Blogolj!

Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Itt tartunk

Csúri Ákos
2018.04.29.

Szent János Keresztelőkápolna, Firenze.

San Giovanni Battistero, Firenze.

Szent János Keresztelőkápolna, Firenze.

San Giovanni Battistero, Firenze.

Szent János Keresztelőkápolna, Firenze.

San Giovanni Battistero, Firenze.

Szent János Keresztelőkápolna, Firenze.


San Giovanni Battistero, Firenze.

Régóta.

Még.

Meddig?

Itt tartunk.

Itthon és külhonban.

Nézzék meg a képet és gondolkodjanak el.


Bolhacirkusz vagy népakarat?

Egyik sem. Azért annal nagyobb a szombati „tüntikézők” létszáma, hogy lebolhacirkuszozza bárki is a hatalomból, de annál meg jóval kevesebben vannak hogy egy ország nevében beszéljenek. Tény: jól szervezett lázításról van szó. (Mondjuk ezt a Márki-Zay gyereket levehetnék már Soros éceszgéberei, mert a hülyeségeivel többet árt, mint használ az „ügynek”, de ez legyen az ő bajuk.) A szervezők – mind az itthoniak, mind a külföldiek - a Majdan mintájára próbálják felépíteni az egész kormánybuktatósdit, ám van egy apró bökkenő.

Fotó: blikk

Jelenleg nincs kormány. (Nyilván tudom, hogy van, de a buktatósdi már az elkövetkezendő kabinetről szól. Az meg még nincs.)

És talán éppen ez az oka annak, hogy a kormányzat valahogy nem találja a kommunikációs utat a szombat esti láz(ak) kapcsán. Mindenki jobbra néz, balra néz (ki megy, ki marad, ki gyengül, ki erősödik, marad-e a főnököm, vagy más lesz helyette, lojális legyek, vagy simulékony), de előre valahogy nem sikerül tekinteni.

Holott,

ha nyitott füllel hallgatnák a felszólamlásokat, akkor a napnál is világosabban kirajzolódna: itt bizony az utcai zavargások előkészítése folyik. Pontosan úgy, ahogy Kövér László, Lázár János, Rogán Antal előre vetítette az elmúlt nyáron, kora őszön – csak fél év csúszással. De attól még az ukrajnai, macedóniai forgatókönyvet itt is bevetik, megfejelve Macron liberális Európáról szőtt álmával, Soros brüsszeli randevúival.

Gyors reakciót lehetne erre adni, ha kikristályosodna a negyedik Orbán-kormány összetétele. Mert valóban fontos a népszaporulat és a demográfia, de mondjuk az sem ártana, ha nem változtatnák kukagyújtogató, épületrongáló, rendőrt dobáló grunddá az ország főterét. Ehhez azonban világos kormány és világos beszéd kell.

Azt azonban – a négyévenkénti hatalmas helyezkedési háborúban – most nem kapunk.

Csak az egyik oldalról bolhacirkuszozást, a másikról meg népakaratot.

És mi „belgák”, akik csak egy polgári demokráciát és Magyarországot szeretnénk építeni, hova álljunk?

Lázár a választás legnagyobb nyertese

Február 25-e miatt mindenképpen. Nem csak azért, mert 16 százalékkal megverte Jobbikos ellenfelét és 44(!) százalékkal a szocialistát.

Úgy, hogy majd 9000-rel több szavazatot kapott, mint 2014-ben.

Miért?

Akkor mégsem Lázár ellen szavaztak a polgármesterválasztáson? Az eredmények ismertében nem úgy tűnik. Lázár két dolgot csinált a kampányban: az egyik ugyanaz, amit első képviselői ciklusa óta következetesen cselekedett, a másik az ő tekintetében innováció.

Az egyik az, hogy heti rendszerességgel tartott fórumokat, találkozott a választóival, megválaszolta kérdéseiket és igyekezett intézkedni az általa is jogosnak tartott problémák orvoslásában. Ami, ugye, alsó szinten feladata egy országgyűlési képviselőnek. Mind e mellett dolgozott, munkabírásáról és hatékonyságáról ország-világ tájékozódhatott.

Fotó: 24.hu

A másik, hogy bemerészkedett – elég nagy rössel – egy idegen terepre. Megjelent a facebookon. S ha már bevállalta, akkor nem is aprózta el, szinte mindenhonnan jelentkezett, informált, tájékoztatott, amivel villámgyorsan gyarapította követői számát. A legtriviálisabb és a legmodernebb eszköztárat simította össze 5 hét alatt. És tartolt.

A választók nem a lózungokat – Márki-Zay egy kaptafára húzott, géppapagájként ismételt hülyeségeit -, hanem a tényleges melót értékelték. Meg belekukkantottak a pénztárcájukba, a CSOK-papírjaikba, a gyed extra kifizetésekbe, a közműszámláikba, és látták, hogy mit veszíthetnek. A déli határ mentén még az illegális migránsokkal szembeni honvédelem sem tűnt kampányfogásnak, személyes tapasztalat igazolta a valós veszélyt.

A másik, diadalra vezető elem, az összehasonlítás. Márki-Zay és Lázár. Míg a frissen megválasztott polgármester mindennel foglalkozott, csak a dolgával - Hódmezővásárhely – nem, addig Lázár a dolga – a kormányzat Orbán utáni talán legfontosabb és legterheltebb embere – mellett, minden „szabad” idejét a választóival töltötte.

A választók leszavazták a hőbörgést és a tettek mellett voksoltak.

Mint az egész országban.

Nem tudni, hogy Lázár kap-e felkérést, marad-e a kormányban. Ezt egyedül Orbán Viktor tudja. A formális logika azt diktálná, hogy a legnagyobb győztes akár a vidékfejlesztést (önkormányzatokkal, kormányhivatalokkal, agráriummal) is magába ölelően maradna átszabott tárcája élén, netán miniszterelnök-helyettesként. De az is könnyen lehet, hogy nem lesz kormánytag és újból a nagy, összetett frakció élén segíti a kormányzati munkát. És még az sem kizárt, hogy „mezei” képviselőként rugaszkodik újabb ciklusának.

Nem tudni.

Csak azt, hogy

a vidéknek soha ilyen erős kezű, határozott lobbistája nem volt kormányközelben. A másik, amire mérget vehetünk, hogy meghálálja a választói bizalmát. Hódmezővásárhely, Makó, Algyő és a környékbeli falvak nem maradnak „apa” nélkül.

Ami számukra a fejlődés a fennmaradás garanciája, míg Lázár számára a hála kifejezése, a „lehető legtöbbet adom vissza abból, amit tőletek kaptam” logikája mentén.

Márki-Zay és a hozzá hasonlók meg elgondolkozhatnak azon, hogy a „nép” nem a taktikai szavazás hasra ütött matematikáját, hanem az elvégzett munkát értékeli.

Ennyi.

A kampány pokla után

2018.04.08.

Nyert a Fidesz.

A megnyugvás ideje jött el. Remélhetőleg vége az időnként végeláthatatlannak tűnő verbális csetepatéknak, vége a kamuhíreknek, vége a karaktergyilkosságoknak.

Legalábbis szeretném ezt hinni.

Demokratikusan, szabadon elmondhatta (ikszelhette) véleményét minden arra jogosult magyar polgár és megszületett a végeredmény. Négy évre kialakult a rend. Most mindenki elemez, kutatgat, szomorkodik, vagy pezsgőmámorban leledzik, de szép lassan visszatérnek a dolgos hétköznapok és tovább kell építeni hazánkat. Apró munka, nem látványos, de jövőbe mutató.

Köszönet az elveik mellett (még ha azok tőlem nagyon távol is állnak) kitartó, hajlíthatatlan gerincű ellenzéki jelölteknek, akiket nem zavart meg semmilyen márki zaja, nem késztetett szembeköpésre taktikai szavazás,

hanem végig mentek az általuk vállalt és őszintén hitt úton. Demokratikusak voltak a szó minden elemében.

Tisztelet és köszönet érte, erőt adtak a demokráciának.

A győzteseknek sem ártana önvizsgálatot tartani, mert azért csak lehet alapja a megannyi kritikának, ha ennyi ember támogatta a berzenkedőket. A hegyes orrú cipők és slim fit zakók ideje lejárt. Dolgozni kell.

De van itt más is.

A választások felfokozott hangulata barátságokat tett tönkre (vajon helyreállíthatóak?), sokak számtalan ismerőse került törlésre a facebookon (vajon van visszaút?), de nem szakadt ketté (ezúttal sem) az ország,

van még helye az emberi hangnak, vélemények ütköztetésének – csak éppen most már nem politikai pártok igényeinek megfelelően, hanem a magánéletben. Emberek emberi szóváltásában.

Egymás közt.

A pártlogók elhagyják az álmainkat.

Ideje lenne erőnket arra összpontosítani, hogy megoldjuk a valóban létező problémákat. Nem a pártharsonák útmutatását követve, hanem a megoldást keresve.

Mégis csak ez lenne az igazi feladat, nem?

És őszintén remélem, hogy a kampány poklából kikerülve minden szereplő egyesíti erejét és a haza védelmére és építésére fordítja.

Lévén politikailag és történelmileg ez a legfontosabb dolgunk e világon.

Az élet visszatérőben a rendes kerékvágásba, nyugalom lesz, ahogy eddig is volt. A nyugodt erő kormányoz, a gazdasági mutatók tovább javulhatnak, a kerítés állva marad, hiába fokozódik a nemzetközi helyzet, Pelikán elvtárs.

De az eredmény – és a kampányban napvilágra került számtalan ügy - azt is mutatja, hogy nincs minden rendben. Ideje most már arra is figyelni. Mert 12 év folyamatos kormányzás után, 2022-ben már nem lehet visszafelé mutogatva „elmúltnyócévezni”.

Vízválasztó

Elérkeztünk ide is. Az elmúlt hetek fake news őrületei után megnyugodhat mindenki, aki hisz a Signetta-ban: nincs rendkívüli állapot, van választás és nem fog eltűnni a tinta a papírról.

Este pedig jó eséllyel megtudhatjuk, hogy az elkövetkező négy évre kit hatalmaznak fel a választók az ország vezetésére.

Arra mindenesetre jó volt az elmúlt időszak, hogy kirajzolódjon: kétféle magyar valóság létezik. Az egyik valós, a másik képzelt. A valós az, hogy egy meggondolatlan, dafke ikszelés végleg megszünteti Magyarországot, nem csak mi, hanem unokáink, dédunokáink is egy felfoghatatlan mixtúrában, és - nagy valószínűséggel - otthonukban kisebbségben lesznek kénytelenek leélni az életüket. Ez, persze, azoknak, akik képtelenek normális családban (tudják: férfi és nő házassága, abból gyermekek születése) elképzelni a világot, és csak az anarchia, az azonos neműek mindenféle jogainak értelmetlen mantrázása, a szingliség és karrierizmus vágyott női felfogása a vezérlő elvük nem számít. Azoknak nincs világképük. Azok nem látják azt, ami az elmúlt két kormányzati ciklus alatt felépült. Azok nem látják a jól menedzselt Oscar-díjakat. A káprázatos vizes vb megnyitót. Az élhető városkákat. Budapest gyarapodását. A megújult kórházakat, a béremeléseket és még hosszasan lehetne sorolni.

Ők azok, akiknek semmi sem jó, de ha megkérdezed, hogy „rendben így látod, de mit tennél helyette”, akkor néma csönd van. Maximum annyi szakad ki: „mindegy, csak ezek ne!”. Hű! Ez aztán perspektíva.

Nem állítom, mert nem is állíthatom, hogy minden hibátlanul történt az elmúlt 8 évben. Nem. Voltak hibák. De ezek a hibák sokkal kisebb volumenűek (és javíthatók!) annál, mint amekkorát veszít az ország, a hazánk azzal, ha a világtalanok kerülnek hatalomra.

Program, elképzelés, vízió és jövőkép nélkül nem lehet az ország érdekeit szolgálni és védeni.

Ez ennek a választásnak a tétje.

Márki-Zay önjelölt megmondóember szlogenje az volt: Azért a víz az úr.

Nyert is vele.

Azóta meg kiderült, hogy a víz felszínre jutva szanaszét folyik, eláraszt mindent. Bárcsak megkérdezhetnénk Wesselényi Miklóst és Tisza Lajost árvízről és vízszabályozásról.

Mederben kell tartani azt a vizet.

Mondjuk olyan vízválasztókkal, mint amilyen ez a választás lesz.

Hallelujah!

Feltámadás és bolondok napja. Fura egybeesés egy héttel a választások előtt. (Ajánlott irodalom József Attilától a Szabad-ötletek jegyzéke azoknak, akik most asszociációs úthengerre számítanak...). A keresztyény világ legnagyobb ünnepe Húsvét, az alaptalan rágalmakat, hazugságokat, csúsztatásokot követő kegyetlen kínzás, kínhalál utáni feltámadás. Amikor szembesülünk azzal, hogy egy mindenkiért.

Könnyű lenne áthallásokat citálni a választási kampány alaptalan rágalmaira, hazugságaira, csúsztatásaira. Csak éppen a végkifejlet nem stimmelne ebben a párhuzamban. 2018 Magyarországán szó sincs arról, hogy egy mindenkiért. Sokkal inkább azt láthatjuk: mindenki egyért, a hatalomért.

Ha annak az az ára, hogy a keresztény-keresztyény világ sírját ássuk meg, akkor az. Nem számít. A hatalomért semmi sem drága.

Lázár János mondta egyik videójában, hogy az ellenzék és a kormánypártok között az a különbség, hogy az előbbieknek a hatalom a cél, utóbbiaknak a hatalom az eszköz. Eszköz céljaik, elképzeléseik, jobbító törekvéseik megvalósítására.

Nagy különbség. Nagyon nagy.

Ma ezen a szitán kellene átlátnia választójoggal rendelkező honfitársainknak.

Mert egy rossz döntés évtizedekig visszaüthet.

Hiszen elérik a célt, csak éppen semmit nem tudnak kezdeni vele. A hatalom nem játék. A hatalom arra való, hogy egy meglévő elképzelést megvalósítsanak általa. Ha nincs elképzelés, akkor nincs mit megvalósítani. És akkor a hatalom a tobzódáson és a kapzsiságon kívül semmire sem lesz jó.

Élő példa rá Hódmezővásárhely. A szimbolikusnak beállított és az ellenzékben nagy reményeket tápláló, februárban megválasztott polgármester elérte célját: a hatalmat. Azóta azonban mindennap kiderül, hogy lövése sincs arról, mit kezdjen vele. Hatalom- és bosszúéhsége egykori híveinek is feltűnt, egyre többen fordulnak el tőle és néznek magukba: tényleg ezt akartuk?

Hódmezővásárhely – egy ideig – ebből a szempontból már elveszett, de nem kellene, hogy az országgal is ez történjen. (Ráadásul most az alföldi város is visszatérhet a jól bevált, eleddig helyesnek bizonyuló útra).

Erre jó a feltámadás önfeledt ünnepe és az ezt kísérő lelki megtisztulás, befelé fordulás.

Megvilágosodást ad.

Mert Krisztus feltámadott, hallelujah!

Bolondlyukakból meg fújjanak a bolondszelek. 5 perc hírnév nem egyenlő a világegyetemmel.

És ez a lényeg.

Mérlegelés

Csúri Ákos
2018.03.25.

30 évesen az ember még fiatal. De már fel van vértezve némi élettapasztalattal. Egy ideális esetet szemlélve leérettségizett (szakmát tanult), elvégzett egy (több) főiskolát, egyetemet, munkahelye van, vagy munkahelyei voltak, családot alapított, s tán már gyermeke is van. Mégis fiatal, ambíciózus, tervei és elképzelései vannak. Már nem rohan fejjel a falnak, de azért bele-beleugrik néha az ismeretlenbe.

Ereje teljében van.

Változtatásokra képes.

Egy harmincévest komolyabban vesznek a tárgyalópartnerek, mint egy huszonévest. Nem feltétlenül helyes, de a világ így működik.

Mindez a politikában hatványozottan érvényes. Ott a harmincévesség életkorban az ötvenöt-hatvan évest jelenti. Amikor már láttak mindent és annak ellenkezőjét is. Amikor már belefutottak hatalmas pofonokba és megtanultak talpra állni azokból. Egy ország vezetéséhez, irányításához elengedhetetlen tapasztalások ezek.

A rendszerváltáskor a következő pártok alkották az első szabadon választott országgyűlést: Magyar Demokrata Fórum (MDF), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP), Magyar Szocialista Párt (MSZP).

Majd 30 évvel (28) később a Fidesz-KDNP és (talán) az MSZP lesz tagja a Tisztelt Háznak. Az MSZP azért bizonytalan, mert 10 százalékot kell megugrania a mandátumokért, ami – jelen tudásunk alapján – korántsem biztos.

Magyarul a rendszerváltást csak és kizárólag a Fidesz élte túl. Akinek vezetői, markáns, politikaiformáló arcai 1990-ben még harmincon innen voltak. Most ötvenen túliak társasága.

A Fidesz március 30-án lesz 30 éves.

30 évesen az ember még fiatal. De már fel van vértezve némi élettapasztalattal. Ez érvényes egy pártra is. És van már 12 év országvezetési tapasztalata is.

Jó esetben ez is számít, amikor mérlegelünk arról, hogy kinek a kezébe adjuk a kormányrudat.

Bízom a jó esetben.

Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Diktafonos diktatúra

Sokat nem kellett várnunk arra, hogy megtudjuk, milyen világ köszönt Magyarországra, ha április 8-a után a hódmezővásárhelyi „minta” valósul meg.

Egy hete van hivatalban ez a Márki-Zay Péter és a következők derültek ki.

Elsősorban és alapvetően az, hogy működésképtelenné tette a várost.

Fotó: alfahír

Ugyanis – árulása első bizonyítékaként –  a bukott önjelölt bolsivezető, a Szeviép-ügyben igencsak nehéz perceket átélő Botka László embereivel „átvilágított” városházáról eltávolította – betegszabadsága idején... – a jegyzőt, valamint az őt, azaz a tévedhetetlen Márki-Zayt kijavítani merészelő aljegyzőt. Aki – nem mellesleg – a gazdasági vezető is. Így aztán a Magyar Államkincstár csak várja és várja, hogy valaki legálisan bejelentse a változásokat és a bankok is tűkön ülnek, hogy mikor lesz kegyes MZP felmutatni egy aláírási joggal rendelkező embert. Addig ugyanis nem lehet utalni, azaz a város megbénult.

A másik – saját közlése a félkegyelműnek -, hogy bekapcsolt diktafonnal a zsebében beszélget beosztottjaival, a hivatal munkatársaival. Hogy majd adott esetben jól felhasználja ellenük. Szép, nem? A szeretett hatalma a legrosszabb Kádár-kori házmester tempójában jelenik meg. Aki szakmai alapon felhívja figyelmét olyan apróságokra, hogy nincs aláíró, működésképtelen a város, az mind-mind azonnal bizalomvesztés áldozata lesz

(mondjuk ettől az élőlénytől annyira nem igényelném a bizalmat) és természetesen „Lázár János embere” (még akkor is, ha saját bevallásuk szerint az életben nem találkoztak a volt polgármesterrel, jelenleg miniszterrel – de ez mellékes). A bevallottan jobbikos polgármester MSZP-s alpolgármestert szavaztat meg, valamint a vörös Botka csoportvezetőjét – volt algyői jegyzőt – akarja időszakosan Hódmezővásárhelyre (aki már a szegedi jegyző aláírásával ellátott áthelyezési paranccsal érkezett, csak éppen kaki került a palacsintába, mert a hódmezővásárhelyi jegyző ezt nem írta alá – repülnie is kellett több évtized becsületes közszolgálat után az aljegyzővel együtt), diktál az MSZP listavezetőjének, hogy csak akkor „hajlandó felszólalni” az ellenzék március 15-i ünnepségén, ha a többi ellenzéki miniszterelnök-jelölt is ott áll mellette...

Nem jegyző kell a hódmezővásárhelyi városházára, hanem orvos. De sürgősen.

Közben a facebookon fogadóórát tart, ahol bizony konkrét, a városüzemeltetéssel kapcsolatos lakossági kérdéseket – is – kap, amelyekre a  válasza: „Ezt nem tudom”. A legszebb, hogy már be is fejezné ezt a műfajt, mert nem ilyen kérdésekre számított...

Akkor milyenekre?

Hogy beszéljen még a diktatúráról miközben éppen ő építi ki azt szélsebesen?

Szakmaiatlan, a hivatal természetes működéséről halvány gondolattal sem rendelkező, önjelölt Messiás. Ez a népmesei hős, Márki-Zay Péter. Aki csak az övéi előtt határozott, ha négyszemközt ellenkezést, vagy viszontkérdést kap, akkor összecsinálja magát és hupikék törpikévé zsugorodik.

De azért arra van esze (pontosabban nincs), hogy jogalap nélküli külsősökkel nézesse át a hivatal dolgozóinak személyi kartonjait, hogy a szintén zavart, volt NAV-os Horváth Andrással piszkáltasson bele – üzleti titkokat bőven sértve – teljesen jogszerű és szabályos vállalkozói szerződésekbe.

A facebook kitermelte az első magyar diktátorát. Diktafonnal a zsebében. Mert ne feledjük: az egész facebook egy diktafon. Olyan, mint Márki-Zay.

Tényleg ez lenne Magyarország jövője?

Folytatólagos hazudozás

Polgármestert választott Hódmezővásárhely polgársága. Akiket csodálatosan átvertek, mint azt a bizonyost a palánkon. S miközben a Fideszben egyesek a belső leszámolás fogódzójaként tekintenek – nagyon okosan, a választási kampányban... - az eredményre, addig pont a lényegről nem beszélnek. Arról, hogy az ellenzék csodafegyvere mennyire álságos, és most már a napnál is világosabban hazug.

A függetlenség.

Ez a bizonyos Márki-Zay Péter nevű – se hal, se hús - képződmény végig kussolt a kampányában a valódi politikai támogatóiról. Aztán múlt a vasárnap az eredményvárón a VUK sörözőben (amit egyesek már Pilvaxnak hívnak, ami kissé túlzónak tűnik...) ott volt Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, aki – mesélik a meghökkent vásárhelyiek – mintegy 250(!) aktivistával költözött a kampány utolsó heteire Hódmezővásárhelyre, és ki tudja honnan szerzett lista alapján dolgozta meg azokat a családokat, ahol 4 szavazásra jogosult volt.

Fotó: délmagyar

Mindeközben MZP arról beszélt, hogy pártoktól független és csak Vásárhely és első intézkedése lesz eltörölni a kötelező építményadót, mert a város tartalékai lehetővé teszik megszüntetését.

Megválasztását követő második napon elzarándokol – ha már ennyire nyomta a kampányban a katolikus kilétét, holott az leginkább magánügy... – a szomszéd vérvörös várost valóban diktátorként irányító Botka Lászlóhoz EU-s zászlóért meg Bibó-kötetért.

Meg mondjuk azért, amiről megint hallgatnak, hogy Botka embereivel tölti fel a hódmezővásárhelyi Városházát, azaz júdáspénzért – ha már Biblia – eladta a jobboldali vásárhelyieket a kőbalos szegedi polgármesternek. Csak hab a tortán, hogy a paktum keretében a pufajkás Horn kampányát egykoron építő Kiss Andrea lett a független MZP alpolgármestere... Így alakul a Jobbik-pufajka koalíció...

Az építményadóról egy árva szó nem esett már.

Mint ahogy arról sem, hogy az EU-s zászlót vajon a székely zászló helyére akarja kitűzni a városházánál? Vagy Hódmezővásárhely zászlaját szedi le? Vajon a székely zászló likvidálásához mit szólnak majd az EU-s zászló elégetésén szocializálódott, most lelkes MZP-szavazóként felszínre törő jobbikosok? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy...

...ahhoz mit szólnak majd, hogy MZP, a becsületes, korrekt, igazmondó polgármester csütörtökön szembe köpi magát, választóit, de elég rendes „anyaggal”, hogy az még most is csurog, amikor bejelenti: marad az építményadó. Mert a város tartalékai mégsem teszik lehetővé, bla-bla-bla.

És még egy hét sem telt el.

MZP bárcás kurvaként várja a legtehetősebb kuncsaftot április 8-a eredményének ismeretében. Addig riszál ide (Jobbik), riszál oda (Botka-féle Maszop), hősnek, mártírnak, érinthetetlen szimbólumnak tekintve magát, és – kifelé – nem mutatja meg, hogy melyik „szép, szőke herceget” részesíti majd kegyeiben. És közben szépen, csepegtetve farol ki az összes választási ígéretéből.

Lehullott az álarc.

Egy bevándorláspárti EU-s zászlóért 2 nap alatt eladta választóit.

Ezen talán jó lenne elgondolkodni az országgyűlési választásokig hátralévő egy hónapban.

Mert szúrhatja sokak szemét Orbán fociimádata és stadionépítési aktivitása, de azért – nem mellesleg – közben megvédte a hazánkat.

El lehet dönteni, hogy melyik a fontosabb: a Messiás-független MZP „szavahihetősége”, vagy a saját, a gyermekeink és unokáink biztonsága. Ha az előbbi, akkor a vásárhelyi polgárok ne csodálkozzanak azon, ha egy hónapon belül még kétszer-háromszor újra eladja őket a megválasztott polgijuk. Ha meg az utóbbi, akkor a – részben – mesterségesen keltett düh, indulat helyett térjenek vissza a józan eszükhöz és tegyék mérlegre: ki biztosította eddig a békéjüket, nyugalmukat, biztonságukat és kinek a révén fejlődött a településük. Még akkor is, ha most – kívül és belül – nagy divat ütni az erős embert. Aki, szintén nem mellesleg, ütésálló.

A választáson pedig a most megválasztott „független” polgármesterüknek is üzenhetnek: elég a hazudozásból, az ígértekből történő kifarolásból, a riszálásból és a rinyálásból. Várjuk a tetteket!

Ezeket a cikkeket olvastad már?