Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

Ezeket a cikkeket olvastad már?