Blogolj!

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

https://atlagpolgar.blogstar.hu/./pages/atlagpolgar/contents/blog/92131/pics/lead_800x600.jpeg
felelősség,hit,Isten,koronavírus,Orbán Viktor,Vasárnapi üzenet
 

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?