Helló, migráns! - Vasárnapi üzenet, 2017.szeptember 10.

Az Európai Bíróság szerdai döntése csak egy kellemes fedőakciója volt a valódi tervnek. Az ugyanis cseppet sem lehet véletlen, hogy a se hús-se hal ítélet (szabályos volt a határozathozatal, khmmm, de a migrák már nem érnek ide szeptember 26-ig) másnapján rögtön előálltak a farbával: emeljük csak meg a szétosztandók számát – a többszörösére. Ezrek helyett – idővel – milliók.

Az Emil Rulez zenekar népszerű Hello tourist! számának átköltött címe ezért adekvát. A brüsszeli bürokrácia pont lesz.rja a robbantásokat, a terroristákat, a kamionnal, furgonnal békés tömegbe hajtó pszichopatákat,  a megfelelési kényszerű német áruházlánc templomkereszt-satírozó, photoshoppoló elmebeteg kampányát – a lényeg, hogy a nemzetállami gondolkodást és gondoskodást egy balhoroggal a padlóra lehetett küldeni.

Csakhogy.

A nemzetállamokat nem zsoldosok irányítják és lakják.

Úgyhogy felállnak a padlóról és azzal a lendülettel egy olyan jobbhorgot visznek be a tornából felmentett kétes nemi identitású aktakukacoknak, hogy a fal (kerítés) adja a másikat. És akkor vége a szép szónak, páros lábbal rúgják ki a közvetve életükre törőket.

Mert ne szépítsük: ez a gondolkodás ön- és közveszélyes.

Persze egy olyan vízfejtől, ahol a vezetők jelentős része vagy homoszexuális, vagy karriervágytól fűtötten gyermektelen heteroszexuális, mást nemigen várhatunk.

Ezek a politikusok a történelemkönyveknek játszanak.

Csak éppenséggel nem egy erős, egységes, szilárd, kultúráját, identitását a nagy válságban megvédő Európa vezetőiként fognak belekerülni, hanem mint azok a személyek, akik miatt megszűnt Európa, lakossága kicserélődött, akik levetették a több ezer éves kereszténység-keresztyénség szimbólumait, akik házhoz hozták a keresztényüldözést, akik szétverték az öreg kontinenst.

Mindezt pár rongyos eurócentért.

A britek már megmondták: csesszetek egyedül.

Lassan a V4-eken a sor.

Brüsszel sajnálja a pénzt a kerítésre - Vasárnapi üzenet, 2017.szeptember 3.

Azért elmehetnek a jó nagy francba! (Hú, de cizellált voltam...). Magyarországot lefasisztázzák, lenácizzák, mert merészelt tovább látni az orránál. Merkel bedobja a meghívó levelet (a Willkommenskultur és a Megoldjuk, akárhogy is szépítgetik manapság és próbálnak gőzerővel visszakozni belőle), migránssimogató „civil” szervezetek ontják a svéd, dán, norvég „gyertek, szeretünk, tiétek a házunk, pénzünk” Goebbelset megszégyenítő propagandát, a német híradókat bejárják az NDK-s televíziós esztrád műsorokhoz hasonló színvonalú migraköszöntések képsorai.

A baromira szolidáris európai tücsök egész nyáron (2015) hegedült.

A magyar hangya – nagyokat nyelve a becsmérlő, alattomos és alaptalan vádakra – meg dolgozott. Kerítést épített.

És ezzel életeket védett meg.

Hálát és pénzt nem kapott érte, csak pofont, köpést, rúgást.

2016. január elsején hordába verődött migraférfiak-legények molesztálták a willkommenskultur hölgytagjait.

A német média meg azon tanakodott, hogy ez hír-e, és ha igen, akkor miként hallgassa el.

Magyarországon békésen telt az újévi éjszaka.

És aztán fel kellett húzni a második kerítést is.

Európa védelmében.

Annak az Európának a védelmében, ahol késelnek, robbantanak, emberek közé hajtanak a migra-terroristák.

Most annyit kértünk, hogy egy picinyke összeggel – utólag – ugyan járuljanak már hozzá Európa védelméhez. A junckeri válasz: egy nagy fityiszt! Kerítésre nem adunk pénzt, meg amúgy is 2014 és 2020 között egy talicskányi pénz ömlik Magyarországra.

Egy a baj: a kettőnek semmi köze egymáshoz!

Az egyik a védelem, a másik, de hagyjuk is, mert ezeknek a fejével reménytelenség gondolkozni.

Egy szó mint száz: Brüsszel sajnálja pénzt a magyar kerítésre, saját maga védelmére.

(Érdekes: a török-bolgár határra adott, az amerikai-mexikói kerítés annyira nem zavarja őket...).

De ha nekik az kell, hogy a legnépszerűbb férfi név Brüsszelben a Mohamed legyen (már az), és robbantgassanak repterükön, metrójukban, akkor hajrá! Maximum majd beszínezi a fb-profilját az, aki akarja.

De eljön még az idő, amikor Magyarország fog fityiszt mutatni. És az sokkal jobban fog fájni.

Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Hírek a fejben - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 13.

Csúri Ákos
2017.08.13.

Rohadt egy álom volt. Szerda éjjel, tengerpart, nyaralás, füled mellett gyermeki szuszogás, amikor kintről villámlás, mennydörgés, tengermorajlás szűrődik be. Van ilyen, vihar.

Ám.

Ám valami egészen elképesztő tébolydává alakult az álmod, utolért az újságírói végzet, híreket álmodtál a fejedbe, ráadásul fikcióval bővítetted azokat.

Egymás mellé kerültek a budai bevásárlóközpontok.

A Mammut 1 tetejét arcukat ún. palesztin sállal takaró terrorista fegyveresek szállták meg, időközönként kirohantak a tető szélére és válogatás nélkül engedtek sortüzeket az utcára, miközben a hangosbemondón magyarul(!) adták tudtunkra: van egy golyó, ami találat után 15 perccel felrobban. 1 az ezerből. Hogy ne nyugodj meg, amikor véget ér sorozat.

Egymás után, vagy háromszor játszódott le, amíg találat ért. Látom még most is az arcot az oszlop mögül, már az utcán előbújva, személyemre, pontosan célozva, látom a golyót, kúszok, esek-kelek négykézláb (valami megmagyarázhatatlan ok miatt a MOM árkádja sejlik fel), karon talál, és akkor felébredtem...

Mondhatnám, hogy filmbeillő (az ötletért copyright díjat kérek, hogy valamit hátra hagyhassak), de egészen rémisztő volt.

Miért ezt álmodtam? Miként fészkelődnek be a napi hírek – migráció, terrorizmus – ebben a formában a nyaraló álmaimba?

Mert ilyen világot élünk.

Holott.

Holott az öcsém ma ünnepli negyvenedik születésnapját. Szerkesztő barátom meg tegnap, és unokanővérem is kerek (tízessel több) évfordulóhoz érkezett szombaton. Ez a 98. Üzenet. Már csak kettő kell és eredeti terveim alapján befejezhetem. Az is kerek szám. Minden egyben – lehetne.

A hírek, a való világ tovább transzformált hírei azonban felülírnak mindent.

Ha ma megoldódna minden a glóbuszon, akkor is kellene vagy 50 év, mire elfelednénk napi szinten ezeket. Legalább a fejünkből űzzük ki – miközben egyre inkább befészkelődnek.

Ez az igazi Bumm a fejbe!

Van egyáltalán értelme folytatni? „Üzenni”? Nem pusztába kiáltott szavak ezek?

Folytassam?

Minek.

Az erő Orbánnal van - Vasárnapi üzenet, 2017.július 23.

Amikor két éve – talán elsőként – megírtam az Orbán-Hunyadi hasonlatot, akkor kaptam hideget-meleget, kritikát, cikizést, miegymást.

A véleményem ma sem változott.

A tegnapi tusványosi beszéd után nem is változhatott. Orbán Viktor erőt demonstrált. Nem mutatott – demonstrált. Megmutatta, hogy a magyar politikai porondnak ő az egyetlen szereplője, akinek letisztult víziója van az elkövetkezendő 50 évre. Sőt, tovább megyek: nem csak a trianoni határokon belül, hanem szemmel láthatóan egész Európában. Nagy becsben kell tartani az ilyesmit.

Erős és erősödő Magyarországról beszélt. Tényekkel, számokkal. Hogy amit a multiktól elvesz, azt a magyar családoknak adja. A multi persze berzenkedik és szankciókért lobbizik a brüsszeli döntéshozóknál. A magyar család meg köszöni és elteszi az évtizedek óta nem várt (sőt, még csak nem is remélt) „ajándékot”. Nem demonstrál az utcán, nem ír könnyekkel átitatott köszönő leveleket – maximum kitölti a nemzeti konzultáció vonatkozó kérdéseit, visszaküldi, és jövőre lemegy választani. A voksa – mint mindig – a saját pénztárcájáról szól majd. Az ígéretspirál hatalmas lesz – a demagógia bajnokságban Botka erősen kezdett a tartalom nélküli, de jól hangzó rákosista mondattal, Fizessenek a gazdagok! –, de teljesítés kevés. Orbán 8 évet tud felmutatni a teljesítés tekintetében.

Most új terepen nyit frontot. A multi gyárakban legyen annyi a bér, ami a multik anyaországaiban azonos munkáért. Pillanatok alatt radikálisan csökkenni fog a külhonban munkát kereső és szerencsét próbáló hazánkfiai száma. Ez is nagy harc lesz. De igazságos. Éppen ezért nehéz ügye lesz Macronnak szeptemberben, amikor Budapesten majd arról győzködi a V4-ek vezetőit, hogy kidobja országából a közép és kelet-európai munkavállalókat.

Kampányában ezt ígérte – vabankra játszva. Ott bejött. Most már meg is kellene valósítania. Ez nehezebb lesz.

Orbán a kampányában 10 év alatt 1 millió munkahelyet ígért. Időarányosan nem áll rosszul. Ő már kiszámítható erő: tudni lehet, hogy ígéreteiből mennyi valósul meg.

Most úgy tetszik, hogy sok.

Ezért van vele az ERŐ. Itthon, Európában. Lehet, hogy vannak megkérdőjelezhető káderdöntései (vannak), lehet, hogy vannak irritáló személyek a környezetében (vannak), lehet, hogy vannak vissza- és teljesítmény nélkülinek tetsző meggazdagodások a holdudvarban (vannak), de az összkép így is brutális erőt mutat: Orbán – az egykori szadesz-szlogent ide citálva – tudja, meri és teszi.

Ellenfelei meg csodálják (bár nyilván tagadják), hebegnek-habognak-hablatyolnak és hangzatos paneleket harsognak.

Ez kevés, ez nagyon kevés egy valós erővel szemben.

Ennek a „zöld inges beszédnek” tegnap ez volt a lényege.

Akkor most miről beszélünk? - Vasárnapi üzenet, 2017.július 9.

Megy itt a nagy háborgás a sajtóban a sajtóról, hogy Mészáros Lőrincnek hány lapja van, meg hogy – a Heti Válasz érdekes összeállításából is kitetszően – a „botkisták” azzal vádolják a nagy öreg Puch Lászlót a szociknál, hogy a Fidesz kitartottja, és vörös médiáját a kormány pénzeli.

Miközben…

…miközben csak kézbe kellett venni július 5-én, szerdán, a két zászlóshajónak gondolt újságot, és rögtön szembesülhettünk a nevetséges és szomorú valósággal. 

A Mészáros-Liszkay-Csermely fémjelezte Mediaworks kiadó országosan legismertebb terméke, a Nemzeti Sport, mintha egy 1862-es szótár alapján szerkesztődött volna:

Nemzeti Sport

Ijedség helyett ijedtség lett úrrá rajtam e cím láttán. 

Az egykor szebb napokat látott „szakszervezeti” lap, a népszabadságosodott Népszava meg Lapszél rovatában (mondjuk minimum 2 nap fáziskéséssel – szerdai lapszámban egy vasárnap esti hír) hozza Lányi Zsolt, egykori kisgazda alelnök halálhírét ekképpen: 

 

Jól láthatóan Lányi képét már a következő hírcím alá szerkesztve… 

Dolgoztam – nem is keveset – napi és hetilapoknál, így tudom, hogy egy cikk címe a következő emberek szeme elé kerül, mielőtt az Olvasókhoz jutna:

szerző, rovatszerkesztő, címszerkesztő, korrektor, napos (felelős) szerkesztő, főszerkesztő (vagy főszerkesztő-helyettes).

Azaz minimum 6(!) ember.

Mészáros? Liszkay? Csermely? Puch? Kerényi?

Kit érdekelnek, ha ez a szint. Ha egy átlagos, főszezonos szerdai napon, találomra felütött két „zászlóshajó” ezt a „szakmai nívót” hozza.

Kedves hőbörgők (itt és ott): akkor most miről is beszélünk?

Sajtótragédiáról.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Gyermekeinkben a jövőnk - Vasárnapi üzenet, 2017.május 28.

Csúri Ákos
2017.05.28.

Hanczár János barátom óvodai logopédusként (is) dolgozott szorgos élete egy részében. Ott gyűjtötte az alábbi „gyerekszáj” szövegeket. Gyereknap alkalmából, örömmel adom közre: 

Évi: Szegény apa! Annyit dolgozik, mint egy rablószolga!

Dóri a zsiráf ketrece előtt: - De szép ez a civilizáció!

Évi: Engem anyu szült, Gábort pedig apu. 

Lili: Én csak annyit tudok, hogy a fiúk aranyosak, a lányok meg buták.

Laci: Anyukám vett a szülinapomra háromgombócos fagylajost.

Jancsi: Apa! Megcsípott egy szúnyog! Ki akarta venni a vérem.

                                      ***

- Apu! Miért szálltál le a bicikliről?

- Azért, mert meredek.

- Szállj csak vissza, majd én meredek.

                                         ***

- Mondd Juli, milyen az igazi nő?

- Segít apukámnak, mosogat, főz. Csinál, amit mondanak.

                                          ***

  - Mit hozott a tesód az iskolából?

- Hát hármast, ötöst, hatost, azután egyest. Hozott az mindent!

                                          ***

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Nem akarok azért se’ férjhez menni.

- Miért nem?

- Mert akkor veszekedés lesz.

- Mondd Ica, olyan férj nincs, aki nem veszekszik?

- De. Kati néni nincs jól kikészülve.

- Ki az a Kati néni?

- A barátnőm.  

                                          ***

- Neked mi a titkod?

- Az, hogy amikor nyaraltunk, és a stégről beleestem a vízbe, nem volt szabad megmondani, de aztán apu megmondta, mert anyunak mindent tudni kell.

                                             ***

- Óvó néni mindig valakire rászól, ha véletlenül kiabál!   

- Az volt a baj, hogy kimondtad: hülye.

- Te nem mondasz ilyet?

- Én magyarul beszélek.

                                              ***

- Voltál már szerelmes?

- Igen, a tesómba, de már leszoktam. Ha viszek neki valamit, mindig megver, de én is beütök neki egyet.

                                              ***

- Mondd Feri, voltál már szerelmes?

- Én igen. Nóriba.

- És te, Nóri?

- Én senkibe.

- Értem Nóri. És régebben kibe voltál szerelmes?

- A szomszédba. Ő nem szerelmes belém, de mindig átjön hozzánk.

- Mit akarsz mondani Feri?

- Nekem is van szomszédom!

                                              ***                        

- Mit jelent az, hogy vakmerő?

- Évi: Azt, hogy nagyon szerelmes.

- Ági: Hogy lehetne szerelmes, mikor vak, és nem talál egy darab fényet se’?

                                              ***

- Milyen a rossz felnőtt?

- Csinál esőt.

- Hogy lehet esőt csinálni?

- Pohárban feldobjuk és leesik.

- De buta is vagy! Berakják kancsóba, rászerelnek ilyen lyukat és sok lyukból jön a víz.

                                          ***

- Nekem három tesóm van és szeretnék még öt tesót.

- Ötöt? 

- Igen. Kevés az a három tesó, és fiú tesókat akarok!

- Miért pont fiút?

- Mert van egy kutyánk és az is lány.

 

                                           ***

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Én leszek zsaru. Imádok mindenkit elkapni, aki megölt valakit, vagy kirabolt egy bankot!

                                           ***

- Milyen a szép férfi?

- Én tudok egy szép férfit!

- Ki az?

- Bajszos, hófehér a haja, gépel, postán dolgozik. Ő az apukám.

                                               ***

- Ki otthon a parancsnok?

- Hát a főnök.

- Na jó, de ki a főnök?

- Egy férfi.

                                                ***

- Szokott valaki otthon iszogatni?

- Amikor a nagymama iszik, kicsikét begyogyózik, utána lefekszik és 27 órát alszik.

                                                

                                                  ***

- Mikor rosszalkodnak a felnőttek?

- Amikor apukám úgy iszik, mint a vödör.

- Az én apukám meg úgy iszik, hogy piázik.  

                                     

                                                ***

- Mi történt az óvodában?

- Kati rosszalkodott.

- Jó, de mit tett?

- Szotyit szotyogatott.

                                              ***

- Mi az a szerelem?

- Én már láttam!

- Hol?

- Hát a tévében.

- Mit?

- Azt, hogy szexiztek.

- Mi?

- Levetkőztek és csókolóztak.

- Az meg milyen?

- Rossz, de olyan vicces.

- Anyu észrevette, hogy te is nézed?

- Észrevette, de nem volt ott. 

                                          ***

- Apa! Hívd ide a lepkét!

- Nem hívom.

- Apa! Ugye tudod, hogy ezért szigorú vagyok rád!

 

                                               ***

- Mi az az ajándék?

- Én kaptam dudálós macit.

- Kitől?

- Hát apától, anyától, nagyitól, tesótól, vagy Laci atyától. 

- Most akkor melyikőjüktől?

- Na jó, erről ne is legyen szó!

                                      

                                                   ***

- Ki a legrosszabb Az óvodában? 

- Hát a Panni, az nagyon rossz.

- Mesélj róla! .

- Mindig azt mondja nekünk, hogy a te anyukád egy vén banya. Csak ránézünk és máris mondja: vén banya. Én nem tudom, hova kell vinni, de legfeljebb intézetbe kerül! 

                                          ***

- Ha nagykorúak leszünk, az anyukák öregek lesznek, meg az apukák, a nagymamát kivisszük a temetőbe, vagy meggyógyítják, nem tudom.

- Ez nem igaz! Karcsi bátyám már nagykorú és a nagyi mégse halt meg.

                                                ***

- Voltatok az állatkertben?

- Igen!!!

- No és mit láttatok?

- Láttuk a majmot, az elefántot, a medvét, a tigrist, a papagájt és az óvó nénit.  

                                                ***

 - Apu, van a tóban egy akkora, de akkora állat! Nagyobb, mint te!

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?