Blogolj!

Ne légy Gyurcsány! - Vasárnapi üzenet, 2020. február 23.

Csúri Ákos
2020.02.23.

Ne bizony. Akadozik – finoman szólva – az aláírásgyűjtés, amely az első lépés lehetne a székelyföldi autonómia irányába. És nem értem. Ép elméjű ember már tudja, hogy mekkora ordas kamu volt Kovács László 2002-es 23 millió (összesen nincsenek annyian...)  románról szóló riogatása, Gy. Ferenc youtuber (valamikor, sajnos, miniszterelnök) „elveszik a nyugdíjadat, tb-det” hazugsága. Ép elméjű és tiszta szívű ember azt is tudja, hogy Trianon óta nem követtek el akkora nemzetárulást, mint Gyurcsányék 2004-ben, a december 5-i népszavazás kapcsán.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Ezért indított a BLOGSTAR kampányt Ne légy Gyurcsány! címmel az aláírásokért. Mert a helyzet az, hogy most nem lehet a nemzetellenes (Fekete-Győr Kolozsvár, Szlovákia, Gyurcsány bárhol és bármikor, Dobrev Brüsszel) ellenzékre kenni a sikertelenséget. 10 éve jobboldali, keresztyén-konzervatív, nemzeti kormányzás zajlik, Tusványossal, óvodaprogrammal, gazdasági támogatással, újra egyesülő Kárpát-medencei magyarsággal. Nem lehet másra mutogatni.

(Igaz, az ügy inkább szimbolikus jelentőségű, hiszen nehéz elképzelni – sikeres aláírás és európai parlamenti meghallgatás után -, hogy a Sargentini-utódok majd pont a – szemükben leegyszerűsítetten orbánista magyar – székelyekkel szemben fogják vasszigorral rábírni a mindenkori oláh – párdon, román – kormányt a székely határok, szabadság tiszteletben tartására. De akkor is! Trianon óta tudjuk: nincs hova hátrálni.)

Hallom, hogy vannak, akik úgy érvelnek: politikailag veszélyes, mert a majd belföldi ellenfeleink azzal fognak kampányolni, hogy a kormánypártok ezzel veszik meg 2022-re a székely szavazatokat. Már elnézést, de ez nettó...

A székelyek verbalitás szintjén (a valóságban nem feltétlenül) eddig is zömmel a kormánypártok listáira szavaztak.

Különben is: addig, amíg egy magyar belpolitikai szereplő (Fekete-Győr) a román jelölt mellett kampányol a magyarral szemben Kolozsváron, addig sok teteje szavuknak nincs és nem is lesz jó ideig.

Akkor meg kitől kell berezelni?

Egyedül attól, hogy ne vessék majd a szemünkre azt, amit Gyurcsányék, Mesterházyak, Bajnaiék kaptak 2004. december 5-ét követően. Lehet, hogy nem lesz sikeres és eredményes az aláírásgyűjtés, de minden, magára csak egy kicsit is adó magyarnak, az ügy mellé kell állnia, legalább egy aláírás erejéig.

Ez a segítség – sem a kormánynak, sem az adófizetőknek – nem kerül egy fityingjébe sem. Ha elmarad, akkor viszont visszafizethetetlen kamatokat húz magával...

Szóval: ne legyünk Gyurcsányok!

Írjunk alá. Nem kell félni, nem fog fájni...

Janiczakon megint nem volt sapka

Lévén nem vagyok ózdi polgár, ezért az alábbi szösszenet cseppet sem tekinthető korteskedésnek. Ráadásul a regnáló polgármestert sem emelném az egekbe, de...

Trianon, vagy összehegedült Kárpát medence

Június negyedike sorsfordító dátuma a magyar históriának 1920 óta. Tudom, a nemzeti gyásznapból nemzeti összetartozás napja lett – végre valami, ami a búval bélelt magyar fejét felemeli – 2010-ben, de az ember (főleg, ha hazafinak vallja magát) mindig kesernyés szájízzel mondja ki: Trianon. S hiába jönnek-mennek történészek stúdiókban, vagy publikálnak folyóiratokban – hogy nem így, hanem úgy kell elemezni, értelmezni – a néplélek már csak olyan: veszteségként éli meg a veszteséget.

Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Újévi paciszauna - Vasárnapi üzenet, 2017.december 31.

Csúri Ákos
2017.12.31.

Olvasom, itt, Rómában, hogy a magyar kormány jóvoltából „a Magyar Lovassport-szövetség Kisvárdán építhet 2,2 milliárd forintból lovas akadémia és termálvizes lórehabilitációs központot”. Augusztus végén meg arról szóltak a hírek, hogy mintegy másfél milliárdocskából 14 csúszdából álló csúszdapark épül a kisvárdai gyerekek örömére.

Nagyszerű.

Mindeközben a kisvárdai illetőségű miniszter égisze alá tartozó magyar űrkutatás egy árva fityinget sem kap. Igaz, az űrben nehezebben lehet lovakat „rehabilitálni” (lómasszőr, lódézsa, lószauna) és csúszdázni sem ugorhatnak a Marsra mindennap a kisvárdai lurkók, de...

Gépfegyveresek a Vatikán falánál

De az űrkutatás nem csak presztízs, hanem pénzt is hoz. Nem keveset.

2017-ben ez nem volt szempont, talán 2018-ban az lesz.

Az űrkutatás nyilván csak kiragadott példa. Mint ahogy azon is kár vitatkozni, hogy minden kabinetnek vannak szimbolikus, presztízsberuházásai. Ilyen volt

az első Orbán-kormány idején a Millenáris, vagy az új Nemzeti Színház. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányoknak meg az el nem készült 4-es metró. A második-harmadik Orbán-kormányoké nyilván – interpretálás-függően – a stadionok, meg a Duna Aréna lesz (holott azért épült más is...), de a termálvizes lórehabilitációs központ aligha.

Biztos vagyok benne, hogy egy-két agyalágyult presztízsberuházásnak fogja majd március környékén nyilvánítani a déli határainkat védő-óvó kerítéseket is, de azoknak azért lenne (és lesz majd) egy visszafogott üzenetem...

Ugyanis Rómában – ahova azért másfél évig az elmebeteg balos liberalizmus jegyében rendesen tolultak a migrák – most már szinte minden utcasarkon harckocsi és gépfegyveres őr áll. Félelem, rettegés üli a szilveszterre készülő várost. És – ebből kifolyóan - hangulattalanság.

Mint ahogy Firenzét is.

És az ember áll a Szent Péter-bazilika főoltára előtt, majd letérdel Szent II. János Pál pápa sírjánál és azon gondolkodik: vajon mire játszik ez a mostani – Francesco – pápa? A Sixtus-kápolna mennyezetét vizslatva máson sem jár az esze, mint azon, hogy a pápaválasztó legfőbb papok vajon tisztában voltak-e Francesco migránspolitikájával, vajon tudták-e, hogy mit és kit választanak ebben a teremben? És vajon mennyire vehető komolyan XVI. Benedek pápa „fáradtságra” hivatkozó lemondása?

Kérdések, amelyek szétfeszítik ennek az írásnak a kereteit.

Kérdések, amelyek arról szólnak: beáldozza-e a kereszténységet és a római katolikus egyházat egy argentin jezsuita? Vajon hagyják-e ezt? Vajon van-e még észérv és erő a normális papokban mindennek megakadályozására?

Mindehhez képest a termálvizes lórehabilitációs központ smafu. Komolytalanság.

Ugyanakkor jó hinni és gondolni, hogy komolyan vehető kormányunk van. Nem csak külföldön, hanem itthon is.

Szent II. János Pál sírja a Szent Péter-bazilikában

Mert valóban nagy tétje van (lesz) a 2018-as országgyűlési választásoknak. Ezért nem kellene ilyen vicces magas labdákat dobálni az ellenfél térfelére. Mert még véletlenül leütik.

És akkor nem csak a kerítést bontják le, hanem mindent, ami 2010 óta épült. Stadionokat, mintagazdaságot et cetera.

Megéri egy paciszaunáért?

Nem hinném.

Előbb az embereknek építsünk egy polgári Magyarországot – mert még mindig vannak, akiknek ez nem „politikai termék” – és csak utána – bármily aranyosak és fontosak is – a lovaknak.

Ha ezt a sorrendet megértik a csúszdapark-lobbisták is, akkor talán még az űrkutatásra is csurran-cseppen valami. Ami nem csak visz, hanem hoz is.

Mert egy országnak ez a fontos.

És Rómában és Rómából ez kristálytisztán látszik.

Gépfegyverek mutatják a félteni valónkat.

Becsüljük meg, hogy Magyarországon ezt ilyen demonstratív megjelenés nélkül megoldották. Nem kis tett.

Ne rontsuk el.

Se 2018-ban, se később.

Róma, 2017. december 31. 

Száz év Október - Vasárnapi üzenet, 2017.október 29.

Csúri Ákos
2017.10.29.

Száz év százmilliónyi halottal. Egy ordas eszme – szó szerint – kilőtte magát az Auróráról Szentpétervárott 1917. október 25-én (amit, persze, 1956 miatt nálunk gyorsan november 7-ére tettek), és egy törpe Uljanov (mozgalmi és gyilkos nevén, Lenin) vezetésével ránk szabadította a XX.század legvéresebb diktatúráját. Igen, a legvéresebbet. (Ez nem felmentés a barna terrornak).

Hogy aztán a dicsőség megszerzése után, villámgyorsan kiiktassák – jó bolsevik szokás szerint – a belső ellenzéket és a rendszer alapjául tegyék a rettegést.

Éhezés és Gulág. Lenin, Trockij, Buhalov, Berija, Sztalin. Gyilkosok.

Meg persze legjobb hazai tanítványaik: Rákosi, Gerő, Rajk, Marosán, Kádár, Horn.

Egytől egyig vér tapad a kezeikhez. (Meg a „vértelenek”: Gyurcsány, Botka, Szanyi.)

Nem hinném, hogy a bevodkázott, berumozott matróz az Auróra fedélzetén azon a mámoros hajnalon ezt akarta. Átmosták az agyát, szebb jövőt ígértek neki, a mintegy „járulékos veszteségekről” kevésbé tájékoztatták. És persze ki tudja, hogy velük mi lett? Meddig maradtak életben? Atilla temetéséről tudjuk, hogy megölték a temetőket, majd megölték a temetőket megölőket, aztán azokat, akik megölték azokat, akik megölték...

Szóval, valahonnan innen (is) táplálkozhatott a Nagy Októberi módszertana.

Százmilliónyi emberre teszik a kommunizmus áldozatait.

És milliárdos a szellemi károkozás. Lebutított embermilliárdok mentek csukott szemmel fejjel a falnak. Vakon és ügybuzgón. És még mindig közöttünk élnek. Sok esetben gyerekeikben, unokáikban újjászületve.

Száz éve komoly mételyt szabadítottak a világra.

Ideje lenne végleg megszabadulni tőle.

Ebben jó úton haladunk. Lengyelországban, Csehországban konkrétan szarrá verték a posztkomcsi baloldalt a legutóbbi választásokon, és a Nézőpont Intézet friss felmérése szerint hazánkban a teljes lakosság körében immáron csak 5% az MSZP aránya.

Véreim!

Van egy hetünk november 7-ig, hogy a véres centenárium „tiszteletére” végleg eltüntessük őket a közéletből! 

Vona az űrben, azaz Botka és Lenin - Vasárnapi üzenet, 2017. október 8.

Ahogy azt július másodikai, vasárnapi jegyzetemben már megjósoltam Botkát a saját elvtársai zavarták el melegebb éghajlatra (és itt nem feltétlenül a napfény városára kell gondolni) és avatták be egy picit az országos politizálás boszorkánykonyhájába (azaz agyba-főbe szívatták), hogy aztán

a blogstaron többször is előre vetített sértettséggel kiálljon Szeged főterére, és remegő hangon közölje: Ti nem érdemeltek meg engem!

Hát, nem. (Hála Istennek.)

Maci Laci balra el, és a keletkezett „űr” felett elkezdett körözni a Gyurcsány nevű dögkeselyű, és páva táncát űrtánccá fejlesztette Vona Gábor Jobbik elnök.

Aki hétfőn még krokodilkönnyekkel sajnálkozott az elmaradt televíziós Botka-vita miatt, majd „Tisztelt baloldali Honfitársaim!” felütéssel pénteken már fb-bejegyzést tett közzé, „gyertek hozzám, pásztor nélkül maradt baloldali báránykáim” jeligével.

Könnyen lehet, hogy ez a facebook-poszt lesz Vona veszte. A Zagyva György Gyulák ezért fel fogják koncolni. (Bukott választás után politikai értelemben mindenképpen.) Mert az hogy is van, kezit csókolom, hogy 2006-ban a barikádról dobáljuk Gyurcsány rendőrségét, később börtönnel fenyegetjük a buzikat, bezárással az RTL Klubot (és a többi, és a többi), most meg Gyurcsánnyal kéz a kézben osztozkodunk az egykor volt emeszpé politikai maradványain (az RTL Klubban)?

A damaszkuszi úton sétálók arcára sok minden ráfér, de ez már nem.

Vona soha nem látott magasságba emelte a tétet: Botkát játszik. Vagy győzelemre vezeti a pártját, vagy a totális megsemmisülésbe. Botkának az utóbbi sikerült... És Vona is jó úton tart e felé, ha így folytatja. A Jobbik lelkét – saját szavaival – már elvette. Most a testen a sor?

Annak meg külön bája van, hogy a magyar baloldal legutódabb (KMP-MKP-MDP-MSZMP-MSZP) pártja, a Nagy Októberi 100. évfordulóján süllyed el. Leninék félig ittas matrózai lőttek az Auróráról. Botka legénysége elsüllyesztette a magyar Aurórát.

S ha már Auróra. Vona tarkóján ott a Magyar Hajnal forró lehelete.

A baloldali űrből könnyen baloldali zűr lehet. A szélsőjobbon.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

Gyurcsány, új svédek, vasszerszám - Vasárnapi üzenet, 2016. szeptember 25.

Svédországban egy civil szervezet kampányfilmben biztatja arra a helyieket, hogy integrálódjanak a bevándorlókhoz. Nincs visszaút, Svédország már soha nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt – hirdeti egy alig több mint egyperces kisfilmben az IM nevű svéd civil szervezet Az új ország című kampánya, amely mögött ott van a skandináv ország kormánya is. A spotot a helyi televízióban sugározzák, ebben anyanyelvükön igazítják el a svédeket arról, miként kell alkalmazkodni a migráció miatt megváltozott világhoz és nekik a migránsokhoz.

A biztonság kedvéért az anyagot angol nyelven feliratozták, hogy azt a migránsok is megérthessék. Csak úgy sorjáznak az önfeladásra biztató mondatok, mialatt különböző származású, de bizonyára Svédországban élő emberek mosolyognak, egyetértően bólogatnak. A következő mondatok hangzanak el a felvételen: „Európa változóban van, és szükséges, hogy Svédország egy biztonságos hely legyen a menedéket kereső embereknek – Észre kell vennünk, hogy az „új svédek” helyet fognak követelni maguknak, és hozzák a kultúrájukat, a nyelvüket és a szokásaikat, és itt az idő, hogy ezekre pozitív erőként tekintsünk. Nemcsak az újaknak kell integrálódni, hanem mindenkinek, még a született svédeknek is – szögezik le a felvételen. Felszólítanak mindenkit, hogy olyan országot hozzanak létre, amelyben félreteszik a gyűlöletet és a félelmet.

E közben Gyurcsányt elzavarják Londonban a magyarok  miközben a bojkott mellett agitál, míg Calais felé egy autópálya parkolójában vasszerszámmal vertek meg a migránsok, az „új svédek” egy magyar kamionsofőrt.

Egy hét múlva dönthetünk: új svédek, Gyurcsány, vagy magyar kamionsofőr.

Utóbbival felettébb szolidáris vagyok.

12