Blogolj!

Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Gyurcsányék, a halottszámolók - Vasárnapi üzenet, 2020. május 10.

Csúri Ákos
2020.05.10.

Elvileg tegnapelőtt volt a Győzelem napja. Gyakorlatilag nem. Holott évtizedek óta mindig ezt ünnepeltük. A második világháború végét az európai színtéren. Díszszemlékkel, nagy beszédekkel, a fasizmussal évente történő végleges leszámolással.

Most a harmadik világháborúját vívja Európa és a többi kontinens. Messze még a vége, messze még a vége. Az ellenség kifürkészhetetlen. Láthatatlan.

Alattomosan jön, és válogatás nélkül gyilkol.

Egykoron tartotta magát a világ az ókori mondáshoz, miszerint olimpia alatt hallgatnak a fegyverek.

Ma a fegyvertelen ellenség legyőzte az olimpiát. El kell halasztani. Egyelőre egy évre. És ennek a háborúnak az a bizonytalansága, hogy nem tudni: tényleg egy évre-e.

Díszszemlék nincsenek. Dísztelen bezárkózás van. Az egyetlen hatásos fegyver. A túlélés fegyvere.

És a biológiai mellett dúl a számháború is, naná. Névtelen hallottak számai vetélkednek és adnak „érvet” politikai vitázóknak, mint gyerekkorunkban az autóskártyákon látható, elérhetetlennek tűnő csodaautók végsebességei. Az nyert, akinek többel ment az autója.

Ma az gondolja magát győztesnek, aki a saját érvei alátámasztására több halottat tud mondani más országokból. A gyurcsányoknak, szabótímeába és dobrevklarisszába oltott karácsonyoknak, márkizayoknak nem számít, hogy a halottak is emberek. Akik tudtuk és szándékuk nélkül kerültek bele a politikai kommunikációba személyüktől megfosztott számadatokként, és lettek politikai acsarkodók példái. Esztelen? Az. Mint az egész világunk.

Többek között ezért – is – van még oly messze a győzelem napja.

Mert nem csak a vírust kell legyőznünk – ha lehet -, hanem magunkat is.

Utóbbi a nehezebb.

Érettségből (is) megbukott az ellenzék - Vasárnapi üzenet, 2020. május 3.

Csúri Ákos
2020.05.03.

Dupla bukta. Igaz, az érettségi vizsgák csak holnap kezdődnek, de tapasztalatból mindannyian tudjuk: odáig el is kell jutni. Azaz éveken keresztül túl kell jutni az elénk állított szellemi akadályokon, egyes fölötti érdemjegyeket kell szerezni.

Fotó: MTI

Nem mindenkinek sikerül ez.

A politikai érettségi vizsga ugyanis szombaton volt, a rendszerváltó magyar országgyűlés megalakulásának 30. évfordulóján, de a padsorok nem csak a járvány miatt voltak foghíjasak. Egy olyan ünnepi és kegyeletteljes aktus volt ez, amelyen még azok a nyikhajok is részt vehettek (volna), akik három évtizeddel ezelőtt a csattogós lepkéről is csak álmodoztak.

Most meg bugyuta öntudatuk teljében bojkottálták ezt az ülést. (Demagógia jön: ezt az ünnepi ülést a rendes ülésszak keretében tartották, azaz fizetésüket – nem keveset, mert azt éppen most emelték meg... -, azért kapják, hogy ellássák munkájukat, részt vegyenek a T. Ház ülésén, et cetera. Kéretik fizetés nélküli szabadságnak tekinteni és az erre a napra esedékes lóvét befizetni valamelyik járványalapba.)

Hülyék. Ugyanis: ha nem lett volna az, ami 30 évvel ezelőtt megtörtént, akkor még a bojkott kifejezést sem mernék mondani, leírni.

Tiszteletlenek. Kényük-kedvük szerint minősítik a rendszerváltás miniszterelnökét, Antall Józsefet. Gúnyosan nevettek, amikor Darvasi László „parókás bohócnak” minősítette rákműtétje után Antallt, akit Horthy-restaurátornak, látens antiszemitának állítottak be 1990 és 1993 között, majd a második Orbán-kormány idején – ugyanazok – már szent példaként, politikai zseniként és úriemberként beszéltek róla, csak mert az Orbán-fóbiás politikai kommunikáció éppen úgy kívánja. A rendszerváltó parlament és kormány – utólag is igazolva Antallt – valóban kamikáze módon működött. De nélkülük ma nem tartanánk itt. Nélkülük nem lennének szabad és demokratikus választások, jogbiztonság – egyszer talán majd IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS is lesz jogszolgáltatás helyett -, piacgazdaság. Ezt illett volna megköszönni, főleg az olyanoknak, mint Gy. Ferenc, akik ennek köszönhetik gazdasági boldogulásukat és politikai túlélésüket. Mert mondjuk

lehetett volna olyan döntés is, 30 évvel ezelőtt, hogy aki a komcsi párt (MDP-MSZMP-MSZP) és fiókszervezetei (KISZ-DEMISZ- IFJÚ GÁRDA) vezető tisztviselője volt, annak SOHA ne lehessen közéleti szerepe, soha ne indulhasson tisztségért az új érában,

satöbbi. Nem ez történt. Magyarul: tiszteletlenség nem fejet hajtani a vér nélküli változást végrehajtók előtt. (És nem Fejti György meg Barabás elvtársra gondolok.)

A Mi Hazánk képviselőin kívül a teljes magyar ellenzék kapitálisan megbukott a politikai érettségi vizsgán.

Már csak egy kérdés maradt bennem: egyáltalán miként juthattak el a vizsgáig?

Húsvéti cikk karanténból, 2020 - Vasárnapi üzenet, 2020. április 12.

Csúri Ákos
2020.04.12.

Nem, persze, hogy nem akarok Deák Ferenccel vetekedni, már csak azért sem (millió egyéb mérhető és mérhetetlen javára billenő különbség mellett), mert míg ő – hogy ne lehessen kézírása alapján egyből felismerni, beazonosítani – 155 éve Salamon Ferenc újságírónak diktálta, mondta tollba ominózus, történelemformáló húsvéti cikkét az Angol Királynő Szállóban, addig én magam pötyögöm le gondolataim a pilisszentiváni karanténban.

Kiegyezés és karantén.

Húsvéti cikk, amely a szövetségi rendszer miatt megágyazott Trianonnak és Húsvéti cikk a békediktátum centenáriumához közeledve, amely a nemzetállam fontosságáról szól.

Akkor gondolkodó tollforgatók, kiválasztott emberek vállalták át a nemzet képviseletét az egyének védelmében, ma az egyének önfegyelmére, felelősségére van szükség ahhoz, hogy a nemzetállami erősödés, a magyarság túlélése megvalósulhasson.

Más-más az aspektus, de a cél ugyanaz. Túlélni, kellő kompromisszummal felszínen maradva erősödni, markáns arcélt ölteni, tovább lépni.

S lám, ott a jelennel a közös nevező: Deák mondja tollba, hogy Magyarország mindig ellenállt és ellenáll a beolvasztási kísérleteknek... Ismerős, nem?

Kulcsszó az Unio.

Petőfiék tizenkét pontjában a forradalmi délutánra már „Unio Erdélylyel” szerepelt. 72 évvel később lett belőle Trianon, majd 1947 februárjában a párizsi békegyalázat, nemsokára szovjet UNIO, majd elmúltával európai UNIO.

Kísért bennünket ez a szó.

És kísért bennünket parttalanul pártoskodó makacsságunk is. Amikor részben vészhelyzetben van, részben – ebből is fakadóan – komoly esély előtt áll a nemzet. Ugyanis – szemben a világ számos államával - kormányozzák. És ilyenkor félre kell tenni a percemberkés politikai érdekeket – nagyon messze van még 2022, a Pesti úti idősotthon sokkal közelebb...

A Haza bölcse, a „nemzet prókátora” cikkében a császársággal történő kiegyezés alapfeltételeit fektette el.

Ma „házon belül” kell kiegyeznünk. Nincs jobb- és baloldal, nincs liberális és konzervatív, nincs buzi és homofób. A Kaszás nem válogat, nincs nála állásinterjú.

Kaszál. Jobboldalit, baloldalit, liberálist, konzervatívot, buzit és homofóbot egyaránt. Nincs kibúvó. Csak, és kizárólag csak akkor, ha magunkra és embertársainkra – ismerősre s ismeretlenre - egyaránt figyelünk. Nem provokáljuk a Jóistent és a Kaszást.

Gondoljunk már egy pillanatra bele: ha Deák Ferenc korában éltünk volna, akkor bizony Haynau és a Bach-rendszer kegyetlen mindennapjai elől bujkálhattunk volna otthonunkban, karanténban. Akkor is megvolt a „kijárási tilalom”. Az életünkért. Ma is ez van a kijárási korlátozással. Nem szórakozásból mondja minden felelősségérzettel megáldott személy: bírd ki, és maradj otthon. Akkor is, ha süt a nap.

Deák úgy mentette meg a hazát, hogy kiegyezett a császárral. Azért tudtak kiegyezni, mert mindkettőnek volt elképzelése.

A ma osztrák császárát nemzetünk esetében Európai Uniónak hívják. Nehéz vele kiegyezni, mert nincs elképzelése... (javaslom erről a balliberális olasz kormányt meginterjúvolni...)

Deáknak és hazánk jelenlegi vezetésének egy a célja: megmenteni a nemzetet úgy, hogy erősebb legyen utána, mint valaha volt.

Másképpen kell ma Deák Ferencnek lenni. Igyekszem átérezni. Már csak azért is, mert mindketten október 17-én születtünk és Zala szerelmesei voltunk...

Szemellenzők világjárvány idején - Vasárnapi üzenet, 2020. április 4.

Csúri Ákos
2020.04.05.

Úgy néz ki, ezt most két kézzel osztogatják bizonyos körökben. Itthon és külföldön egyaránt. Mert mi más lehetne az indoka annak, hogy – miközben naponta több mint kétezren vesznek oda a koronavírus közvetett hatására Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban – az Európai Unió legnagyobb problémája, hogy az egyik tagállama nemzeti hatáskörben hozott egy törvényt, amellyel igyekszik elkerülni, hogy saját polgárai között is arasson a Kaszás, és teljesen lefulladjon a gazdaság motorja?

Tényleg ez a legnagyobb probléma ma az Unióban? Tényleg a jogállamiság sanyarúnak gondolt helyzete miatt kell megint 7-es cikkely szerinti eljárást indítani? Tényleg állandóan baszkurálni kell a magyart? Mi lenne, ha ezek a nehezen jelzőzhető EP képviselők idecsámborognának maszkkal vagy anélkül, és feltennék találomra 5000 magyar honfitársunknak a kérdést: ugye a felhatalmazási törvény eltörlése fontosabb a számára, mint a saját és családtagjai élete? A helyes választ húzza alá: igen/nem.

Megnézném a végeredményt.

Miként azt is, hogy mi játszódik le azoknak az Európai Néppárthoz tartozó jelentéktelen, törpepártok képviselőinek az agyában, akik éppen most kezdeményezik a Fidesz kizárását ebből a pártcsaládból. No, nagy meglepetés azért nem érne, mert ott vannak köztük az északiak, akiknek zászlóshajója

Svédország úgy készül a járványra, hogy hangsúlyozottan nem készül rá. Lesz, ami lesz. A miniszterelnökük több ezer halottra számít, az egészségügyi intézetük vezetője meg kerek perec bejelentette: majd az orvosok eldöntik, hogy hatvan felett adnak-e lélegeztetőgépet a szerencsétlen svédnek (vagy bevándorlónak),

vagy sem. Azért az több mint beszédes, hogy hazánkban az IKEA első között zárta be áruházait... Pedig a köztudatban az is svéd cég. Beszélhetnének a kormányukkal...

Szemellenzőből itthon sincs hiány. Miközben látványosan és hatékonyan Orbán Viktor miniszterelnök teljes (politikai) súlyával beleállt a nemzetmentő törvénykezésbe, intézkedésekbe, addig az ellenzék – Rényi Pál Dániel szíves közlése a 444.hu-n – úgy értékelte  a felhatalmazási törvény körüli egyeztetéseket: „meg lettünk szopatva”.

Tévedés. Magukat szopatták meg – ha már ilyen kulturáltan fogalmaznak. Mert a szemellenzőt mindenáron magukon akarták tartani ahelyett, hogy egy ismeretlen időtartamú, gyilkos hatású és jelenleg még megfékezhetetlennek tűnő világjárvány láttán villámgyorsan, minden önös politikai érdeket sutba dobva, nem a maszkok, meg védőfelszerelések kezdeti hiányába kapaszkodva, nem a féligazságos, nagyotmondó fb-lájkvadászatot szem előtt tartva cselekedtek volna, hanem az össznemzeti egységet szimbolikusan és gyakorlatban felmutatva segítették volna a kormányt a hatékony reagálásban.

Nem, nem.

Ők gáncsoskodtak mindaddig, amíg magukat el nem gáncsolták.

Orbán kimondta: „a válságot az ellenzék nélkül is meg fogjuk oldani”.

Nagy valószínűséggel ez így is lesz. És akkor már hiába a szemellenző, hiába az fb-n népszerű állampolgári posztok utáni kommunikációs kullogás.

2020-ról a magyarok fejében ugyanis azok neve marad majd meg, akik tettek ellene és győztek a válság felett.

Mert az élet fontosabb, mint a 7-es cikkely.

Előrehozott halotti tor? - Vasárnapi üzenet, 2020. március 29.

Tényleg nehezen érthető, hogy a kijárási korlátozás ellenére egyesek piknikeznek, mintha mi sem történne hazánkban és a nagyvilágban. Hogy Olaszországban átlépte a 10 ezret(!) a koronavírus áldozatainak száma? Tojni rá! Süt a nap, vár a Szigetcsúcs! Igaz, hogy Kisorosziban tábla jelzi – eddig és ne tovább, de ez sem érdekes. Miként a turistáskodókat erre figyelmeztető munkatárs sem. Legfeljebb megrugdossuk. (Nem vicc, tegnap ez történt.) Van-e olyan, hogy egyéni felelősség? Nem elviekben, hanem a gyakorlatban. A jelek szerint ez elég csökkentett hőfokon üzemel...

Fotó: népszava

Addig, egészen addig, amíg Magyarország is át nem lép a tömeges fertőzés kategóriájában. A lélegeztető gépek légzsákjai alatt már hiába megy a bűnbakkeresés: ez is miattad volt.

Nem, ez minden felelőtlen ember miatt van. Akik ráadásul lakóhelyüktől távol vál(hat)nak potenciális terjesztőkké, fertőzőkké – a helyi polgárok kárára.

A rendelet szerint a temetések szűk körűek lehetnek. Nem lesz halotti tor. A kiránduló felelőtlenek mindezt – a jelek szerint – előre hozták. Talán, mert látni akarják, kik gyászolják őket...

Aztán van egy másik típus is, a hullarabló 21. századi formája.

Ezek az élőlények, akik - bár emberformát öltenek, de még véletlenül sem illethetők ezzel a magasztos szóval - mások nyomorúságára, becsületességükből fakadó hiszékenységére hajtanak, hogy aztán fapofával, rezzenéstelen arccal lehúzzák a sápot és mintha mi sem történt volna – a lopott pénzből lízingelt(?) BMW volánja mögül sikoltozva hajtsanak tovább, és keressék újabb, becsületességben megőszült, jóhiszemű áldozataikat.

Járványnál számuk sokszorozódik.

Most éppen a koronavírus okozta népriadalmat és tehetetlenséget kihasználva házalnak „gyorstesztet” ígérve. A gyanútlan polgár meg – lévén álhírek cunamijában próbál talpon maradni az információs sztrádán – elhisz mindent, csak minél gyorsabban biztonságban tudja magát.

Pedig a biztonságot nem a házaló csalók adják.

Hanem az önfegyelem, az egyéni felelősség elfogadása, betartása.

Nehéz, tudom.

Nekem is, ismerőseimnek is.

Akik azzal teszik a legtöbbet mindannyiunkért, hogy otthon maradnak, hogy nem keverednek, nem lesznek passzív hordozók, esélyét sem adják annak, hogy megfertőződjenek és megfertőzzenek.

De a csalók kicsiben és nagyban nem ilyenek. Ők nem néznek másra, csak magukra, önös érdekeikre. Percemberek, bár kétségtelenül sikeresek.

Ideig-óráig.

Mert a Jóisten haragja először ezekre a vírusokra fog lecsapni.

S csak aztán a koronára.

De ez már az áldozatokat és a hozzájuk tartozókat a legkevésbé sem fogja boldoggá tenni.

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

Lefosztott polcok és a migránsáradat - Vasárnapi üzenet, 2020. március 1.

Csúri Ákos
2020.03.01.

Jön a koronavírus, beindul a magyar vírtus, elfogyott a koronás cukor.

Bepánikolt a magyar, mintha világháború lenne.

Nem vitatom – és láthatóan a kormány sem teszi -, hogy fel kell készülni a vírus hazánkba érkezésére, ne adja isten, elterjedésére. De az, ami az elmúlt napokban zajlott a fatornyos falum vonzáskörzetében található szupermarketek liszt- és cukorkészletének lefosztásában, az azért egy parányi túlzás.

Mert a nagyobb gond – nézve-hallgatva a híreket – délről közelít. Elindultak a migránsok és pikk-pakk Kelebiánál lesznek, mert a görög és makedón könnygáz nem fogja őket eltántorítani.

Már meghaladja a húszezret azoknak a száma, akik átlépték irányunkba a török határt. És ne legyenek kétségeink: ez a szám óráról órára nőni fog.

Kőkemény március elé nézünk.

A török dzsin kiszabadult a palackból. Szíreket küld Európára, maga pedig Szíriában hadakozik az oroszokkal.

A solymári madaras teszkóban meg a nagy lefosztás óráiban megjelenik egy közvéleménykutató pult, mögötte egy hölggyel, aki a Koronás cukorról faggatja a köhintéstől összerezzenő vásárlókat.

Emberek, ébresztő!

A valós problémát nézzük!

Mert lejárt a határidő...

Ne légy Gyurcsány! - Vasárnapi üzenet, 2020. február 23.

Csúri Ákos
2020.02.23.

Ne bizony. Akadozik – finoman szólva – az aláírásgyűjtés, amely az első lépés lehetne a székelyföldi autonómia irányába. És nem értem. Ép elméjű ember már tudja, hogy mekkora ordas kamu volt Kovács László 2002-es 23 millió (összesen nincsenek annyian...)  románról szóló riogatása, Gy. Ferenc youtuber (valamikor, sajnos, miniszterelnök) „elveszik a nyugdíjadat, tb-det” hazugsága. Ép elméjű és tiszta szívű ember azt is tudja, hogy Trianon óta nem követtek el akkora nemzetárulást, mint Gyurcsányék 2004-ben, a december 5-i népszavazás kapcsán.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Ezért indított a BLOGSTAR kampányt Ne légy Gyurcsány! címmel az aláírásokért. Mert a helyzet az, hogy most nem lehet a nemzetellenes (Fekete-Győr Kolozsvár, Szlovákia, Gyurcsány bárhol és bármikor, Dobrev Brüsszel) ellenzékre kenni a sikertelenséget. 10 éve jobboldali, keresztyén-konzervatív, nemzeti kormányzás zajlik, Tusványossal, óvodaprogrammal, gazdasági támogatással, újra egyesülő Kárpát-medencei magyarsággal. Nem lehet másra mutogatni.

(Igaz, az ügy inkább szimbolikus jelentőségű, hiszen nehéz elképzelni – sikeres aláírás és európai parlamenti meghallgatás után -, hogy a Sargentini-utódok majd pont a – szemükben leegyszerűsítetten orbánista magyar – székelyekkel szemben fogják vasszigorral rábírni a mindenkori oláh – párdon, román – kormányt a székely határok, szabadság tiszteletben tartására. De akkor is! Trianon óta tudjuk: nincs hova hátrálni.)

Hallom, hogy vannak, akik úgy érvelnek: politikailag veszélyes, mert a majd belföldi ellenfeleink azzal fognak kampányolni, hogy a kormánypártok ezzel veszik meg 2022-re a székely szavazatokat. Már elnézést, de ez nettó...

A székelyek verbalitás szintjén (a valóságban nem feltétlenül) eddig is zömmel a kormánypártok listáira szavaztak.

Különben is: addig, amíg egy magyar belpolitikai szereplő (Fekete-Győr) a román jelölt mellett kampányol a magyarral szemben Kolozsváron, addig sok teteje szavuknak nincs és nem is lesz jó ideig.

Akkor meg kitől kell berezelni?

Egyedül attól, hogy ne vessék majd a szemünkre azt, amit Gyurcsányék, Mesterházyak, Bajnaiék kaptak 2004. december 5-ét követően. Lehet, hogy nem lesz sikeres és eredményes az aláírásgyűjtés, de minden, magára csak egy kicsit is adó magyarnak, az ügy mellé kell állnia, legalább egy aláírás erejéig.

Ez a segítség – sem a kormánynak, sem az adófizetőknek – nem kerül egy fityingjébe sem. Ha elmarad, akkor viszont visszafizethetetlen kamatokat húz magával...

Szóval: ne legyünk Gyurcsányok!

Írjunk alá. Nem kell félni, nem fog fájni...

El kell végre indulni - Vasárnapi üzenet, 2020. február 16.

Nincs más hátra, mint előre. A miniszterelnök mai évértékelőjének ez kell, hogy a legfontosabb üzenete, mondandója legyen. Kormányrúdnál a dolgot magát kell nézni – egészben -, a picsogást meg kell hagyni másra.

A látszat az, hogy a Fidesz a győri polgármesterválasztással rendezte sorait – a valóság az, hogy azért maradt még bőven rendezni való – és most már arccal a 2020-as és 2021-es évekre kell fordulnia. Kormányozni kormányon. Gazdasági (adócsökkentés, munkahelyvédelem) és országstabilitást (kerítés, jogszabályok) biztosítani, tenni a népjólétért (családvédelem, gyermekvállalás ösztönzése),

lefűrészelni a cipők hegyes orrát, meghallgatni az értelmiséget, kerülni az értelmetlen kultúrharcokat – az értelmeseket nem(!) –, szó szerinti igazság-ügyet képviselni (jogszolgáltatás versus igazságszolgáltatás), pellengérre állítani a csaló, szélhámos vállalkozókat (például építőipar, ipari és kereskedelmi kamarák).

Megtörtént a sebek nyalogatása – biztosan lesz következmény is a maga idejében – most már fel kell emelni a fejet és menni előre.

Mert Gyurcsányné már a spájzban van.

És ezt komolyan kell venni. Nem úgy, mint 2004-ben, amikor Fletót lottóötösként értékelték egyesek a Fideszben – el is bukták a 2006-os választást. (Igaz, csalással és Veres Jánossal, de a pénztártól való távozás után...).

Most a nyíltan politikai pedofíliát (tornacipős YouTube-videók) elkövető Fletó előkészíti a terepet a folyamatos hazaárulást elkövető (külhonban saját hazájára rontó, azt ellehetetleníteni szándékozó) feleségének, az Apró-unokának. Gy. Ferencné most különben teljesen úgy viselkedik, mint az egykori politikai emigráció a kommunista Kádárékkal szemben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyurcsányné családja akkor is és most is a kommunista volt ebben az összevetésben.

Ezért kell minden fronton emlékeztetni ara: Fletó a szemkilövető.

Ennek sulykolása (is) létkérdés 2022 tükrében.

Ugyanakkor a jobboldal nem spórolhatja meg a munkát. A repedések október 13-án megjelentek. Még van idő kijavítani a hibákat, újravakolni a falrészt. Csak már szakemberekkel. Akiről bebizonyosodott, hogy kókler, lusta, nagyszájú „művezető” – és még a spaklit sem ismeri fel – azt el kell küldeni a politikai süllyesztőbe.

A helyzet ennyi. Nem több és nem is kevesebb.

Hiszem, hogy Orbán Viktor látja mindezt, és nem vakítja el a győri eredmény. Ott ugyanis volt egy telitalálatos jelölt. Ilyenből kell 106 2022-re és kiszámítható, sikeres, a nép jólétét előtérbe helyező, kommunikációs bakik nélküli kormányzás.

Akkor megérte elindulni. Mert célba ér – mindenki.

Ezeket a cikkeket olvastad már?