Orbán Viktor 4.0

Csúri Ákos
2018.05.13.

Orbán mondott egy nagy formátumú miniszterelnöki székfoglalót, míg Lázár egy tömör, de velős székbúcsúztatót. Egész héten ezeket értelmezte és találgatta a sajtó éppen úgy, mint a közügyek iránt érdeklődő halandó.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor kormányfői 4.0-ás beszéde nem csak belföldre, hanem igen erőteljesen a külvilágnak is üzent. Egy Európát és a világot összefüggéseiben látó, határozott véleménnyel és állásponttal rendelkező, talán már a hazai politikai kereteken is túl gondolkodó, magabiztos, erőteljes államférfi képe rajzolódott ki, aki nem restellte a hangsúlyokat nyugatról középre, illetőleg egy kicsit keletebbre helyezni. Orbán immáron nem 10 éves (mint 2010-ben), hanem 12 éves programot hirdetett, amelynek végén hazánk európai megizmosodása áll 2030-ra. Nagy ívű, grandiózus tervek és állítások, amelyet nem csak azért nem kísért ellenzéki fitymálás elhangzása után, mert az ünnepi ülés erre nem ad lehetőséget, hanem azért sem, mert például a 10 évre ígért teljes foglalkoztatottság már 8 év alatt majdnem megvalósult, így az orbáni víziókat kéretik csínján kritizálni.

Az Orbán 4.0 erről szólt és kevésbé a stílusról, konszolidálásról, amelyre párton belül és kívül egyaránt nagy igény mutatkozik. De ez politika, nem pedig kívánságműsor.

Sokan szerették volna Lázár Jánost is a negyedik Orbán-kormány tagjának tudni, de itt is igaz az előző mondat: politika, nem kívánságműsor.

Lázár azért tett arról, hogy a véleményvezérek újra olvassák Kossuth Lajos egyik leghíresebb művét, a Cassandra-levelet, kiváltképpen annak legutolsó két bekezdését. Mert az külön hangsúlyt kapott a lázári búcsúvideóban.

Úgy tudom, hogy amikor Lázár elfoglalta a miniszteri székét, akkor minden közeli munkatársának – mintegy iránymutatásként, sorvezetőként – kiosztotta a Cassandra-levelet. Így, ebben a mondatában, hogy magával viszi e levelet szülővárosába, nem kell(ene) semmi földön kívüliséget látni és láttatni.

Ám a hangsúly az utolsó két bekezdésre tevődött.

Az pedig imígyen szól:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az oroszbarát Deáknak írta az oroszellenes, a Duna-menti nemzetállamok konföderációjában gondolkodó Kossuth.

Sokan fogják még ezt a Cassandra-levelet sokféleképpen elemezni, értelmezni, holott a jelen helyzete – egyelőre - nem a „ki üzen a végén?” társasjátékban értelmezendő, hanem a külpolitikai realitásokban: ma még az a kérdés, hogy az erőt mutató, nagy felhatalmazással rendelkező Orbán Viktornak mit sikerül elérnie a júniusi EU-csúcson.

Mert az fogja nagyban meghatározni az Orbán 4.0 éveit.

Aztán majd egyszer az is eldől, hogy Kossuthnak, vagy Deáknak volt-e igaza...

A történelemből – amennyiben ismétli önmagát - legalábbis már sejthető.

Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Ezeket a cikkeket olvastad már?