Blogolj!

Béla meg a banditái

Csúri Ákos

Mielőtt  a gyilkosságra térünk nevezzük meg a gyilkost. Akinek – kis túlzással – annyi neve volt, mint álneve Ságvári Endrének...

Magyarországi Tanácsköztársaságot ugyanis nevezték Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak, vagy köznapian és ideiglenesen Magyar Tanácsköztársaságnak, néhol Magyar Szovjet-köztársaságnak. De a lényeg: ez a 133 nap volt Magyarország történetének kommunista vezetésű időszaka 1919. március 21. és augusztus 1. között, a „napfényes”  proletárdiktatúra győzelme után.

Száz éve „kiáltották ki”. Napra pontosan.

Kezdődött az egész a Károlyi Mihály és Jászi Oszkár fémjelezte őszirózsás forradalommal, földméricskéléssel, Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tisza István meggyilkolásával. És folytatódott az 1918-ban megalapított, és Kun Béla szociális ígéreteivel – na jó, hazugságaival - a nincsteleneket demagógiájával maga mellé állító Kommunisták Magyarországi Pártjának szárnyalásával. Károlyi nyakig ült a szarban. (Mondjuk, magának köszönhette...).

Március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előre nyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket ugyan elfogadhatatlannak ítélték (helyesen),

de azóta sem tudunk arról, hogy lett volna az őszirózsájuk mellett zsebükben egy világos, reális, kidolgozott terv mindezek elhárítására

(helytelenül). Kiútnak azt gondolták, hogy egy új, tisztán szociáldemokrata kormány megmentheti a helyzetet, ráadásul a szocialista kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. (Ez a „több mint bűn: ez hiba” kategória). A Berenkey-kabinet utolsó ülésén tévesen úgy értesültek, hogy megalakulhat a szocialista kormány - addigra azonban a „szépemlékű” Landler Jenő a Gyűjtőfogházban megegyezett Kun Béláékkal a proletárdiktatúra bevezetéséről. Este, miközben Károlyi az új szocialista kormány kinevezésére várt, az ő tudta nélkül elterjedt a híre – és másnap reggel a sajtó így közölte – hogy a kormány és ő maga is önként lemondott, a hatalmat pedig a „proletariátusnak” adta át. Károlyi a történteket tudomásul vette, és visszavonult.

Március 21-én szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Károlyi Mihály nevében – be szép... - még proklamációt is kiadtak ezen a napon:

„A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet hadsereget akarják leverni. Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.”

Szép szavak, amikből – persze - semmi sem valósult meg. A proletárok, kommunisták egy szalmaszálat nem tettek a trianoni nemzeti tragédia megelőzésének érdekében keresztbe. A hatalom, a vörösterror meg a balatoni pancsikolás volt ennek a 133 napnak az alfája meg az ómegája. Nem sok.

A tanácsköztársaság gyakorlatilag teljhatalmú irányító szerve – kormánya – a Forradalmi Kormányzótanács (FK) lett. A Forradalmi Kormányzótanács miniszteri feladatokat ellátó tagjai a népbiztosok voltak, a névleges vezetője Garbai Sándor volt, ténylegesen azonban a külügyi népbiztos szerepét betöltő Kun Béla volt a legbefolyásosabb politikus. A hatalom megtartása érdekében létrehozták a Vörös Őrséget (amelynek utolsó napjaiban már bizonyos Rákosi Mátyás volt a vezetője...).

Hát, így vették át hazánk történelmében először – de aljasság és hazugság tekintetében sajnos nem utoljára – a kommunisták a hatalmát, hogy a hírhedt „Lenin-fiúk” vezetésével bevezessék a vörösterrort Szamuely Tibor, Cserny József, Lukács György és Korvin Ottó neveivel és több száz ártatlan ember holttestével fémjelezve.

Nemzeti történelmünk egyik szégyenfoltjának van ma centenáriuma.

https://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/70461/pics/lead_800x600.jpg
 

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?