Migránsok, kerítés, polgárháborús veszély - Vasárnapi üzenet, 2017. október 1.

Merkel úgy nyert, hogy vesztett. Továbbra is – igaz szigorítva, nagyobb parlamenti kontroll és nyomás alatt – fogadja a migránsokat. A kurdok úgy nyertek, hogy lényegileg semmi sem változik – tehát vesztettek. Éppen ezért migránsként jönnek és jönnek majd Európába. Ma a katalánokon a sor. Az elmúlt hetek egyre forrósodó hírei alapján nem lesz zökkenőmentes a függetlenségről szóló népszavazás.

Madridi csendőrök Barcelona utcáin. A függetlenség kapcsán fele-fele arányban megosztott katalánok. Az már nagyon jó eredmény ebben a szituációban, ha csak pofonok csattannak el. Félő, komolyabb attack lesz csendőr és tüntető között. Közben a spanyol gazdaság zúg lefelé, a déli határon kerítésszaggató migrák egyre nagyobb csoportjai érkeznek Hispánia szélére, és a választásokat követően majd egy évig nem sikerült kormány alakítani. Bízom benne, hogy alaptalanul vad jóslat, de bizony ilyen szituációkból robbannak ki a polgárháborúk.

Szóval, ma bármerre is fordulunk, migráns nélkül is van baj elég.

S már nem kell sokat aludni ahhoz sem, hogy Ausztriában Kurz legyen a kancellár, reményeink szerint egyszer és mindenkorra lezárva a vörös Bécs ámokfutását és megkövetve hazánkat, a V4-eket új alapokon szerveződhet újjá az egykori Monarchia területén élő országok együttműködése, önvédelme. Merkel Mutti ennek sem fog felhőtlenül örülni. Miközben arra kell vigyáznia a Bundestag-ban, hogy a bevándorlásellenes AFD le ne vadássza...

Macron hónapok alatt elvesztette a Le Pen-ellenességben rá voksolókat, maradt – az egyre csökkenő – eredeti bázisa.

Tulajdonképpen béna kacsa lett, a francia gazdaság német lélegeztetőgépre szorul (kérdés, Merkela görögökhöz hasonlóan őket is meg akarja-e menteni). A skandináv államok nagy-nagy szolidaritása immáron migráns-kitoloncolásba torkollott,

miközben a megállíthatatlan klímaváltozás százmillióktól vonja el a vizet és készteti őket élettér-váltásra – bármi áron és bárki élete árán.

Most komolyan: ebben a helyzetben tényleg a magyar kerítés a legnagyobb baj?

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Udvarlás a víznek

Csúri Ákos
2013.07.22.

Halmos Bélát – a magyarországi táncházmozgalom egyik ősatyját - még akkor ismertem meg, amikor „csak” a Népművészet Ifjú Mestere volt.

Sok-sok év alatt – lassú víz partot mos, mint oly’ sok minden másban… – kiérdemelte a Népművészet Mestere címet is tavaly, holott az addigi szokásjog ismeretében formailag nem is járt volna neki.

Azóta csak Adatközlő Úrnak szólítottam.

Ezeket a cikkeket olvastad már?