Blogolj!

Húsvéti cikk karanténból, 2020 - Vasárnapi üzenet, 2020. április 12.

Csúri Ákos
2020.04.12.

Nem, persze, hogy nem akarok Deák Ferenccel vetekedni, már csak azért sem (millió egyéb mérhető és mérhetetlen javára billenő különbség mellett), mert míg ő – hogy ne lehessen kézírása alapján egyből felismerni, beazonosítani – 155 éve Salamon Ferenc újságírónak diktálta, mondta tollba ominózus, történelemformáló húsvéti cikkét az Angol Királynő Szállóban, addig én magam pötyögöm le gondolataim a pilisszentiváni karanténban.

Kiegyezés és karantén.

Húsvéti cikk, amely a szövetségi rendszer miatt megágyazott Trianonnak és Húsvéti cikk a békediktátum centenáriumához közeledve, amely a nemzetállam fontosságáról szól.

Akkor gondolkodó tollforgatók, kiválasztott emberek vállalták át a nemzet képviseletét az egyének védelmében, ma az egyének önfegyelmére, felelősségére van szükség ahhoz, hogy a nemzetállami erősödés, a magyarság túlélése megvalósulhasson.

Más-más az aspektus, de a cél ugyanaz. Túlélni, kellő kompromisszummal felszínen maradva erősödni, markáns arcélt ölteni, tovább lépni.

S lám, ott a jelennel a közös nevező: Deák mondja tollba, hogy Magyarország mindig ellenállt és ellenáll a beolvasztási kísérleteknek... Ismerős, nem?

Kulcsszó az Unio.

Petőfiék tizenkét pontjában a forradalmi délutánra már „Unio Erdélylyel” szerepelt. 72 évvel később lett belőle Trianon, majd 1947 februárjában a párizsi békegyalázat, nemsokára szovjet UNIO, majd elmúltával európai UNIO.

Kísért bennünket ez a szó.

És kísért bennünket parttalanul pártoskodó makacsságunk is. Amikor részben vészhelyzetben van, részben – ebből is fakadóan – komoly esély előtt áll a nemzet. Ugyanis – szemben a világ számos államával - kormányozzák. És ilyenkor félre kell tenni a percemberkés politikai érdekeket – nagyon messze van még 2022, a Pesti úti idősotthon sokkal közelebb...

A Haza bölcse, a „nemzet prókátora” cikkében a császársággal történő kiegyezés alapfeltételeit fektette el.

Ma „házon belül” kell kiegyeznünk. Nincs jobb- és baloldal, nincs liberális és konzervatív, nincs buzi és homofób. A Kaszás nem válogat, nincs nála állásinterjú.

Kaszál. Jobboldalit, baloldalit, liberálist, konzervatívot, buzit és homofóbot egyaránt. Nincs kibúvó. Csak, és kizárólag csak akkor, ha magunkra és embertársainkra – ismerősre s ismeretlenre - egyaránt figyelünk. Nem provokáljuk a Jóistent és a Kaszást.

Gondoljunk már egy pillanatra bele: ha Deák Ferenc korában éltünk volna, akkor bizony Haynau és a Bach-rendszer kegyetlen mindennapjai elől bujkálhattunk volna otthonunkban, karanténban. Akkor is megvolt a „kijárási tilalom”. Az életünkért. Ma is ez van a kijárási korlátozással. Nem szórakozásból mondja minden felelősségérzettel megáldott személy: bírd ki, és maradj otthon. Akkor is, ha süt a nap.

Deák úgy mentette meg a hazát, hogy kiegyezett a császárral. Azért tudtak kiegyezni, mert mindkettőnek volt elképzelése.

A ma osztrák császárát nemzetünk esetében Európai Uniónak hívják. Nehéz vele kiegyezni, mert nincs elképzelése... (javaslom erről a balliberális olasz kormányt meginterjúvolni...)

Deáknak és hazánk jelenlegi vezetésének egy a célja: megmenteni a nemzetet úgy, hogy erősebb legyen utána, mint valaha volt.

Másképpen kell ma Deák Ferencnek lenni. Igyekszem átérezni. Már csak azért is, mert mindketten október 17-én születtünk és Zala szerelmesei voltunk...

Szemellenzők világjárvány idején - Vasárnapi üzenet, 2020. április 4.

Csúri Ákos
2020.04.05.

Úgy néz ki, ezt most két kézzel osztogatják bizonyos körökben. Itthon és külföldön egyaránt. Mert mi más lehetne az indoka annak, hogy – miközben naponta több mint kétezren vesznek oda a koronavírus közvetett hatására Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban – az Európai Unió legnagyobb problémája, hogy az egyik tagállama nemzeti hatáskörben hozott egy törvényt, amellyel igyekszik elkerülni, hogy saját polgárai között is arasson a Kaszás, és teljesen lefulladjon a gazdaság motorja?

Tényleg ez a legnagyobb probléma ma az Unióban? Tényleg a jogállamiság sanyarúnak gondolt helyzete miatt kell megint 7-es cikkely szerinti eljárást indítani? Tényleg állandóan baszkurálni kell a magyart? Mi lenne, ha ezek a nehezen jelzőzhető EP képviselők idecsámborognának maszkkal vagy anélkül, és feltennék találomra 5000 magyar honfitársunknak a kérdést: ugye a felhatalmazási törvény eltörlése fontosabb a számára, mint a saját és családtagjai élete? A helyes választ húzza alá: igen/nem.

Megnézném a végeredményt.

Miként azt is, hogy mi játszódik le azoknak az Európai Néppárthoz tartozó jelentéktelen, törpepártok képviselőinek az agyában, akik éppen most kezdeményezik a Fidesz kizárását ebből a pártcsaládból. No, nagy meglepetés azért nem érne, mert ott vannak köztük az északiak, akiknek zászlóshajója

Svédország úgy készül a járványra, hogy hangsúlyozottan nem készül rá. Lesz, ami lesz. A miniszterelnökük több ezer halottra számít, az egészségügyi intézetük vezetője meg kerek perec bejelentette: majd az orvosok eldöntik, hogy hatvan felett adnak-e lélegeztetőgépet a szerencsétlen svédnek (vagy bevándorlónak),

vagy sem. Azért az több mint beszédes, hogy hazánkban az IKEA első között zárta be áruházait... Pedig a köztudatban az is svéd cég. Beszélhetnének a kormányukkal...

Szemellenzőből itthon sincs hiány. Miközben látványosan és hatékonyan Orbán Viktor miniszterelnök teljes (politikai) súlyával beleállt a nemzetmentő törvénykezésbe, intézkedésekbe, addig az ellenzék – Rényi Pál Dániel szíves közlése a 444.hu-n – úgy értékelte  a felhatalmazási törvény körüli egyeztetéseket: „meg lettünk szopatva”.

Tévedés. Magukat szopatták meg – ha már ilyen kulturáltan fogalmaznak. Mert a szemellenzőt mindenáron magukon akarták tartani ahelyett, hogy egy ismeretlen időtartamú, gyilkos hatású és jelenleg még megfékezhetetlennek tűnő világjárvány láttán villámgyorsan, minden önös politikai érdeket sutba dobva, nem a maszkok, meg védőfelszerelések kezdeti hiányába kapaszkodva, nem a féligazságos, nagyotmondó fb-lájkvadászatot szem előtt tartva cselekedtek volna, hanem az össznemzeti egységet szimbolikusan és gyakorlatban felmutatva segítették volna a kormányt a hatékony reagálásban.

Nem, nem.

Ők gáncsoskodtak mindaddig, amíg magukat el nem gáncsolták.

Orbán kimondta: „a válságot az ellenzék nélkül is meg fogjuk oldani”.

Nagy valószínűséggel ez így is lesz. És akkor már hiába a szemellenző, hiába az fb-n népszerű állampolgári posztok utáni kommunikációs kullogás.

2020-ról a magyarok fejében ugyanis azok neve marad majd meg, akik tettek ellene és győztek a válság felett.

Mert az élet fontosabb, mint a 7-es cikkely.

Előrehozott halotti tor? - Vasárnapi üzenet, 2020. március 29.

Tényleg nehezen érthető, hogy a kijárási korlátozás ellenére egyesek piknikeznek, mintha mi sem történne hazánkban és a nagyvilágban. Hogy Olaszországban átlépte a 10 ezret(!) a koronavírus áldozatainak száma? Tojni rá! Süt a nap, vár a Szigetcsúcs! Igaz, hogy Kisorosziban tábla jelzi – eddig és ne tovább, de ez sem érdekes. Miként a turistáskodókat erre figyelmeztető munkatárs sem. Legfeljebb megrugdossuk. (Nem vicc, tegnap ez történt.) Van-e olyan, hogy egyéni felelősség? Nem elviekben, hanem a gyakorlatban. A jelek szerint ez elég csökkentett hőfokon üzemel...

Fotó: népszava

Addig, egészen addig, amíg Magyarország is át nem lép a tömeges fertőzés kategóriájában. A lélegeztető gépek légzsákjai alatt már hiába megy a bűnbakkeresés: ez is miattad volt.

Nem, ez minden felelőtlen ember miatt van. Akik ráadásul lakóhelyüktől távol vál(hat)nak potenciális terjesztőkké, fertőzőkké – a helyi polgárok kárára.

A rendelet szerint a temetések szűk körűek lehetnek. Nem lesz halotti tor. A kiránduló felelőtlenek mindezt – a jelek szerint – előre hozták. Talán, mert látni akarják, kik gyászolják őket...

Aztán van egy másik típus is, a hullarabló 21. századi formája.

Ezek az élőlények, akik - bár emberformát öltenek, de még véletlenül sem illethetők ezzel a magasztos szóval - mások nyomorúságára, becsületességükből fakadó hiszékenységére hajtanak, hogy aztán fapofával, rezzenéstelen arccal lehúzzák a sápot és mintha mi sem történt volna – a lopott pénzből lízingelt(?) BMW volánja mögül sikoltozva hajtsanak tovább, és keressék újabb, becsületességben megőszült, jóhiszemű áldozataikat.

Járványnál számuk sokszorozódik.

Most éppen a koronavírus okozta népriadalmat és tehetetlenséget kihasználva házalnak „gyorstesztet” ígérve. A gyanútlan polgár meg – lévén álhírek cunamijában próbál talpon maradni az információs sztrádán – elhisz mindent, csak minél gyorsabban biztonságban tudja magát.

Pedig a biztonságot nem a házaló csalók adják.

Hanem az önfegyelem, az egyéni felelősség elfogadása, betartása.

Nehéz, tudom.

Nekem is, ismerőseimnek is.

Akik azzal teszik a legtöbbet mindannyiunkért, hogy otthon maradnak, hogy nem keverednek, nem lesznek passzív hordozók, esélyét sem adják annak, hogy megfertőződjenek és megfertőzzenek.

De a csalók kicsiben és nagyban nem ilyenek. Ők nem néznek másra, csak magukra, önös érdekeikre. Percemberek, bár kétségtelenül sikeresek.

Ideig-óráig.

Mert a Jóisten haragja először ezekre a vírusokra fog lecsapni.

S csak aztán a koronára.

De ez már az áldozatokat és a hozzájuk tartozókat a legkevésbé sem fogja boldoggá tenni.

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Ezeket a cikkeket olvastad már?