Blogolj!

Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Csúri Ákos
2020.03.15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

Lefosztott polcok és a migránsáradat - Vasárnapi üzenet, 2020. március 1.

Csúri Ákos
2020.03.01.

Jön a koronavírus, beindul a magyar vírtus, elfogyott a koronás cukor.

Bepánikolt a magyar, mintha világháború lenne.

Nem vitatom – és láthatóan a kormány sem teszi -, hogy fel kell készülni a vírus hazánkba érkezésére, ne adja isten, elterjedésére. De az, ami az elmúlt napokban zajlott a fatornyos falum vonzáskörzetében található szupermarketek liszt- és cukorkészletének lefosztásában, az azért egy parányi túlzás.

Mert a nagyobb gond – nézve-hallgatva a híreket – délről közelít. Elindultak a migránsok és pikk-pakk Kelebiánál lesznek, mert a görög és makedón könnygáz nem fogja őket eltántorítani.

Már meghaladja a húszezret azoknak a száma, akik átlépték irányunkba a török határt. És ne legyenek kétségeink: ez a szám óráról órára nőni fog.

Kőkemény március elé nézünk.

A török dzsin kiszabadult a palackból. Szíreket küld Európára, maga pedig Szíriában hadakozik az oroszokkal.

A solymári madaras teszkóban meg a nagy lefosztás óráiban megjelenik egy közvéleménykutató pult, mögötte egy hölggyel, aki a Koronás cukorról faggatja a köhintéstől összerezzenő vásárlókat.

Emberek, ébresztő!

A valós problémát nézzük!

Mert lejárt a határidő...

Ne légy Gyurcsány! - Vasárnapi üzenet, 2020. február 23.

Csúri Ákos
2020.02.23.

Ne bizony. Akadozik – finoman szólva – az aláírásgyűjtés, amely az első lépés lehetne a székelyföldi autonómia irányába. És nem értem. Ép elméjű ember már tudja, hogy mekkora ordas kamu volt Kovács László 2002-es 23 millió (összesen nincsenek annyian...)  románról szóló riogatása, Gy. Ferenc youtuber (valamikor, sajnos, miniszterelnök) „elveszik a nyugdíjadat, tb-det” hazugsága. Ép elméjű és tiszta szívű ember azt is tudja, hogy Trianon óta nem követtek el akkora nemzetárulást, mint Gyurcsányék 2004-ben, a december 5-i népszavazás kapcsán.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Ezért indított a BLOGSTAR kampányt Ne légy Gyurcsány! címmel az aláírásokért. Mert a helyzet az, hogy most nem lehet a nemzetellenes (Fekete-Győr Kolozsvár, Szlovákia, Gyurcsány bárhol és bármikor, Dobrev Brüsszel) ellenzékre kenni a sikertelenséget. 10 éve jobboldali, keresztyén-konzervatív, nemzeti kormányzás zajlik, Tusványossal, óvodaprogrammal, gazdasági támogatással, újra egyesülő Kárpát-medencei magyarsággal. Nem lehet másra mutogatni.

(Igaz, az ügy inkább szimbolikus jelentőségű, hiszen nehéz elképzelni – sikeres aláírás és európai parlamenti meghallgatás után -, hogy a Sargentini-utódok majd pont a – szemükben leegyszerűsítetten orbánista magyar – székelyekkel szemben fogják vasszigorral rábírni a mindenkori oláh – párdon, román – kormányt a székely határok, szabadság tiszteletben tartására. De akkor is! Trianon óta tudjuk: nincs hova hátrálni.)

Hallom, hogy vannak, akik úgy érvelnek: politikailag veszélyes, mert a majd belföldi ellenfeleink azzal fognak kampányolni, hogy a kormánypártok ezzel veszik meg 2022-re a székely szavazatokat. Már elnézést, de ez nettó...

A székelyek verbalitás szintjén (a valóságban nem feltétlenül) eddig is zömmel a kormánypártok listáira szavaztak.

Különben is: addig, amíg egy magyar belpolitikai szereplő (Fekete-Győr) a román jelölt mellett kampányol a magyarral szemben Kolozsváron, addig sok teteje szavuknak nincs és nem is lesz jó ideig.

Akkor meg kitől kell berezelni?

Egyedül attól, hogy ne vessék majd a szemünkre azt, amit Gyurcsányék, Mesterházyak, Bajnaiék kaptak 2004. december 5-ét követően. Lehet, hogy nem lesz sikeres és eredményes az aláírásgyűjtés, de minden, magára csak egy kicsit is adó magyarnak, az ügy mellé kell állnia, legalább egy aláírás erejéig.

Ez a segítség – sem a kormánynak, sem az adófizetőknek – nem kerül egy fityingjébe sem. Ha elmarad, akkor viszont visszafizethetetlen kamatokat húz magával...

Szóval: ne legyünk Gyurcsányok!

Írjunk alá. Nem kell félni, nem fog fájni...

El kell végre indulni - Vasárnapi üzenet, 2020. február 16.

Nincs más hátra, mint előre. A miniszterelnök mai évértékelőjének ez kell, hogy a legfontosabb üzenete, mondandója legyen. Kormányrúdnál a dolgot magát kell nézni – egészben -, a picsogást meg kell hagyni másra.

A látszat az, hogy a Fidesz a győri polgármesterválasztással rendezte sorait – a valóság az, hogy azért maradt még bőven rendezni való – és most már arccal a 2020-as és 2021-es évekre kell fordulnia. Kormányozni kormányon. Gazdasági (adócsökkentés, munkahelyvédelem) és országstabilitást (kerítés, jogszabályok) biztosítani, tenni a népjólétért (családvédelem, gyermekvállalás ösztönzése),

lefűrészelni a cipők hegyes orrát, meghallgatni az értelmiséget, kerülni az értelmetlen kultúrharcokat – az értelmeseket nem(!) –, szó szerinti igazság-ügyet képviselni (jogszolgáltatás versus igazságszolgáltatás), pellengérre állítani a csaló, szélhámos vállalkozókat (például építőipar, ipari és kereskedelmi kamarák).

Megtörtént a sebek nyalogatása – biztosan lesz következmény is a maga idejében – most már fel kell emelni a fejet és menni előre.

Mert Gyurcsányné már a spájzban van.

És ezt komolyan kell venni. Nem úgy, mint 2004-ben, amikor Fletót lottóötösként értékelték egyesek a Fideszben – el is bukták a 2006-os választást. (Igaz, csalással és Veres Jánossal, de a pénztártól való távozás után...).

Most a nyíltan politikai pedofíliát (tornacipős YouTube-videók) elkövető Fletó előkészíti a terepet a folyamatos hazaárulást elkövető (külhonban saját hazájára rontó, azt ellehetetleníteni szándékozó) feleségének, az Apró-unokának. Gy. Ferencné most különben teljesen úgy viselkedik, mint az egykori politikai emigráció a kommunista Kádárékkal szemben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyurcsányné családja akkor is és most is a kommunista volt ebben az összevetésben.

Ezért kell minden fronton emlékeztetni ara: Fletó a szemkilövető.

Ennek sulykolása (is) létkérdés 2022 tükrében.

Ugyanakkor a jobboldal nem spórolhatja meg a munkát. A repedések október 13-án megjelentek. Még van idő kijavítani a hibákat, újravakolni a falrészt. Csak már szakemberekkel. Akiről bebizonyosodott, hogy kókler, lusta, nagyszájú „művezető” – és még a spaklit sem ismeri fel – azt el kell küldeni a politikai süllyesztőbe.

A helyzet ennyi. Nem több és nem is kevesebb.

Hiszem, hogy Orbán Viktor látja mindezt, és nem vakítja el a győri eredmény. Ott ugyanis volt egy telitalálatos jelölt. Ilyenből kell 106 2022-re és kiszámítható, sikeres, a nép jólétét előtérbe helyező, kommunikációs bakik nélküli kormányzás.

Akkor megérte elindulni. Mert célba ér – mindenki.

Migránsok és fasiszták - Vasárnapi üzenet, 2020. február 9.

Nézem ezt a Messiás című sorozatot és kavarog bennem minden. Hogy akkor most sajnálat, vagy biznisz, vagy terror, vagy mi is ez egyáltalán. Rideg lennék a sajnálat elmaradása miatt? De – kérdem halkan – hol dúl most polgárháború, hogy megint ezerszámra induljanak hazám felé papírok nélkül, „segélyszervezetek” kioktatott gardírozóival a hátuk mögött? Csak egy címet idéznék az indexről (2018. július 7-én, 13 óra 36 perckor): Tulajdonképpen vége a szíriai polgárháborúnak.

Akkor most kik ezek az agysebészek? Nyilván nem tudjuk meg, hiszen papírjuk az nincs…

De nem csak a röszkei, kelebiai helyzet feszített a héten.

Hazánkban is felbukkantak az önjelölt messiások. Most éppen irodalomtanároknak hívják őket. Megy a ködszurkálás az új NAT kapcsán, hogy Nyírő miért és Kertész miért nem. Nos, először is: Nyírő József (Kunhalmi Ágnesnek - az MSZP O K T A T Á S P O L I T I K U S Á N A K, micsoda oximoron(!) – Gyula..., kórházba vele)

nem azért került be a NAT-ba, mert „nyilas”, hanem azért mert KIVÁLÓ REGÉNYÍRÓ. (Uz Bence, Jézusfaragó ember, A sibói bölény, Madéfalvi veszedelem, vagy éppen a művéből készült, korszakos Szőts István film, az Emberek a havason). Másrészről meg Kertész Imre is tananyag a jövendő ifjúságnak.

A ködszurkálók meg úgy érzik fogást találtak - ha már az őszi NAGY CIVIL HADJÁRAT után megszerzett önkormányzati pozícióikban 100 nap alatt a napnál is világosabbá vált alkalmatlanságuk (lásd még a nullker.blogstar.hu) számtalan jobbnál jobb és pontosabb cikkét az elmúlt hónapokból) - és most éppen az oktatásért felelősséget érző maszk mögé bújva fújtak riadókürtöt. Kedélyesen kussolva arról, hogy a kormányzat újabb gesztust gyakorol irányukba a közszolgálati jogviszony előnyeinek, a kiharcolt vívmányoknak megtartásával történő átsorolásukkal, amely kapcsán immáron a diriken múlik egy-egy pedagőg fizetésemelése... De ezzel nem kürtölik tele a sajtót, a közösségi médiát, mert ugye „ez jár”, et cetera.

Az a tyúk meg, aki a PDSZ nevében büszkén feltartja a tábláját, hogy fasiszta írót nem tanít, az inkább semmit és senkit ne tanítson. Mert nem a fasisztát, hanem az IRODALMAT tanítja. Ez a  buta liba, akkor kiiktatja tanulmányaiból Heideggert, Georges Sorelt, Darwint, Nietzschét, Dosztojevszkijt vagy Henri Bergsont, vagy nem hallgat Wagnert, nem néz Leni Riefenstahlt?

Remélem ilyen együgyű, madzagon rángatott hangemberek közelébe nem kerülnek a gyerekeim. Szépen nézünk ki: a hazai pedagógusok egyrésze aktivista pedagőggé válik (és a falumban megjelent Pukli István is, de erről máskor...), helyükre meg özönlenének a szír atomtudós-agysebészek némi NGO-s segédlettel...

Szóval a szír polgárháború már másfél éve véget ért, a hazai meg – ahogy nézem – igazán csak most kezdődik...

És a sorozatnak még csak az első évada ért véget...

Janiczakon megint nem volt sapka

Lévén nem vagyok ózdi polgár, ezért az alábbi szösszenet cseppet sem tekinthető korteskedésnek. Ráadásul a regnáló polgármestert sem emelném az egekbe, de...

A felszabdalás napja

Csúri Ákos
2019.04.04.

Nem nagyon lehet másképpen jellemezni április 4-ét. Bejött a Vörös Hadsereg (régi nóta ifjúkorunkból hogy Battonyától Nemesmedvesig) és a kegyes szocialista történelemhamisítás jegyében felszabadulásnak nevezett megszállással végig terrorizálta a hazánkat.

A népnyelv nem is maradt adós: még a Kádár-korszakban is a bátrabb falusiak felszabadúlásnak hívták ezt a folyamatot és nem azért, mert a tájszólásuk ezt a kiejtést követelte volna meg...

Mert mit tapasztalt a magyar? Szegeden például azt, hogy a híres Dóm óráira mutatva azt adta parancsba a szovjet tábornok, hogy azokból csináljanak neki 100 karórát... A falvak fehérnépe nem ismerte még akkor a #metoo-mozgalom 21.századi ámokfutását, ha ismerte volna, akkor bizony az abuzálásokról számtalan beszámoló jelenhetett volna meg a korabeli sajtóban. Bár inkább megerőszakolások voltak ezek. Meg persze a szabadrablás. Visszajött a Tanácsköztársaság vérvörös proletárdiktatúráját követő vörösterror időszaka. S nem volt ki megvédje asszonyainkat, lányainkat, mert a málenkij robot is szedte áldozatait, magyarokkal telt meg a Gulág, nem maradtak itthon férfiak – vagy a fronton, vagy a munka- és koncentrációs táborokban vesztek oda – így a magyar nők szabad prédáivá váltak a szovjet kiskatonáknak.

Éppen úgy, mint manapság a liberális magyarázat szerint „szexuálisan kiéhezett, biológiai igényüket valóra váltó” migránsoknak a nyugat-európai nők. Csak ezek egy része önszántából ment a bele a később tragikussá váló együttlétekbe, míg 1945-ben túlzott önkéntességről nemigen beszélhettünk.

A barna terrort a vörös váltotta. Levegővételnyi ideje sem volt hazánknak.

A kádári megoldás a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) volt. Egy kalap alá besöpörve Petőfit, Kun Bélát és Szását. Három az egyben. Az igazi forradalmárokat összemosva a vörösterror képviselőivel. Csakhogy kussban legyen a magyar.

Április 4-én jusson eszünkbe mindez. Nem volt olyan rég, emlékezetünknek el kell bírnia ezt a „megterhelést”.

Mert ez volt a kommunista emlékezetpolitika.

Ma – hála istennek – mindez már másképpen van.

Béla meg a banditái

Csúri Ákos
2019.03.21.

Mielőtt  a gyilkosságra térünk nevezzük meg a gyilkost. Akinek – kis túlzással – annyi neve volt, mint álneve Ságvári Endrének...

Magyarországi Tanácsköztársaságot ugyanis nevezték Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak, vagy köznapian és ideiglenesen Magyar Tanácsköztársaságnak, néhol Magyar Szovjet-köztársaságnak. De a lényeg: ez a 133 nap volt Magyarország történetének kommunista vezetésű időszaka 1919. március 21. és augusztus 1. között, a „napfényes”  proletárdiktatúra győzelme után.

Száz éve „kiáltották ki”. Napra pontosan.

Kezdődött az egész a Károlyi Mihály és Jászi Oszkár fémjelezte őszirózsás forradalommal, földméricskéléssel, Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tisza István meggyilkolásával. És folytatódott az 1918-ban megalapított, és Kun Béla szociális ígéreteivel – na jó, hazugságaival - a nincsteleneket demagógiájával maga mellé állító Kommunisták Magyarországi Pártjának szárnyalásával. Károlyi nyakig ült a szarban. (Mondjuk, magának köszönhette...).

Március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előre nyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket ugyan elfogadhatatlannak ítélték (helyesen),

de azóta sem tudunk arról, hogy lett volna az őszirózsájuk mellett zsebükben egy világos, reális, kidolgozott terv mindezek elhárítására

(helytelenül). Kiútnak azt gondolták, hogy egy új, tisztán szociáldemokrata kormány megmentheti a helyzetet, ráadásul a szocialista kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. (Ez a „több mint bűn: ez hiba” kategória). A Berenkey-kabinet utolsó ülésén tévesen úgy értesültek, hogy megalakulhat a szocialista kormány - addigra azonban a „szépemlékű” Landler Jenő a Gyűjtőfogházban megegyezett Kun Béláékkal a proletárdiktatúra bevezetéséről. Este, miközben Károlyi az új szocialista kormány kinevezésére várt, az ő tudta nélkül elterjedt a híre – és másnap reggel a sajtó így közölte – hogy a kormány és ő maga is önként lemondott, a hatalmat pedig a „proletariátusnak” adta át. Károlyi a történteket tudomásul vette, és visszavonult.

Március 21-én szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Károlyi Mihály nevében – be szép... - még proklamációt is kiadtak ezen a napon:

„A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet hadsereget akarják leverni. Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.”

Szép szavak, amikből – persze - semmi sem valósult meg. A proletárok, kommunisták egy szalmaszálat nem tettek a trianoni nemzeti tragédia megelőzésének érdekében keresztbe. A hatalom, a vörösterror meg a balatoni pancsikolás volt ennek a 133 napnak az alfája meg az ómegája. Nem sok.

A tanácsköztársaság gyakorlatilag teljhatalmú irányító szerve – kormánya – a Forradalmi Kormányzótanács (FK) lett. A Forradalmi Kormányzótanács miniszteri feladatokat ellátó tagjai a népbiztosok voltak, a névleges vezetője Garbai Sándor volt, ténylegesen azonban a külügyi népbiztos szerepét betöltő Kun Béla volt a legbefolyásosabb politikus. A hatalom megtartása érdekében létrehozták a Vörös Őrséget (amelynek utolsó napjaiban már bizonyos Rákosi Mátyás volt a vezetője...).

Hát, így vették át hazánk történelmében először – de aljasság és hazugság tekintetében sajnos nem utoljára – a kommunisták a hatalmát, hogy a hírhedt „Lenin-fiúk” vezetésével bevezessék a vörösterrort Szamuely Tibor, Cserny József, Lukács György és Korvin Ottó neveivel és több száz ártatlan ember holttestével fémjelezve.

Nemzeti történelmünk egyik szégyenfoltjának van ma centenáriuma.

Lázár letisztázta - Vasárnapi üzenet, 2018. december 30.

Így, év végén a publicista (is) végig futtatja magában az esztendő történéseit, megnézi, hogy írásaiból, meglátásaiból, jövendöléseiből mi igazolódott be s mi nem. Volt jóslatom, ami bevált, és volt aggodalmam, ami utólag alaptalannak tetszik.

Mondjuk a földrengésszerű – rekordrészvétel és újabb, magabiztos kétharmad – választási végeredmény után a kívül álló nem gondolta volna, hogy a kormányzati struktúra ennyire átalakul mind szerkezeti, személyi tekintetben.

Bevallom,

arról sem voltam meggyőződve, hogy a kormányból kikerülő, belső és külső ellenfelei által előszeretettel „bukottnak” titulált Lázár János képes lesz tartani magát önkéntes szótlansági fogadalmához,

amikor is még a nyár elején egy 444-es interjúban bejelentette idén ő országos médiumban nem fog szerepelni, országos kérdésekről nem fog nyilatkozni. Kételkedtem, hogy a Kormányinfón megismert vagány, bizonyos helyzetekben öntörvényű, a médiát jól értő és használó profi kibírja-e rivaldafény nélkül. Kibírta.

Már éppen kezdték élve temetni, amikor egyre több erőt mutatva kapta sorra a megbízásokat a Miniszterelnöktől. (Ez a vájtfülűek és Lázár számára is fontos: Orbántól kapta a felkéréseket, megbízásokat). Antidohányos biztosság, tram-train, Mezőhegyes. Látszólag értelmezhetetlen összevisszaság, ám ha egységben kezeljük a feladatok méreteit és jellegeit, akkor abból pontosan látszik: korai még leírni Lázárt és a végéhez közeledhet az önkéntesnek hívott száműzetés. (Erre majd május után érdemes visszatérni, szerintem.)

Szóval Lázár szótlan volt, tette a dolgát, a facebook-csatornáját kissé eklektikus (hol erősebb, hol gyengébb, hol közéleti, hol fakanalas) tartalmakkal töltögette. Aztán szombaton évzáró interjút adott, amiben tisztán, félreérthetetlenül adta meg 2018 belpolitikai látleletét. Ahogy egy barátom összegezte a Rádió7-ben elhangzott interjú üzenetét:

„a gyorstalpalón provokációra kiképzett ellenzéki bohócok annyira tehetségtelenek, hogy még a rájuk bízott feladatot sem voltak képesek felfogni”.

Márki-Zayról is pont annyit mond, amennyit ez a politikai műkedvelő ér: a féléves polgármestersége csak annyit bizonyított – Lázár szavaival -, hogy buta és tehetségtelen, valamint a városvezetés helyett Orbán kihívójának képzeli magát. (Mondjuk ezt a blogstar is elég sokszor megírta az év folyamán.)

Lázár János két mondatával letisztázta 2018-at. Csak a vak nem látja, hogy 2019-ben már új feladatra készül.

Ezeket a cikkeket olvastad már?