Hibavadászat - Vasárnapi üzenet

Hibázni csak az tud, aki dolgozik

Régi mondás, bölcs is. Aztán vannak a hibavadászok, akik azért dolgoznak, hogy a hibákba belekössenek. Nem egy szép hivatás – egészen fura lelki alkat kellhet hozzá –, de űzik ezt színi- és filmkritikusok, politikai publicisták, spin doctorok, gerillavideósok, et cetera. Általában olyanok, akik mögött túl nagy saját teljesítmény nincsen, a teljesítményük pusztán mások fikázásából áll. A tartalmi mondanivalót nem veszik észre, csak a hibát, a félreérthetőt lesik.

Csuhaj Ildikó

És kétségtelenül jól meglehet élni ebből.

Viszont könnyen kenyerüket veszíthetik, ha nem kínálnak nekik magas labdákat, amelyekre vércse módjára csaphatnak le. Jó, tudom, ez szinte lehetetlen, hiszen aki dolgozik, az hibázik, de egy kísérletet megérne, hogy ha nem mások hibáiból élnének meg, hanem saját (önálló) teljesítményük okán.

Első lépés lehetne a sajtó tartalmi megtisztulásához.

Rényi Pál Dániel

Mert akkor nem az lenne az érdekes, hogy ki a tulajdonos, milyen érdekkörhöz kapcsolódik direkten vagy áttételesen a médium, hanem hogy milyen információt szereztél és azt hogyan dolgoztad fel. Vevő rá a fogyasztó, vagy sem.

Nos, ameddig ez egy illuzórikus állapot, addig maradnak a hibavadászok.

Így meg a köz szereplőinek kell ügyelniük arra, hogy a számok stimmeljenek, a jelzők pontosak legyenek – a hibavadászok meg éhezzenek.

Hóvirág

Csúri Ákos
2017.02.26.

A héten előbújtak és védjük is őket tisztességgel. Hírnökei valaminek – hívjuk, mondjuk, tavasznak -, de leginkább arra figyelmeztetnek, hogy ideje felemelni a fejünket, mert a szomorkás, borongós, fagyos telet lassan magunk mögött hagyjuk.

Nézem a hóvirágokat és azon tűnődöm, hogy mit szórakozik ez itt velünk, adja a kis ártatlant, meg a derűsebb jövő reményét, amikor pontosan tudja, hogy pár hét múlva kiszáll a buliból, megint magunkra hagy minket és kezdődik elölről az egész.

Fura egy cafka ez, na.

Kecsegtet, ámít, aztán szemünkbe nevet és közben magunkra hagy és eltűnik.

Tanulság?

Magunknak kell mindent megoldani.

(Képzettársítások, párhuzamok behelyettesítését mindenki megteheti. Magam csak egy szimbólumot kerestem arra, amit gondolok...)

A lakosság fóruma - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.02.19.

Szerencse utca 6. Húsz perccel a kezdés előtt gyülekezik a nép. Szerencséjüket keresik, vagy informálódnának? Talán mindkettőt egyszerre. Aztán jön képviselő, körzeti megbízott, kórházigazgató, adóügyi előadó, közterületes, polgármester, alpolgármester. A meghirdetett időpontban kezdenek is. Beszámoló: ez történt és ez fog történni. Beszél a körzet képviselője és beszél a polgármester.

Nemcsak kérdés, hanem figyelem is van

Megérkezik az országgyűlési képviselő-miniszter fél óra csúszással. Két órával előtte még a Parlamentben tárgyalt, intézkedett. Most már itt van, az övéi közt. A hosszú asztal közepénél széket tartanak fenn neki, ő jól nevelten, a „késők” székére, az asztala szélén, az ajtóhoz ül. Pedig megtehetné. De nem teszi.

Beszámolóknak vége, a lakosságé a szó. Osgyáni bácsi nem lacafacázik: lopásokról, rendőrhiányról beszél a város peremén fekvő körzetben. A miniszter igazat ad, de tényekkel cáfol. Hisznek neki. Ott van, a sajátjai közt, komfortzónájában. Önkritikus, mert lehet. Ez – politikailag sulykolt hiedelemmel ellentétben – nem a „gyengeség jele”. Szememben a hitelességé. Tévedhetetlen, hibátlan ember nincs. Melyik karikagyűrű esik le attól a mondattól, hogy „igaza van, ebben tévedtünk”?

Egyik sem.

A szélen is van szék

Az országban szükség van a hódmezővásárhelyi tiszta beszédre.

Az olimpiával kapcsolatos népszavazási aláírások leadása után kaptam a következő sms-t:

„Olimpiához. Értem a szöveget, hogy BP pályázott, és kockázatos, stb. de senki sem veszi védelmébe az építkezést? Mint a boltzárnál. Nincs tökünk érvelni? Rémisztő. Így tehát a végeredmény, hogy az olimpiarendezés elmegy es vesztesek maradnak mindenhol. MINDENHOL CSAK VESZTES. Támogató, ellenző, pályázó, építő, sportoló, szurkoló, politikus. Mindenki vesztes. És a gőz gyűlik a kuktában. Persze majd nem beszélünk róla a közmédiában, pfff. Meggyőződésem, hogy sokan ismerik fel csalódottságukban a fides valódi arcát. Lásd: a pillanat megnyerése. És csalódnak, hogy lassan tíz éve semmi MELLÉ nem állt oda a párt, csak ELLEN. Mi lett volna nemesebb, vállalhatóbb cél egy olimpiánál?”.

Itt találkozik a Szerencse utca csatornáért, BMX-pályáért küzdő fórumozója az sms-t küldő médiaértelmiségivel. Mindketten tiszta, nyílt beszédre és „beleállásra” vágynak. A képviselő-miniszter nem futott el a legapróbb problémák elől, minden kérdésre válaszolt, megoldott. (Holott fejében kattoghatott a közelgő brüsszeli tárgyalása Paks II-ről és az ország hosszú távú áramellátásáról, az eltékozolt, eredménytelen agrártámogatások megmentése, népegészségügyi kérdések, prevenció et cetera. És még ki tudja mi. De Hegedüs nénire és a kisbolt-problémára figyelt.)

Az olimpiánál egyelőre hátrálást tapasztalni, csak halkan reméli az ember, hogy nem lesz (mint egykoron Győrnél) futás belőle. Legalább a polgári oldal ne alkalmazzon kettős mércét: ha illegális migráns-ügyben a népszavazás volt a legdemokratikusabb véleménynyilvánító eszköz, akkor más, esetleg nem annyira egyértelmű témákban is legyen az.

Érvelni és meggyőzni kell. Eszköz van hozzá. Remélem szellem is.

Mert a polgári mentalitás, gondolkodás, tartás és gerinc nem politikai termék.

A Szerencse utcában biztosan nem. Csak el kell menni oda és kendőzetlenül ki kell állni azok elé, akiknek a bizalmát kérjük.

Mert így lesz a Kossuth Olvasókörből Megbeszélő kör. És ez elég fontos lenne a rendszerváltoztatás 28. évében… 

Olvasóköri tudnivaló. Ide is el kell menni

Hogy van Orbán?

Csúri Ákos
2017.02.12.

Balogh Zoltánt ez érdekelte a miniszterelnöki évértékelő beszéd felkonferálásakor. Kicsit mesterkéltnek tűnt, hiszen egy olyan ember tette fel a kérdést, aki hetente legalább egyszer (kormányülés, stratégiai kabinet) láthatja testközelből a kormányfőt, de ezt most tekintsük egy nem túl jól sikerült rétori fogásnak – spongya rá.

Orbán köszöni, jól van.

Ez látszott abból is, ahogyan az ellenzéki politikai erők értékelték közel egy órás beszédét.

„Gyáva” – mondta az éhségmenetes, több fővárosi albérletet és napi kétszeri(!) Budapest-Miskolc utat felénk, adófizetők felé elszámoló egykori szoci képviselő, Nyakó István.

„A magyar politika legnagyobb szélkakasa” – mondta Volner frakcióvezető az antiszemita, cigánygyűlölő ultraradikális (Magyar Gárda és baráti köre) nagyon közelmúltból cukiskodással, cicafotózással éppen néppártosodó és Hanuka-üdvözletet küldő Jobbikból.

„Zagyvaságoktól hemzsegő, összefüggéstelen beszéd” – mondta Niedermüller Péter a DK-ból, akinek pártelnökét úgy hívják: Gyurcsány Ferenc.

Ilyen hiteles mondatok után Orbán Viktornak még akkor is nagyon jól kellene lennie, ha esetleg amúgy nem lenne jól. De jól van, mert egy erőtől duzzadó, higgadt, az országot vezetni képes, dinamikus és kellően magabiztos szónok jelent meg a Várkert bazár pódiumán és letette 2017 politikai alapköveit. A reakciókat olvasva háziorvosa meg nyugodtan eltehette a vérnyomásmérőt, mert az a páciens csak jól lehet, aki ilyen reakciók kiváltására képes puszta jelenlétével, függetlenül attól, amit mondott.

Mert az elhangzottak az értékelőket a jelek szerint egyáltalán nem zavarták.

Így Balogh elnök is megnyugodhat.

Orbánnal nincs baj. 

KGZ - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.02.05.

Poénból KGB-nek hívtuk. Ő magát – Mélykúti Attilának köszönve a kreálmányt – vak fotósnak. De nem is a fotói voltak az érdekesek. Hanem a Rozgonyi utcai lakása, ahol ugyan fűtés nem nagyon volt és herendi étkészletet sem találhattunk, ám könyvtárnyi könyv és mintegy 10.000(!) lakklemez, bakelit – a XX. század hangos történelme. Amikor először szerkesztettem a Vasárnapi Újságot, akkor volt a Mindszenty-per évfordulója. Szóltam KGZ-nek, hogy bányásszon már elő részletet a perből. 13 percet bányászott. Rendhagyó Vasárnapi kalendárium lett a 7 órai hírek után. Mert nem lehetett megvágni. Mert minden szava „ott volt”, aranyat ért.

KGZ anyagai ilyenek voltak.

Vasárnapi Újság 150. adás_29_Kiss Gábor Zoltán, Győri Béla,  Rapcsányi László és B. Király Györgyi (1990.09.16.) fotó Vincze Péter

A Vasárnapi Újság addig volt Vasárnapi Újság, amíg KGZ kalendáriumával kezdődött. Aztán ezt is kiherélték.  Azóta szól valami vasárnap reggel a Kossuthon, de az már nem „a” Vasárnapi Újság.

KGZ élete determinált volt. Nagyapja Gulyás Pál költő, édesapja Kiss Károly író, újságíró, a kommunizmus éveiben (1959) államellenes szervezkedésért elítélt, az egykori Magyar Nemzet főmunkatársa. Kádár börtönéből nevelte KGZ-t. Tavaly Karácsonykor elektronikus levelet írt nekem egy ITT meghallgatható csatolmánnyal: Apám karácsonyi börtönverse a Fő utcai börtönből (1959)”.

KGZ 1959-ben

 

KGZ is vívta a maga szabadságharcát – de a túlerő győzött. Üzeneteit legendás kalendáriumában küldte a hatalomnak, mint például EBBEN 1997. szeptember 21-én. De a levegő elfogyott. Alig egy hónapja, január 2-án még az Orczy-kert átalakulásán bosszankodott levelében, majd 5-én szívrohamot kapott. A Sors kegyetlen fintora, hogy hosszú nélkülözés után a Terror Háza Múzeum egyik intézményében kapott munkát és kutatási lehetőséget.

Mindig is a kommunizmus falai ellen küzdött és most, alig másfél órája Budafokon őt is befalaztuk. Édesanyja mellé, akit fél éve, hogy eltemetett.

A Hír tévében a felpuffadt és felfuvalkodott pojáca Gyurcsány évértékel. Szerencsére ezt már nem élte meg. Bár egy kalendáriumban biztos talált volna valamilyen áthallásos történelmi előzményt.

A vak fotós, a hat órai „étlap” után felcsendülő Kalendárium-szignálhoz köthető Kiss Gábor Zoltán, azaz KGZ most már végleg magával vitte a Vasárnapi Újságot. Csurka István jegyzetei mellett-után az ő összeállításai voltak a mindenkori szerkesztők irányjelzői.

Most már se Csurka, se KGZ, se Vasárnapi Újság.

És még mindig beszél Gyurcsány.

Botka és a szmog

Hihetetlen, hogy 3 percig sem képes miniszterelnök-jelöltként viselkedni a szegedi polgármester. Pedig felkészülhetett volna rá, hiszen önjelöltséggel nyerte ezt a verbális titulust. Nagy dérrel-dúrral és kommunikációs arzenállal (még a Kossuth Krónikájába is beverekedve magát) hirdette meg Botka a saját szmog-ellenes harcát, felszólítva a szegedieket, hogy hagyják csak a lakótelepen, meg az újszegedi garázsokba a kocsijaikat és közlekedjenek a csodás szegedi tömegjárműveken, ő maga is villamossal fog munkába (meg onnan haza) járni, amikor…

Botka beszáll előmelegített villamosába

Amikor megtartotta idei első önfényező nyilvános szereplését a Városházán (kérdés: egy közéleti kávéház mit keres a város dísztermében, hiszen eddig a Virág cukrászda vagy éppenséggel a Royal Szálló szalonja volt ennek indokolt helyszíne…), a Szeged Tv és a helyi sajtó kamerái, fényképezőgépei előtt, majd elhagyva „második otthonát”, Gémes Sándor, a szegedma.hu kiváló fotóriporterének felvételein láthatóan bekászálódik szolgálati kocsijába és szmog ide, szmog oda, elsofíroztatja magát.

Na, nagyjából ennyit ér ez a figura (férfit azért csak nem írnék, több okból, de leginkább azért, mert az esetek jelentősebb részében egy férfi állja a szavát…). S mielőtt olvasóm azt hinné, hogy csak bennem merül fel a rosszallás, álljon itt pár komment (a kb. százból) a szegedma.hu idézet cikkéhez – miheztartás végett, botkailag.

Kezdjük ezzel:

Polgármester Úr! Ha ez az Ön tömegközlekedései járműve, nem adná néha oda a tömegnek is? Ha már a mi pénzünkből hajtja.

Vagy:

Szerintem már a lépcsőn lefelé dúdolgatta magában:

“Az első villamos már elindult felénk

csilingel, amerre jár

Az első villamosra vár

a napsugár”.

Netán:

…majd az MSZP önkéntes miniszterelnök jelöltje, beült a szegedi önkormányzat által vásárolt luxus járgányba, tenyerét a sofőr combjára tette, és kért egy villamosjegyet.

És végül:

Botka most még csak szánalmas kezdó. Szocialista miniszterelnökként többet és hihetőbbet kell majd hazudnia. A volt főnöke képezhetné még, hogyan üljön fel a gázsütőre, ha tovább akar melegedni. Lehet éjjel nappal hazudni, de nem olyan járművön. amit belülról nem ismer. Az alpolgi is csak kivülről kocogtatta meg a villamost (ez utalás a szoci alpolgármester korábbi, villamossal történt és hazugságspirállal végződő karamboljára – a Szerző.). A javítási számla megjött már? 

És ez a Botka a nagy baloldali reménység, a „miniszterelnök-jelölt”. És ez még csak a szmog. A város sportéletének lenullázása, Szeged eladósítása még nem is került napirendre…

Trump felkötteti a gatyánkat - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.01.22.

Miközben gimnazisták tragédiája és családtagjaik felfoghatatlan gyásza tölti el szomorúsággal a hazai közvéleményt, addig a pénteken beiktatott 45. amerikai elnök diadalittasan felmutatott hüvelykujjáról és a mögötte minden másodpercben felbukkanó amerikai katonáról is érdemes pár szót ejteni.

Donald J. Trump beiktatási beszédén fanyalognak sokan, holott az ő helyzetében ennél egyértelműbb beszédet nem is mondhatott volna. A Heti Válasz szerzője az elnök „nagyjából 100 szavas” szókincséről élcelődik, holott a beszéd lényegéhez el lehet hagyni 97-et:

Amerika az amerikaiaké.

Trump ebben foglalta össze az eddigi washingtoni elit bukásának és az ő győzelmének fő okait, az államokra és a világra váró jövőt. Valóban nincs túlbonyolítva, mégis ezerszer érthetőbb az összes diplomatikus pc-baromságnál. Értik a mexikói határ mellett élők éppen úgy, mint a Wall Street spekulánsai.

Trump kormánya erős, harcedzett, de nem lejáratódott emberekből áll, akik nem a Capitolium labirintusában – lásd még a House of Cards sorozatot a Duna tévén –, hanem a való világban, a mindennapi üzleti és egyéb életben mérettettek meg és nem találtattak könnyűnek.

Bohócnak, idiótának, hülyének titulálni az elnököt pusztán publicisztikai fogás és bátorság, de a valóság inkább az, hogy a Fehér Ház új első embere átveszi az atomarzenál feletti irányítást. Bizony, innentől Trumpot fogja követni mindenhova – bizonyos távolságon belül – a hadsereg egy tagja egy fekete bőrönddel, melyben az Egyesült Államok atomfegyvereinek bevetéséhez szükséges eszközök találhatóak. Az atomarzenál a parancsot követően 30 percen belül eltüntetheti a célpontot a föld színéről.

Úgyhogy lehet viccelődni, karikatúrákat gyártani, lehülyézni a demokrácia hazájának demokratikus úton megválasztott első emberét, csak felesleges. Ugyanis a bőrönd felett ő rendelkezik.

És azt is bebizonyíthatja, hogy „100 szavas” szókinccsel is vissza lehet adni egy nemzet önbecsülését, tartását, gerincét.

S akkor – talán – a „művelt, fennhéjázó európaiak” is öntudatukra ébrednek.

Új korszak kezdődött. Három szavas.

Keresztvíz - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.01.08.

Szenteltvíz alá tartani a kisgyermek fejét – szülői akarat.

Kamaszként keresztséget kérni – „ódivatú” bátorság.

Felnőttként elfogadni azt és annak létezését, amit addig tagadtunk – erény.

Egyházként kinyilatkoztatni, hogy mit gondoljak – butaság.

Jó papként (lelkészként) érveimmel, gondolataimmal vezetni hallgatómat a megoldás irányába – helyén való okosság.

Erőszakosan Isten hívévé átalakítani valakit – lázadást kiváltó vakhitűség.

Csöndben meditálni a fizikailag megfoghatatlan történéseken – idő.

Istent követő társaságba befurakodni ateistaként – veszélyes.

Mindezek ismeretében a keresztvíz oltalmában bízni – hit.

Hit nélkül pedig lehet, csak éppen nem érdemes élni.

Hírálmok 2017-re - Vasárnapi Üzenet

Csúri Ákos
2017.01.01.

Talán 2017-ben másról szólnak majd a hírek.

Kiváltságos egyének helyett a nemzet gyarapodásáról.

Pályázati mismásolok helyett teremtő nyertesekről.

Ilyen-olyan – Isten háta mögötti – Disneyland-tervek helyett a polgári Magyarország megteremtéséről.

Média helyett a hírekről.

Külkapcsolatokban megerősödésünkről, stabilitásunkról.

Terror helyett békéről.

Szabályok elfogadásáról.

Acsarkodás helyett értelmes vitákról.

A vidék becsületéről.

A fővárosiak eszméléséről, hogy mennyi minden épült az elmúlt 6 évben Budapesten.

Biztonságos közlekedésről.

Racionálisan olcsóbb életről.

A gyermekjóllakottságról.

Kéz kezet mos románcok helyett jogkövető és IGAZSÁGOT SZOLGÁLTATÓ bírákról.

Egyenlő mércékről.

A pozsonyi csata diadalmas üzenetéről.

Facebookgörlök helyett valódi teljesítményekről.

Fánk helyett lángosról.

A könyvek becsületéről.

Ezt álmodtam. Ezt kívánom 2017-re. Is.

Fejmosás - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2016.12.25.

A Jóisten nem aprózta el advent utolsó hetét, és komoly csapást mért a felelőtlen Európára. Vérben forgott a hétfő este, immáron a karácsonyi-adventi vásárainkat is elvették. S megráncigálták az orosz medve bajszát is, ami sok jóval nem kecsegtet…

Lassan beletörődhetünk: mostantól soha nem lesz olyan a karácsonyunk, mint ahogy megszoktuk. Eddig kimerülten, de nem félve érkeztünk a faállításhoz. Immáron ez már múlt idő. Az ember háromszor is meggondolja, hogy hol vásárolja meg a díszeket – központi, nagy vásárban, vagy mellékutcák rejtett kisboltjaiban (utóbbi, amúgy, szimpatikusabb is). És lassan eljutunk oda, hogy nem is vásárolunk új díszeket, mert a biztonságos az, ami már házon belül van. És jó lesz így jövőre az idei, utána a tavalyelőtti et cetera.

A Jóisten adventi fejmosása egy dologra mindenképpen rávilágított: fel sem fogjuk igazán, hogy milyen biztonságban élünk itthon.

Becsüljük meg.

Ezeket a cikkeket olvastad már?