Gyűrű - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2016.12.18.

Összeköt és behálóz egyszerre. Körbefonja ujjunk, jelent és jelez, megnyugvást ad és biztonságot.

Tartozni valakihez, valamihez – jelképpé vált önként vállalt rabság.

Édes rabság.

Időnként sértheti a bőrt, viszkethet alatta, úszás közben talán le is csúszhat.

De, ha így van rendelve, akkor nem veszik el, nem csúszik le, nem esik „véletlenül” a csatornába. És nem rozsdásodik.

Jaj, egyszer úgy felhúznám Isten ujjára is már végre!

Ezért először gyújtsuk meg az idei utolsó adventi gyertyát! Magunkért és Istenért.

Istenkeresőben - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2016.12.11.

Advent idején amúgy is, de mostanság valamilyen megmagyarázhatatlannak hitt és mégis nagyon is megmagyarázható okokból erősödik fel bennem, bennünk az Isten keresése.

Mert nincs jó válaszunk a jelenségekre.

Mert jelenségek vannak.

Emberáradat a vízért.

Emberáradat a bombák elől.

Emberáradat a felelőtlenül felkínált euró ezrekért.

Jönnek, kérdés nélkül jönnek. Nem kopogtatnak, mert nekik ezt soha senki nem mondta: ha idegen házhoz érsz – kopogtass. Nem, mert nekik meghívót küldtek. Gyertek, az ajtónk tárva-nyitva előttetek.

Csak éppenséggel az ajtó (ingatlan) tulajdonosát nem kérdezte meg senki, hogy valóban nyitva van-e az ő ajtaja.

Kiderült, hogy nincs.

Így aztán az ajtónyitogatók gyorsan váltottak és már azt is letagadták, hogy valaha ajtónyitást említettek volna – és most már ők szólítanak fel a leghangosabban a kopogásra.

Szóval rendet kellene már tenni, mert úgy tűnik, hogy mi ezt itt, a Földön, képtelenek leszünk elérni.

Ezért keressük hát újult erővel az Istent.

Első lépésben gyújtsuk meg a gyertyát! Magunkért és Istenért.

Vasárnapi üzenet - Olasz (Ferenc) nap

Csúri Ákos
2016.12.04.

Szavaznak Olaszországban (a tegnapi Népszava kolumnás anyagának címe szerint: Itáliában dönthetnek Európa sorsáról), amelynek valóban súlya lehet (bedől-e a bankrendszer, hosszan tartó kormányválság alakul-e ki, Renzi betartja-e ígéretét és valóban lemond-e bukás esetén), de esetünkben ez most másodlagos.

Olasz Ferenc - Krisztus feje

Választanak az osztrákok is (a tegnapi Népszava kolumnás anyagának címe szerint: Alpesi Mordorrá válhat Ausztria), feltéve, ha képesek ragasztható borítékot gyártani…, és kiderül, hogy a mostani európai mainstream-be simuló, akaratnélküli, gyenge PC Ausztria lesz Ferenc József halála után 100 évvel, vagy egy öntudatos nemzetállam, amely levetné Párizs és Berlin, de legfőképpen Brüsszel és a liberális Benelux államok diktátumait, útmutatásait, és a közép-európai államokhoz hasonlóan kifejezi, hogy „köszönjük szépen a tanácsokat, de mi talán jobban tudjuk, hogy mire van szükségünk, és a szerint is fogunk élni”.

A közönségdíjas

De nekem ez a második adventi vasárnap Olasz Ferencről szól. A végtelenül csendes, szerény, pazar meglátásokkal rendelkező fotóművészről, operatőrről, filmrendezőről. Aki – VÉGRE! – életművéhez méltó kitüntetésben, elismerésben részesült.

Az Ecce homo, a Mindörökkön örökké, a Székelykapuk című korszakos könyvek szerzője lett 2016-ban a Prima Primissima közönség díjasa.
Ha valaki, akkor ő igazán megérdemli.
Jó tudni, hogy olyan valakit díjaztak, aki érti adventi cikkzáróm:

Gyújtsd meg a gyertyát! Magadért és Istenért.

P.s.: A Népszavát azért hangsúlyoztam, mert mást se hallani, minthogy mekkora elnyomás alatt vannak, mintha nem is létezhetnének, pedig, de. Na, ezért jeleztem, hogy olvasom őket. Is.

Újjászületésnap

Csúri Ákos
2016.11.27.

Vannak vitathatatlan megállapítások.

Nem szabad csukott szemmel járni. Nem szabad balettcipőben ropni a táncházban. Nem szabad a lék fölé túl mélyen hajolni. Nem szabad száguldó vonat lehúzott ablakán kihajolni.
Csukott szemmel nem csak azért nem szabad járni, mert balesetveszélyes, hanem azért sem, mert a világ legszebb, legapróbb jelenéseit, pillanatait engedjük el magunk mellett, nem élvezve, kiélve azokat.

Balettcipőben táncházba azért nem szabad forogni, mert a néptáncnak évszázados súlya van, minden mozdulatban ott van a parasztemberek földszeretete, a dolgos hétköznapok táncban-dalban feloldott öröme, maguk a párkapcsolatok, és legfőképpen a szerelem kifejezésének ünnepe.

A lék fölé azon ne hajoljunk túl mélyen, mert beleesünk a jéghideg vízbe és könnyen meghalhatunk.

Száguldó vonat ablakán meg azért ne hajoljunk ki, mert a fejünk, karunk, törzsünk nem erősebb a stabilan álló oszlopoknál…

Viszont újjászületni mindig és mindenkinek lehet. Egy születésnap jó alkalom a számvetésre és az elhatározásra: mától hátrahagyom a görcseimet, gondjaimat, fájdalmaimat, új erővel és hittel tekintek a jövőbe.

Környezetemben – valahogy ez egy ilyen csillagos nap – sokan ünneplik ma a születésnapjukat. Ilyen-olyan esztendőket hagytak maguk mögött.

Don Botto és társai érdeklődő figyelme...

Nekik – is – küldöm Don Botto kedvenc Pilinszky-idézetét (Pilinszky János is ma lenne 95 éves…):

”Egy gyermek “csupa fül és csupa szem”. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése”.

Ideje újjászületésnapot ülni!

Trampli-e Trump? - Vasárnapi üzenet, 2016. november 13.

Nem hinném… Viszont zseniális egy pasas, annyi szent. Így, ekkora – párton belüli és össznépi média – ellenszélben választást nyerni kivételes képesség és tudás birtokában lehet csak. Lehet, hogy nem maga Donald Trump a zseniális, hanem a kampánycsapata. De azokat az embereket is Trump választotta ki, illetőleg hagyta jóvá. És volt bátorsága a hajrák hajrájában – a nyilvánosságra hozott mérések alapján jelentős hátrányban – váltani, az addigi kampányfőnököt kirúgni és fordítani és meggyőző különbséggel nyerni.

Olvasom a fanyalgókat – van egy pár a világon és hazánkban –, hogy Emailné több voksot kapott, mint a megválasztott elnök. Így van. Csakhogy a speciális amerikai szabályoknak köszönhetően mindez mit sem ér. Az elektorok választanak. És abból Trumpnak jócskán több jutott, mint Emailnének. Az ingadozó államok döntöttek. És az ingadozók nem a ragadozót választották, hanem egyértelműen a self-made man-t, a közülük valót, a nép egyszerű fiát, az amerikai álom valódi megtestesítőjét.

Emailné csapata is tudta, hogy hol kell nyerni. Tudták, mert az első perctől erre készítették őket. Ezért támogatta – baromira nem demokrata módon – Emailnét a demokrata párt vezérkara az akkor még versenyben lévő Sanders-szel szemben. Soha sem fogjuk megtudni, hogy a brooklyni aspiráns jelöltté válása esetén mire ment volna Trumppal.

Ezt a demokraták kúrták el. Nem kicsit. Nagyon!

Így aztán jobb lenne kussolni. És elgondolkodni a nagy médiaminták viselkedésén. Hogy a CNN stúdiójában elsírják magukat, mert nem a véresre nyalt Emailné nyert. Hogy a Newsweek emailnés címlappal jelenik meg. Hogy a Zuckerberg facebookja blokkolta (tapasztaltam) a választás napján a trumpos megosztásokat.

Szóval nem Trump a trampli. A suttyókat Emailné környezetében kell keresni. Vagy az átlagamerikaiak nagy örömére (és reményére) már valahol Kanadában

Nem tudom, hogy Trump jó elnöke lesz-e Amerikának, vagy sem. Csak az a biztos, hogy megválasztása esélyt adott a világnak.

Üzenete (végre!) egyértelmű: picsába a pc-vel, arról beszéljünk (nevén nevezve a dolgokat), ami a valóságban van.

Ebbe a sorba végre már a hazai és külhoni „demokraták” is beállhatnának. Tisztább lenne minden verseny és maga a világ is.

 

Katasztrófák napjai - Vasárnapi üzenet, 2016. november 6.

Persze, tudom, az igazi katasztrófa most Olaszországban van. De nem csak a borzalmas, pusztító földrengés miatt. Hanem éppenséggel a Nagy Háború (I. világháború) halottaiért és árváiért tartandó, de végül is elmaradó vicenzai mise miatt. Noha, minden esztendőben november negyedikét az ő emléküknek szentelik, idén ez már nem megy. Miért? A plakáton ez olvasható: „A muzulmánokra való tekintettel elmarad”...

VICENZA

 

Bravó Renzi!

Ám katasztrófára emlékezünk november 7-én is. A Nagy Október Katasztrófára. Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) és tömeggyilkos társai (Sztálintól Buharinon át Berijáig) 99 éve az emberiség valaha volt legtöbb halálos áldozatát (egyes források szerint 100 millió) követelő eszement ideológiába burkolt terrort (kommunizmus, világ proletárjai, meg forradalom, mensevik, meg bolsevik, meg emberarcú szocializmus) „tüzelték ki” – képletesen – az Auróráról. Ez a katasztrófa sok honfitársunk fejében máig ható sérülést okozott…

LENIN

SZTÁLIN

BERIJA

És végül egy megkerülhetetlen keddi katasztrófa. A világ jelenleg kétségkívül legerősebb és legbefolyásosabb, kontinensnyi országa elnököt választ november 8-án. Két abszolúte sz.r jelölt közül. Trump utálja az elitet – de majd elitként kell viselkednie.

Clintonné meg többet szerepel lassan bűnügyi és egészségügyi hírek között, mint Monica Lewinsky kék ruhája Bill DNS-ével a korabeli bulvárban…

Szép, új világ elé nézünk!

Lenin, Berija, Hillary és Donald.

Meg a nagy befogadó, idióta Renzi.

NORICA

NORICA

Miközben Campi di Norcia-ban összedőlt a San Salvatore templom. Felbecsülhetetlen szakrális és művészettörténeti jelentőségével. Ez a valódi katasztrófa.

De erre már a hírforgatagban nem marad erőnk.

Elmevilágítók - Vasárnapi üzenet, 2016. október 30.

Csúri Ákos
2016.10.30.

Nem kell mára sok szó. Főleg, ha előttünk élt és alkotott Kosztolányi Dezső. Mai vasárnapi üzenetem ő írja. Nincs párja.

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) 

Világítsa meg elménk az elkövetkező napok ezernyi mécses és gyertyalángja.

Paprikaspray helyett - Vasárnapi üzenet, 2016. október 23.

Csúri Ákos
2016.10.23.

Ma nem lesz szemkilövetés.

Ma nem lesz kardlapozás.

Az ünnep rendjét vigyázókon lesz azonosító szám.

Ma is lesznek provokátorok.

Ma is lesznek hatalom ellenesek.

Ma is lesznek hangoskodók.

Ma is lesz ellenzéki tüntetés.

Ma is lesznek hangzatos Orbán-ellenes szónoklatok.

De ezekre a válasz nem a paprikaspray.

Ugyanis demokrácia van.

És demokráciában a szabad véleménynyilvánításért nem szemkilövetés, kardlapozás jár. Vonulhatnak bár síppal-dobbal.

Mert nekünk ünnep 1956 októberének 23-ik napja.

Tíz éve a hatalomnak ez eszköz volt.

Mai feladatunk egyszerre ünnepelni az 50. és a 60. évfordulót.

Polgároknak nem nehéz. 

P.s.: amúgy meg ez volt az 56. vasárnapi üzenet…

Toszkána fogságában - Vasárnapi üzenet, 2016. október 16.

Csúri Ákos
2016.10.16.

Meddig maradhat még a Napsütötte Toszkána háborítatlanul napsütötte Toszkána?

Meddig ülhetsz nyugodtan Siena főterén, meddig grasszálhatsz önfeledt csodálkozással San Gimignano sikátoraiban és tornyai között, vagy fotóztathatod magad Pisa ferde tornyánál?

Tudod? Nem tudod?

Nem tudod.

Most még csend és békesség van. Zamatos táj, csodás fények, paradicsomi látképek. És mégis, ahogy Firenzében elzarándokolsz a Santa Maria del Carmine-templom Branacci kápolnájához megnézni sokadjára is Masaccio fantasztikumát, a Kiűzetést a paradicsomból, valahogy már más kavarog benned.

Félted magad, a gyerekeidet, a kereszténységedet, a mindennapok megszokott békéjét. Pedig pár száz kilométerre lakik a pápa. De mégis. Lassan már tőle is félted.

Mert valami olyasmi zuhan Európára, amellyel eddig még nem találkozott, így talán válasza sincs rá. Csak azt érzed, hogy nyomás alatt vagy, hogy ezt nem lehet nyakló nélkül hagyni, hogy gyökerestől forgatják fel mindenedet, és többet már nem tudsz így ide vissza jönni, mert nem lesznek templomtornyok, zamatos tájak, hanem harcmező fogad majd a világ egyik legszebb táján.

Jó most itt, az e pillanatban még megélhető fogságban.

Szabad Nép – LXXIV - Üzenet vasárnapra, 2016. október 8.

A kollégákkal szolidáris vagyok. (Nem feltétlenül mindegyikkel). Ennyi.

A lappal nem tudok az lenni.

LXXIV. Azaz 74. De úgyis írhatnánk, hogy (2016-74= 1942) a Magyar Kommunista Párt napilapja, a Szabad Nép ennyi évfolyamot ért meg. Azaz egy vállaltan kommunista lap múlt ki, csak most már Népszabadság címmel.

Kimúlt, mert már nem volt rá igény. Élénken emlékszem, amikor Horn-kormány kezdetén a Pest Megyei Hírlap, vagy Bencsik lapja a Pesti Hírlap, az Albert Gábor, Kocsis L. Mihály, Apáti Miklós, Szalai Attila fémjelezte Új Magyarország nehéz anyagi helyzete, megszűnése kapcsán az ÉS-ben, a Népszabadságban, a Népszavában, az akkori Magyar Hírlapban sorban jelentek meg a kárörvendő publicisztikák, hogy hát a „piac diktál, és a piacról kell megélni”. Szolidaritásnak nyoma sem volt.

Most is a piac diktál. A Népszabadság kiadója feketén-fehéren leírta: 74 százalékkal csökkent az eladott példányszám és 5 milliárdos veszteséget halmoztak fel. Tovább nem finanszírozzák – vége.

Tudom, most majd a szolidaritást kérik számon azok, akik egykoron fikarcnyit sem voltak szolidárisak.

De ez lényegtelen.

A lényeg, hogy 27 év alatt befejeződött a rendszerváltás. Az MKP, az MDP, az MSZMP, az MSZP – majd országos, majd szocialista, majd független – lapja, a Szabad Nép 74 év után kimúlt.

Olvasom, hogy tüntetés szerveznek a Kossuth térre. Magamban motyogom, hogy nem tüntetni kellene, hanem meg kellett volna vásárolni a lapot…

Olvasom, hogy a Rogánnal és Matolcsyval kapcsolatos cikkek miatt húzatja le a rolót maga Orbán Viktor. Hihi. Tipikus szabad népes gondolkodás. Az MDP és Rákosi idejében ez valóban így történt volna (feltéve, ha az akkori ügyeket bárki megírta volna a hatalmas – ma, persze, nem létező… – „sajtószabadság” jegyében), de ma ténylegesen demokrácia, piaci alapon működő média van. Kiadókkal, tulajdonosi felelősségvállalással.

A Szabad Nép (Népszabadság) kimúlt. Olyan nincs, hogy egy napilap felfüggesztődik. Ha csak egy megjelenést kihagy, akkor vége.

Az egykor volt Szegeden, polgári értelmiségi körökben volt egy szokás: Népszabadságért pénzt nem adunk ki. A munkám miatt ezt, sajnos, hosszú évtizedekig megszegtem. A Sors most visszaad valamit a lelkiismeretemnek.

Örömmel vezeklek.

P.s.: A kollégák zömét azért nem féltem. Lesz hely a Magyar Nemzetnél, az ATV-nél, ha rendeződik a sorsa, akkor a Népszavánál, a Vasárnapi Híreknél, az RTL Klubnál et cetera. Merthogy sajtószabadság van. 

Ezeket a cikkeket olvastad már?