Trianon, vagy összehegedült Kárpát medence

Június negyedike sorsfordító dátuma a magyar históriának 1920 óta. Tudom, a nemzeti gyásznapból nemzeti összetartozás napja lett – végre valami, ami a búval bélelt magyar fejét felemeli – 2010-ben, de az ember (főleg, ha hazafinak vallja magát) mindig kesernyés szájízzel mondja ki: Trianon. S hiába jönnek-mennek történészek stúdiókban, vagy publikálnak folyóiratokban – hogy nem így, hanem úgy kell elemezni, értelmezni – a néplélek már csak olyan: veszteségként éli meg a veszteséget.

Volt egy – sok szempontból elhamarkodott, előkészítetlen – pillanat, 2004. december 5-én, amikor a nemzet felemelhette volna a fejét.

A népszavazás azonban – köszönhetően az akkori kormány és kormányfő hazug propagandájának – elbukott.

A kormányfőt Gyurcsány Ferencnek hívták. A nemzetveszejtő miniszterelnök képletesen és a valóságban is június negyedikén született...

Aztán volt egy nagy hatású és nagy formátumú népzenész, az első prímás, a táncházmozgalmi legenda, Halmos Béla, aki ars poetica szintjén fogalmazott úgy, hogy „összehegedültem a Kárpát medencét”. Ő is június negyedikén született. Hatása egészen más, mint a magas tisztséget viselő Gyurcsányé. Halmos életműve a mindennapjainkban él tovább, hiszen az UNESCO kulturális örökségévé vált táncház módszertannak köszönhetően ma hazánkban egymillió(!) ember kapcsolódik valamilyen módon a táncházmozgalomhoz. Az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, a lakócsai, a kárpátaljai muzsikához és táncokhoz. Vagy mert maga is tagja a mozgalomnak, vagy mert a felmenője, a gyereke, az unokája. Vagy mert tanulta vagy tanítja az iskolákban. Halmos ereje messze túlmutat a politikán, ő már akkor az összetartozásért tett, amikor a politika még ki sem merte ejteni a száján a Trianon szót.

De ehhez kellett némi öntörvényűség. Amiből bőven kijutott Latinovits Zoltánnak, a színészkirálynak, aki nem szégyellte elementáris erővel és sajátos értelmezéssel mondani költőink verseit (nem szavalt, hanem verset mondott, ahogy könyvének címe is hírül adja) nemzethalálról és nemzetépülésről Adytól József Attilán át Nagy Lászlóig. Latinovits június negyedikén hunyt el.

Őrület ez a dátum.

Hiszem, hogy a Halmos-Latinovits értékvonal lesz örökérvényű. A gyurcsányi percemberek meg – kellő megvetéssel - eltűnnek a történelem süllyesztőjében.

Amit a kormány most a határon túli magyar területek anyanyelvi, oktatási, egészségügyi és gazdasági fejlesztéséért tesz, az túlmutat Trianonon. Előre mutat.

Ettől még fáj, ami fáj. De látszik a fény az alagút a végén.

Amit majd egy megrendítő képsorral talán éppen Teszáry Zsolt – néptáncos és operatőr – barátom rögzít majd kamerájával.

Ha már ő is június negyedikén született...

1
https://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/53509/pics/lead_800x600.jpg
Gyurcsány Ferenc,Halmos Béla,Latinovits Zoltán,Trianon,Vasárnapi üzenet

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
zizu 2018-06-03 12:03:18
Megrendítő írás, könnybe lábadt szemmel olvastam.

Köszönöm.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?