Blogolj!

Publicisztikák

Tovább

Könyvek

Tovább

Nyúz

Tovább

Vasárnapi üzenet

Tovább

Fotók

Tovább

Videók

Tovább

Magyarország bizonyított - Vasárnapi üzenet, 2017. július 30.

Ha a kétkedők irányíthatták volna a vizes vébét, akkor a megnyitó előtti félórától a záró ceremónia utolsó aktusáig irgalmatlan csőtörés lett volna Budapesten, befulladt volna minden, a károgók tort ültek volna folyamatosan, a Momentum a mennybe megy, et cetera.

Nem volt csőtörés.

Volt viszont a vizes vb mellett Győrben egy parádés (és soha nem látott magyar eredményességet hozó) ifjúsági olimpia (EYOF) és egy Forma 1-es Magyar Nagydíj is.

Zökkenőmentesen.

Magyarország bizonyította, hogy képes egy időben, magas színvonalon három – különböző infrastruktúrát és felkészültséget igénylő – világeseményt megrendezni a sportban. (A vizes vb, amúgy, az olimpia és foci vb után a 3. legnagyobb sportesemény glóbuszunkon…). Nem mellékesen közben három éjszakát (négy napot) a magyar fővárosban töltött a világ egyik legvédettebb személye, az izraeli miniszterelnök is.

Szervezés a tetőfokon – hibátlanul.

Ennél jobb ajánlólevél nem kellett volna a NOB limai, olimpiai helyszíneket 2024-re és 2028-ra kijelölő kongresszusára.

Biztosan most is sokan aláírnák az olimpiaellenes íveket…

Balfékek!

Az erő Orbánnal van - Vasárnapi üzenet, 2017.július 23.

Amikor két éve – talán elsőként – megírtam az Orbán-Hunyadi hasonlatot, akkor kaptam hideget-meleget, kritikát, cikizést, miegymást.

A véleményem ma sem változott.

A tegnapi tusványosi beszéd után nem is változhatott. Orbán Viktor erőt demonstrált. Nem mutatott – demonstrált. Megmutatta, hogy a magyar politikai porondnak ő az egyetlen szereplője, akinek letisztult víziója van az elkövetkezendő 50 évre. Sőt, tovább megyek: nem csak a trianoni határokon belül, hanem szemmel láthatóan egész Európában. Nagy becsben kell tartani az ilyesmit.

Erős és erősödő Magyarországról beszélt. Tényekkel, számokkal. Hogy amit a multiktól elvesz, azt a magyar családoknak adja. A multi persze berzenkedik és szankciókért lobbizik a brüsszeli döntéshozóknál. A magyar család meg köszöni és elteszi az évtizedek óta nem várt (sőt, még csak nem is remélt) „ajándékot”. Nem demonstrál az utcán, nem ír könnyekkel átitatott köszönő leveleket – maximum kitölti a nemzeti konzultáció vonatkozó kérdéseit, visszaküldi, és jövőre lemegy választani. A voksa – mint mindig – a saját pénztárcájáról szól majd. Az ígéretspirál hatalmas lesz – a demagógia bajnokságban Botka erősen kezdett a tartalom nélküli, de jól hangzó rákosista mondattal, Fizessenek a gazdagok! –, de teljesítés kevés. Orbán 8 évet tud felmutatni a teljesítés tekintetében.

Most új terepen nyit frontot. A multi gyárakban legyen annyi a bér, ami a multik anyaországaiban azonos munkáért. Pillanatok alatt radikálisan csökkenni fog a külhonban munkát kereső és szerencsét próbáló hazánkfiai száma. Ez is nagy harc lesz. De igazságos. Éppen ezért nehéz ügye lesz Macronnak szeptemberben, amikor Budapesten majd arról győzködi a V4-ek vezetőit, hogy kidobja országából a közép és kelet-európai munkavállalókat.

Kampányában ezt ígérte – vabankra játszva. Ott bejött. Most már meg is kellene valósítania. Ez nehezebb lesz.

Orbán a kampányában 10 év alatt 1 millió munkahelyet ígért. Időarányosan nem áll rosszul. Ő már kiszámítható erő: tudni lehet, hogy ígéreteiből mennyi valósul meg.

Most úgy tetszik, hogy sok.

Ezért van vele az ERŐ. Itthon, Európában. Lehet, hogy vannak megkérdőjelezhető káderdöntései (vannak), lehet, hogy vannak irritáló személyek a környezetében (vannak), lehet, hogy vannak vissza- és teljesítmény nélkülinek tetsző meggazdagodások a holdudvarban (vannak), de az összkép így is brutális erőt mutat: Orbán – az egykori szadesz-szlogent ide citálva – tudja, meri és teszi.

Ellenfelei meg csodálják (bár nyilván tagadják), hebegnek-habognak-hablatyolnak és hangzatos paneleket harsognak.

Ez kevés, ez nagyon kevés egy valós erővel szemben.

Ennek a „zöld inges beszédnek” tegnap ez volt a lényege.

A magyar lélek - Vasárnapi üzenet, 2017.július 16.

Egészen egyszerűen nem érdekel, hogy mennyibe került. (Ebben az esetben még az sem, hogy „hány lélegeztető gépet, CT-t” és egyéb demagógia-együtthatót lehetett volna belőle vásárolni. Azért lehetne, de ez most a „más kérdés” kategóriájába sorolandó.)

Ez minden pénzt megért. Olyan ország- és magyarság imázst láthattunk péntek éjjel, amit 800 milliárd dollárnyi fizetett reklám és hirdetés sem eredményez.

Káel Csaba (és számtalan munkatársa) igazolta a miniszterelnök sokszor elhangzott mondatát: a magyar egy tehetséges, okos nemzet. Másképpen: magyar, tehát tehetséges.

Mert az a tabló, az a végtelen precizitással (igazolva a számtalan kiváló magyar matematikust) összeállított, ezredmásodpercre működő és összhangot teremtő szellemi és technikai kapcsolatrendszer, elbűvölő látványvilág, fény- és víztechnika, táncritmusra felelő effektusok, magyar népdal és amerikai pop zene, Liszt rapszódiája és az operett – mind-mind végtelen egységet alkotott. S mindezt nem színházteremben, vagy sportstadionban, hanem egy folyó partján – kiaknázva a víz adta összes asszociációt, sugallatot.

Parádés volt, na.

És azon vettem észre magam, hogy teljesen azonosulni tudtam a látottakkal. Aki ismer, tudja, hogy az autentikus néptánc, népdal és folklór maximális híve vagyok, nehezen fogadom az ilyen-olyan feldolgozásokat, de most mégis elfogadtam az ExperiDance vonulatát, mert ide ez kellett. Így lett a magyar folklórkincs nemzetközi. (Ettől még az üllési Fonó műsorát hamarabb nézem meg színházban, mint Román Sándorékat, de ez már csak ízlés kérdése.)

Megkaptunk mindent, ami a magyar lelkekben szunnyadva, vagy intenzíven jelen van.

De a magyar lélek már csak olyan, hogy a megnyitó alatt is folyamatos volt a matematika órán a facebookon, hogy „miért került ennyibe, mi került ezen ennyibe” et cetera.

Szegények.

Elvakultságukban nyilván nem láttak a szemüktől.

Csak sajnálni lehet őket. Lelki szegények.

De ha már ennyire matekolnak, akkor vessenek már egy-egy pillantást a vezető nyugati lapok, tévétársaságok médiaajánlataira, a riói vagy londoni olimpia megnyitóünnepségének büdzséjére és gondolkozzanak el azon, hogy pusztán a várat, a Parlamentet, az éjszakai, kivilágított fővárost mutató, számtalan televíziós csatornán a világ minden táján látható képsorok mekkora reklámértékkel rendelkeznek.

A világ harmadik legnagyobb sporteseményét rendezi most hazánk és a főváros. Lesznek dugók – Hamburgban is voltak a G20-csúcstalálkozó alatt. Onnan is bejárták a képek a világ hírműsorait. (Nem a dugókról, hanem a randalírozásról…).

Vajon melyik a jobb országimázs?

Minden elismerés Káelé és csapatáé. Nagyot alkottak. Nem fanyalgok, hanem megköszönöm. 

Fotó: MTI

Akkor most miről beszélünk? - Vasárnapi üzenet, 2017.július 9.

Megy itt a nagy háborgás a sajtóban a sajtóról, hogy Mészáros Lőrincnek hány lapja van, meg hogy – a Heti Válasz érdekes összeállításából is kitetszően – a „botkisták” azzal vádolják a nagy öreg Puch Lászlót a szociknál, hogy a Fidesz kitartottja, és vörös médiáját a kormány pénzeli.

Miközben…

…miközben csak kézbe kellett venni július 5-én, szerdán, a két zászlóshajónak gondolt újságot, és rögtön szembesülhettünk a nevetséges és szomorú valósággal. 

A Mészáros-Liszkay-Csermely fémjelezte Mediaworks kiadó országosan legismertebb terméke, a Nemzeti Sport, mintha egy 1862-es szótár alapján szerkesztődött volna:

Nemzeti Sport

Ijedség helyett ijedtség lett úrrá rajtam e cím láttán. 

Az egykor szebb napokat látott „szakszervezeti” lap, a népszabadságosodott Népszava meg Lapszél rovatában (mondjuk minimum 2 nap fáziskéséssel – szerdai lapszámban egy vasárnap esti hír) hozza Lányi Zsolt, egykori kisgazda alelnök halálhírét ekképpen: 

 

Jól láthatóan Lányi képét már a következő hírcím alá szerkesztve… 

Dolgoztam – nem is keveset – napi és hetilapoknál, így tudom, hogy egy cikk címe a következő emberek szeme elé kerül, mielőtt az Olvasókhoz jutna:

szerző, rovatszerkesztő, címszerkesztő, korrektor, napos (felelős) szerkesztő, főszerkesztő (vagy főszerkesztő-helyettes).

Azaz minimum 6(!) ember.

Mészáros? Liszkay? Csermely? Puch? Kerényi?

Kit érdekelnek, ha ez a szint. Ha egy átlagos, főszezonos szerdai napon, találomra felütött két „zászlóshajó” ezt a „szakmai nívót” hozza.

Kedves hőbörgők (itt és ott): akkor most miről is beszélünk?

Sajtótragédiáról.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Macron és az ébredő olaszok

2017.06.29.

A Blogstar olaszországi tudosítója küldött egy kis helyi kommentárt a három nappal ezelőtti hírhez, amely szerint a jobbközép rendesen tarolt a helyhatósági választásokon.

„Azért a Centro Destra győzelme érzésem szerint elsősorban Matteo Salvininek, a Lega Nord titkárának és az ő munkájának köszönhető. Berlusconi már nem sok vizet zavar...”.

Erős felütés, de azért ő is nagyon fontosnak tartja, hogy a jobboldal által megnyert 111 város között 21 nagyváros van. „Genova, ahol eddig mindig a komcsik voltak a székekben, Piacenza, Verona, Sesto San Giovanni, amit az olasz Sztálingrádként tartanak nyilván”.

Viszont – teszi hozzá reálisan – ez hihetetlen felelősség is, hiszen előbb vagy utóbb csak meglesz az a választási törvény, és az emberek elmennek majd szavazni országosan is. Márpedig ha ezekben a városokban nem kezdődik meg az ígéretek megvalósítása, akkor egy alacsony választási részvéttel a jobboldal csúnya vereséget szenvedhet.

„Ami különben meglepett, az az, hogy ebben a vörös kommunista országban az extra baloldalt képviselő Movimento 5 Stelle olyan csúnyán elbukott. Tavaly még megnyerték Rómát és Torinót, most meg semmit...”.

Majd meglátjuk.

És akkor bónuszként íme egy cikk Európa „új reménységéről”, Macronról, aki „imádja és segíti” az igazságos migrációt. Az imolaoggi.it-n megjelent cikk nagy vonalakban arról ír, hogy

Ventimiglia-nál – a Roja folyón keresztül – 400 bevándorló szeretett volna Franciaországba jutni, de ezeket a francia nemzeti csendőrség – malinois kutyákat is bevetve(!) – összefogdosta és visszatessékelte Olaszországba.

De Macronnak kurva nagy a pofája, amikor arról kell beszélni, hogy Magyarország mit érdemel, mert olyan rosszul bánik a „szegény, szerencsétlen, emberi jogaikban megtiport” menekültekkel. Persze, addig se vele – és csendőrei cselekedeteivel – foglalkoznak. (Mondjuk, megérne egy külön misét a V4-ek macroni szapulása és a francia gazdaság vs német gazdasági fölény közötti összefüggés elemzése is.)

Ez a migráns-maszlag kezd egyre inkább átláthatóvá válni – még a politikai vakoknak is. Példa erre Matteo Renzi, a vérkommunista Demokrata Párt titkára, volt miniszterelnök is, aki mostanra már belátta, hogy az olaszországi migráns helyzet tarthatatlan.

Milyen szép is ez a hirtelen megvilágosodás…

Alig 1 éve még arról pofázott, hogy Olaszország és az olaszok akkor is megmentik, befogadják a bevándorlókat, ha Európa többi országa nem fogadja őket. Mert van „B” terv. Na, azóta minden szavazást, választást elveszített – és így a jobboldal megerősödött. Renzi pedig ráébredt, hogy az olaszok nincsenek már annyira odáig a bevándorlásért. (Nagy kérdés, hogy az átlag olasz eddig mennyire volt „oda”…) Renzi tehát most mást mond. Olaszhonban meg azt is tudják, hogy halálosan irigy Macronra, és olyanná próbálja alakítani az olasz választási törvényt, hogy alacsony részvétel mellett is nyerhessen a Demokrata Párt.

Reméljük, nem fog neki sikerülni.

Miként azt is, hogy Macron kétarcúsága és álságossága is egyre nyilvánvalóbbá válik „az egy év alatt felépítjük a győztes demokratát” delíriumában – itthon és Európában – élők számára is.

Macron egy kétszínű piperkőc. Nem több, de nem is kevesebb.

Visító csigát zabáló nagyromán - Vasárnapi üzenet, 2017.június 25.

Macron elnök igazi nagyromán. Ebben a dákó-gender elméletben ő is úgy gondolkodik, mint a Kárpátokon túl élő szellemi elődei, kortársai: ők sz.rták a spanyolviaszt.

Nem.

A gőgös, fennhéjázó nagyrománok ott Bretagne-ban, Párizsban, Nizzában, vagy éppen a Loire völgyében magukba nézhetnének egy picit: kire a legbüszkébbek történelmükben? Napoleonra. Napoleon Bonaparte francia (nagyromán) volt? Bár ott született, de nem. Korzikai. Annak vallotta magát. Napulione Buonaparte.

Ennyit róluk, a raccsoló nagyrománokról.

A politikai ficsúrról (Macron), aki úgy lépett be első bálozóként az európai bálterembe, mintha ő lenne a házigazda. Hát, nem. Bukarestben, maximum. Mielőtt ez a nagyromán elnök bármit is pofázna, örömteli lenne, ha megnézné: miként és miért is alakult úgy az általa kárhoztatott közép-kelet európai országok és nációk sorsa, ahogy. 

Van-e esetleg 1919-1920, a versaillesi kastélypark környékéről valami „apró” kis köze e sorsalakulásban a nagyrománoknak (franciáknak).

(Szívesen küldünk segédanyagot bizonyos ClemenCeau(șescu)-ról, magyar menyéről, a kisromán (román) diplomáciai fortélyokról)

Szóval olvasson, tanuljon egy kicsit a nagyromán elnök, mielőtt Merkel szoknyája mögül a kétsebességes Európáról vakkant. És szerényebben fogalmazzon, amikor arról beszél, hogy a közép-európaiak „szupermarketként” kezelik az Uniót. Igen? És kik a kiszolgálók, a takarítók, a polcrendezők, a raktárosok ebben a szupermarketben? Kik miatt működhet és termelhet profitot a szupermarket? Az élve forró vízbe dobott csiga visításától elélvező nagyrománoktól, vagy a szapult közép-európaiaktól, afrikaiktól?

Szóval, Macron, kuss legyen. Trianon közelgő centenáriuma kapcsán meg végképp.

A kisrománokról, Trianon nyerteseiről meg annyit: a helyi posztkomcsik éppen a pár hónappal ezelőtt pajzsra emelt saját kormányfőjüket buktatták meg a héten – csak mert tette azt, amit ők maguk írtak elő neki. Nem mellékesen irgalmatlan magyarozással, magyar-gyalázással kísérve. Mert a regáti politikai kultúrába ez belefér.

Kisromán, nagyromán egyre megy. A jó édes dákójába…

Churchill és amohamedánizmus - Vasárnapi üzenet, 2017.június 18.

Csúri Ákos
2017.06.18.

Ma is idéznék egyet.

Tőle: Winston Churchill.

Ebből az évből: 1899.

Ezzel az eredeti címmel: The River War. 

„A fanatizmusról és az apátiáról...


Mily irtózatosak azok a tilalmak, amiket a mohamedánizmus ír elő a követőinek! A fanatikus őrjöngés mellett, ami oly veszélyes egy emberben, mint a veszettség a kutyában, ott van az a félelmetes, fatalista apátia. Ennek hatásai jelen vannak számos országban: könnyelmű szokások, szervezetlen mezőgazdaság, lomha kereskedelem és a tulajdon bizonytalansága a jellemző mindenhol, ahol a Próféta követei élnek.

Elfajzott érzékiség fosztja meg az életet a kellemtől és a kifinomultságtól, aztán a méltóságától és a szentségétől.

A tény, hogy a mohamedán jog szerint minden nőnek valamely férfi abszolút tulajdonában kell lennie, akár gyerekként, akár feleségként vagy ágyasként, elhalasztja a rabszolgaság végső megszűnését addig, amíg az iszlám elveszíti nagy hatalmát az emberek között.

Egy-egy muszlim ragyogó tehetséget mutathat fel, de e vallás befolyása megbénítja a hívei társadalmi fejlődését.

Nincs ennél nagyobb visszahúzó erő a világban. A mohamedanizmus messze nem haldoklik: militáns és térítő hitről van szó. Már kiterjedt Közép-Afrikára mindenhol félelem nélküli harcosokat nevelt; és ha a kereszténységet nem védené a tudomány erős karja, azé a tudományé, ami ellen hiába harcolt, a modern Európa civilizációja elbukhat úgy, ahogy az ősi Róma civilizációja is elbukott”. 

És akkor most szeretném látni azon migránssimogatók arcát, akik Párizs, Köln, Berlin, Manchester, London, Nizza és még számtalan, eltitkolt német falvacska, városocska történetei után jól eső érzéssel kortyoltak egyet italaikból, vagy szippantottak spanglijaikból az újabb, Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárás hallatán. 

Mert vannak ilyenek. Sokan.

Ők nem Churchillt olvasnak.

Sajtó és szemle - Vasárnapi üzenet, 2017.június 11.

Csúri Ákos
2017.06.11.

A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: 

„A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István 

A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket.

– Mit óhajtanak?

A civil válaszolt:

– Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem?

– Nem rejtegetek senkit sem.

Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten.

Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt.

A katonák szemrehányásokkal illették:

– Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! Gazember voltál mindig!

Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert.

– Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek!

– Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember.

– Nem teszem!

– Álljanak félre a nők!

– Nem állunk.

Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert.

– Na, hát mit akarnak?

– Maga az oka a háborúnak!

– Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka.

– Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte!

– Nem én vagyok az oka!

– Álljanak félre a nők!

Semmi válasz…

– Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás…

Három lövés dördült. Tisza előrebukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.

– Végem van – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják”.

Ahogy körbe nézek, meg cikkeket olvasgatok, úgy minderről az jut eszembe: a Károlyik már a spájzban vannak…

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

Ezeket a cikkeket olvastad már?