Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Vízválasztó

Elérkeztünk ide is. Az elmúlt hetek fake news őrületei után megnyugodhat mindenki, aki hisz a Signetta-ban: nincs rendkívüli állapot, van választás és nem fog eltűnni a tinta a papírról.

Este pedig jó eséllyel megtudhatjuk, hogy az elkövetkező négy évre kit hatalmaznak fel a választók az ország vezetésére.

Arra mindenesetre jó volt az elmúlt időszak, hogy kirajzolódjon: kétféle magyar valóság létezik. Az egyik valós, a másik képzelt. A valós az, hogy egy meggondolatlan, dafke ikszelés végleg megszünteti Magyarországot, nem csak mi, hanem unokáink, dédunokáink is egy felfoghatatlan mixtúrában, és - nagy valószínűséggel - otthonukban kisebbségben lesznek kénytelenek leélni az életüket. Ez, persze, azoknak, akik képtelenek normális családban (tudják: férfi és nő házassága, abból gyermekek születése) elképzelni a világot, és csak az anarchia, az azonos neműek mindenféle jogainak értelmetlen mantrázása, a szingliség és karrierizmus vágyott női felfogása a vezérlő elvük nem számít. Azoknak nincs világképük. Azok nem látják azt, ami az elmúlt két kormányzati ciklus alatt felépült. Azok nem látják a jól menedzselt Oscar-díjakat. A káprázatos vizes vb megnyitót. Az élhető városkákat. Budapest gyarapodását. A megújult kórházakat, a béremeléseket és még hosszasan lehetne sorolni.

Ők azok, akiknek semmi sem jó, de ha megkérdezed, hogy „rendben így látod, de mit tennél helyette”, akkor néma csönd van. Maximum annyi szakad ki: „mindegy, csak ezek ne!”. Hű! Ez aztán perspektíva.

Nem állítom, mert nem is állíthatom, hogy minden hibátlanul történt az elmúlt 8 évben. Nem. Voltak hibák. De ezek a hibák sokkal kisebb volumenűek (és javíthatók!) annál, mint amekkorát veszít az ország, a hazánk azzal, ha a világtalanok kerülnek hatalomra.

Program, elképzelés, vízió és jövőkép nélkül nem lehet az ország érdekeit szolgálni és védeni.

Ez ennek a választásnak a tétje.

Márki-Zay önjelölt megmondóember szlogenje az volt: Azért a víz az úr.

Nyert is vele.

Azóta meg kiderült, hogy a víz felszínre jutva szanaszét folyik, eláraszt mindent. Bárcsak megkérdezhetnénk Wesselényi Miklóst és Tisza Lajost árvízről és vízszabályozásról.

Mederben kell tartani azt a vizet.

Mondjuk olyan vízválasztókkal, mint amilyen ez a választás lesz.

Hallelujah!

Feltámadás és bolondok napja. Fura egybeesés egy héttel a választások előtt. (Ajánlott irodalom József Attilától a Szabad-ötletek jegyzéke azoknak, akik most asszociációs úthengerre számítanak...). A keresztyény világ legnagyobb ünnepe Húsvét, az alaptalan rágalmakat, hazugságokat, csúsztatásokot követő kegyetlen kínzás, kínhalál utáni feltámadás. Amikor szembesülünk azzal, hogy egy mindenkiért.

Könnyű lenne áthallásokat citálni a választási kampány alaptalan rágalmaira, hazugságaira, csúsztatásaira. Csak éppen a végkifejlet nem stimmelne ebben a párhuzamban. 2018 Magyarországán szó sincs arról, hogy egy mindenkiért. Sokkal inkább azt láthatjuk: mindenki egyért, a hatalomért.

Ha annak az az ára, hogy a keresztény-keresztyény világ sírját ássuk meg, akkor az. Nem számít. A hatalomért semmi sem drága.

Lázár János mondta egyik videójában, hogy az ellenzék és a kormánypártok között az a különbség, hogy az előbbieknek a hatalom a cél, utóbbiaknak a hatalom az eszköz. Eszköz céljaik, elképzeléseik, jobbító törekvéseik megvalósítására.

Nagy különbség. Nagyon nagy.

Ma ezen a szitán kellene átlátnia választójoggal rendelkező honfitársainknak.

Mert egy rossz döntés évtizedekig visszaüthet.

Hiszen elérik a célt, csak éppen semmit nem tudnak kezdeni vele. A hatalom nem játék. A hatalom arra való, hogy egy meglévő elképzelést megvalósítsanak általa. Ha nincs elképzelés, akkor nincs mit megvalósítani. És akkor a hatalom a tobzódáson és a kapzsiságon kívül semmire sem lesz jó.

Élő példa rá Hódmezővásárhely. A szimbolikusnak beállított és az ellenzékben nagy reményeket tápláló, februárban megválasztott polgármester elérte célját: a hatalmat. Azóta azonban mindennap kiderül, hogy lövése sincs arról, mit kezdjen vele. Hatalom- és bosszúéhsége egykori híveinek is feltűnt, egyre többen fordulnak el tőle és néznek magukba: tényleg ezt akartuk?

Hódmezővásárhely – egy ideig – ebből a szempontból már elveszett, de nem kellene, hogy az országgal is ez történjen. (Ráadásul most az alföldi város is visszatérhet a jól bevált, eleddig helyesnek bizonyuló útra).

Erre jó a feltámadás önfeledt ünnepe és az ezt kísérő lelki megtisztulás, befelé fordulás.

Megvilágosodást ad.

Mert Krisztus feltámadott, hallelujah!

Bolondlyukakból meg fújjanak a bolondszelek. 5 perc hírnév nem egyenlő a világegyetemmel.

És ez a lényeg.

Mérlegelés

Csúri Ákos
2018.03.25.

30 évesen az ember még fiatal. De már fel van vértezve némi élettapasztalattal. Egy ideális esetet szemlélve leérettségizett (szakmát tanult), elvégzett egy (több) főiskolát, egyetemet, munkahelye van, vagy munkahelyei voltak, családot alapított, s tán már gyermeke is van. Mégis fiatal, ambíciózus, tervei és elképzelései vannak. Már nem rohan fejjel a falnak, de azért bele-beleugrik néha az ismeretlenbe.

Ereje teljében van.

Változtatásokra képes.

Egy harmincévest komolyabban vesznek a tárgyalópartnerek, mint egy huszonévest. Nem feltétlenül helyes, de a világ így működik.

Mindez a politikában hatványozottan érvényes. Ott a harmincévesség életkorban az ötvenöt-hatvan évest jelenti. Amikor már láttak mindent és annak ellenkezőjét is. Amikor már belefutottak hatalmas pofonokba és megtanultak talpra állni azokból. Egy ország vezetéséhez, irányításához elengedhetetlen tapasztalások ezek.

A rendszerváltáskor a következő pártok alkották az első szabadon választott országgyűlést: Magyar Demokrata Fórum (MDF), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP), Magyar Szocialista Párt (MSZP).

Majd 30 évvel (28) később a Fidesz-KDNP és (talán) az MSZP lesz tagja a Tisztelt Háznak. Az MSZP azért bizonytalan, mert 10 százalékot kell megugrania a mandátumokért, ami – jelen tudásunk alapján – korántsem biztos.

Magyarul a rendszerváltást csak és kizárólag a Fidesz élte túl. Akinek vezetői, markáns, politikaiformáló arcai 1990-ben még harmincon innen voltak. Most ötvenen túliak társasága.

A Fidesz március 30-án lesz 30 éves.

30 évesen az ember még fiatal. De már fel van vértezve némi élettapasztalattal. Ez érvényes egy pártra is. És van már 12 év országvezetési tapasztalata is.

Jó esetben ez is számít, amikor mérlegelünk arról, hogy kinek a kezébe adjuk a kormányrudat.

Bízom a jó esetben.

Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Diktafonos diktatúra

Sokat nem kellett várnunk arra, hogy megtudjuk, milyen világ köszönt Magyarországra, ha április 8-a után a hódmezővásárhelyi „minta” valósul meg.

Egy hete van hivatalban ez a Márki-Zay Péter és a következők derültek ki.

Elsősorban és alapvetően az, hogy működésképtelenné tette a várost.

Fotó: alfahír

Ugyanis – árulása első bizonyítékaként –  a bukott önjelölt bolsivezető, a Szeviép-ügyben igencsak nehéz perceket átélő Botka László embereivel „átvilágított” városházáról eltávolította – betegszabadsága idején... – a jegyzőt, valamint az őt, azaz a tévedhetetlen Márki-Zayt kijavítani merészelő aljegyzőt. Aki – nem mellesleg – a gazdasági vezető is. Így aztán a Magyar Államkincstár csak várja és várja, hogy valaki legálisan bejelentse a változásokat és a bankok is tűkön ülnek, hogy mikor lesz kegyes MZP felmutatni egy aláírási joggal rendelkező embert. Addig ugyanis nem lehet utalni, azaz a város megbénult.

A másik – saját közlése a félkegyelműnek -, hogy bekapcsolt diktafonnal a zsebében beszélget beosztottjaival, a hivatal munkatársaival. Hogy majd adott esetben jól felhasználja ellenük. Szép, nem? A szeretett hatalma a legrosszabb Kádár-kori házmester tempójában jelenik meg. Aki szakmai alapon felhívja figyelmét olyan apróságokra, hogy nincs aláíró, működésképtelen a város, az mind-mind azonnal bizalomvesztés áldozata lesz

(mondjuk ettől az élőlénytől annyira nem igényelném a bizalmat) és természetesen „Lázár János embere” (még akkor is, ha saját bevallásuk szerint az életben nem találkoztak a volt polgármesterrel, jelenleg miniszterrel – de ez mellékes). A bevallottan jobbikos polgármester MSZP-s alpolgármestert szavaztat meg, valamint a vörös Botka csoportvezetőjét – volt algyői jegyzőt – akarja időszakosan Hódmezővásárhelyre (aki már a szegedi jegyző aláírásával ellátott áthelyezési paranccsal érkezett, csak éppen kaki került a palacsintába, mert a hódmezővásárhelyi jegyző ezt nem írta alá – repülnie is kellett több évtized becsületes közszolgálat után az aljegyzővel együtt), diktál az MSZP listavezetőjének, hogy csak akkor „hajlandó felszólalni” az ellenzék március 15-i ünnepségén, ha a többi ellenzéki miniszterelnök-jelölt is ott áll mellette...

Nem jegyző kell a hódmezővásárhelyi városházára, hanem orvos. De sürgősen.

Közben a facebookon fogadóórát tart, ahol bizony konkrét, a városüzemeltetéssel kapcsolatos lakossági kérdéseket – is – kap, amelyekre a  válasza: „Ezt nem tudom”. A legszebb, hogy már be is fejezné ezt a műfajt, mert nem ilyen kérdésekre számított...

Akkor milyenekre?

Hogy beszéljen még a diktatúráról miközben éppen ő építi ki azt szélsebesen?

Szakmaiatlan, a hivatal természetes működéséről halvány gondolattal sem rendelkező, önjelölt Messiás. Ez a népmesei hős, Márki-Zay Péter. Aki csak az övéi előtt határozott, ha négyszemközt ellenkezést, vagy viszontkérdést kap, akkor összecsinálja magát és hupikék törpikévé zsugorodik.

De azért arra van esze (pontosabban nincs), hogy jogalap nélküli külsősökkel nézesse át a hivatal dolgozóinak személyi kartonjait, hogy a szintén zavart, volt NAV-os Horváth Andrással piszkáltasson bele – üzleti titkokat bőven sértve – teljesen jogszerű és szabályos vállalkozói szerződésekbe.

A facebook kitermelte az első magyar diktátorát. Diktafonnal a zsebében. Mert ne feledjük: az egész facebook egy diktafon. Olyan, mint Márki-Zay.

Tényleg ez lenne Magyarország jövője?

Folytatólagos hazudozás

Polgármestert választott Hódmezővásárhely polgársága. Akiket csodálatosan átvertek, mint azt a bizonyost a palánkon. S miközben a Fideszben egyesek a belső leszámolás fogódzójaként tekintenek – nagyon okosan, a választási kampányban... - az eredményre, addig pont a lényegről nem beszélnek. Arról, hogy az ellenzék csodafegyvere mennyire álságos, és most már a napnál is világosabban hazug.

A függetlenség.

Ez a bizonyos Márki-Zay Péter nevű – se hal, se hús - képződmény végig kussolt a kampányában a valódi politikai támogatóiról. Aztán múlt a vasárnap az eredményvárón a VUK sörözőben (amit egyesek már Pilvaxnak hívnak, ami kissé túlzónak tűnik...) ott volt Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, aki – mesélik a meghökkent vásárhelyiek – mintegy 250(!) aktivistával költözött a kampány utolsó heteire Hódmezővásárhelyre, és ki tudja honnan szerzett lista alapján dolgozta meg azokat a családokat, ahol 4 szavazásra jogosult volt.

Fotó: délmagyar

Mindeközben MZP arról beszélt, hogy pártoktól független és csak Vásárhely és első intézkedése lesz eltörölni a kötelező építményadót, mert a város tartalékai lehetővé teszik megszüntetését.

Megválasztását követő második napon elzarándokol – ha már ennyire nyomta a kampányban a katolikus kilétét, holott az leginkább magánügy... – a szomszéd vérvörös várost valóban diktátorként irányító Botka Lászlóhoz EU-s zászlóért meg Bibó-kötetért.

Meg mondjuk azért, amiről megint hallgatnak, hogy Botka embereivel tölti fel a hódmezővásárhelyi Városházát, azaz júdáspénzért – ha már Biblia – eladta a jobboldali vásárhelyieket a kőbalos szegedi polgármesternek. Csak hab a tortán, hogy a paktum keretében a pufajkás Horn kampányát egykoron építő Kiss Andrea lett a független MZP alpolgármestere... Így alakul a Jobbik-pufajka koalíció...

Az építményadóról egy árva szó nem esett már.

Mint ahogy arról sem, hogy az EU-s zászlót vajon a székely zászló helyére akarja kitűzni a városházánál? Vagy Hódmezővásárhely zászlaját szedi le? Vajon a székely zászló likvidálásához mit szólnak majd az EU-s zászló elégetésén szocializálódott, most lelkes MZP-szavazóként felszínre törő jobbikosok? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy...

...ahhoz mit szólnak majd, hogy MZP, a becsületes, korrekt, igazmondó polgármester csütörtökön szembe köpi magát, választóit, de elég rendes „anyaggal”, hogy az még most is csurog, amikor bejelenti: marad az építményadó. Mert a város tartalékai mégsem teszik lehetővé, bla-bla-bla.

És még egy hét sem telt el.

MZP bárcás kurvaként várja a legtehetősebb kuncsaftot április 8-a eredményének ismeretében. Addig riszál ide (Jobbik), riszál oda (Botka-féle Maszop), hősnek, mártírnak, érinthetetlen szimbólumnak tekintve magát, és – kifelé – nem mutatja meg, hogy melyik „szép, szőke herceget” részesíti majd kegyeiben. És közben szépen, csepegtetve farol ki az összes választási ígéretéből.

Lehullott az álarc.

Egy bevándorláspárti EU-s zászlóért 2 nap alatt eladta választóit.

Ezen talán jó lenne elgondolkodni az országgyűlési választásokig hátralévő egy hónapban.

Mert szúrhatja sokak szemét Orbán fociimádata és stadionépítési aktivitása, de azért – nem mellesleg – közben megvédte a hazánkat.

El lehet dönteni, hogy melyik a fontosabb: a Messiás-független MZP „szavahihetősége”, vagy a saját, a gyermekeink és unokáink biztonsága. Ha az előbbi, akkor a vásárhelyi polgárok ne csodálkozzanak azon, ha egy hónapon belül még kétszer-háromszor újra eladja őket a megválasztott polgijuk. Ha meg az utóbbi, akkor a – részben – mesterségesen keltett düh, indulat helyett térjenek vissza a józan eszükhöz és tegyék mérlegre: ki biztosította eddig a békéjüket, nyugalmukat, biztonságukat és kinek a révén fejlődött a településük. Még akkor is, ha most – kívül és belül – nagy divat ütni az erős embert. Aki, szintén nem mellesleg, ütésálló.

A választáson pedig a most megválasztott „független” polgármesterüknek is üzenhetnek: elég a hazudozásból, az ígértekből történő kifarolásból, a riszálásból és a rinyálásból. Várjuk a tetteket!

Csak a szék kell

Polgármestert választ ma Hódmezővásárhely polgársága. Az elképzelhetőnél is százszor nagyobb zajjal kísért kampány csúcspontja tegnap este teljesedett ki. Márki-Zay Péter kampányzáróján egész lénye eszenciáját megkaphattuk. Azt már eddig is lehetett látni, hogy a beszéd nem lesz a kenyere. (Vagy nagyon jól fognak keresni a kiválasztott beszédtanárok és logopédusok.) És azt is lehetett látni, tapasztalni, hogy csak „országos” kliséket mond fel, fogalma sincs arról, hogy miként zajlik a munka az önkormányzatban (hivatalban), mi a dolga egy polgármesternek, mikor kell kiküldeni a meghívókat egy normális és egy rendkívüli testületi ülésre, mi a hatásköre a polginak és mi nem, kik vehetnek részt (és miért) egy-egy közgyűlésen (testületi ülésen). Ment, ment koncepció nélkül egy bozótvágóval a kezében, mint a vásárhelyi Chuck Norris, csak éppen bozót nem volt sehol...

Fotó: Márki-Zay Péter / Facebook

De legalább azt sem tudja, hogy hova készül.

Napok óta figyeltem, gondoltam csak nyelvbotlás, de tegnap, a sátras bulin – igazán elegáns és keresztényi bulit tartani „sztárfellépőkkel” egy haláleset miatti választás apropóján... – megismételte blődségét és tájékozatlanságát, így most már megnyugodhatunk: tényleg fogalma sincs semmiről.

Márki-Zay Péter ugyanis folyamatosan honatyáknak hívja a hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselőket.

Nos, honatyák az országgyűlésben ülnek. Önkormányzatban maximum városatyák.

Ennyit sem tud.

(Most zajlik az idegenvezetők világnapjához kapcsolódó rendezvénysorozat: valaki körbe vezethetné Hódmezővásárhelyen, meg bemutathatná neki az önkormányzat működését. A rendezvénysorozat ingyenes, végkielégítésről történő hazudozás sem kell hozzá...)

Papírból felolvassa az éppen elé rakott szöveget, elfogadja a botrányhősök (felforgatók, bomlasztók) segítségét (Gulyás Márton), és mint egyszemélyes rendszerellenesség fürdik a mesterséges népszerűségben.

Ha olyan vérbeli demokrata lenne, akinek a tisztaság, a rend, az átláthatóság valóban a mindene, akkor a vérbe elhajtja a felajánlkozó Gulyásékat, többek között a Sándor palota és a köztársasági elnöki intézmény fizikai megtámadása miatt.

Nem, ez a szélfútta bolond nem ezt teszi, hanem a honatyák közé készül a Városházára.

Az egész MZP egy totális képzavar, ahogy van.

A megfontolt vásárhelyiek döntésén múlik, hogy komoly emberek – Rapcsák, Lázár, Almási – után egy bohócsipkás, ideggyenge, makogó, Pestről felfújt figurát ültetnek-e – az ezen esetben béna kacsa - városvezetői székbe, aki ne is polgármesternek (városatyák), hanem miniszterelnöknek, vagy legalábbis parlamenti elnöknek (honatyák) készül.

Mert az a napnál is nyilvánvalóbb: duma van, cselekvés, elképzelés nuku, csak a szék kell.

Csak a szék. Bármi áron. Még a vásárhelyiek feláldozása árán is.

Mert a bolond mártírt akar csináltatni magából. Nem fog sikerülni. Ahhoz túl jó orvosaink vannak.

Még honatyáink és városatyáink közt is.

Becsület - Vasárnapi üzenet 2018.01.21.

Csúri Ákos
2018.01.21.

Pénteken este nem egy márkitól volt zajos a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálló díszterme, hanem egy házaspár duplán kerek (50 és 40) születésnapi köszöntésétől. Márki-Zay Péter erőltetett lokálpatriotizmusával szemben itt egy valódi értékrenddel szembesült a meghívott és az eseményre tiszta szívvel érkező társaság.

Mintegy 160 fő.

Köztük politikusok, államtitkárok, igen csak tehetős üzletemberek, kommunikációs szakemberek, jogászok, ügyvédek, energetikai cégvezérek és...

...és az ünnepelt üzletember cégének munkatársai.

DJ RÁKÁSZ, mert buli volt

Könyvelő, titkárnő, műszaki alkalmazott.

Az üzletember egy kis Csongrád megyei városból indult, dolgozott ésszel és két kézzel egyaránt. Érték pofonok (nem kicsik), volt idő, amikor teljesen lenullázódott, de talpra állt, bátor döntéseket hozott és mindig olyanokkal vette körbe magát, akiktől tanulhatott, akiknek köszönhetően fejlődhetett. Sikeres, nagyon sikeres és tehetős üzletember lett, akinek közvetlensége és gerince már az első találkozáskor megragadott.

És a felfelé ívelő életútszakasz alatt jottányit sem változott.

Ez a gerinc, ez a tisztesség mutatkozott meg péntek este is. Megtehette volna (mindene adva van hozzá), hogy egy elitista partyt szervezzenek feleségével (üzletemberek, politikusok, cégvezérek, lobbisták, komoly médiaszereplők szűkebb körű részvételével), de nem ezt tették, mert fel sem merült bennük. Hanem szívükre, érzéseikre hallgatva azokat hívták első sorban, akiknek köszönhetően eljutottak odáig, hogy a szűk körű elit őszinte és érdekmentes barátságát is kiérdemeljék.

Mert pontosan tudják, hogy honnan indultak és kikkel.

És ez sokkal fontosabb, mint hogy hova jutottak.

Ezért lett BULI (a meghívón olvasható dress code-ban sem a fekete-fehéren, hanem a „lazán” szón volt a hangsúly) és nem party, ötletekkel, egy régi vágású, de zseniális DJ hangulatteremtésével.

Az asztalnál, vagy éppenséggel a táncparketten azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha ezt a politikusok sem felejtenék el. Mármint, hogy honnan jöttek.

És nem azok, akik kiérdemelték a meghívást.

Hanem azok, akik nem voltak ott.

Az önmagukat felfújó, közszereplőnek, megmondóembernek és messiásnak beállító za(y)jos márkik.

Akiktől a rongyrázás sem áll távol.

Szerencsére a Fekete Sasban polgári teríték volt...

Templomrombolás - Vasárnapi üzenet, 2018. január 14.

Csúri Ákos
2018.01.14.

A legnagyobb (egység) és a legkisebb (részecske) szimbiózisára hoz példát Németország. A maga negatív módján. A legkisebb részecskét (atomenergia) csak a legnagyobb (Isten) házának nem jelképes, hanem nagyon is valóságos dózerolásával - ahogy a Wattmester blog oly pontosan megírta - lehet csak a németek szerint megszüntetni a dicsőséges barnaszén javára.

Tudom, nem minden német, tudom, általánosítás. Tudom, de mégsem.

És nem olvasom sehol Ungár Erőszakoskodó Péter nyilatkozatait ebben az ügyben. Hogy az eszement „atomtalanítás”-nak immáron tényleg semmi sem szent.

Nem olvasom Ungár Erőszakoskodó Péter szájából a nyilatkozatot, hogy majd lebontják a Paksi Erőművet, és ha kell egy-két baranyai templomot is, hogy hozzáférjenek a mecseki szénhez a komlói bányászok legnagyobb örömére. Lehet, hogy csak eddig nem olvastam, és Ron Werber holnap majd előrukkol vele...

Tudom a Szemlélek blog dumáját is, hogy „használaton kívüli templom” volt. Basszus! Egy templom sohasem használaton kívüli...

És akkor másnap olvasom a Blogstar hírei közt, hogy Kínában is bőszen nekiesnek a keresztény templomoknak. Ott, mondjuk, nem jönnek elő az „atomtalanítással” – facekba tolják.

És akkor jött a legújabb cikkecske a 444-en (hivatkozva az Átlátszó grafikonjára), mely azt a látszatot kelti, hogy a Blogstar kiadója az Andy Vajna-Mészáros Lőrinc-Habony Árpád média-Bermuda háromszögbe tartozik.

Holott nem.

Nagyon nem.

Fenti urak egyike sem tulajdonos vagy résztulajdonos nálunk, strómanjuk (ha van nekik) a mi környékünkön biztosan nincs.

Jó lenne, ha a libsimédiumoknál leszállnának már erről az alaptalan sejtetésről (mert a konkrétumoknál mindig elbuktak és kussolásra kényszerültek) és foglalkoznának a templomrombolásokkal. (Tudom, kellően naív gondolat ez, de hátha...).

Találomra merített hírek ezek.

És még csak 2 hét telt el 2018-ból.

Mi vár még ránk?

Nehéz év lesz. Nagyon.

Netadó-kedvezmény és a nagy kuss

Csúri Ákos
2018.01.07.

Pukkant a pezsgős üveg, pukkantak a petárdák, két pofára fogyasztódott a lencse, megvolt a Mága-koncert és az új év első napjaiban milliónyian feltették a kérdést: mit hoz ez az év?

Olcsóbb internetet, például. És – sajnos – nincs ezért tömegtüntetés... Pedig emlékezzünk csak, hogy 2014-ben micsoda felzúdulás volt egy pontatlanul – és érthetetlenül – megfogalmazott mondatból? Tízezrek az utcán világító, több száz ezer forintos telefonjaikkal, hogy na, akkor most aztán tényleg itt a világ vége, juj, megadóztatják az internetet.

Holott az internetet senki nem akarta megadóztatni, csak egy körülményes mondatszerkezetre hazudta rá az ellenzék – kétségtelenül ügyes politikai leegyszerűsítéssel -, hogy „netadó” lesz.

Nem lett, mert nem is volt tervben.

Lett viszont 2018-ra 5 százalékos áfa az internethasználatra. Azaz „netadó-kedvezmény”.

Lesem a híreket – online és offline egyaránt -, de sehol egy utcára szólító felhívás, sehol egy jól megfontolt, politikai marketingesek által százszor megrágott, átírt szavakkal telerakott, megspékelt, elnyomástól, kizsákmányolástól rettegő interjú – civillel, politikussal, hiszen netadóról van szó!

Sehol semmi.

Na, most akkor ez mit jelent?

Egyfelől nyilván azt, hogy belerúgni valamibe – még ha nyilvánvalóan hazugságra alapul a politikai építmény – mindig könnyebb és egyszerűbb, mint elismerni, értékelni a teljesítményt.

Márpedig ez teljesítmény.

A „netadós” őrjöngés napjaiban kérte fel a miniszterelnök Deutsch Tamást, hogy ugyan, vizsgálja már meg ezt az egész internetes szférát, és tegye le az asztalra koncepcióját. Deutsch megtette. Talán emlékszünk a digitális nemzeti konzultációra, a temérdek fórumra. A párbeszéd eredménye a mostani bejelentés. Az országgyűlés előbb 27-ről 18-ra, majd arról 5-re csökkentette az internethasználat általános forgalmi adóját.

5 százalék. Európában a legalacsonyabb.

Pedig lehetne tüntetni, hogy miért nem nulla!

Ugye?

Vagy ha nem, akkor tessék már előállni a farbával, hogy most miért tetszenek csendben maradni? Hol vannak a kivilágított telefonok? Hol a CNN-főoldali kép?

Pedig most még jobb lenne, mert Budapest szebb, mint 3 évvel ezelőtt...

Ja, hogy ez a kettős mérce.

Mindegy is. Csak elgondolkodtató...

Olyan, mint a nyugdíjemelés. Jár nekünk és minden korábbi károgást elfeledünk. És várjuk a következőt. Mert az is jár nekünk.

Mert minden jár nekünk.

Jó lenne már egyszer ezen a gondolkodáson is változtatni. Félek, az nem mostanában lesz.

Ezeket a cikkeket olvastad már?