Időzített erőszak - Vasárnapi üzenet, 2017. október 22.

Föl van ez építve, na! Sárosdi Lilla (én is csak most tudtam meg, hogy színésznő, meg azt is, hogy mentálisan labilis), aki nem végzett Színművészeti Főiskolát (most már egyetemet), de a wikipedia szerint a szakmát Bodó Viktorral együtt tanulta, nos, ez a Sárosdi Lilla felült az amcsi hullámra, és először névtelenül, majd - szemlesütve, még véletlenül sem belenézve a kamerába - nevesítve, elmondta, hogy – szerinte – húsz évvel ezelőtt Marton László, aki akkor a Vígszínház igazgatója volt, azt akarta, hogy puszilja meg a fütyülőjét.

És Sárosdi Lilla nem puszilta meg a direktori péniszt.

Ezt a traumát hordozta magában két évtizeden át, és most előállt a farbával.

Meg is hatódnék, de...

De csak ott motoszkál a fejemben, hogy Sárosdi Lilla férje nem más, mint az ügyeletes – és persze a hivatalosságok által meg nem értett – zseni és utcai szellemharcos, Schilling Árpád színházi rendező, aki azért a hivatalos színházaknak jártában-keltében mindig beolvasott. Mármint, hogy az mind szar, és csak az a jó, amit ő, meg a Kretén..., bocsánat, Krétaköre...

Mit tesz a véletlen, ennek a hivatalos vonalnak egyik megtestesítője Marton László. Akire most már – Schilling saját céljainak megfelelően felhasználva feleségét – rásütötték örökre a bélyeget. (A sztori ugyan sokkal hatásosabb lett volna, de a liberális etikett nem engedhette, hogy egy férfi színész álljon elő Martonnal kapcsolatban ugyanezzel a sztorival, így maradt az asszonyka.)

Magam elég sok minden miatt nem kedvelem Marton Lászlót (vagy, ahogy a háta mögött hívták, Karton Macit), de ebben az ügyben maximálisan mellette állok. A karaktergyilkosság mintapéldáját láthatjuk, amiből Marton nem jöhet ki jól: ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért.

Márpedig Sárosdi Lilla mondatán kívül bizonyíték semmire sincs. (Hangfelvétel, levél, videó, et cetera.)

De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy ÜGY lett. S mikor? Naná, hogy október 23-ára időzítve. Erről beszéljenek, ne az ’56-os pesti srácokról, lányokról! Ha már az ellenzéki pártok töketlenek, akkor majd Schilling rendező csinál egy jó kis médiahekket (kerül, amibe kerül), és tematizálja a közbeszédet.

És ha már itt tartunk. Hol vannak a bátor férfiak? Vagy csak és kizárólag nőkkel történt meg ilyesmi (ha), fordítva sosem? Hol vannak a szinkronoknál, büfékben, házibulikban szörnyülködve sztorizó vígszínházi ifjak, hogy az elmúlt években mi mindent kellett csinálniuk egy-egy szerepért? (Nem Marton az igazgató...). Hol vannak a homokos rendezők által hasonló sztorikba kényszerített hetero színészek, táncosok? Hol? Hol? (És akkor a mindennapos családon belüli erőszakról e körben most ne is értekezzünk...) A félig-meddig coming out, az nem coming out. Tessék előállni az igazsággal, vagy hallgatni a hazugságról.

De ami a legfontosabb: ne nemzeti ünnepre időzítsenek ilyen akciókat.

Martont sajnálom, Sárosdi meg elschillingesedett. Lelke rajta. Mondjuk - ha lenne - a társulatomnak sosem lehetne tagja. Talán most már érthető, miért...

Máskülönben meg érdemes megnézni itt Verebes István véleményét az ügyről. Mélységes egyetértésem.

2
https://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/43893/pics/15085322194440223_800x600.png
coming out,Krétakör,Marton László,pesti srácok,Sárosdi Lilla,Schilling Árpád,Vasárnapi üzenet,Vígszínház

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
nagyiellenszélben
nagyiellenszélben 2017-10-23 12:33:09
Nem hinném, hogy mindez időzített erőszak lenne, annyira nem okosak… Silány az egész média hozzáállása az ünnephez. Nekem erről nem az ünnepre rátelepedő időzítés jutott az eszembe, hanem az amerikai Harvey Weinstein, a vígszínházi – cseppet sem víg esettel kapcsolatban. Aki ebben a világban él, az nemcsak sejti, de tudja is az igazságot, ami megint csak nem szóbeszéd, hanem – sajnos – része az életüknek, sokszor ára is a sikerhez vezető útnak. Ilyen történetek tucat számra keringenek a színházi világban. Lehet, hogy azt a sliccet átvitt értelemben épp egy polgármester nyitogatja és higgyék el, mindig akad, aki nem sajnálja odadobni az arcát a pénzért, a hatalomért…. Mindezeknek van valóságalapja! Lehet rá jópofa közhelyeket mondani tekintélyes emberek szájából, de azokkal csak jogszerűvé tesszük az egyébként undorító dolgokat. Ami most a médiában – főleg az ellenzékiben – folyik az is egy formája ennek. Mindig akadnak, akik a szemedbe hazudnak olyan nyilvánvaló dolgokról is, mint a Soros terv. Még mindig van, aki pofátlanul azt meri állítani, hogy nincs ilyen. Miért? Mert nem magyar szív dobog bennük. Kiszolgálnak egy idegen országot, itt Magyarországon, a hazájukban. Mindez pedig politikai prostitúció. Ők voltak azok, akik túlbuzgóságukban – Magyarország unióhoz való csatlakozásakor leszedték a magyar zászlókat, mondván, hogy erre már nem lesz szükség. Ők azok, akik még most is képviselők lehetnek az unióban, Magyarország nagy szégyenére. Ilyen is csak nálunk történhetett meg. Inkább azon kéne elgondolkozni, hogy nálunk még mindig néhány volt kommunista pártvezető ünnepeltetheti 1956-ot…..
Válaszolok
Éva 2017-10-23 10:19:54
Szégyellem, hogy nőnek születtem az ilyen arcnélküli szinésznőcskék miatt. Legyen úgy, hogy ezentúl csak a kutyája néz rá. Mellesleg ez a legvisszataszítóbb feltünési viszketegség. Egy nő akkor van kiszolgáltatva ha akarja, előnyökért. Egyszer megírom miként képesek egyes nők félrenevelni fiaikat, zsarolni férfitársukat egészen a padlórakerülésig. A csirkeólban három kört fut még a tojó, aztán megsértődik, ha a kakas szebb tojót választ.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?