü: a karriert, érvényesülést jelentő párttagkönyvek tulajdonosai azt fogadták meg, hogy megakadályozzák, hogy újra forradalom legyen, szabad legyen az ország és érvényesüljön az önrendelkezés”

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Oké, ezt eddig többé-kevésbé tudtuk. De most jön a tyúkszem!

„Álviták zajlanak ma Magyarországon az ügynök-listákról, hiszen az igazi kérdés a megrendelők listája, azok neve és felelőssége, akik a bűntetteket megrendelték és végrehajtották. De hogyan várhatjuk el kortársainktól, vagy az utánunk következőktől, hogy az igazság és a gazság között különbséget tegyenek, amikor mi huszonhét éve nem végeztük el ezt a munkát? 1990 óta a Kádár-rendszer bűneiért senkit nem vontak felelősségre. Azonban volt ebben az országban hét és félmillió ember, aki nem volt, és aki nem adta fel elvi elkötelezettségét, nem lett párttag vagy munkásőr, az is boldogult, tehát hazugság, hogy az előre jutáshoz csak a párttagságon, vagy a munkásőrségen át vezetett az út. A kényelemhez, az érdemtelen, tehetség és szorgalom nélküli, mások rovására történő boldoguláshoz már szükség volt ezen utakra”. 

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Márpedig a neveket nyilvánosságra kell hozni. Csak Hódmezővásárhelyen 951 embernek volt „egy baja” az, hogy nem volt három élete…

De az is biztos, hogy – Lázár szavaival – nem vendetta készül, hiszen más a felelőssége annak, aki a munkásőrséghez 1957-ben a megtorlás érdekében, vagy akár a gyilkolás jegyében csatlakozott és más a felelőssége, aki karrierizmusból, ambícióból, vagy megfelelési kényszerből találta meg helyét az 1970-es, 1980-as években a munkásőrség soraiban. De tudni kell, kik voltak, akiknek az MSZMP-tagság sem volt elég, hogy a rendszerből kivegyék a részüket.

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Mert aki hibát követett el a közössége ellen, az lássa azt be és legalább kérjen bocsánatot, ha már a tönkre tett életeket vissza nem adhatja, helyre nem hozhatja.

Egy lábfejnyi talp pénteken délelőtt elég sok tyúkszemre lépett.

Végre!

És ez még csak a „lájtosabb” munkásőrség. A megrendelők listája fog majd igazán fájni.

Végre, végre!

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

A lakosság fóruma - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.02.19.

Szerencse utca 6. Húsz perccel a kezdés előtt gyülekezik a nép. Szerencséjüket keresik, vagy informálódnának? Talán mindkettőt egyszerre. Aztán jön képviselő, körzeti megbízott, kórházigazgató, adóügyi előadó, közterületes, polgármester, alpolgármester. A meghirdetett időpontban kezdenek is. Beszámoló: ez történt és ez fog történni. Beszél a körzet képviselője és beszél a polgármester.

Nemcsak kérdés, hanem figyelem is van

Megérkezik az országgyűlési képviselő-miniszter fél óra csúszással. Két órával előtte még a Parlamentben tárgyalt, intézkedett. Most már itt van, az övéi közt. A hosszú asztal közepénél széket tartanak fenn neki, ő jól nevelten, a „késők” székére, az asztala szélén, az ajtóhoz ül. Pedig megtehetné. De nem teszi.

Beszámolóknak vége, a lakosságé a szó. Osgyáni bácsi nem lacafacázik: lopásokról, rendőrhiányról beszél a város peremén fekvő körzetben. A miniszter igazat ad, de tényekkel cáfol. Hisznek neki. Ott van, a sajátjai közt, komfortzónájában. Önkritikus, mert lehet. Ez – politikailag sulykolt hiedelemmel ellentétben – nem a „gyengeség jele”. Szememben a hitelességé. Tévedhetetlen, hibátlan ember nincs. Melyik karikagyűrű esik le attól a mondattól, hogy „igaza van, ebben tévedtünk”?

Egyik sem.

A szélen is van szék

Az országban szükség van a hódmezővásárhelyi tiszta beszédre.

Az olimpiával kapcsolatos népszavazási aláírások leadása után kaptam a következő sms-t:

„Olimpiához. Értem a szöveget, hogy BP pályázott, és kockázatos, stb. de senki sem veszi védelmébe az építkezést? Mint a boltzárnál. Nincs tökünk érvelni? Rémisztő. Így tehát a végeredmény, hogy az olimpiarendezés elmegy es vesztesek maradnak mindenhol. MINDENHOL CSAK VESZTES. Támogató, ellenző, pályázó, építő, sportoló, szurkoló, politikus. Mindenki vesztes. És a gőz gyűlik a kuktában. Persze majd nem beszélünk róla a közmédiában, pfff. Meggyőződésem, hogy sokan ismerik fel csalódottságukban a fides valódi arcát. Lásd: a pillanat megnyerése. És csalódnak, hogy lassan tíz éve semmi MELLÉ nem állt oda a párt, csak ELLEN. Mi lett volna nemesebb, vállalhatóbb cél egy olimpiánál?”.

Itt találkozik a Szerencse utca csatornáért, BMX-pályáért küzdő fórumozója az sms-t küldő médiaértelmiségivel. Mindketten tiszta, nyílt beszédre és „beleállásra” vágynak. A képviselő-miniszter nem futott el a legapróbb problémák elől, minden kérdésre válaszolt, megoldott. (Holott fejében kattoghatott a közelgő brüsszeli tárgyalása Paks II-ről és az ország hosszú távú áramellátásáról, az eltékozolt, eredménytelen agrártámogatások megmentése, népegészségügyi kérdések, prevenció et cetera. És még ki tudja mi. De Hegedüs nénire és a kisbolt-problémára figyelt.)

Az olimpiánál egyelőre hátrálást tapasztalni, csak halkan reméli az ember, hogy nem lesz (mint egykoron Győrnél) futás belőle. Legalább a polgári oldal ne alkalmazzon kettős mércét: ha illegális migráns-ügyben a népszavazás volt a legdemokratikusabb véleménynyilvánító eszköz, akkor más, esetleg nem annyira egyértelmű témákban is legyen az.

Érvelni és meggyőzni kell. Eszköz van hozzá. Remélem szellem is.

Mert a polgári mentalitás, gondolkodás, tartás és gerinc nem politikai termék.

A Szerencse utcában biztosan nem. Csak el kell menni oda és kendőzetlenül ki kell állni azok elé, akiknek a bizalmát kérjük.

Mert így lesz a Kossuth Olvasókörből Megbeszélő kör. És ez elég fontos lenne a rendszerváltoztatás 28. évében… 

Olvasóköri tudnivaló. Ide is el kell menni

Ezeket a cikkeket olvastad már?