Blogolj!

Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

A felszabdalás napja

Csúri Ákos
2019.04.04.

Nem nagyon lehet másképpen jellemezni április 4-ét. Bejött a Vörös Hadsereg (régi nóta ifjúkorunkból hogy Battonyától Nemesmedvesig) és a kegyes szocialista történelemhamisítás jegyében felszabadulásnak nevezett megszállással végig terrorizálta a hazánkat.

A népnyelv nem is maradt adós: még a Kádár-korszakban is a bátrabb falusiak felszabadúlásnak hívták ezt a folyamatot és nem azért, mert a tájszólásuk ezt a kiejtést követelte volna meg...

Mert mit tapasztalt a magyar? Szegeden például azt, hogy a híres Dóm óráira mutatva azt adta parancsba a szovjet tábornok, hogy azokból csináljanak neki 100 karórát... A falvak fehérnépe nem ismerte még akkor a #metoo-mozgalom 21.századi ámokfutását, ha ismerte volna, akkor bizony az abuzálásokról számtalan beszámoló jelenhetett volna meg a korabeli sajtóban. Bár inkább megerőszakolások voltak ezek. Meg persze a szabadrablás. Visszajött a Tanácsköztársaság vérvörös proletárdiktatúráját követő vörösterror időszaka. S nem volt ki megvédje asszonyainkat, lányainkat, mert a málenkij robot is szedte áldozatait, magyarokkal telt meg a Gulág, nem maradtak itthon férfiak – vagy a fronton, vagy a munka- és koncentrációs táborokban vesztek oda – így a magyar nők szabad prédáivá váltak a szovjet kiskatonáknak.

Éppen úgy, mint manapság a liberális magyarázat szerint „szexuálisan kiéhezett, biológiai igényüket valóra váltó” migránsoknak a nyugat-európai nők. Csak ezek egy része önszántából ment a bele a később tragikussá váló együttlétekbe, míg 1945-ben túlzott önkéntességről nemigen beszélhettünk.

A barna terrort a vörös váltotta. Levegővételnyi ideje sem volt hazánknak.

A kádári megoldás a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) volt. Egy kalap alá besöpörve Petőfit, Kun Bélát és Szását. Három az egyben. Az igazi forradalmárokat összemosva a vörösterror képviselőivel. Csakhogy kussban legyen a magyar.

Április 4-én jusson eszünkbe mindez. Nem volt olyan rég, emlékezetünknek el kell bírnia ezt a „megterhelést”.

Mert ez volt a kommunista emlékezetpolitika.

Ma – hála istennek – mindez már másképpen van.

Béla meg a banditái

Csúri Ákos
2019.03.21.

Mielőtt  a gyilkosságra térünk nevezzük meg a gyilkost. Akinek – kis túlzással – annyi neve volt, mint álneve Ságvári Endrének...

Magyarországi Tanácsköztársaságot ugyanis nevezték Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak, vagy köznapian és ideiglenesen Magyar Tanácsköztársaságnak, néhol Magyar Szovjet-köztársaságnak. De a lényeg: ez a 133 nap volt Magyarország történetének kommunista vezetésű időszaka 1919. március 21. és augusztus 1. között, a „napfényes”  proletárdiktatúra győzelme után.

Száz éve „kiáltották ki”. Napra pontosan.

Kezdődött az egész a Károlyi Mihály és Jászi Oszkár fémjelezte őszirózsás forradalommal, földméricskéléssel, Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tisza István meggyilkolásával. És folytatódott az 1918-ban megalapított, és Kun Béla szociális ígéreteivel – na jó, hazugságaival - a nincsteleneket demagógiájával maga mellé állító Kommunisták Magyarországi Pártjának szárnyalásával. Károlyi nyakig ült a szarban. (Mondjuk, magának köszönhette...).

Március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előre nyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket ugyan elfogadhatatlannak ítélték (helyesen),

de azóta sem tudunk arról, hogy lett volna az őszirózsájuk mellett zsebükben egy világos, reális, kidolgozott terv mindezek elhárítására

(helytelenül). Kiútnak azt gondolták, hogy egy új, tisztán szociáldemokrata kormány megmentheti a helyzetet, ráadásul a szocialista kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. (Ez a „több mint bűn: ez hiba” kategória). A Berenkey-kabinet utolsó ülésén tévesen úgy értesültek, hogy megalakulhat a szocialista kormány - addigra azonban a „szépemlékű” Landler Jenő a Gyűjtőfogházban megegyezett Kun Béláékkal a proletárdiktatúra bevezetéséről. Este, miközben Károlyi az új szocialista kormány kinevezésére várt, az ő tudta nélkül elterjedt a híre – és másnap reggel a sajtó így közölte – hogy a kormány és ő maga is önként lemondott, a hatalmat pedig a „proletariátusnak” adta át. Károlyi a történteket tudomásul vette, és visszavonult.

Március 21-én szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Károlyi Mihály nevében – be szép... - még proklamációt is kiadtak ezen a napon:

„A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet hadsereget akarják leverni. Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.”

Szép szavak, amikből – persze - semmi sem valósult meg. A proletárok, kommunisták egy szalmaszálat nem tettek a trianoni nemzeti tragédia megelőzésének érdekében keresztbe. A hatalom, a vörösterror meg a balatoni pancsikolás volt ennek a 133 napnak az alfája meg az ómegája. Nem sok.

A tanácsköztársaság gyakorlatilag teljhatalmú irányító szerve – kormánya – a Forradalmi Kormányzótanács (FK) lett. A Forradalmi Kormányzótanács miniszteri feladatokat ellátó tagjai a népbiztosok voltak, a névleges vezetője Garbai Sándor volt, ténylegesen azonban a külügyi népbiztos szerepét betöltő Kun Béla volt a legbefolyásosabb politikus. A hatalom megtartása érdekében létrehozták a Vörös Őrséget (amelynek utolsó napjaiban már bizonyos Rákosi Mátyás volt a vezetője...).

Hát, így vették át hazánk történelmében először – de aljasság és hazugság tekintetében sajnos nem utoljára – a kommunisták a hatalmát, hogy a hírhedt „Lenin-fiúk” vezetésével bevezessék a vörösterrort Szamuely Tibor, Cserny József, Lukács György és Korvin Ottó neveivel és több száz ártatlan ember holttestével fémjelezve.

Nemzeti történelmünk egyik szégyenfoltjának van ma centenáriuma.

Lázár letisztázta - Vasárnapi üzenet, 2018. december 30.

Így, év végén a publicista (is) végig futtatja magában az esztendő történéseit, megnézi, hogy írásaiból, meglátásaiból, jövendöléseiből mi igazolódott be s mi nem. Volt jóslatom, ami bevált, és volt aggodalmam, ami utólag alaptalannak tetszik.

Mondjuk a földrengésszerű – rekordrészvétel és újabb, magabiztos kétharmad – választási végeredmény után a kívül álló nem gondolta volna, hogy a kormányzati struktúra ennyire átalakul mind szerkezeti, személyi tekintetben.

Bevallom,

arról sem voltam meggyőződve, hogy a kormányból kikerülő, belső és külső ellenfelei által előszeretettel „bukottnak” titulált Lázár János képes lesz tartani magát önkéntes szótlansági fogadalmához,

amikor is még a nyár elején egy 444-es interjúban bejelentette idén ő országos médiumban nem fog szerepelni, országos kérdésekről nem fog nyilatkozni. Kételkedtem, hogy a Kormányinfón megismert vagány, bizonyos helyzetekben öntörvényű, a médiát jól értő és használó profi kibírja-e rivaldafény nélkül. Kibírta.

Már éppen kezdték élve temetni, amikor egyre több erőt mutatva kapta sorra a megbízásokat a Miniszterelnöktől. (Ez a vájtfülűek és Lázár számára is fontos: Orbántól kapta a felkéréseket, megbízásokat). Antidohányos biztosság, tram-train, Mezőhegyes. Látszólag értelmezhetetlen összevisszaság, ám ha egységben kezeljük a feladatok méreteit és jellegeit, akkor abból pontosan látszik: korai még leírni Lázárt és a végéhez közeledhet az önkéntesnek hívott száműzetés. (Erre majd május után érdemes visszatérni, szerintem.)

Szóval Lázár szótlan volt, tette a dolgát, a facebook-csatornáját kissé eklektikus (hol erősebb, hol gyengébb, hol közéleti, hol fakanalas) tartalmakkal töltögette. Aztán szombaton évzáró interjút adott, amiben tisztán, félreérthetetlenül adta meg 2018 belpolitikai látleletét. Ahogy egy barátom összegezte a Rádió7-ben elhangzott interjú üzenetét:

„a gyorstalpalón provokációra kiképzett ellenzéki bohócok annyira tehetségtelenek, hogy még a rájuk bízott feladatot sem voltak képesek felfogni”.

Márki-Zayról is pont annyit mond, amennyit ez a politikai műkedvelő ér: a féléves polgármestersége csak annyit bizonyított – Lázár szavaival -, hogy buta és tehetségtelen, valamint a városvezetés helyett Orbán kihívójának képzeli magát. (Mondjuk ezt a blogstar is elég sokszor megírta az év folyamán.)

Lázár János két mondatával letisztázta 2018-at. Csak a vak nem látja, hogy 2019-ben már új feladatra készül.

Mindannyian terroristák vagyunk! - Vasárnapi üzenet, 2018. október 14.

Bajkai István ügyvéd, országgyűlési képviselő – Lomnici egykori főbíróval karöltve – megpróbálta a lehetetlent: észt és érvet vinni oda, ahol....

De hova is?

Romániába. Abba az országba, ahol két szerencsétlen székely fiút elítéltek terrorizmus vádjával. Naná! Beke István egy kiköpött Salah Abdeslam (2015, Párizs), míg Szőcs Zoltánról már messziről lerí, hogy tiszta Mohamed Lahouaiej-Bouhlel (2016, Nizza).

fotó: MTI

A regátiaknál tényleg ennyire elmentek otthonról?

Tényleg. Ha csak abból indulunk ki, hogy

a terrorizmusban való közvetlen részvétel megfellebbezhetetlen bizonyítéka az – románék szerint -, hogy a székely legény otthonában egy erdélyi író, Wass Albert könyve volt, akkor az a helyzet, mélyen tisztelt honfitársaim, hogy románék szerint én is terrorista vagyok,

hiszen ahogy írás közben hátra fordulok, bizony az én könyvespolcomon is található – kiolvasott, tehát nem státuszszimbólumként... – Wass Albert kötet. Meg Nyírő József. Meg Kós Károly.

És nagy a gyanúm, hogy olvasóim legalább 80 százaléka hozzám hasonló terrorista – legalábbis irodalmi érdeklődése alapján.

Nos, ezért próbálkozik a lehetetlennel Bajkai képviselő. Lehet, őt magát is egyszemélyes terrorista alvósejtként kezeli a román bíróság, hiszen forgathatta már kezében a Jézusfaragó embert, a Kopjafákat, Az én népemet, Uz Bencét, A sibói bölényt, a Madéfalvi veszedelmet, a Havasok könyvét, Az országépítőt, a Kalotaszeget, az Erdélyt, vagy éppenséggel az Elvásik a vörös csillagot.

És joggal teheti fel a kérdést: hol a józan ész határa? Van-e egyáltalán?

Mert Nizza, Párizs, a brüsszeli metró, a berlini karácsonyi vásár, Barcelona után tényleg az a terrorista 2018-ban, akinek az otthonában fürkésző szőrös talpúak Wass Albert-kötetet találtak?

Lenne erre egy tömör feleletem, de azt inkább meghagyom Bayernak...

Amerika hangja - Vasárnapi üzenet, 2018. október 7.

Vajon erről miért nincs híradás? Barátaim megdöbbentek egy amerikai jelenségen. Nem ehhez szoktak ugyanis. Forgatnak egy autós magazint hosszú évek óta – és meglehetős sikerrel -, és már sokadszorra járnak egy nagy amerikai találkozón, rendezvényen, ahol nem csak a szalonokban, hanem úton s útszélen forog a kamerájuk.

Lázár János erőszakos haláláról beszélt Márki-Zay - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 23.

Múlt vasárnap este elérkezett a pillanat, amikor lehullott a lepel a „szeretet hatalma” valódi orcájáról. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a szokásos, vasárnap esti Facebook bejelentkezésében – pontosabban: Szabad Nép-másfél órájában – az immáron rutinszerű Orbán Viktor- és a Fidesz-gyalázás mellett minden, vele egyet nem értő személyt is valódi megszállott módjára támadta.

Oké, a politika ilyen, még akkor is, ha egy, önmagát álságosan igaz demokrataként és mélyen hívő keresztényként fényező, zavart tekintetű embertől kell ezt elviselnünk.

De Márki-Zay szintet lépett, mégpedig úgy, ahogy egy minden kontrollját vesztett, egoista messiás pozőr eddigi ámokfutásából sajnos kódolható volt.

A felütés régi, sok szót – konkrétumok nélkül – nem érdemlő, lassan már teljesen kiüresedett „Lesz elszámoltatás” szlogen volt.

Majd rátér Lázár Jánosra: „Ha ő azt hiszi, hogy ő kastélytulajdonosként boldogan, ágyban párnák között fog majd meghalni egyszer, nagyon soká, és addig nem fog kiderülni az a sok törvénytelenség, akkor azt remélem, hogy téved”.

Aha!

Bárhonnan is nézem – és az itt található linken 1.03.42-től hallgatom –

ez bizony nem értelmezhető másként, minthogy az új ellenzék vezetőjének önmagát felkenő városvezető a térség országgyűlési képviselőjének (akinek nem mellesleg rengeteg forrást, fejlesztést köszönhet a választókerület és maga Hódmezővásárhely is) erőszakos halálát vizionálja a nagy keresztény.

S hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy nem a törvénytelenségek kiderülésére értendő a tévedés, hanem az elmúlásra, álljon itt a bizonyíték a polgármester szájából: „nagyon sok ártatlan magyar ember meghurcolása az sajnos nem biztos, hogy a békés megoldás felé tereli a Fidesz fölszámolásának a kérdését”.

Magyarul: Márki-Zay Péter, a szeretet hatalmának meghirdetője tehát már Lázár János erőszakos haláláról és a Fidesz erőszakos felszámolásáról beszél.

A lepel lehullt.

Ez MZP igazi arca.

Talán szűkebb pátriájában is észreveszik a fanatikusai. De legalább az értelmesebb ellenzéki politikus és választó elhatárolódik tőle. Legalábbis addig, amíg papírral nem bizonyítja, hogy az agyturkászok mindent rendben találtak nála...

Addig is kerüljük ezeket a Szabad Nép-másfél órákat vasárnaponként. Mert az végül is Isten napja, nem a farizeusoké.

Sar-kavaró jelentés - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 16.

Negyedévnél hosszabbnak terveztem a szünetet, de ez a mélyzöld Judith, akinek – és itt az édesanyjára is gondolok egy pillanatra – Budapest egyenlő Bukaresttel, nos, ez az ollózó és photoshop-bajnok kikényszerítette az üzenetek folytatását. 

Wass Albert az Európai Unióról

Csúri Ákos
2018.06.10.

Lehet itt élcelődni azon, hogy akkor most nagy író volt-e Wass Albert, vagy középszerű, de a sok-sok álirodalmári vita közepette talán érdemes elolvasni a soron következő EU-csúcs előtt ezt a pár sort. 

Trianon, vagy összehegedült Kárpát medence

Június negyedike sorsfordító dátuma a magyar históriának 1920 óta. Tudom, a nemzeti gyásznapból nemzeti összetartozás napja lett – végre valami, ami a búval bélelt magyar fejét felemeli – 2010-ben, de az ember (főleg, ha hazafinak vallja magát) mindig kesernyés szájízzel mondja ki: Trianon. S hiába jönnek-mennek történészek stúdiókban, vagy publikálnak folyóiratokban – hogy nem így, hanem úgy kell elemezni, értelmezni – a néplélek már csak olyan: veszteségként éli meg a veszteséget.

Ki is a homofób?

Nem vagyok homofób. Meglepve, de örömmel értesültem arról is Transvanilla Transznemű Egyesület leveléből, hogy május 17-én van a homofóbia, transzfóbia és bifóbia ellenes világnap. Ha nekik fontos, legyen. (Várom már a pipacsok világnapját, a zöld szemű teknősök világnapját, a Pom Pom- ra hasonlító seprűk világnapját is.)

Ugyanakkor más is van a világon, ami kissé árnyalja a képet.