Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Ezeket a cikkeket olvastad már?