Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Becsület - Vasárnapi üzenet 2018.01.21.

Csúri Ákos
2018.01.21.

Pénteken este nem egy márkitól volt zajos a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálló díszterme, hanem egy házaspár duplán kerek (50 és 40) születésnapi köszöntésétől. Márki-Zay Péter erőltetett lokálpatriotizmusával szemben itt egy valódi értékrenddel szembesült a meghívott és az eseményre tiszta szívvel érkező társaság.

Mintegy 160 fő.

Köztük politikusok, államtitkárok, igen csak tehetős üzletemberek, kommunikációs szakemberek, jogászok, ügyvédek, energetikai cégvezérek és...

...és az ünnepelt üzletember cégének munkatársai.

DJ RÁKÁSZ, mert buli volt

Könyvelő, titkárnő, műszaki alkalmazott.

Az üzletember egy kis Csongrád megyei városból indult, dolgozott ésszel és két kézzel egyaránt. Érték pofonok (nem kicsik), volt idő, amikor teljesen lenullázódott, de talpra állt, bátor döntéseket hozott és mindig olyanokkal vette körbe magát, akiktől tanulhatott, akiknek köszönhetően fejlődhetett. Sikeres, nagyon sikeres és tehetős üzletember lett, akinek közvetlensége és gerince már az első találkozáskor megragadott.

És a felfelé ívelő életútszakasz alatt jottányit sem változott.

Ez a gerinc, ez a tisztesség mutatkozott meg péntek este is. Megtehette volna (mindene adva van hozzá), hogy egy elitista partyt szervezzenek feleségével (üzletemberek, politikusok, cégvezérek, lobbisták, komoly médiaszereplők szűkebb körű részvételével), de nem ezt tették, mert fel sem merült bennük. Hanem szívükre, érzéseikre hallgatva azokat hívták első sorban, akiknek köszönhetően eljutottak odáig, hogy a szűk körű elit őszinte és érdekmentes barátságát is kiérdemeljék.

Mert pontosan tudják, hogy honnan indultak és kikkel.

És ez sokkal fontosabb, mint hogy hova jutottak.

Ezért lett BULI (a meghívón olvasható dress code-ban sem a fekete-fehéren, hanem a „lazán” szón volt a hangsúly) és nem party, ötletekkel, egy régi vágású, de zseniális DJ hangulatteremtésével.

Az asztalnál, vagy éppenséggel a táncparketten azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha ezt a politikusok sem felejtenék el. Mármint, hogy honnan jöttek.

És nem azok, akik kiérdemelték a meghívást.

Hanem azok, akik nem voltak ott.

Az önmagukat felfújó, közszereplőnek, megmondóembernek és messiásnak beállító za(y)jos márkik.

Akiktől a rongyrázás sem áll távol.

Szerencsére a Fekete Sasban polgári teríték volt...

Templomrombolás - Vasárnapi üzenet, 2018. január 14.

Csúri Ákos
2018.01.14.

A legnagyobb (egység) és a legkisebb (részecske) szimbiózisára hoz példát Németország. A maga negatív módján. A legkisebb részecskét (atomenergia) csak a legnagyobb (Isten) házának nem jelképes, hanem nagyon is valóságos dózerolásával - ahogy a Wattmester blog oly pontosan megírta - lehet csak a németek szerint megszüntetni a dicsőséges barnaszén javára.

Tudom, nem minden német, tudom, általánosítás. Tudom, de mégsem.

És nem olvasom sehol Ungár Erőszakoskodó Péter nyilatkozatait ebben az ügyben. Hogy az eszement „atomtalanítás”-nak immáron tényleg semmi sem szent.

Nem olvasom Ungár Erőszakoskodó Péter szájából a nyilatkozatot, hogy majd lebontják a Paksi Erőművet, és ha kell egy-két baranyai templomot is, hogy hozzáférjenek a mecseki szénhez a komlói bányászok legnagyobb örömére. Lehet, hogy csak eddig nem olvastam, és Ron Werber holnap majd előrukkol vele...

Tudom a Szemlélek blog dumáját is, hogy „használaton kívüli templom” volt. Basszus! Egy templom sohasem használaton kívüli...

És akkor másnap olvasom a Blogstar hírei közt, hogy Kínában is bőszen nekiesnek a keresztény templomoknak. Ott, mondjuk, nem jönnek elő az „atomtalanítással” – facekba tolják.

És akkor jött a legújabb cikkecske a 444-en (hivatkozva az Átlátszó grafikonjára), mely azt a látszatot kelti, hogy a Blogstar kiadója az Andy Vajna-Mészáros Lőrinc-Habony Árpád média-Bermuda háromszögbe tartozik.

Holott nem.

Nagyon nem.

Fenti urak egyike sem tulajdonos vagy résztulajdonos nálunk, strómanjuk (ha van nekik) a mi környékünkön biztosan nincs.

Jó lenne, ha a libsimédiumoknál leszállnának már erről az alaptalan sejtetésről (mert a konkrétumoknál mindig elbuktak és kussolásra kényszerültek) és foglalkoznának a templomrombolásokkal. (Tudom, kellően naív gondolat ez, de hátha...).

Találomra merített hírek ezek.

És még csak 2 hét telt el 2018-ból.

Mi vár még ránk?

Nehéz év lesz. Nagyon.

Netadó-kedvezmény és a nagy kuss

Csúri Ákos
2018.01.07.

Pukkant a pezsgős üveg, pukkantak a petárdák, két pofára fogyasztódott a lencse, megvolt a Mága-koncert és az új év első napjaiban milliónyian feltették a kérdést: mit hoz ez az év?

Olcsóbb internetet, például. És – sajnos – nincs ezért tömegtüntetés... Pedig emlékezzünk csak, hogy 2014-ben micsoda felzúdulás volt egy pontatlanul – és érthetetlenül – megfogalmazott mondatból? Tízezrek az utcán világító, több száz ezer forintos telefonjaikkal, hogy na, akkor most aztán tényleg itt a világ vége, juj, megadóztatják az internetet.

Holott az internetet senki nem akarta megadóztatni, csak egy körülményes mondatszerkezetre hazudta rá az ellenzék – kétségtelenül ügyes politikai leegyszerűsítéssel -, hogy „netadó” lesz.

Nem lett, mert nem is volt tervben.

Lett viszont 2018-ra 5 százalékos áfa az internethasználatra. Azaz „netadó-kedvezmény”.

Lesem a híreket – online és offline egyaránt -, de sehol egy utcára szólító felhívás, sehol egy jól megfontolt, politikai marketingesek által százszor megrágott, átírt szavakkal telerakott, megspékelt, elnyomástól, kizsákmányolástól rettegő interjú – civillel, politikussal, hiszen netadóról van szó!

Sehol semmi.

Na, most akkor ez mit jelent?

Egyfelől nyilván azt, hogy belerúgni valamibe – még ha nyilvánvalóan hazugságra alapul a politikai építmény – mindig könnyebb és egyszerűbb, mint elismerni, értékelni a teljesítményt.

Márpedig ez teljesítmény.

A „netadós” őrjöngés napjaiban kérte fel a miniszterelnök Deutsch Tamást, hogy ugyan, vizsgálja már meg ezt az egész internetes szférát, és tegye le az asztalra koncepcióját. Deutsch megtette. Talán emlékszünk a digitális nemzeti konzultációra, a temérdek fórumra. A párbeszéd eredménye a mostani bejelentés. Az országgyűlés előbb 27-ről 18-ra, majd arról 5-re csökkentette az internethasználat általános forgalmi adóját.

5 százalék. Európában a legalacsonyabb.

Pedig lehetne tüntetni, hogy miért nem nulla!

Ugye?

Vagy ha nem, akkor tessék már előállni a farbával, hogy most miért tetszenek csendben maradni? Hol vannak a kivilágított telefonok? Hol a CNN-főoldali kép?

Pedig most még jobb lenne, mert Budapest szebb, mint 3 évvel ezelőtt...

Ja, hogy ez a kettős mérce.

Mindegy is. Csak elgondolkodtató...

Olyan, mint a nyugdíjemelés. Jár nekünk és minden korábbi károgást elfeledünk. És várjuk a következőt. Mert az is jár nekünk.

Mert minden jár nekünk.

Jó lenne már egyszer ezen a gondolkodáson is változtatni. Félek, az nem mostanában lesz.

Újévi paciszauna - Vasárnapi üzenet, 2017.december 31.

Csúri Ákos
2017.12.31.

Olvasom, itt, Rómában, hogy a magyar kormány jóvoltából „a Magyar Lovassport-szövetség Kisvárdán építhet 2,2 milliárd forintból lovas akadémia és termálvizes lórehabilitációs központot”. Augusztus végén meg arról szóltak a hírek, hogy mintegy másfél milliárdocskából 14 csúszdából álló csúszdapark épül a kisvárdai gyerekek örömére.

Nagyszerű.

Mindeközben a kisvárdai illetőségű miniszter égisze alá tartozó magyar űrkutatás egy árva fityinget sem kap. Igaz, az űrben nehezebben lehet lovakat „rehabilitálni” (lómasszőr, lódézsa, lószauna) és csúszdázni sem ugorhatnak a Marsra mindennap a kisvárdai lurkók, de...

Gépfegyveresek a Vatikán falánál

De az űrkutatás nem csak presztízs, hanem pénzt is hoz. Nem keveset.

2017-ben ez nem volt szempont, talán 2018-ban az lesz.

Az űrkutatás nyilván csak kiragadott példa. Mint ahogy azon is kár vitatkozni, hogy minden kabinetnek vannak szimbolikus, presztízsberuházásai. Ilyen volt

az első Orbán-kormány idején a Millenáris, vagy az új Nemzeti Színház. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányoknak meg az el nem készült 4-es metró. A második-harmadik Orbán-kormányoké nyilván – interpretálás-függően – a stadionok, meg a Duna Aréna lesz (holott azért épült más is...), de a termálvizes lórehabilitációs központ aligha.

Biztos vagyok benne, hogy egy-két agyalágyult presztízsberuházásnak fogja majd március környékén nyilvánítani a déli határainkat védő-óvó kerítéseket is, de azoknak azért lenne (és lesz majd) egy visszafogott üzenetem...

Ugyanis Rómában – ahova azért másfél évig az elmebeteg balos liberalizmus jegyében rendesen tolultak a migrák – most már szinte minden utcasarkon harckocsi és gépfegyveres őr áll. Félelem, rettegés üli a szilveszterre készülő várost. És – ebből kifolyóan - hangulattalanság.

Mint ahogy Firenzét is.

És az ember áll a Szent Péter-bazilika főoltára előtt, majd letérdel Szent II. János Pál pápa sírjánál és azon gondolkodik: vajon mire játszik ez a mostani – Francesco – pápa? A Sixtus-kápolna mennyezetét vizslatva máson sem jár az esze, mint azon, hogy a pápaválasztó legfőbb papok vajon tisztában voltak-e Francesco migránspolitikájával, vajon tudták-e, hogy mit és kit választanak ebben a teremben? És vajon mennyire vehető komolyan XVI. Benedek pápa „fáradtságra” hivatkozó lemondása?

Kérdések, amelyek szétfeszítik ennek az írásnak a kereteit.

Kérdések, amelyek arról szólnak: beáldozza-e a kereszténységet és a római katolikus egyházat egy argentin jezsuita? Vajon hagyják-e ezt? Vajon van-e még észérv és erő a normális papokban mindennek megakadályozására?

Mindehhez képest a termálvizes lórehabilitációs központ smafu. Komolytalanság.

Ugyanakkor jó hinni és gondolni, hogy komolyan vehető kormányunk van. Nem csak külföldön, hanem itthon is.

Szent II. János Pál sírja a Szent Péter-bazilikában

Mert valóban nagy tétje van (lesz) a 2018-as országgyűlési választásoknak. Ezért nem kellene ilyen vicces magas labdákat dobálni az ellenfél térfelére. Mert még véletlenül leütik.

És akkor nem csak a kerítést bontják le, hanem mindent, ami 2010 óta épült. Stadionokat, mintagazdaságot et cetera.

Megéri egy paciszaunáért?

Nem hinném.

Előbb az embereknek építsünk egy polgári Magyarországot – mert még mindig vannak, akiknek ez nem „politikai termék” – és csak utána – bármily aranyosak és fontosak is – a lovaknak.

Ha ezt a sorrendet megértik a csúszdapark-lobbisták is, akkor talán még az űrkutatásra is csurran-cseppen valami. Ami nem csak visz, hanem hoz is.

Mert egy országnak ez a fontos.

És Rómában és Rómából ez kristálytisztán látszik.

Gépfegyverek mutatják a félteni valónkat.

Becsüljük meg, hogy Magyarországon ezt ilyen demonstratív megjelenés nélkül megoldották. Nem kis tett.

Ne rontsuk el.

Se 2018-ban, se később.

Róma, 2017. december 31. 

Jézus szivárvány Mikulása - Vasárnapi üzenet, 2017.december 24.

Jézus, amikor megszületett – értelemszerűen - még nem tudhatott Miklós püspökről.

Így azt sem tudhatta, hogy egyszer ez a püspök szent lesz és neve napját a gyerekek Mikulásként várják, tisztelik és szeretik.

Jézus azt sem tudhatta és érthette, hogy miért és miként lesz Mikulásból Télapó, majd újra Mikulás.

És azt sem tudhatta, hogy születését a keresztény világ Karácsonyként ünnepli, fát állít tiszteletére, hallelújázik, és a csend, a béke, a megértés és szeretet uralja – jobb esetben – világra jöttét.

Jézus így azt sem tudhatta és érthette, hogy miért és miként lesz Karácsonyból Fenyőünnep, majd újra Karácsony.

De – gondolhattuk – a kommunizmus összeomlásával és formális megsemmisülésével helyére került mindent: Mikulás újra Mikulás, a Karácsony újra Karácsony lett.

Egészen 2017-ig maradt normális a világ Európában.

A Mikulásnak piros köpenye volt, Karácsonyra pedig adventi betlehemi jászol-állítással készültek a köztereken.

2017-ig.

Németországban aztán – hogy senki érzelmei ne sérüljenek – idén megjelent a SZIVÁRVÁNY színű Mikulás, és a jászol – pásztorok, kis Jézus, három király, József, Mária et cetera – helyett a Grimm testvérek mesefiguráit csodálhatja  a kis Hansi. Aki jó esetben még német és nem keverék török, afgán, szír, iraki, bosnyák, vagy paki.

Szintén az érzelmek óvása végett szedik le templomokról(!) a keresztet, retusálják ki a kereszténység jelképét a fogyasztói társadalomhoz szóló kiadványokban.

Mert olyan kurvára meg akarnak megfelelni. Minek is?

Szintén az érzelmek óvása végett lesz Karácsony helyett a fény ünnepe, érzékenység miatt nem misézik az olasz pap, miközben francia társát a fenemód érzékenységükben védettek Allahu Akbar! kiáltással ölik meg misézés közben. (Átvágva torkát, csakhogy jó legyen.)

Jézus, amikor megszületett, mindezt még nem tudhatta.

Most fentről csóválja fejét.

Mert Jézus nem ezt akarta.

És mi sem.

Mától kezdve lövünk (Vasárnapi üzenet, 2017.december 17.)

Marosán Buci Gyuri mondta ezt, 1956. december 8-án.

Lett is sortűz.

Salgótarjánban (is). Ahol nem tudott Buci Gyuri megállapodni a munkástanáccsal. Érvek? Ugyan! Sortűz!

Aztán a konszolidációval Kádár kipicsázta legfőbb belső riválisát, szép lassan térdre és visszavonulásra kényszerítette az egykori péksegédet.

Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy!

Hogy egy újabb klasszikust citáljunk ide.

Marosán az MSZP megalakulása után még tiszteletbeli elnöke lett - a rendszerváltáskor(!) - az MSZMP-nek (Thürmer, Ribánszki Róbert, Berecz János – emlékszünk még?), majd...

...majd 25 éve, december 20-án elhunyt.

És semmi, de semmi cikk róla, pedig...

Marosán György

A mai háborús belpolitika Marosán Buci terepe lenne.

Lőne és lövetne.

Ha tehetné, gyárakban csapkodná az asztalt, lázítana, szervezne – föld alatt és föld felett –, utcára vinne ilyen-olyan – többnyire hazug – indokkal ezreket, megafon nélkül beharsogná a Hősök terét.

Látszólag az ellenzék annyira sz.r helyzetben van, hogy mint egy falat kenyér, úgy kellene nekik Marosán. Aki tüntetne akkor is, ha rossz az idő...

De az ellenzéknek még egy Marosánra sem futja.

 

Közvéleménykutatókra viszont igen.

A héten Kövér Lászlónak Szegeden volt egy, a hírekben fel nem kapott, ugyanakkor rendkívül fontos gondolatmenete arról, hogy miért is ilyen magas ma a Fidesz támogatottsága és előnye ezeknél a cégeknél. Azt mondta Kövér, hogy most, decemberben 57 százalékot mérnek, majd januárban, februárban ez elkezd csökkenni – azaz közelít a valós adatokhoz – és akkor a közvéleménykutatók meg az ellenzék belekezdhet a „zuhan a Fidesz népszerűsége” vagy éppenséggel a „megfordult a trend” mantrákba.

Fontos mondat és még időben hangzott el.

Kötelezés és lövetés nélkül.

Halkan, csendben, „kövéresen”.

Ahogy általában, úgy erre a mondatára is érdemes figyelni. Mindkét oldalon.

Mert akkor az ellenzék 2018 után is keresheti a maga Marosánját.

Az eredeti meg forogjon ott tovább, ahová 25 éve került.

Nekünk nem hiányzik. 

Virsliujjú párttikárok húzóra ittak Karácsony előtt - Vasárnapi üzenet, 2017.december 10.

Újabb politikai szélhámost talált miniszterelnök-jelötnek az MSZP. Tegnap éppen Karácsony Gergely, zuglói polgármester, exlmp lett a kiválasztott, aki most – tegnap legalábbis – ugyan a Párbeszéd nevű valamit vezeti, de Molnár Gyula MSZP elnök rögvest az Együtt vezetőjeként hívta fel a pulpitusra.

Ha lett volna Karácsonynak egy csöpp esze – nincs és nem volt -, akkor ezután még véletlenül sem áll ki, mond beszédet, ajánlkozik bárcás hölgyként immár háromszoros PM-nek (most Prime Minister, de polgármester és Párbeszéd Magyarországért is volt), mert

ép elméjű embernek sok keresnivalója nincs olyan társaságban, amelynek vezetője még azt sem tudja, hogy ki a meghívott.

Ciki.

Itt tartanak Lenin után 100 évvel.

Politikai szélhámost írtam. Kecses, bár kicsit riszálós járású Botkáról elég hamar lehullt a lepel: addig-addig kínálgatta magát nőknek s férfiaknak, amíg az első komolyabb seggrepacsit (pfuj, zaklatás!) meg nem kapta sajátjaitól és sértődött, durcás kislányként visszaszaladt Szegedre, hogy ott továbbra se történjen semmi és folytassa az egykoron szebb napokat megélt történelmi város sajátos agóniáját.

Ez a Karácsony még ennél is jobb.

Az LMP ugye azzal a jelszóval lavírozta magát a Parlamentbe, hogy 2010 előtti politikai alakulattal soha, semmit, semmiért és semmikor. Schiffer Andrásnak ezt el is hihettük, elvi, értékalapú politizálást folytatott, majd keserűen rájött, hogy nem lehet más a politika. Nos, ebben a formációban már ott sündörgött a virtigli Karácsony, hogy aztán zöld-baloldali-liberális barátait szépen hátba döfve pártszakadást kezdeményezzen, majd új formációt hozzon létre. A jobboldal töketlenkedése Zugló polgármesteri székét hullatta az ölébe (s lett egyből a baloldal kifizető helye), majd a választásokra készülve (ugye, emlékszünk még az „unikumos” beszólásra 2014-ből) szövetséget köt az Együttel és pillanatok alatt őket is hátba szúrja az MSZP miatt.

A fakivágásairól is elhíresült zöld legény miniszterelnök jelöltségére

szerintem most jó pár virsliujjú pártitkár ivott húzóra vodkát, unikumot. Ismét egy liberálist (Gyurcsány után) kaptak a nyakukba a Kádáron és Horn Gyulán edződött káderek, akik joggal kérdezhetik maguktól: mi is az az MSZP?

Mert mi már nem tudjuk.

Csak azt, hogy megint sikerült egy olyan figurát a frontvonalba állítani, akinek tökmindegy, hogy mi lesz 2018-ban, mert 2019-ig megvan a széke, az állása és a fizetése.

Semmi rizikó.

Csak a baloldal végleges elsorvasztása.

Politikai úriemberek, akiket észre kell(ene) venni - Vasárnapi üzenet, 2017.december 3.

Csúri Ákos
2017.12.03.

Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter is fejet hajtott Almási István előtt (Fotó: MTI)

Lázár János nevezte politikai úriembernek Almási Istvánt, a múlt héten elhunyt hódmezővásárhelyi polgármestert, annak koporsója felett tartott gyászmisén. Megadatott, hogy a nyolcvanas évek végétől ismerhettem a zenész-könyvtáros-népművelő politikust, így személyes tapasztalatokkal igazolhatom a miniszter szavait.

Lázár Almásitól a szövetségi hűség fontosságát tanulta meg.

„Ilyet csak a legkülönbektől, a politikai úriemberektől lehet elsajátítani”. Mert ezek jellemzője, hogy azt keresik, ami összeköt és sohasem azt, ami elválaszt. Ez határozza meg közéleti munkájukat,  szerepfelfogásukat is.

Almási István Hódmezővásárhelyen intézménnyé, a helyi élet szerves részévé vált, akinek nem voltak ellenségei, haragosai, akit mindenki szeretett. Lázár megjegyezte, nem is ismer más embert, akire ez igaz lenne. „Ha van az országnak leghűségesebb városa, kell, hogy legyen leghűségesebb polgára is. Ez Almási István volt”. Pontos szavak.

És az üzenetek – Almási személyes életéből vett példákkal – folytatódtak. Lázár felidézte, hogy mentora (Almási) 2002 februárja és októbere között, Rapcsák András halála után megbízott polgármesterként tevékenykedett. Már akkor lehetett volna ő az utód, de azt mondta, jöjjenek a fiatalok. „Így lettem akkor a polgármester én, a mester ő”.

LÁZÁR JÁNOS BESZÉDE ITT HALLGATHATÓ MEG

Lázár János szerint Almási István az „utolsó mohikánok egyike” volt, akinek a szava és a kézfogása többet ért ügyvédek hada által írt százoldalas szerződéseknél. Igyekezni kell úgy élni, hogy az elhunyt vezető „becsületes, férfias kézfogására mindig méltók legyenek”. 

Személyes sorsom úgy alakult, hogy az elmúlt hónapokban egy másik politikai úriemberrel, professzor Horváth Jánossal (képviselő 1998-2014) szaporodtak beszélgetéseim.

Legnagyobb ellenlábasairól, politikai ellenfeleiről is a megértés szándékával és hangján beszél. (Mint ahogy azok is róla). A 97. évébe lépett őskisgazda, valódi polgári politikus kristálytisztán és tűélesen fogalmaz akkor, amikor napjaink politikai helyzetét elemezzük. Elsőre értelmezhetetlennek és meghökkentőnek tűnt tételmondata: „olyan legyen a Parlament, hogy a nép szeresse”.

2017-ben?

Nonszensz.

De kulcsot ad a lakathoz. „Ne a központból jelöljék ki a képviselőket, hanem a nép nevezze meg jelöltjeit, az elvégzett munka, ismertség és emberi kvalitások alapján. Mert akkor elhiszik, hogy valóban őket képviselik. Ma az a kiválasztás alapja, hogy ki tud elintézni ezt-azt.”

Almási István és Horváth János hitt (hisz) a saját értékrendjében, ragaszkodik elveihez, és megkérdőjelezhetetlen a hűségük hazájuk és szövetségeseik iránt.

Ideje lenne felismerni ezt.

Egy politikusnak már sikerült.

Szórakozás - 305 halottal - Vasárnapi üzenet, 2017.november 26.

Csúri Ákos
2017.11.26.

Egyiptom üzent.

305 halott. Mecset. Péntek.

Minden benne van.

Tréfának, nagylelkűségnek helye nincs.

A kopt keresztények most megúszták. Korábban nem. Mártírjaik (hitük miatt életüket vesztők) áldozata megmentett most több százat testvéreik közül. Mert a kopt keresztény templomokat immáron kordonokkal és fegyveres őrökkel veszik körül, Kairóban csak gyalog lehet bejutni a kopt negyedbe – alapos, személyes ellenőrzés után.

Ezért a muszlim merénylők – gyaníthatóan az Iszlám Állam harcosai – sajátjaikra támadtak, szúfikat öltek, mert a radikális szunniták szemében ők hitehagyottak, langyosak.

Az üzenet egyértelmű: vér, halál, merénylet, félelemkeltés - válogatás nélkül.

Mindeközben az Európai Parlament még jobban kinyitja a kaput, a német kormány képtelen megalakulni a befogadott bevándorlók létszáma körüli vita miatt, Magyarországot meg basztatják a kerítés végett.

Normális ez?

Nem.

Az muszlim terroristák meg mosolyogva figyelik az öreg kontinens agóniáját, unalmukban - csak úgy, mihez tartás végett - egymást gyilkolásszák, és fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy ha ez az elmebeteg ultraliberiális vonal érvényesül és tényleg kitárulnak a kapuk, akkor nem testvéreiket, hanem újra a keresztényeket és a zsidókat fogják lemészárolni.

Mert az igazi cél és küldetés ez.

A többi csak – számukra – szórakozás.

Pénteken éppenséggel 305 halottal.

Gyertek migrák, nincs plafon! - Vasárnapi üzenet, 2017.november 19.

Akár Erzsébet-napi szépelgésnek is lehetne szentelni e sorokat, ha a héten nem ültek volna össze az Európai Parlament tagjai, hogy igazi Bourbonokként asszisztálnak ahhoz, hogy gajra megy gyermekeink, unokáink jövője.

De összeültek – hogy rohadjanak meg ott, ahol jelen pillanatban vannak – és egy magyar hazaáruló (Niedermüller Péter, DK) aktivitásával elfogadták, hogy migra ügyben nincs plafon (létszám felső határ) és kötelező kvóta és terítés van.

Ez a háromszázvalahány niedermüller jóváhagyta a dublini rendszer „reformját”, még egyszer: a menedékkérők felső korlát nélküli áthelyezését és a befogadásuktól (önvédelemből) vonakodó (nemzet)államok szankcionálását.

Viszlát, Európa!

Viszlát, biztonság!

Viszlát, keresztyén kultúra!

Viszlát keresztek a templomokon!

Viszlát békés sétálgatás Nizzában, Berlinben, Párizsban!

Viszlát Karácsonyfa!

Viszlát minden, ami eddig egyedi és európai érték volt!

Mert ez a háromszázvalahány köcsög nem csak meghívólevelet, hanem jószerivel különgépet küldött a sok tíz millió fekete afrikainak, afgánnak, bangladesinek, iráninak, pakinak et cetera.

És ne aggódjunk, csőstül fognak jönni. Mindegy, hogy háború van-e országukban, vagy nincs.

Vízért jönnek és segélyért.

Mi meg fizetjük. Vagy a segélyt, vagy a büntetést.

Komolyan felmerül bennem: mi a f.sz közünk van nekünk ehhez az Európai Unióhoz?

Nem a V4-ek jelentik ma már Európát?

És ami a legszebb ebben az egész ocsmányságban: a végeredményt csütörtökön megszavazták, de a tartalmáról csak most kezdenek majd egyeztetni...

Olyan ez, mintha megállapodnánk a vételárról, de hogy mit veszünk, azt csak a fizetés után alkudjuk ki.

Szép, új világ.

Kell ez?

Ezeket a cikkeket olvastad már?