München után pont leszarom Európát - Vasárnapi üzenet, 2016. július 24.

Csúri Ákos
2016.07.24.

Értem én, hogy Orbán Viktor miről beszélt Tusnádfürdőn. És igaza is van az Európai Bizottság totális csődjével, antidemokratikus működésével, az elitválsággal kapcsolatban.

Csakhogy pénteken egy magyar állampolgársággal rendelkező fiatalt is lelőtt a perzsa-német. És ebben a felfokozott őrületben totálisan érdektelen, hogy a gyilkos összeköthető-e az Iszlám Állammal meg a bevándorlással. A polkorrekt lózungok majd kihozzak, hogy: nem. És ez formailag még igaz is lehet.

Valójában azonban nagyon is összeköthető. Ha nem lett volna a Charlie Hebdo, a párizsi véres péntek, Brüsszel szétrobbantott keddje, a nizzai horror, akkor csekélyebb esély lett volna arra, hogy az ámokfutó iráni-német meg merje tenni Münchenben, amit megtett. Mert a hírműsorok, az internet valamennyi fóruma másról sem számol be, minthogy sikeres merénylet itt, sikeres merénylet ott, Európa fél. Ez a félelem adta a bátorítást, az utolsó löketet.

Szeretném újra megnézni, elolvasni Orbán nagyon fontos és találó tusnádfürdői beszédét. A lényegről beszélt. S nem először elsőként az öreg kontinensen. Ha hallgatnak rá – itthon és külhonban –, akkor politikusként, államférfiként még elérhet valamit.

De az elhunyt magyar fiatalt ő sem adhatja vissza a szüleinek, szeretteinek.

És ez az a pont, amikor pont leszarom, hogy Európa megújul, vagy mit csinál.

Meghalt egy 15 éves magyar fiú ebben az eszement borzadályban. Közelebb van hozzánk a terror, mint bármikor. Most már nem csak magyarok által sűrűn lakott városokban robbantgatnak, hanem az áldozat is magyar.

Jó lenne – dehogy jó! – bátran azt leírni, hogy ennek az egész terror-őrületnek az egyetlen és nem az első magyar áldozata hunyt el Münchenben. De ebben egyáltalán nem lehetek biztos…

Európának vége. A valóságban is, és bennem is.

Siófok lehet a következő Nizza? - Vasárnapi üzenet, 2016. július 17.

Cohn-Bendit szerint már a tunéziaiak is európaiak, úgyhogy európai volt a nizzai merénylő, tehát jöjjenek csak nyugodtan a migránsok. Brüsszelben nincs nyitva valahol egy OPNI?

Ha az Európai Unió jelenlegi vezetőin múlik, akkor egyáltalán nem kizárt. Mondjuk augusztus 20-án, amikor nálunk van tűzijátékkal kísért nemzeti ünnep. És nálunk is nyaralnak családok az Aranyparton és a gyerekek kikönyörgik aputól, anyutól, hogy a partról nézhessék a petárdákat, rakétákat, ott élvezhessék az össznépi durrantgatást.

És akkor egy uniós eszement baromság (ötlet, terv, kötelező kvóta) következtében hazánkba telepített migra egy bérelt zöldséges, pótkocsis IFA-val végigszáguld az Aranyparton, az Ezüstparton, és Soros György legnagyobb örömére megkezdi speciális integrálódását a befogadó magyar társadalomba.
Rémisztő kép.

Szerencsére ma Magyarország Európa legbiztonságosabb államainak egyike. De ha Brüsszelen múlik, akkor ez nem sokáig marad így. Talán elég a fő elmebeteg Daniel Cohn-Bendit a német közszolgálati rádióban arról zagyvált, hogy a nizzai merénylő tulajdonképpen európai volt, nem migráns. Ja, csak Tunéziában született és tunéziai állampolgár. Ennek az idióta zöldnek már az is Európa?
Szóval, amíg ilyeneknek szavazati joguk lehet az Európai Parlamentben, addig retteghetnek a siófokiak. Is. Meg a szegediek, meg a röszkeiek, meg mindenki, aki Magyarországon él.

Ennek elutasításáról szól a népszavazás, nem az óriásplakátok szövegeinek nyelvtani elemzéseiről.
Daniel Cohn-Bendit meg fogadjon be azt, akit akar (lehetőleg a fiatalkorú fiúkat kímélje meg…), de hozzánk ne exportáljon senkit.

Magyarok ellen áskálódó magyarok - Vasárnapi üzenet, 2016. július 10.

Az, hogy Jávor Benedek rutinszerűen feljelenti hazáját már megszokott. De hogy a baloldali képviselők is a baloldali választópolgárok akaratával szemben szavaznak már újszerű. Vagy mégsem? 

Miközben minden felelősen és normálisan gondolkodó magyar polgár (ha rá szavazott, ha nem) őszintén drukkol a kormánynak, hogy az Európai Bizottság részeges fura-ura ne tudja ránk zúdítani a mindenhonnan érkező, szedett-vedett migrákat, nos, aközben az Európai Parlament delegált „baloldali” nemzetellenesek újabb agyrémeket szavaznak meg.

Az, hogy Jávor Benedek rutinszerűen feljelenti hazáját már megszokott. De hogy a baloldali képviselők is a baloldali választópolgárok akaratával szemben szavaznak már újszerű. Mondjuk, nagy meglepetés nem érheti az embert ott, ahol egy börtönviselt, sittes elítéltet, Hunvald Györgyöt a NAGY MOLNÁRI SZOCIALISTA MEGÚJULÁS jegyében kerületi MSZP-elnöknek választanak. (Adódik a kérdés: miért nem zárták ki a repülős Gyurit, amikor bevonult a kóterbe?). De az, amit a Gyurcsány-klón Molnár Csaba (DK), Niedermüller Péter (DK), Meszerics Tamás (LMP), Jávor Benedek (Együtt) és persze az elnyűhetetlen, a Szeviép-ügyekben lassan – a remények szerint Botka Bukott Lászlóval egyetemben – bíróságon is járatos Ujhelyi Pistike (MSZP) fű alatt művelt, az mindennek a teteje.

Ugyanis az Európai Parlamentben (EP) a baloldali magyar képviselők megszavazták egy olyan javaslatot, amely új adót irányoz elő a migránsválság kezelésére és pénzbüntetést azoknak az államoknak, amelyek elutasítják migránsok kényszerbetelepítését. A költségvetési bizottság javaslatát a héten szavazta meg az EP, és benne a magyar baloldali pártok, az MSZP, a DK, az Együtt és az LMP európai parlamenti képviselői. S ne feledjük, kiszivárgott az is, hogy a migránsok kényszerbetelepítésétől elzárkózó tagállamoknak migránsokként 78 millió forint büntetést kell fizetniük, miközben a 2014-2020 közti fejlesztési időszakban egy magyar állampolgárra hozzávetőleg egymillió forint uniós támogatás jutott.

S mindezt úgy, hogy a német gyáriparosok szíves közlése szerint a mintegy 1.5 millió, Németország willkommenskulturolt migránsból 54(!) állt munkába. Részletek itt!

Kíváncsi lennék, hogy akkor is ilyen bőszen nyomogatnának eszement szavazatokat migratelepítés-ügyben a baloldali nemzetellenesek, ha véletlenül – nagyon nem kívánom – az ő pártjaik alkotnák a magyar kormányt?

Soros miatt itt a coming outom - Vasárnapi üzenet, 2016. július 3.

A buzihéten szokássá vált az elmúlt években a coming out, így most közéletileg magam is coming outolok.

Miközben a buzik (nem lehet rájuk sértő az Ungár vs Kocsis per óta tudjuk megint végigriszálták magukat az UNESCO Világörökségének részévé nyilvánított Andrássy úton (ép elméjű és ízlésű ember nem tudja, hogy miért), aközben a magyar közélet azt a gumicsontot rágja, hogy akkor most ki akar kilépni (Lázár János + Kovács Zoltán) az EU-ból, meg hogy valóban ki akar-e lépni, meg hogy kinek és mit és hova és mikor üzent mindezzel.

Senki senkinek sehova.

Elmondták, hogy ha nem változik – az egyelőre csak az Egyesült Királyság kilépéséhez vezető – brüsszeli gondolkodás, döntéshozatali és cselekvésmód, akkor nem szívesen maradnának ezen intézményrendszer keretein belül – magánemberként. Ennyi.

A buzihéten szokássá vált az elmúlt években a coming out, így most közéletileg magam is coming outolok: 2003-ban NEM-mel szavaztam az EU-s tagságunkra. (Köszönet Simicskó Istvánnak, hogy akkor a Parlamentben szavazatával képviselte álláspontom.)

És akkor mi van?  – kérdezhetik joggal. Semmi.

Illetőleg mégis. Bár uniós ország európai polgára vagyok, mégsem kapok szót az Európai Parlamentben, mint George Soros, aki nemes egyszerűséggel bejelenti, hogy vonják meg (de legalábbis csökkentsék drasztikusan) tőlünk, magyaroktól a strukturális és agrártámogatásokat, és fizessen évente 30 milliárd eurót a komplett EU a migrák eltartására. A spekuláns még azzal is kedveskedik, hogy tanácsot ad Budapestnek: vessen ki migraadót.

Újabb és erős érv az egykori szavazatom mellett. Régóta vallom, hogy hamarabb bomlik fel az EU, minthogy Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz az euró legyen, de hogy ennek beteljesülése ennyire közel legyen, arra nem számítottam.

De ami a legriasztóbb – ezen brutális Soros-ármánykodáson túl – az az, hogy a Brexit nem gondolkodásra és szélsebes váltásra ösztökéli Brüsszelt, hanem sebnyalogatásra, szkanderezésre. Közben meg a demokratikus-européer csalás kiderülése után lehet, hogy elszakadáspárti (Szabadságpárt) elnöke lesz Ausztriának, a fapapucsos hollandoknál a legnépszerűbb politikus EU-ellenes, Le Pen asszonynak sem kell elnökké választása esetén 5 percnél több, hogy kiírja a referendumot.

Ezek meg ülnek ott, mint a balga belgák Gareth Bale cseleinél a földön, és jegyzetelik Soros szavait.

Nem mindig örül az ember, amikor kiderül: megérzése és voksa egykoron mennyire jó volt. Most sem örülök, csak sajnálom magunkat. De migra-ügyben még Soros miatt sem engedek!

Stadionozás - Vasárnapi üzenet, 2016. június 26.

Csúri Ákos
2016.06.26.

De előtte Storckot és Dárdait tüntessék ki a Hősök terén! Mert megérdemlik. És ha mentalitásuk – akaratuk, precizitásuk, szerénységük és pozitív szemléletük – az élet és az ország más területein is mintaként szolgálnak, akkor…

Azt semmiképpen sem állítom, hogy a stadionépítési program miatt szerepel úgy a magyar labdarúgó válogatott az EB-n ahogy látjuk, élvezzük, szeretjük meccsről meccsre. De! Hogy a kettő a jövőben összefügg majd, abban egészen biztos vagyok.

Miért?

Azért, mert a siker – reményeim szerint – százszoros erőbedobásra készteti a hazai játékosokat, a nézők ki lesznek éhezve a stadionélményre, kezdetben egészen biztosan varázslatos hangulat lesz, Kovács Józsiéknak meg kutya kötelességük lesz a belüket kitenni a pályára. A hazai, fejlődő körülményeket, infrastruktúrát minden válogatott játékosunk – élükön a változás origójával, ifj. Dárdai Pállal – kiemeli, tehát a kormányzati logika helyesnek bizonyult. Ettől még képesek a centerek 2 méterről is az üres kapu mellé lőni a Mennyeiben, de azért a remény hal meg utoljára…

A másik ok Bernd Storck válogatási módszere. Esetében tényleg igaz: bárki bekerülhet. Szalai Ádámot magyar edző egészen biztosan nem hívta volna be a közönség kemény reakciói után, egyetlen ember volt, aki töretlenül kitartott mellette: a szövetségi kapitány. És Szalai küzdős, erőszakos gólja törte meg a megilletődöttség jegét, és indította álomútjára a csapatot.

Ebből az is következik, hogy kijelenthető: a magyar edzői kar úgy, ahogy van megbukott. Tolódás ide, szögletvariációk oda, az elmúlt 30 év önbecsapós, üzleti felfogású, fekete zsetonos, zsebből zsebbe lejattolós foci alibije kíméletlen tükröt kapott: egy futballilag Németországban felnőtt Dárdai és egy tősgyökeres német az, aki a helyünkre tett. A Fradiban Doll szintén eredményes és szép játékot rak össze, a szerb Vignjević Újpesten próbál futballra emlékeztetőt kreálni (van még hova fejlődni, lásd a legutóbbi bajnokság 30 pontos különbségét a két csapat közt a zöld-fehérek javára), a Vidinél most a norvégmintás pulóverre esküdnek, míg a Vasasnál a Storck ajánlotta német tréner tanította meg küzdeni és bent maradni a csapatot.

Szóval a stadionépítés fontos lépés, különösen, ha azt nézzük, hogy az EB-láz olyan bevételeket generált, amelyek majdhogynem nullszaldóssá teszik költségvetésileg ezeket a beruházásokat. Most tényleg van esély arra, hogy ősztől családok menjenek ki a meccsekre, hogy hangulat legyen Debrecentől Kispestig.

De előtte Storckot és Dárdait tüntessék ki a Hősök terén! Mert megérdemlik. És ha mentalitásuk – akaratuk, precizitásuk, szerénységük és pozitív szemléletük – az élet és az ország más területein is mintaként szolgálnak, akkor…

Lehet buzizni! (Veled vagyunk, dr. Kocsis!) - Vasárnapi üzenet, 2016. június 19.

Van egy tisztességes, heteroszexuális családapa, akit egy egykor – a hírek szerint – igen „nagyétvágyú” nőből lett férfi a nagy nyilvánosság előtt „melegnek”, azaz buzinak, homoszexuálisnak titulált. A szerencsétlen, megtámadott közszereplő természetesen bírósághoz fordul, és annak rendje s módja szerint meg is nyeri az elsőfokú pert.

Ám a buzi reklamál, és másodfokhoz fordul.

Ott meg egy született idióta, Soros-pc szemléletben vergődő bíró az alábbi ítéletet hozza: a közszereplő heteroszexuális (tehát NEM buzi, nem meleg, nem biszex et cetera), de nem sértő rá nézve, ha nagy nyilvánosság előtt azt mondják rá, hogy buzi, meleg, biszex, et cetera.

Oké. Akkor most mondjuk azt, hogy ez a bíró buzi. Meleg. Transzvesztitákhoz vonzódik. Mondhatjuk, mert mindegy, hogy igaz vagy sem, de ennek az elvetemült gazembernek ez nem lehet sértő.

Ja, hogy a közszereplőnek – nevezzük nevén: dr. Kocsis Máté polgármesternek – van egy kisfia, aki mondjuk, ha évek múlva beüti a gugli keresőbe az édesapja nevét, akkor azt olvashatja, hogy az apja buzi, miközben azt tapasztalja a mindennapokban, hogy normális, polgári családban élnek együtt? Ja, hogy majd megkérdezi a kislegény, hogy apa, mi az a buzi? Akkor hol lesz ez az elvetemült, kibaszott liberális bűnbanda a bíróval meg Ungár Klára bácsival (aki nem mellesleg – hiteles, az érintettől származó elbeszélés alapján – terhes nővel kezdett ki egykoron a liftben…) az élen? Odaállnak-e a kisfiú elé, hogy bocsika, mi csak közéleti-politikai szórakozásból mondtuk apádra, hogy meleg?

Állnak a frászt.

Így aztán a bírói döntésnek egyetlen érvényes olvasata lehet minden, az értelmetlen pc-be beszorult, jó érzésű polgárnak: nyugodtan lehet buzizni. Ha egy buzira azt mondjuk, hogy buzi, az nem sértő. Ha egy nem buzira is azt mondjuk, az sem sértő.

A buzi kifejezés mostantól nem sértő.

Ebben az alantas és ócska perben ez lett az egyik végkövetkeztetés. Ami persze egyáltalán nem boldogíthatja sem a meghurcolt dr. Kocsis Mátét, sem a családját. Az viszont biztos, hogy több millió egészséges és jó érzésű polgár nevében szolidaritásunkról biztosíthatjuk őt. 

Mi a fontos? - Vasárnapi üzenet, 2016. június 12.

Csúri Ákos
2016.06.12.

A fontossági sorrend nagyon fontos. A kérdés csak az, hogy ezt miképpen állítja fel magában az egyes ember. És ebben, persze, különbözünk. Van, aki önmagától indítja az építkezést, mondván, hogy a legfontosabb az, ami nekem jó. Utána jöhet a család, a baráti kör, a lakóhely közössége, majd az országé, végül pedig a nemzeté és a kontinensemé.

Mások, például a szépségkirálynők, nem aprózzák el, rögtön a világbékénél kezdik.
Nehéz kérdés, hogy melyik út a jó. Jobb. Eldönteni nem is tisztünk.
Éppen ezért nem értem, hogy miért van az, hogy hosszú hónapok – indokolt – követelése és tárgyalásai után megszülető – amúgy nagyon is komoly – eredménynek sem lehet örülni, akár csak két percig.

Másról sem hallottunk, olvastunk, hogy mennyire alulfizetettek az egészségügyben dolgozók. Orvostól beteghordóig. A ténnyel senki sem vitatkozott, a megoldás mikéntjét látták különféleképpen az érintettek. A kormány dolga az volt, hogy újabb társadalmi feszültségek generálása nélkül rendezze a problémát, míg az érdekvédők (szakszervezetek, szakmai kamara) gőzerővel azon volt, hogy a lehető legtöbbet – de racionálisan – préselje ki a lehetőségekből.
Elégedetten állt fel mindenki az asztaltól, amikor egymás tenyerébe csaptak.

Egyedül a fekete nővér, az egykori R-GO rajongó, Gréczy Zsolttal fotózkodó, DK-gyűléseken szónokló, korábban már bukását és visszavonulását bejelentő, majd „közkívánatra” visszatérő Sándor Mária volt az, aki élből támadta az egész megállapodás.

Ami, amúgy 2 év alatt 200.000 forintos emelést jelent a doktoroknak, míg az ápolók a 2012-es bérszint kétszeresét érik el 2019-re.
De ez sem elég. Akkor mi?

Vajon ennek a Sándor Máriának mi a fontos?
Ez a kérdés.

Trianoni firka - Vasárnapi üzenet, 2016. június 5.

Sírjunk-e még? Vagy sírni muszáj? Megoldható a megoldhatatlan? Veszi-e bármilyen kormány a bátorságot és egy – nagy valószínűséggel – kudarcra ítélt vállalkozásban nekimegy a párizsi békeszerződésnek? S ha igen, akkor melyiknek is? Az elsőnek? A másodiknak?

Van-e gyógyír Trianonra? Trianonra nincs. Az lelki seb, mély, leküzdhetetlen, felületi kezelésekkel – külhoni magyarok állampolgársága, választói joga – enyhíthető fájdalma, de meg nem gyógyítható. Amikor Tamás Ervin (a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese, komoly, balliberális zsurnaliszta) egy Nagyítás-konferencián a Hold utcában bemondta, hogy a baloldalnak is tudomásul kell vennie, hogy Trianon mindannyiunk közös fájdalma (jó lett volna, ha ezt 2004. december 5-e előtt esetleg megírja…), akkor azt hittem van remény.

Ma úgy tűnik – nincs.

A trianoni békediktátum aláírásának napját immáron hatodik esztendeje a nemzeti gyász helyett a Nemzeti Összetartozás Napjaként kezeljük. Valahol rendjén van ez is.

A baj csak az ezzel, hogy – bár érezhetően ez a nemzeti emlékezetpolitikának része – országhatáron belül nincs összetartozás. A baloldal nem tud mit kezdeni Drasche-Lázár Alfréd örökségével. És soha nem is fog. Nem, nem, soha! Ők nem firkálták össze a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a Kis-Trianon palota falát „Justice for Hungary” és „Vesszen Trianon!” szövegekkel. Nem. Ők meghunyászkodtak. Most meg inkább csendben vannak, hogy ne kelljen hangosan összetartozni.

Ha csak egyetlen, tényleg csak egyetlen, apró firkát odakaristoltak volna Kis-Trianon palota falára – de nem.

Kormányzati oldalon meg geopolitikailag ajánlott a csendes emlékezés.

De legalább mi leírhatjuk, kikiabálhatjuk, feszültséggel teli dühünkkel kitáncolhatjuk, kiénekelhetjük magunkból: Trianon fájdalmára soha nem lesz gyógyír. Nem, nem, soha! 

Fletó öcsi pajkossága - Vasárnapi üzenet, 2016. május 29.

Csúri Ákos
2016.05.29.

Gyereknap van. Ilyenkor egy szülő alárendeli magát egy felhalmozott kívánságsornak, és igyekszik megfelelni csemetéi elvárásainak. Vidámpark, Állatkert, cirkusz, céllövölde, étterem, horgászás, aszfaltrajzverseny, cukorka, fagyi és társai.

Jó lett volna, ha a gázszámlával megénekelt Katus mama, Gyurcsány Ferenc édesanyja is inkább nyalókaszopogató versenyekre vitte volna Ferikét – még felnőtt korában is. Sajnos, erre a gyerekre senki nem vigyázott, így aztán, mint egy elszabadult hajóágyú fordult saját népe ellen és lőtt közéjük. Verbálisan mindenképpen. Ezt az idiotizmusok idiotizmusával „szenvedélyes igazságbeszédnek” nevezett trágár ámokfutást 10 esztendeje követte el ez a félkegyelmű és borította lángba az országot, de a fővárost mindenképpen. Hazudott, amit egy kisgyereknél csíntevésnek, pajkosságnak, huncutságnak, lódításnak, nagyot mondásnak tekintünk, de egy miniszterelnöknél választási csalásnak, hazaárulásnak és egyéb főbenjáró bűnnek.

Gondolja az ember, hogy ilyenkor kussol az elkövető az évfordulón, bízik a három hónapos és felettébb szelektív emlékezetben, számolgatja milliárdjait, csókolgatja brüsszeli barátait, rutinszerűen feljelenti a konzervatív-polgári kormányt, és úgy elvan, mint Kötsén a befőttje.

De nem.

Ez a Budai Bernadett-elkapó, Mészáros Antónia és Palya Bea kedvenc előjön egy videóval (könyörgöm, nem volt senki a környezetében, aki leállította volna?) és vádol mindenkit. A legszebb az, hogy olvassa. A nagy szenvedélyes... Szürkében.
Nyalókát kellene adni neki, Mert addig a hazugságai csak Fletóka pajkosságai lennének. De ő nem édességet kér, hanem hatalmat. Mások meg éveket kérnének rá. De nem lehet. Mert Fletóka gazdasági pajkossága (például Fittelina-ügy, amelyről jogerős ítélet mondja, hogy Gy.F. hazudott, vagy a fantom Nomentana) elévült.

Már ez is durva. De van ilyen.

Az viszont biztos, hogy az őszödi beszéd soha sem fog elévülni. És Fletóka nem egy pajkos kisgyerek lesz, hanem egy hazug hazardírozó. Gyereknap ide, vagy oda.

Schwartz Gyuri bácsi - Vasárnapi üzenet, 2016. május 22.

Csúri Ákos
2016.05.22.

Keveri, kavarja. Schwartz (Soros) György keveri, kavarja. Pedig lehetne író, újságíró, eszperantista, mint apja, Schwartz (Soros) Tivadar. De nem lett. Spekuláns lett. Aki finanszírozta 2003-ban a grúz rózsás forradalmat. Rá egy évre komoly összegekkel támogatta a Demokrata Pártot George W. Bush megbuktatása érdekében. Nem sajnálta dollárjait az ukrán narancsos forradalom idején sem, de Fehéroroszország nem kért „jótékony” (sokak szerint inkább kártékony) tevékenységéből és persona non grata-nak nyilvánították.

De törődött ő mindig szülőföldjével, Magyarországgal is. Olyannyira, hogy 2008. október 9-én a Soros Fund Management állt az OTP Bank megtámadása mögött, amelynek következtében aznap 22(!) százalékot estek az OTP részvényei.

Sorosi hazaszeretet.

S George Schwartz most sem nyugszik. Offshore cégeiben felhalmozott dollármillióit tolja Clinton asszony kampányába (meg a magyarországi médiába – 444.hu, Magyar Narancs -, „civil” szervezetekbe), hogy aztán Monica Lewinsky kedvenc pasijának, említett Clinton asszony egykori elnök férjének kiszaladjon a száján: a magyarok és lengyelek putyini diktatúrára vágynak.

86 évesen is hazudik és kavarja Soros.

Pedig a világ se nyitottabb (open society), se jobb nem lesz elvadult ideái (évi egymillió muszlim kell Európának, hangoztatja) által. Csak szarabb. Azt meg valóban lehet keverni, kavarni.

De inkább választott hazájában, ha lehet.

Köszönjük!

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?