Érkezés - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2015.12.20.

Aludtál már eleget ahhoz, hogy azt mondd ma reggel: már csak négyet kell aludni, és…

És?

És akkor mi történik? Ugyanolyan álmosan ébredsz, ugyanúgy kattog a fejedben, hogy „hjaj, kezdődik a szokásos rohanás, hogy nincs még hal, vagy éppen fa. Meg zserbó, meg bejgli, meg minden”.

Pedig minden van.

Nem számít a hal meg a fa, meg a zserbó, meg a bejgli. Ha Benned béke van, akkor minden van.

Jó lenne már egy ilyen Karácsony. Mindent belül és semmit kívül.

És ha ez megvan, akkor meg fogod hallani a kisded felsírását.

És Karácsony lesz minden nap.

Gyújtsd meg a gyertyát! Magadért és Istenért.

Mert a kisded érted sír minden nap. Csak nincs lelked a hallásra.

Vasárnapi üzenet - Érdemes-e tervezni?

Csúri Ákos
2015.12.13.

Van, aki előre tervez és makacsul ragaszkodik tervezése minden egyes eleméhez.

Van, aki előre tervez, de teret ad a kiszámíthatatlanságnak.

Van, aki a kiszámíthatatlanságban leli örömét és tudatosan semmit sem tesz.

Van, aki semmit nem tesz. Nem is gondolkodik, nem is tervez – sodródik.

Számadás - (Vasárnapi üzenet, 2015. december 6.)

Csúri Ákos
2015.12.06.

Szent Miklós virgácsa van a lábamnál.
A tó nyeli a felhők könnyeit.
Esik a szomorúság, az év végi számvetés-búcsúzás végeláthatatlan zápora. Esőcseppbe foglalt mindennapok. Vajon melyikben van a jó s melyikben a rossz? Nézed a tavat, lesed a csepp keltette kis örvényeket, minihullámokat és eltűnődsz kicsinységeden. Mit számít az a rossz, ami veled történt, egy gyanútlanul vacsoráját fogyasztó, öngyilkos merénylet áldozatává váló polgár hozzátartozóinak fájdalmához képest? Van-e a fájdalomnak mértéke? Mérhető-e mindez?

Nem tudom. Szavakkal próbálkozunk érzéseknek képet adni. Nem lehet. Hamlet igazát nem írhatjuk felül: szó, szó szó.
Hiszen:
„Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes”.
Így igaz.
S mi van a JÓ-val?
Mérhető-e a JÓ? Mi a JÓ? Kinek JÓ? Az én JÓ-m, JÓ-e bárki másnak? Számít-e, hogy jó-e másnak? Van-e saját JÓ esőcseppem?
Befolyásolhatunk-e bármit is?
Ezek a számadás kérdései.
És a válaszok feleslegessé teszik a számadást.
Nézd az esőt, a tó tükrét és benne van minden. Amit belelátsz.
Gyújtsd meg a gyertyát! Magadért és Istenért.

Várakozás - (Vasárnapi üzenet, 2015. november 29.)

Advent első vasárnapja van.

Hó sehol, süt a nap. A kis tó vize csillámlik, a nap sugarának aranya hidat ver a csárdáig.

Mézes kalács illatát keresem, meg hallanám, ahogy korcsolyák éle felszántja a jeget.

Se illat, se karcos hang.

Várakozás van. De mire?

Várakozás, az van. De mire?

Csendre? Van. Békére? Az nincs.

Jézus születésére?

Igen. De más ez már, mint akár tavaly ilyenkor volt. Máshogy szorítod a Bibliát. Már nem a Szent könyvecske. Már nem csak a Szent könyvecske.

Már a remény is. Az utolsó. Már a tulajdonod. Az értéked. A családod értéke. A könyved. A múltad. A jelened. A jövőd?

Ki Korán kel?

Nem tudod. Szorítod a Bibliád. És reménykedsz, hogy gyermekeid gyermekeiknek még ezt adják át.

Tisztelve minden más vallást – megkapva vallásuk tiszteletét.

A TETT lehetőségét a Nyugat elvette tőled.

Magad maradsz magadra számítva.

Bibliáddal, hiteddel, múltaddal, jeleneddel.

A vágyott jövőddel.

Vedd vissza a TETT esélyét!

Mert elveszel, miképpen a kontinensed, a kultúrád, a hagyományaid, a mindennapjaid.

Most már tényleg nincs hova hátrálni.

Várakozás? Igen. Elég? Nem.

Ha csak várakozol, akkor elbuksz. És onnan nincs visszaút.

Gyújtsd meg a gyertyát! Magadért és Istenért.

Az út hossza - Vasárnapi üzenet, 2015. november 22.

Csúri Ákos
2015.11.22.

Talán, ha leülünk egymással szemben.

Talán, ha egymás szemébe nézve beszélünk.

Talán, ha a kérdésre adott válasz nem kerüli meg a hegyet, míg a másikhoz elér.

Talán, ha tőmondatokban is kifejezzük gondolatainkat cirádák nélkül.

Talán, ha eldöntendő kérdésre eldöntött választ adunk.

Talán, ha nem ellenséget látunk lépten-nyomon.

Talán, ha az ellenfélben ellenfelet s nem ellenséget látunk.

Talán, ha szó és tekintet egyet mutat.

Talán, ha a hang nem remeg, hanem határozott és őszinte.

Talán, ha nem sértődünk meg, ha visszakérdeznek.

Talán, ha meghallgatjuk a másikat is.

Talán, ha mindez egybecseng, akkor a hitelesség is erősebb lesz.

Talán, ha mindez…

Akkor az út a legrövidebb lesz és mégis a legtovább tart.

Lenézek a völgybe (Vasárnapi üzenet, 2015. november 15.)

Csúri Ákos
2015.11.15.

Az elmúlt napok történései kapcsán gondolataim Kalotaszegre vittek, fülemben Gergely András „Zsüke” hangját hallottam és dalának szövegét leírtam.

„Kimentem a hegyre, lenéztem a völgybe,
ott láttam a babám, tiszta feketébe.

Tiszta feketébe, pohár a kezébe,
köszöntsd reám babám, hadd igyak belőle. 

Mintsem rád köszöntném, inkább elönteném,
a tengernek habját, kalánnyal kimerném”.

Nincs szavam többet mondani Európára, Közel-Keletre, Afrikára, Világra, muszlimokra, keresztyénekre, ortodoxra.

Emberekre.

Vasárnapi üzenet - Gyermekek

Mert semmi sem jó. Még az sem, ami jó. Mert nem lehet jó. Mert amit „ezek” csinálnak, az nem lehet jó.

Pedig nagyon jó.

Mondjanak már még egy uniós tagországot, ahol állami támogatással NAPONTA NÉGYSZER kapnak ételt a 3 éven felüli apróságok!

FÖLD

Csúri Ákos
2015.11.01.

Ma minden a föld körül forog. (Mert mégis mozog a Föld…). Mindenszentek és halottaink a temetőkben – újraparcellázás a birtokpolitikában az igazságosság jegyében. Ami e kettőt összeköti, az az anyaföld, szülőföld. Földosztás vagy államosítás? Vita a vita kedvéért. Európai példák utáni kapkodás, miközben az Európai Unióban nincs egységes szabályozás kialakítva, így a tulajdonszerzést illetően sem létezik közös uniós jogi keret.

Franciaországban külön állami szerv működik a hazai gazdák védelmében, ennek ellenére a külföldi földtulajdon aránya 2010 és 2013 közt jelentős mértékben növekedett. Becslések szerint külföldi állampolgárok közvetett formában – elsősorban agrárvállalatokban történő részvényszerzésen keresztül – 2010-ben a francia termőterületeknek 10 százalékát ellenőrizték, ami 2013-ra 20 százalék körülire emelkedett.

A napsütötte román földbirtokok felvásárlására 2014-ig moratórium vonatkozott, ami jogilag kizárta a külföldiek közvetlen romániai földszerzéseit. Ugyanakkor a szabályozás rengeteg jogi kiskaput rejtett magában, ezért a külföldi állampolgárok földszerzése a gyakorlatban mégis lehetővé vált, ami például vegyes (külföldi-román) tulajdonú vállalatok révén valósulhatott meg. Tavaly márciustól új földtörvény van hatályban, ami a külföldi állampolgárok földszerzését is lehetővé teszi. A szabályozás azonban a mezőgazdasági területek adásvétele során a társtulajdonosok, a szomszédok, a bérlők, a településen élő gazdák és a román állam számára elővásárlási jogot biztosít, ami jelentős mértékben akadályozhatja a külföldiek romániai földszerzését. Mindennek ellenére, a földvásárlási moratórium folyamatos jogi kijátszásának köszönhetően a külföldi állampolgárok számottevő mértékben növelhették romániai földbirtokaikat. Az optimistább becslések szerint a romániai termőterületek 6 százaléka (kb. 700-800 ezer hektár) került közvetlen külföldi tulajdonba, ugyanakkor a pesszimista vélemények szerint a transznacionális vállalatokon keresztül a földek 40 százaléka közvetetten külföldiek tulajdonában áll.

Északi szomszédunknál a külföldi uniós állampolgárok szlovákiai termőföld-vásárlására 2014-ig moratórium vonatkozott. Az új földtörvény rendelkezései szerint Szlovákiában hivatalosan csak az vásárolhat termőföldet, aki legalább három évig vállalkozott az agráriumban és legalább tíz éve rendelkezik szlovákiai lakhellyel, ami a gyakorlatban teljes mértékben ellehetetleníti a külföldiek földszerzését. A szlovák földtörvény rendelkezését az Európai Bizottság jogellenesnek találta, ezért diszkriminációra és a szabad tőkeáramlás alapelvének megsértésére hivatkozva eljárást indított az Európai Bíróságon Szlovákia ellen. Romániához hasonlóan a szlovák moratórium szabályozásában korábban több joghézag is volt, ezért a külföldiek számára – például a gazdasági társaságokban történő tőkeemelések útján – a közvetett formában történő földvásárlás ebben az esetben is lehetővé vált. Becslések szerint a kétmillió hektárnyi szlovákiai termőföldnek legalább 30 százaléka különböző formában külföldi tulajdonban van. A legnagyobb érdeklődés a jó minőségű csallóközi és a Duna menti földek iránt mutatkozott, ahol elsősorban a dánok vetették meg a lábukat.

Úgyhogy maradjon csak azok kezében a magyar föld, akik nem részvényként tekintenek rá, hanem megművelik. Hogy pontosan tudjuk majd – ha eljön az idő –, hogy tulajdonjogilag mit érthetünk ezen Petőfi idézet alatt: „hol sírjaink domborulnak”.

Mert a föld összeköt és ma ezt üzente.

Mivé leszünk?

Csúri Ákos
2015.10.25.

Valami egészen különleges tavacska ez a Slötyi. Kerülhetem jobbról, kerülhetem balról, nézhetem a tornácról, vagy a Csali teraszáról – van egy pont, amely ösztönösen, könyörtelenül és folyamatosan vonzza a tekintetem. A közepe. Nincs ott semmi különös, illetőleg csak az van. Sima víz, amely hajnalonta gőzölög, nyáron hűsít. Víz. Víz, amely mintha mesélne.

Mesélne rejtett titkokról, történelemről, szerelmekről, gyermekekről, öregedésről. Születésről, halálról. Csendesen, a befoghatatlan idő mindent tudó tapasztalatával. A tóközép maga a történelem. Hallgathatott partján sétáló arisztokratát, titkos összeesküvésről sutyorgó kommunistát, nyilast és ávóst, zsidót és a Hitlerjugend fiatalját. Párttitkárral nótázó tanácsi vb elnököt, makkos cipős, lila zakós vállalkozót és hazánkba visszaszakadt privatizátort. Anyát gyermekóvón, kutyasétáltatót rikkantgatón.

A Slötyi minden szót visszhangzott egy kicsit, majd elnyelt. Elnyelte előlünk a tudást.

Barátommal ebédeltünk partján a minap, és azon meditáltam: vajon mit tud ez a tó, amelyet, ha megosztana velünk, könnyebbé tehetné életünk? Azaz: ismétli-e magát a történelem? Tud-e olyat mai kérdéseinkre felelet gyanánt, amellyel előbbre görgethetnénk napjaink történéseit. Beszélt-e itt okos ember kultúrák integrálódásáról, fanatikus hiten alapuló új honfoglalásról? Be-, át- és népvándorlásról? Megmagyarázta-e okos (és nem okoskodó) pap a hívének, hogy van-e határa a keresztyéni szeretetnek, hogy mindig és mindenkoron érvényesülnie kell-e a „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” tézisnek? Szólt-e okos (és nem okoskodó) rabbi a hívének, hogy mi is az az iszlám, ki volt az a Mohamed és mi is történik a Közel-Keleten?

Mert a Slötyi pontosan tudja, hogy róla van szó. A vízről. Amely életet, reményt, jövőt, megélhetést ad. Közel-Keleten éppen úgy, mint a Pilisben. És a Slötyi pontosan tudja a választ is kérdéseinkre. Csak nem mondja.

És az ebéd végére rájövök erre. A tóból sok mindent ki lehet húzni (halat, túrabakancsot, cigis dobozt és kólás üveget), de erre választ nem. És aztán eltűnődöm saját pontszerűségemen. Hiszen a Slötyi szemmel-lábbal-kézzel érzékelhető nagyságú. És szinte egy mólónál eltűnne a Velencei tóban. Az meg a Balatonban. A Balaton meg a Földközi tengerben, az meg az óceánokban…

Nem várhatunk feleletet kérdéseinkre. Magunknak kell választ találnunk.

Zsülike és a disznó

Csúri Ákos
2015.10.18.

Az, hogy a Vasúttörténeti Parkban a disznótorosé a főszerep, az már önmagában izgalmas. Az, hogy a kisvasúton a szemerkélő, csepergő, zuhogó eső ellenére teltház van (papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet) teljesen természetes. Az, hogy svéd árakon kínálják a sült kolbászt meg a töpörtyűt, sajnos, az is.

De az, hogy Fásy Ádám és LL Junior vigye a prímet a népi játszótér háta mögött felhúzott sátorban – megspékelve a méltán ismeretlen Zsülikével – már elgondolkodtató. Az meg még inkább, hogy nem csak az agymosott fiatalok, hanem középkorú urak és hölgyek is sorban álltak egy-egy közös fotóért LL Juniorral. Mert ez volt a fő attrakció. Fotó Ádival és Zsülivel. A magyar kultúra egén ragyogó két csodálatos csillagot több biztonsági őr vigyázta, mint Barack és Michel Obamát együtt. (És akkor még itt sem volt Laci betyár, Sláger Tibo és Bunyós Pityu!). E csodálatos „művészek” védelmére több fegyveres kellett volna, mint az illegális bevándorló migrák ellen a déli határszakaszra… Katasztrófa, hogy itt tartunk.

Pedig. Pedig ott volt az Orient express (Poirot-rajongók, figyelem!) étkezőkocsija, volt egy nagyjából jól, de mindenképpen hangulatosan Beatlest játszó zenekar. Kézműves sör és pálinkák (aranyárban), kenyérlángos és krumpli lángos, old timer kocsik és dögcédula készítő, meg temérdek traktor!!!!!!

És itt akadtam meg. Nem értettem a „vonalat”. Mert egy kolbász és disznótoros fesztiválhoz nekem a traktorparádé adekvát körítés, na de egy old timer Porsche?

Mindegy is. Városba nem így kell a vidékszeretet hozni, mert abból csak Zsülikék lesznek. Nem egyszerre kell mindent, hanem darabonként. A kolbásznak hagyjuk meg a maga megdicsőülésének lehetőségét. A traktornak meg a magáét. Aztán szépen, lassan, amikor már jóllakott a pesti polgár (aranyáron), akkor meg lehet neki mutatni, hogy mit is evett, mely állatból készült (mi a mangalica és a házi sertés közti különbség) a csípős fél száraz, száraz, nem csípős kolbi.

Zsülike meg danoljon apucival a strandokon. Bár ott nyaranta le kellene vetkezni bikinire, úszónacira. Azt meg nem biztos, hogy kellene…

Ahogy a traktorhoz sem LL Junior… 

Ezeket a cikkeket olvastad már?