Schwartz Gyuri bácsi - Vasárnapi üzenet, 2016. május 22.

Csúri Ákos
2016.05.22.

Keveri, kavarja. Schwartz (Soros) György keveri, kavarja. Pedig lehetne író, újságíró, eszperantista, mint apja, Schwartz (Soros) Tivadar. De nem lett. Spekuláns lett. Aki finanszírozta 2003-ban a grúz rózsás forradalmat. Rá egy évre komoly összegekkel támogatta a Demokrata Pártot George W. Bush megbuktatása érdekében. Nem sajnálta dollárjait az ukrán narancsos forradalom idején sem, de Fehéroroszország nem kért „jótékony” (sokak szerint inkább kártékony) tevékenységéből és persona non grata-nak nyilvánították.

De törődött ő mindig szülőföldjével, Magyarországgal is. Olyannyira, hogy 2008. október 9-én a Soros Fund Management állt az OTP Bank megtámadása mögött, amelynek következtében aznap 22(!) százalékot estek az OTP részvényei.

Sorosi hazaszeretet.

S George Schwartz most sem nyugszik. Offshore cégeiben felhalmozott dollármillióit tolja Clinton asszony kampányába (meg a magyarországi médiába – 444.hu, Magyar Narancs -, „civil” szervezetekbe), hogy aztán Monica Lewinsky kedvenc pasijának, említett Clinton asszony egykori elnök férjének kiszaladjon a száján: a magyarok és lengyelek putyini diktatúrára vágynak.

86 évesen is hazudik és kavarja Soros.

Pedig a világ se nyitottabb (open society), se jobb nem lesz elvadult ideái (évi egymillió muszlim kell Európának, hangoztatja) által. Csak szarabb. Azt meg valóban lehet keverni, kavarni.

De inkább választott hazájában, ha lehet.

Köszönjük!

 

Háború van? - Vasárnapi üzenet, 2016. május 15.

Csúri Ákos
2016.05.15.

Az. Hatalmas, végeláthatatlan, íróasztalnál és terepen egyaránt vívott. Kultúrák harca, hitek vetélkedése, férfiú kivagyiság és megalázás, nők meggyalázása, médiahasználás. Ezek a fegyvernemek.

Háború van. A tét egy kontinens léte vagy halála. És egyre inkább azt látom, hogy ebben a kérdésben nem állunk jól. Furán értelmezik a Júdás-pénz fogalmát Brüsszelben. Most azoktól kérik, akik nem árulók. Akik kiállnak a végletekig értékeink védelmében.

De háború van kis hazánkban a kommunikációs és média térben is. A héten a tv2 tulajdonosa volt a ballib lapok címlapjainak célkeresztjében. Vajna Andrást gazdasági-politikai értelemben gatyára vetkőztették, szőrőstől-bőröstől átvizsgálták. Igaz, semmi újat nem találtak, de azért jól mutatott a címlapokon a hatalmas tv2 logó. Mert, ugye, nem zörög a haraszt, ha…

Hát, ne zörögjön! Álljanak elő a VALÓS tulajdonosok a nagy befolyással bíró, önmagát előszeretettel „negyedik hatalmi ágként” aposztrofáló médiavállalkozásoknál. Offshore-ral és a nélkül. Tegyük a kezeket az asztalra és terítsük ki lapjainkat.

Mert úgy lesz fair a háború.

S nem úgy, hogy a Facebook cenzúrázza a konzervatív tartalmakat. Vagy úgy, hogy a 444.hu és a Magyar Narancs tulajdonosa egy Soros György által szponzorált, amúgy offshore szállal is rendelkező amerikai alap. Mert a más szemében a szálkát…

Legyen becsületes a harc Európáért és a tisztességes tájékoztatásért.

Mert majd akkor tud tiszta fejjel dönteni a nép. 

Mennyit érek

Csúri Ákos
2016.05.08.

Hát, most már megtudtam. Egymillió forintot érek Junckernek. Ahmed meg 78 milliót. Én 45 éve Európában élek, a templomokba, mecsetekbe, zsinagógákba, imaházakba tisztelettel, hittel és alázattal lépek, kisebb-nagyobb dolgaim az ennek rendelt mellékhelyiségben végzem, utánam nem kell fertőtleníteni a MÁV-kocsikat, étterembe vacsorázni járok, nem hazudom százezrednyi társammal, hogy január elsején születtem, és az európai nyelvek széles tárházából nem azt az egyetlen szót ismerem, hogy Germany…

Ellenben Ahmed…

Ellenben Ahmed most érkezett Európába, a szent helyek közül csak a mecseteket ismeri el, mellékhelyiségnek megteszi neki a Keleti pályaudvar és Józsefváros bármelyik utcaköve, bokra, a MÁV-kocsik fertőtlenítéséhez tevékenyen (nem a tisztításban) hozzájárult, étterembe adott esetben lövöldözni, robbantani jár, január elsején született és annyit tud: Germany.

(Nyilvánvaló, hogy az általánosítás ebben az esetben csak írói eszköz, de…).

Ahmed 78-szor ér többet nálam egy európai fővezér szerint.

Az európai fővezér fővezírré válik, és most kiárusítja Európát.

Köszönöm, én ebből nem kérek.

Mert a fennen hangoztatott MINDEN EMBER EGYENLŐ pc maszlagot ezzel a beárazással garantáltan sutba vágták azok, akik ezt a neszesemmifogdmegjólvilágbékét erőltették eddig.

Most, hogy számszerűsítette a különbséget köztem és Ahmed, a keresztény-zsidó kultúrkör és az iszlám között egy olyan figura, akit SENKI nem választott meg, egy folyamatos delíriumban álmodozó luxemburgi adóoptimalizáló, rájöttem mennyit érek is valójában.

Ehhez képest sokat.

Dísztribünről integető drogos

Csúri Ákos
2016.05.01.

Egész héten izzott a sajtó a sajtó körül. Kezdődött a vs.hu „függetlendemokratikusszabadértelmiségszabadság” és még ki tudja mi felmondássorozattal. Egy apróságra azért jó lenne választ kapni: ha már annyira oknyomoznak (és nem találnak semmit!) a Századvég szerződései körül Hajnalkáék, akkor a nagy oknyomozóknak miért nem jutott eszébe megnézni azt, hogy miből is oknyomoznak ők olyan lelkesen. Amióta elindult a vs.hu, azóta van napirenden Szemerey Tamás és Matolcsy György vélt-valós kapcsolata. (A rokoni valós. Az üzleti ebből fakadóan az oknyomozóknak oknyomozás nélkül is evidencia… Pedig, mint kiderült, csak vélt.)

Ez a más szemében a szálkát tipikus esete.
Aztán gyorsan felállnak, mert mártírok ám ők – meg vakok.
A másik ügy még érdekesebb. Kövér házelnök hozott egy szabályt. Azt a szabályt nem tartották be. Kövér házelnök ezt a be nem tartást szankcionálta.

Sírt is a sajtó, keményen, hogy „függetlendemokratikusszabadértelmiségszabadság”, meg egyebek.

(Halkan jegyzem meg: magam nem túlzottan rajongok a dresszkódokért, de azért, ha valaki az ország házában dolgozik tudósítóként, akkor illenék méltóképpen felöltöznie. Mondjuk, ez ügyben is lehetne szankcionálni…)

De nehéz. Mert a május elsejei dísztribünről integető hős sajtómunkások egyike kitárulkozott a héten. Drogokon élve tartotta ébren magát és úgy írta politikusokat, közéleti szereplőket – egyáltalán az embereket – humorosnak gondolt jelzős szerkezetekkel karaktergyilkoló dolgozatait.

A mellvéden ő a vezérintegető. A megmondó. A falkavezér. A minősítő. Az alfa meg az ómega.

Május elseje van. De egy korty langyos sört sem adnék nekik…

A jövő - Vasárnapi üzenet, 2016. április 17.

Csúri Ákos
2016.04.17.

Napjaink oktatáspolitikai állóháborúja – természetéből fakadóan – generációs kérdéseket is felvet. Hogy mikor tanultunk hasznosabban? Mi vagy a gyermekeink? Nos, a kérdés nehéz – és csak a jövőben kapunk rá választ.

A jelenben azonban biztosan történik olyan, amelyről mi még csak nem is álmodozhattunk. Hogy például 15 és 18 év közötti dán, spanyol, francia, német, tajvani, szerb, szlovén, dubaji, egyiptomi, izraeli, olasz középiskolás fiatalok lepjék el székesfővárosunkat abból a célból, hogy a BIMUN – Budapest International Model United Nations – keretében leképezzék az ENSZ működését. Ezekben a „vitákban” mindenki másik országot képviselt, nem a sajátját.

Nagykép a BIMUN üléséről

Lányom is büszke szervező és résztvevő volt ebben. Lelkesen és okosan mesélte, hogy az ENSZ-ben ténylegesen megtárgyalt kérdésekről vitatkoztak a diákok, iskolája, az Eötvös József Gimnázium szervezésében és lebonyolításában.

Tizenévesek érveltek a menekültügyről, a Biztonsági Tanácsban képviselték álláspontjaikat, szót értettek emberi jogi, szociális és humanitárius kérdésekben.

Szerintem borzasztóan helyes, hogy van ilyen.

Mert ez nem csak a bulizásról, különböző kultúrájú fiatalok szellemi fesztiváljáról szól.
Olyat tanulnak egymástól, amit az iskolapadban soha nem sajátíthatnak el. Érvekkel legyőzni és meggyőzni a másikat – miközben türelemmel meghallgatják egymást.

Nem mindenkiből lesz közülük diplomata. De akiből az lesz, az nyugodtan képviselhet engem.
Ez a jövő. És itt már elkezdődött.

Olimpia - Vasárnapi üzenet, 2016. április 10.

Csúri Ákos
2016.04.10.

Szörnyű dolog az, amiben 55 évvel ezelőtt Kiss László úszó részt vett.

Fantasztikus teljesítmény az, amit – időnként laikusnak elviselhetetlennek tetsző módszerekkel – Kiss László edzőként az elmúlt 55 évben elért.

Annulálhatja-e ez egykori tettét?

Nem.

Tudtak-e előéletéről azok, akik kitüntették, uszodát neveztettek el róla, társadalmi alpolgármesternek kérték fel, körbeajnározták, szövetségi elnökként „futtatták”?

Részben igen, részben nem.

Ennek a történetnek a semmiből történő előbukkanása pár hónappal az amúgy is nehézkesnek ígérkező olimpia előtt használ-e a magyar olimpikonoknak?

Nem.

Ennek a történetnek a semmiből történő előbukkanása pár hónappal az olimpiai pályázatunk elbírálása és a döntés előtt használ-e Budapest olimpiarendezési esélyeinek?

Nem.

Nem tudom, hogy ki miként van vele, de én valahogy innen kezdeném kiásni a kutyát…

(Ami nem jelenti azt, hogy bármely erőszak tévőt valaha is felmentenék.)

Ritmus és anyanyelv - Vasárnapi üzenet, 2016. április 3.

Csúri Ákos
2016.04.03.

Megboldogult Vásárhelyi László mondta egykoron egy rádiós beszélgetésünkben: a magyar néptánc olyan, mint az anyanyelvünk.

Mélyen igaza volt. Merészkedem – végignézve a 35 Országos Táncháztalálkozó sokaságát – annyival kiegészíteni: anyatejjel szívhatnánk magunkba.

A ritmust, a mozdulatsort, az ütemérzéket, a csodálatos népdalokat – születésről, szerelemről, elmúlásról, elválásról, honvédelemről, szabadságról. Mert bár belépőt 4 éves kortól kell váltani, volt ott tegnap 0 éves is. Meg 1, meg 2, meg 3 esztendős, szépen felöltözött, „pörgős szoknyát”, vasalt inget hordó csöppség. Dórci, Anna, Boti, Matyi és a többiek.

Élvezték a forgatagot.

És az egészben az a jó, hogy bármerre is mentek (vitték őket) a Sportarénában, mindenhol népzenébe, népdalba, a népi kultúra megannyi megjelenésébe botlottak.

Csak a két lábukban nem botlottak meg. Egyszerűen nem tudtak. Pörögtek, forogtak, csapásoltak – és mosolyogtak.

Az övék volt. Minden.

Mint az anyjuk és az anyanyelvük.

Készülj a keresztre! - Vasárnapi üzenet, 2016. március 27.

Csúri Ákos
2016.03.27.

Készülj a keresztre,

ha nem nézel magadba,

ha mindig mástól várod gondjaid megoldását,

ha nem olvasol a jelekből,

ha nem tanulsz a hibáidból,

ha nem tudod azt mondani: bocsánat,

ha soha nem értetted meg, hogy mit jelent: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa,

ha nem állsz ki magadért,

ha nem véded meg értékeidet,

ha nem törődsz a közösségeddel,

ha hatalmi szóval gázolsz át emberi érzékenységeken,

ha más vallását hitetlennek nevezed,

ha csak a gyauroknak hiszel,

ha nem veszed észre: biztonságod ma már csak látszat,

ha elhiszed, hogy rád veszély nem leselkedik,

nos, akkor készülj a keresztre, mert nincs már, kit megfeszítsenek helyetted!

Negyedév - Vasárnapi üzenet, 2016. március 20.

Csúri Ákos
2016.03.20.

Negyedévesen mennyit tudtunk a világról? Nem tudjuk. Pedig vélhetően sokat – s még az is lehet, hogy többet, mint most. Negyedév nem nagy idő történelemben, politikában, iskolában, felnőttkorban. Negyedévvel gazdasági, üzleti jelentések készítésekor találkozunk manapság. (Jó, a könyvelőknek mást jelent ez a szó – frászt.)

Ugyanakkor negyedév végeláthatatlan tapasztalatgyűjtés nulla éves korunkban. Felfedezzük a kezünket, lábunkat, szánkat, foltokból kontúrok lesznek.

Felnőttként kezünk, lábunk, szánk természetes, és őszülő fejjel a kontúrokból szép lassan megint foltok lesznek…

Ez az újra teremtődés csodája. Negyedév akkor és most. Akkor a mi negyedévünk változásait lesték napról napra, most mi tesszük ezt. Gyerekkel, unokával.

A világ nem áll meg.

És ne is akarjuk megállítani.

Retinafotó - Vasárnapi üzenet, 2016. március 13.

Csúri Ákos
2016.03.13.

Nem volt nálam fényképezőgép. Mert mindig nem lehet az embernél. Maradt a retina. Ha érdemes rá, akkor a kép jól beleég. Ha nem érdemes rá, akkor egy pislantással tova tűnik.

Ez a kép a retinámba égett.

Van már vagy 28 esztendeje.

Mert a mozdulat, a mimika, a grimasz, a pupillatágulás – ha őszinte – beléd ég. Nem enged. Vissza-visszatér. De nem kopik, nem szűnik belőled.

A retinafotó nem sárgul. Nem lesz patinája. Nem kerül doboz mélyére.

A retina fotó van. Éles, mint új korában. Hiteles dokumentum. Feledhetetlen.

S ha 28 év távlatából újra fotózod, akkor jottányit sem változik.

Sem géppel, sem retinával.

Ezeket a cikkeket olvastad már?