Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Diktafonos diktatúra

Sokat nem kellett várnunk arra, hogy megtudjuk, milyen világ köszönt Magyarországra, ha április 8-a után a hódmezővásárhelyi „minta” valósul meg.

Egy hete van hivatalban ez a Márki-Zay Péter és a következők derültek ki.

Elsősorban és alapvetően az, hogy működésképtelenné tette a várost.

Fotó: alfahír

Ugyanis – árulása első bizonyítékaként –  a bukott önjelölt bolsivezető, a Szeviép-ügyben igencsak nehéz perceket átélő Botka László embereivel „átvilágított” városházáról eltávolította – betegszabadsága idején... – a jegyzőt, valamint az őt, azaz a tévedhetetlen Márki-Zayt kijavítani merészelő aljegyzőt. Aki – nem mellesleg – a gazdasági vezető is. Így aztán a Magyar Államkincstár csak várja és várja, hogy valaki legálisan bejelentse a változásokat és a bankok is tűkön ülnek, hogy mikor lesz kegyes MZP felmutatni egy aláírási joggal rendelkező embert. Addig ugyanis nem lehet utalni, azaz a város megbénult.

A másik – saját közlése a félkegyelműnek -, hogy bekapcsolt diktafonnal a zsebében beszélget beosztottjaival, a hivatal munkatársaival. Hogy majd adott esetben jól felhasználja ellenük. Szép, nem? A szeretett hatalma a legrosszabb Kádár-kori házmester tempójában jelenik meg. Aki szakmai alapon felhívja figyelmét olyan apróságokra, hogy nincs aláíró, működésképtelen a város, az mind-mind azonnal bizalomvesztés áldozata lesz

(mondjuk ettől az élőlénytől annyira nem igényelném a bizalmat) és természetesen „Lázár János embere” (még akkor is, ha saját bevallásuk szerint az életben nem találkoztak a volt polgármesterrel, jelenleg miniszterrel – de ez mellékes). A bevallottan jobbikos polgármester MSZP-s alpolgármestert szavaztat meg, valamint a vörös Botka csoportvezetőjét – volt algyői jegyzőt – akarja időszakosan Hódmezővásárhelyre (aki már a szegedi jegyző aláírásával ellátott áthelyezési paranccsal érkezett, csak éppen kaki került a palacsintába, mert a hódmezővásárhelyi jegyző ezt nem írta alá – repülnie is kellett több évtized becsületes közszolgálat után az aljegyzővel együtt), diktál az MSZP listavezetőjének, hogy csak akkor „hajlandó felszólalni” az ellenzék március 15-i ünnepségén, ha a többi ellenzéki miniszterelnök-jelölt is ott áll mellette...

Nem jegyző kell a hódmezővásárhelyi városházára, hanem orvos. De sürgősen.

Közben a facebookon fogadóórát tart, ahol bizony konkrét, a városüzemeltetéssel kapcsolatos lakossági kérdéseket – is – kap, amelyekre a  válasza: „Ezt nem tudom”. A legszebb, hogy már be is fejezné ezt a műfajt, mert nem ilyen kérdésekre számított...

Akkor milyenekre?

Hogy beszéljen még a diktatúráról miközben éppen ő építi ki azt szélsebesen?

Szakmaiatlan, a hivatal természetes működéséről halvány gondolattal sem rendelkező, önjelölt Messiás. Ez a népmesei hős, Márki-Zay Péter. Aki csak az övéi előtt határozott, ha négyszemközt ellenkezést, vagy viszontkérdést kap, akkor összecsinálja magát és hupikék törpikévé zsugorodik.

De azért arra van esze (pontosabban nincs), hogy jogalap nélküli külsősökkel nézesse át a hivatal dolgozóinak személyi kartonjait, hogy a szintén zavart, volt NAV-os Horváth Andrással piszkáltasson bele – üzleti titkokat bőven sértve – teljesen jogszerű és szabályos vállalkozói szerződésekbe.

A facebook kitermelte az első magyar diktátorát. Diktafonnal a zsebében. Mert ne feledjük: az egész facebook egy diktafon. Olyan, mint Márki-Zay.

Tényleg ez lenne Magyarország jövője?

Folytatólagos hazudozás

Polgármestert választott Hódmezővásárhely polgársága. Akiket csodálatosan átvertek, mint azt a bizonyost a palánkon. S miközben a Fideszben egyesek a belső leszámolás fogódzójaként tekintenek – nagyon okosan, a választási kampányban... - az eredményre, addig pont a lényegről nem beszélnek. Arról, hogy az ellenzék csodafegyvere mennyire álságos, és most már a napnál is világosabban hazug.

A függetlenség.

Ez a bizonyos Márki-Zay Péter nevű – se hal, se hús - képződmény végig kussolt a kampányában a valódi politikai támogatóiról. Aztán múlt a vasárnap az eredményvárón a VUK sörözőben (amit egyesek már Pilvaxnak hívnak, ami kissé túlzónak tűnik...) ott volt Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, aki – mesélik a meghökkent vásárhelyiek – mintegy 250(!) aktivistával költözött a kampány utolsó heteire Hódmezővásárhelyre, és ki tudja honnan szerzett lista alapján dolgozta meg azokat a családokat, ahol 4 szavazásra jogosult volt.

Fotó: délmagyar

Mindeközben MZP arról beszélt, hogy pártoktól független és csak Vásárhely és első intézkedése lesz eltörölni a kötelező építményadót, mert a város tartalékai lehetővé teszik megszüntetését.

Megválasztását követő második napon elzarándokol – ha már ennyire nyomta a kampányban a katolikus kilétét, holott az leginkább magánügy... – a szomszéd vérvörös várost valóban diktátorként irányító Botka Lászlóhoz EU-s zászlóért meg Bibó-kötetért.

Meg mondjuk azért, amiről megint hallgatnak, hogy Botka embereivel tölti fel a hódmezővásárhelyi Városházát, azaz júdáspénzért – ha már Biblia – eladta a jobboldali vásárhelyieket a kőbalos szegedi polgármesternek. Csak hab a tortán, hogy a paktum keretében a pufajkás Horn kampányát egykoron építő Kiss Andrea lett a független MZP alpolgármestere... Így alakul a Jobbik-pufajka koalíció...

Az építményadóról egy árva szó nem esett már.

Mint ahogy arról sem, hogy az EU-s zászlót vajon a székely zászló helyére akarja kitűzni a városházánál? Vagy Hódmezővásárhely zászlaját szedi le? Vajon a székely zászló likvidálásához mit szólnak majd az EU-s zászló elégetésén szocializálódott, most lelkes MZP-szavazóként felszínre törő jobbikosok? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy...

...ahhoz mit szólnak majd, hogy MZP, a becsületes, korrekt, igazmondó polgármester csütörtökön szembe köpi magát, választóit, de elég rendes „anyaggal”, hogy az még most is csurog, amikor bejelenti: marad az építményadó. Mert a város tartalékai mégsem teszik lehetővé, bla-bla-bla.

És még egy hét sem telt el.

MZP bárcás kurvaként várja a legtehetősebb kuncsaftot április 8-a eredményének ismeretében. Addig riszál ide (Jobbik), riszál oda (Botka-féle Maszop), hősnek, mártírnak, érinthetetlen szimbólumnak tekintve magát, és – kifelé – nem mutatja meg, hogy melyik „szép, szőke herceget” részesíti majd kegyeiben. És közben szépen, csepegtetve farol ki az összes választási ígéretéből.

Lehullott az álarc.

Egy bevándorláspárti EU-s zászlóért 2 nap alatt eladta választóit.

Ezen talán jó lenne elgondolkodni az országgyűlési választásokig hátralévő egy hónapban.

Mert szúrhatja sokak szemét Orbán fociimádata és stadionépítési aktivitása, de azért – nem mellesleg – közben megvédte a hazánkat.

El lehet dönteni, hogy melyik a fontosabb: a Messiás-független MZP „szavahihetősége”, vagy a saját, a gyermekeink és unokáink biztonsága. Ha az előbbi, akkor a vásárhelyi polgárok ne csodálkozzanak azon, ha egy hónapon belül még kétszer-háromszor újra eladja őket a megválasztott polgijuk. Ha meg az utóbbi, akkor a – részben – mesterségesen keltett düh, indulat helyett térjenek vissza a józan eszükhöz és tegyék mérlegre: ki biztosította eddig a békéjüket, nyugalmukat, biztonságukat és kinek a révén fejlődött a településük. Még akkor is, ha most – kívül és belül – nagy divat ütni az erős embert. Aki, szintén nem mellesleg, ütésálló.

A választáson pedig a most megválasztott „független” polgármesterüknek is üzenhetnek: elég a hazudozásból, az ígértekből történő kifarolásból, a riszálásból és a rinyálásból. Várjuk a tetteket!

Virsliujjú párttikárok húzóra ittak Karácsony előtt - Vasárnapi üzenet, 2017.december 10.

Újabb politikai szélhámost talált miniszterelnök-jelötnek az MSZP. Tegnap éppen Karácsony Gergely, zuglói polgármester, exlmp lett a kiválasztott, aki most – tegnap legalábbis – ugyan a Párbeszéd nevű valamit vezeti, de Molnár Gyula MSZP elnök rögvest az Együtt vezetőjeként hívta fel a pulpitusra.

Ha lett volna Karácsonynak egy csöpp esze – nincs és nem volt -, akkor ezután még véletlenül sem áll ki, mond beszédet, ajánlkozik bárcás hölgyként immár háromszoros PM-nek (most Prime Minister, de polgármester és Párbeszéd Magyarországért is volt), mert

ép elméjű embernek sok keresnivalója nincs olyan társaságban, amelynek vezetője még azt sem tudja, hogy ki a meghívott.

Ciki.

Itt tartanak Lenin után 100 évvel.

Politikai szélhámost írtam. Kecses, bár kicsit riszálós járású Botkáról elég hamar lehullt a lepel: addig-addig kínálgatta magát nőknek s férfiaknak, amíg az első komolyabb seggrepacsit (pfuj, zaklatás!) meg nem kapta sajátjaitól és sértődött, durcás kislányként visszaszaladt Szegedre, hogy ott továbbra se történjen semmi és folytassa az egykoron szebb napokat megélt történelmi város sajátos agóniáját.

Ez a Karácsony még ennél is jobb.

Az LMP ugye azzal a jelszóval lavírozta magát a Parlamentbe, hogy 2010 előtti politikai alakulattal soha, semmit, semmiért és semmikor. Schiffer Andrásnak ezt el is hihettük, elvi, értékalapú politizálást folytatott, majd keserűen rájött, hogy nem lehet más a politika. Nos, ebben a formációban már ott sündörgött a virtigli Karácsony, hogy aztán zöld-baloldali-liberális barátait szépen hátba döfve pártszakadást kezdeményezzen, majd új formációt hozzon létre. A jobboldal töketlenkedése Zugló polgármesteri székét hullatta az ölébe (s lett egyből a baloldal kifizető helye), majd a választásokra készülve (ugye, emlékszünk még az „unikumos” beszólásra 2014-ből) szövetséget köt az Együttel és pillanatok alatt őket is hátba szúrja az MSZP miatt.

A fakivágásairól is elhíresült zöld legény miniszterelnök jelöltségére

szerintem most jó pár virsliujjú pártitkár ivott húzóra vodkát, unikumot. Ismét egy liberálist (Gyurcsány után) kaptak a nyakukba a Kádáron és Horn Gyulán edződött káderek, akik joggal kérdezhetik maguktól: mi is az az MSZP?

Mert mi már nem tudjuk.

Csak azt, hogy megint sikerült egy olyan figurát a frontvonalba állítani, akinek tökmindegy, hogy mi lesz 2018-ban, mert 2019-ig megvan a széke, az állása és a fizetése.

Semmi rizikó.

Csak a baloldal végleges elsorvasztása.

Száz év Október - Vasárnapi üzenet, 2017.október 29.

Csúri Ákos
2017.10.29.

Száz év százmilliónyi halottal. Egy ordas eszme – szó szerint – kilőtte magát az Auróráról Szentpétervárott 1917. október 25-én (amit, persze, 1956 miatt nálunk gyorsan november 7-ére tettek), és egy törpe Uljanov (mozgalmi és gyilkos nevén, Lenin) vezetésével ránk szabadította a XX.század legvéresebb diktatúráját. Igen, a legvéresebbet. (Ez nem felmentés a barna terrornak).

Hogy aztán a dicsőség megszerzése után, villámgyorsan kiiktassák – jó bolsevik szokás szerint – a belső ellenzéket és a rendszer alapjául tegyék a rettegést.

Éhezés és Gulág. Lenin, Trockij, Buhalov, Berija, Sztalin. Gyilkosok.

Meg persze legjobb hazai tanítványaik: Rákosi, Gerő, Rajk, Marosán, Kádár, Horn.

Egytől egyig vér tapad a kezeikhez. (Meg a „vértelenek”: Gyurcsány, Botka, Szanyi.)

Nem hinném, hogy a bevodkázott, berumozott matróz az Auróra fedélzetén azon a mámoros hajnalon ezt akarta. Átmosták az agyát, szebb jövőt ígértek neki, a mintegy „járulékos veszteségekről” kevésbé tájékoztatták. És persze ki tudja, hogy velük mi lett? Meddig maradtak életben? Atilla temetéséről tudjuk, hogy megölték a temetőket, majd megölték a temetőket megölőket, aztán azokat, akik megölték azokat, akik megölték...

Szóval, valahonnan innen (is) táplálkozhatott a Nagy Októberi módszertana.

Százmilliónyi emberre teszik a kommunizmus áldozatait.

És milliárdos a szellemi károkozás. Lebutított embermilliárdok mentek csukott szemmel fejjel a falnak. Vakon és ügybuzgón. És még mindig közöttünk élnek. Sok esetben gyerekeikben, unokáikban újjászületve.

Száz éve komoly mételyt szabadítottak a világra.

Ideje lenne végleg megszabadulni tőle.

Ebben jó úton haladunk. Lengyelországban, Csehországban konkrétan szarrá verték a posztkomcsi baloldalt a legutóbbi választásokon, és a Nézőpont Intézet friss felmérése szerint hazánkban a teljes lakosság körében immáron csak 5% az MSZP aránya.

Véreim!

Van egy hetünk november 7-ig, hogy a véres centenárium „tiszteletére” végleg eltüntessük őket a közéletből! 

Vona az űrben, azaz Botka és Lenin - Vasárnapi üzenet, 2017. október 8.

Ahogy azt július másodikai, vasárnapi jegyzetemben már megjósoltam Botkát a saját elvtársai zavarták el melegebb éghajlatra (és itt nem feltétlenül a napfény városára kell gondolni) és avatták be egy picit az országos politizálás boszorkánykonyhájába (azaz agyba-főbe szívatták), hogy aztán

a blogstaron többször is előre vetített sértettséggel kiálljon Szeged főterére, és remegő hangon közölje: Ti nem érdemeltek meg engem!

Hát, nem. (Hála Istennek.)

Maci Laci balra el, és a keletkezett „űr” felett elkezdett körözni a Gyurcsány nevű dögkeselyű, és páva táncát űrtánccá fejlesztette Vona Gábor Jobbik elnök.

Aki hétfőn még krokodilkönnyekkel sajnálkozott az elmaradt televíziós Botka-vita miatt, majd „Tisztelt baloldali Honfitársaim!” felütéssel pénteken már fb-bejegyzést tett közzé, „gyertek hozzám, pásztor nélkül maradt baloldali báránykáim” jeligével.

Könnyen lehet, hogy ez a facebook-poszt lesz Vona veszte. A Zagyva György Gyulák ezért fel fogják koncolni. (Bukott választás után politikai értelemben mindenképpen.) Mert az hogy is van, kezit csókolom, hogy 2006-ban a barikádról dobáljuk Gyurcsány rendőrségét, később börtönnel fenyegetjük a buzikat, bezárással az RTL Klubot (és a többi, és a többi), most meg Gyurcsánnyal kéz a kézben osztozkodunk az egykor volt emeszpé politikai maradványain (az RTL Klubban)?

A damaszkuszi úton sétálók arcára sok minden ráfér, de ez már nem.

Vona soha nem látott magasságba emelte a tétet: Botkát játszik. Vagy győzelemre vezeti a pártját, vagy a totális megsemmisülésbe. Botkának az utóbbi sikerült... És Vona is jó úton tart e felé, ha így folytatja. A Jobbik lelkét – saját szavaival – már elvette. Most a testen a sor?

Annak meg külön bája van, hogy a magyar baloldal legutódabb (KMP-MKP-MDP-MSZMP-MSZP) pártja, a Nagy Októberi 100. évfordulóján süllyed el. Leninék félig ittas matrózai lőttek az Auróráról. Botka legénysége elsüllyesztette a magyar Aurórát.

S ha már Auróra. Vona tarkóján ott a Magyar Hajnal forró lehelete.

A baloldali űrből könnyen baloldali zűr lehet. A szélsőjobbon.

Migránsbuli a kampányban - Vasárnapi üzenet, 2017. szeptember 24.

Németország ma kancellárt meg Bundestagot választ. Mondják, Európa meg a világ egyik legerősebb és legnagyobb hatású országáról van szó, ami azért nem kellene, hogy hidegen hagyja a nem-német világpolgárokat sem.

Engem speciel nem is hagy.

De a kampányüzemmódba kapcsoló magyar belpolitikát ellenben – látszólag - igen.

Mert mit számít Merkel újrázása és hazánkat pénzügyi szankciókkal történő fenyegetése (amire annyi a reakció, hogy kampány van odaát, ami igaz is, de mi van akkor, ha a kampány után is fenn tartja zsarolását?), ha

nagy erőkkel dolgoznak agytrösztök annak bizonyításán, hogy Vona Gábor a szemöldökcsipeszét egy brooklyni zsidó imaház előtt vette guruló dollárért George Sorostól, aki bónuszként adott neki két migráns  sziámi macskát, hogy hozza be őket és engedje szabadon Dunavarsánynál, kijátszva a kerítést,

megbuktatva Orbánt.

Vonáék meg - igazán demokratikusan - szándékoltan sértik a törvényt, és a cilinderből elővarázsoltak 1100 plakáthelyet, ami a Jobbiké, azaz párté.

Honnan, miből, mikortól, eddig miért beszéltek zagyvaságokat a korábbi plakátjaik kihelyezésével (és áraival...) kapcsolatban? Tudom, költői kérdések ezek.

Mindeközben a jobb sorsra érdemes Szél Bernadett is elkezdett ron werberi hülyeségfokozatba kapcsolni, mert – ezek szerint – tényleg elhiszi, hogy miniszterelnök lehet. Szerinte 30 éve (1987) volt 1990 (27).

Számháború, amelyből a nagyérdemű – és elméletileg a legfontosabb, hiszen az ő voksáért megy ez az egész verbális maszturbáció – egy kukkot sem ért,

ő csak a parizer és a gáz árát nézi.

Közben Botka – a „demokratikus ellenzék” miniszterelnök-önjelöltje – demokratikusan kitiltja az ellene tüntetőket a szegedi városházáról (jelenlegi munkahelyéről), nem mintha sokat időzne ott, hiszen a panelek tövében az ABC-k előtt tart országszerte 20-30 embernek kormányváltó fórumot.

Ezek csak az egy leüléssel eszembe jutó heti hírfoszlányok. És akkor még meg sem találtam (ez által el sem olvastam) a Soros-tervet.

A kampány elkezdődött, Merkel negyedszer is kancellár lesz, a terrorista migrák meg robbantgatnak, gázolgatnak, vonatokat téríthetnek el Európa-szerte.

Mert ők azt teszik, ami nekik (megbízóiknak, vallási és politikai vezetőiknek ) fontos. Mi meg dögönyözünk saját mocsarunkban fontosnak vélt témák kapcsán szájkaratézva.

És akkor – már bocsánat – min csodálkozunk?

Akkor most miről beszélünk? - Vasárnapi üzenet, 2017.július 9.

Megy itt a nagy háborgás a sajtóban a sajtóról, hogy Mészáros Lőrincnek hány lapja van, meg hogy – a Heti Válasz érdekes összeállításából is kitetszően – a „botkisták” azzal vádolják a nagy öreg Puch Lászlót a szociknál, hogy a Fidesz kitartottja, és vörös médiáját a kormány pénzeli.

Miközben…

…miközben csak kézbe kellett venni július 5-én, szerdán, a két zászlóshajónak gondolt újságot, és rögtön szembesülhettünk a nevetséges és szomorú valósággal. 

A Mészáros-Liszkay-Csermely fémjelezte Mediaworks kiadó országosan legismertebb terméke, a Nemzeti Sport, mintha egy 1862-es szótár alapján szerkesztődött volna:

Nemzeti Sport

Ijedség helyett ijedtség lett úrrá rajtam e cím láttán. 

Az egykor szebb napokat látott „szakszervezeti” lap, a népszabadságosodott Népszava meg Lapszél rovatában (mondjuk minimum 2 nap fáziskéséssel – szerdai lapszámban egy vasárnap esti hír) hozza Lányi Zsolt, egykori kisgazda alelnök halálhírét ekképpen: 

 

Jól láthatóan Lányi képét már a következő hírcím alá szerkesztve… 

Dolgoztam – nem is keveset – napi és hetilapoknál, így tudom, hogy egy cikk címe a következő emberek szeme elé kerül, mielőtt az Olvasókhoz jutna:

szerző, rovatszerkesztő, címszerkesztő, korrektor, napos (felelős) szerkesztő, főszerkesztő (vagy főszerkesztő-helyettes).

Azaz minimum 6(!) ember.

Mészáros? Liszkay? Csermely? Puch? Kerényi?

Kit érdekelnek, ha ez a szint. Ha egy átlagos, főszezonos szerdai napon, találomra felütött két „zászlóshajó” ezt a „szakmai nívót” hozza.

Kedves hőbörgők (itt és ott): akkor most miről is beszélünk?

Sajtótragédiáról.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?