Trianon, vagy összehegedült Kárpát medence

Június negyedike sorsfordító dátuma a magyar históriának 1920 óta. Tudom, a nemzeti gyásznapból nemzeti összetartozás napja lett – végre valami, ami a búval bélelt magyar fejét felemeli – 2010-ben, de az ember (főleg, ha hazafinak vallja magát) mindig kesernyés szájízzel mondja ki: Trianon. S hiába jönnek-mennek történészek stúdiókban, vagy publikálnak folyóiratokban – hogy nem így, hanem úgy kell elemezni, értelmezni – a néplélek már csak olyan: veszteségként éli meg a veszteséget.

Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Újévi paciszauna - Vasárnapi üzenet, 2017.december 31.

Csúri Ákos
2017.12.31.

Olvasom, itt, Rómában, hogy a magyar kormány jóvoltából „a Magyar Lovassport-szövetség Kisvárdán építhet 2,2 milliárd forintból lovas akadémia és termálvizes lórehabilitációs központot”. Augusztus végén meg arról szóltak a hírek, hogy mintegy másfél milliárdocskából 14 csúszdából álló csúszdapark épül a kisvárdai gyerekek örömére.

Nagyszerű.

Mindeközben a kisvárdai illetőségű miniszter égisze alá tartozó magyar űrkutatás egy árva fityinget sem kap. Igaz, az űrben nehezebben lehet lovakat „rehabilitálni” (lómasszőr, lódézsa, lószauna) és csúszdázni sem ugorhatnak a Marsra mindennap a kisvárdai lurkók, de...

Gépfegyveresek a Vatikán falánál

De az űrkutatás nem csak presztízs, hanem pénzt is hoz. Nem keveset.

2017-ben ez nem volt szempont, talán 2018-ban az lesz.

Az űrkutatás nyilván csak kiragadott példa. Mint ahogy azon is kár vitatkozni, hogy minden kabinetnek vannak szimbolikus, presztízsberuházásai. Ilyen volt

az első Orbán-kormány idején a Millenáris, vagy az új Nemzeti Színház. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányoknak meg az el nem készült 4-es metró. A második-harmadik Orbán-kormányoké nyilván – interpretálás-függően – a stadionok, meg a Duna Aréna lesz (holott azért épült más is...), de a termálvizes lórehabilitációs központ aligha.

Biztos vagyok benne, hogy egy-két agyalágyult presztízsberuházásnak fogja majd március környékén nyilvánítani a déli határainkat védő-óvó kerítéseket is, de azoknak azért lenne (és lesz majd) egy visszafogott üzenetem...

Ugyanis Rómában – ahova azért másfél évig az elmebeteg balos liberalizmus jegyében rendesen tolultak a migrák – most már szinte minden utcasarkon harckocsi és gépfegyveres őr áll. Félelem, rettegés üli a szilveszterre készülő várost. És – ebből kifolyóan - hangulattalanság.

Mint ahogy Firenzét is.

És az ember áll a Szent Péter-bazilika főoltára előtt, majd letérdel Szent II. János Pál pápa sírjánál és azon gondolkodik: vajon mire játszik ez a mostani – Francesco – pápa? A Sixtus-kápolna mennyezetét vizslatva máson sem jár az esze, mint azon, hogy a pápaválasztó legfőbb papok vajon tisztában voltak-e Francesco migránspolitikájával, vajon tudták-e, hogy mit és kit választanak ebben a teremben? És vajon mennyire vehető komolyan XVI. Benedek pápa „fáradtságra” hivatkozó lemondása?

Kérdések, amelyek szétfeszítik ennek az írásnak a kereteit.

Kérdések, amelyek arról szólnak: beáldozza-e a kereszténységet és a római katolikus egyházat egy argentin jezsuita? Vajon hagyják-e ezt? Vajon van-e még észérv és erő a normális papokban mindennek megakadályozására?

Mindehhez képest a termálvizes lórehabilitációs központ smafu. Komolytalanság.

Ugyanakkor jó hinni és gondolni, hogy komolyan vehető kormányunk van. Nem csak külföldön, hanem itthon is.

Szent II. János Pál sírja a Szent Péter-bazilikában

Mert valóban nagy tétje van (lesz) a 2018-as országgyűlési választásoknak. Ezért nem kellene ilyen vicces magas labdákat dobálni az ellenfél térfelére. Mert még véletlenül leütik.

És akkor nem csak a kerítést bontják le, hanem mindent, ami 2010 óta épült. Stadionokat, mintagazdaságot et cetera.

Megéri egy paciszaunáért?

Nem hinném.

Előbb az embereknek építsünk egy polgári Magyarországot – mert még mindig vannak, akiknek ez nem „politikai termék” – és csak utána – bármily aranyosak és fontosak is – a lovaknak.

Ha ezt a sorrendet megértik a csúszdapark-lobbisták is, akkor talán még az űrkutatásra is csurran-cseppen valami. Ami nem csak visz, hanem hoz is.

Mert egy országnak ez a fontos.

És Rómában és Rómából ez kristálytisztán látszik.

Gépfegyverek mutatják a félteni valónkat.

Becsüljük meg, hogy Magyarországon ezt ilyen demonstratív megjelenés nélkül megoldották. Nem kis tett.

Ne rontsuk el.

Se 2018-ban, se később.

Róma, 2017. december 31. 

Száz év Október - Vasárnapi üzenet, 2017.október 29.

Csúri Ákos
2017.10.29.

Száz év százmilliónyi halottal. Egy ordas eszme – szó szerint – kilőtte magát az Auróráról Szentpétervárott 1917. október 25-én (amit, persze, 1956 miatt nálunk gyorsan november 7-ére tettek), és egy törpe Uljanov (mozgalmi és gyilkos nevén, Lenin) vezetésével ránk szabadította a XX.század legvéresebb diktatúráját. Igen, a legvéresebbet. (Ez nem felmentés a barna terrornak).

Hogy aztán a dicsőség megszerzése után, villámgyorsan kiiktassák – jó bolsevik szokás szerint – a belső ellenzéket és a rendszer alapjául tegyék a rettegést.

Éhezés és Gulág. Lenin, Trockij, Buhalov, Berija, Sztalin. Gyilkosok.

Meg persze legjobb hazai tanítványaik: Rákosi, Gerő, Rajk, Marosán, Kádár, Horn.

Egytől egyig vér tapad a kezeikhez. (Meg a „vértelenek”: Gyurcsány, Botka, Szanyi.)

Nem hinném, hogy a bevodkázott, berumozott matróz az Auróra fedélzetén azon a mámoros hajnalon ezt akarta. Átmosták az agyát, szebb jövőt ígértek neki, a mintegy „járulékos veszteségekről” kevésbé tájékoztatták. És persze ki tudja, hogy velük mi lett? Meddig maradtak életben? Atilla temetéséről tudjuk, hogy megölték a temetőket, majd megölték a temetőket megölőket, aztán azokat, akik megölték azokat, akik megölték...

Szóval, valahonnan innen (is) táplálkozhatott a Nagy Októberi módszertana.

Százmilliónyi emberre teszik a kommunizmus áldozatait.

És milliárdos a szellemi károkozás. Lebutított embermilliárdok mentek csukott szemmel fejjel a falnak. Vakon és ügybuzgón. És még mindig közöttünk élnek. Sok esetben gyerekeikben, unokáikban újjászületve.

Száz éve komoly mételyt szabadítottak a világra.

Ideje lenne végleg megszabadulni tőle.

Ebben jó úton haladunk. Lengyelországban, Csehországban konkrétan szarrá verték a posztkomcsi baloldalt a legutóbbi választásokon, és a Nézőpont Intézet friss felmérése szerint hazánkban a teljes lakosság körében immáron csak 5% az MSZP aránya.

Véreim!

Van egy hetünk november 7-ig, hogy a véres centenárium „tiszteletére” végleg eltüntessük őket a közéletből! 

Vona az űrben, azaz Botka és Lenin - Vasárnapi üzenet, 2017. október 8.

Ahogy azt július másodikai, vasárnapi jegyzetemben már megjósoltam Botkát a saját elvtársai zavarták el melegebb éghajlatra (és itt nem feltétlenül a napfény városára kell gondolni) és avatták be egy picit az országos politizálás boszorkánykonyhájába (azaz agyba-főbe szívatták), hogy aztán

a blogstaron többször is előre vetített sértettséggel kiálljon Szeged főterére, és remegő hangon közölje: Ti nem érdemeltek meg engem!

Hát, nem. (Hála Istennek.)

Maci Laci balra el, és a keletkezett „űr” felett elkezdett körözni a Gyurcsány nevű dögkeselyű, és páva táncát űrtánccá fejlesztette Vona Gábor Jobbik elnök.

Aki hétfőn még krokodilkönnyekkel sajnálkozott az elmaradt televíziós Botka-vita miatt, majd „Tisztelt baloldali Honfitársaim!” felütéssel pénteken már fb-bejegyzést tett közzé, „gyertek hozzám, pásztor nélkül maradt baloldali báránykáim” jeligével.

Könnyen lehet, hogy ez a facebook-poszt lesz Vona veszte. A Zagyva György Gyulák ezért fel fogják koncolni. (Bukott választás után politikai értelemben mindenképpen.) Mert az hogy is van, kezit csókolom, hogy 2006-ban a barikádról dobáljuk Gyurcsány rendőrségét, később börtönnel fenyegetjük a buzikat, bezárással az RTL Klubot (és a többi, és a többi), most meg Gyurcsánnyal kéz a kézben osztozkodunk az egykor volt emeszpé politikai maradványain (az RTL Klubban)?

A damaszkuszi úton sétálók arcára sok minden ráfér, de ez már nem.

Vona soha nem látott magasságba emelte a tétet: Botkát játszik. Vagy győzelemre vezeti a pártját, vagy a totális megsemmisülésbe. Botkának az utóbbi sikerült... És Vona is jó úton tart e felé, ha így folytatja. A Jobbik lelkét – saját szavaival – már elvette. Most a testen a sor?

Annak meg külön bája van, hogy a magyar baloldal legutódabb (KMP-MKP-MDP-MSZMP-MSZP) pártja, a Nagy Októberi 100. évfordulóján süllyed el. Leninék félig ittas matrózai lőttek az Auróráról. Botka legénysége elsüllyesztette a magyar Aurórát.

S ha már Auróra. Vona tarkóján ott a Magyar Hajnal forró lehelete.

A baloldali űrből könnyen baloldali zűr lehet. A szélsőjobbon.

Botka feneke billentésre kész - Vasárnapi üzenet, 2017.július 2.

Azért az kellőképpen gáz, amikor a nagy dérrel-dúrral berobbanó, mindent és mindenkit – mint egy „rendes” ávós – ki- és lesöpörni akaró Botka Lászlónak a sajátjai küldték el a selyemzsinórt egy hete. Mert a Habony-média oszlopos tagjának még a 24.hu csúsztatásban igen jeles szerkesztői sem hazudják a Vasárnapi Híreket és Publicus Intézetet.

Botkáról letépték a nadrágot és – ha már tegnap nyílt a Pride, akkor éljünk ide illő hasonlattal – pucsíttattak vele egyet, hogy aztán lendüljön a láb és… s.ggbe billentse a mindenkor és mindig izzadó szegedi „óriást”.

Kimondatott: Lacinak vége.

Mondjuk, mi ezt már az első perctől láttuk, de örömmel tapasztaljuk, hogy szoci fronton is vannak még józanabbak.

Mert az az ámokfutás, amit e meleget (éghajlatot) szerető láncdohányos rendezett a baloldalon, az bizony még egy molnárcsabának (nem Kisoroszi kiváló polgármesterének, hanem a Gyurcsány valagában lihegő dékásnak) is dicséretére válna. Hogy megszívatta és leégette az őt kényszeresen pajzsra emelő (lévén a Választmány választásán Hillert támogatta Botkával szemben) pártelnökét, az – innen, a túloldalról – a régi szép mensevik-bolsevik leszámolásokat villantotta fel az emberben. Hogy hülyét csinált a szoci frakcióból és annak vezetőjéből, az megint csak posztkomcsi belügy.

De az, hogy a történelem egyik legdemagógabb (nem mellékesen Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól csórt) kampányszlogenjével – miszerint Fizessenek a gazdagok! – egy tapodtat sem tudta növelni az elégedetlenekre építő szocialisták szavazótáborát, nos, az valóban felveti a politikai alkalmasság kérdését.

És így már magyarázatot kapunk arra is, hogy az örök ígéret, az üstökösként az országos politikába robbanó (igaz, 1994-ben már képviselő volt, úgyhogy újdondásznak nehéz lenne beállítani) Maci Laci miért is melengette ülepét a szegedi Városházán 2002 óta úgy oda ragasztva, hogy Baktón túl kimozdulni sem volt kedve. (Kivéve a meleg égövi teleléseket).

Mert pontosan tudta, hogy egy politikai analfabéta, aki csak kézi vezérléssel és fenyegetéssel tud ideig-óráig hatalmat mutatni.

Ám nimbusza most már Szegeden is megkopott. A Szeviép-ügy, meg a parkolási botrány (ugye, Fizessenek a gazdagok!...) betett Lackó mackónak, és az országos bukta is kikezdheti a polgármesteri alkalmasságát.

Népiesen szólva, szaros lett Laci gatyája, ezért lehúzták róla, hogy aztán lendülhessen az a láb…

És ki tudja hol áll meg? (Nem a láb, hanem a repülő Laci).

Mert hirtelenjében az a helyzet állt elő, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, hanem még a polgármesterséget is bukhatja.

Vajon megelégszik-e egy biztos, de sokat nem ígérő mezei parlamenti képviselőséggel?

Szoci körökben most már csak ez lehet szerintem a kérdés.

Ez az ő bajuk. Sz.rni rá!

Botka, Károlyi, Trianon - Vasárnapi üzenet, 2017.június 4.

Ma, Trianon gyászos évfordulóján (újbeszédül: a Nemzeti Összetartozás Napján), Halmos Béla születésnapján (rosszbeszédül: Gyurcsány Ferencén is…) arról folyik a közbeszéd, hogy Botka László (hiába mismásolnak UTÓLAG a szocik, a Reutersnek valóban ezt nyilatkozta, mert azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen interjút a nagy múltú és neves hírügynökség nem küldd vissza jóváhagyásra…) lebontaná a déli határainkat – és ezzel Európát is – védő kerítést.

Csak azt nem értem, hogy ezen miért csodálkoznak?

Botka szellemi elődje, a vörös gróf, a korabeli „rolexes baloldali”, hazaárulónak is bátran tekinthető Károlyi Mihály meg a hadsereget szerelte és gyengítette le megágyazva a trianoni tárgyalások végeredményének.

Mondjuk annál a szellemóriásnál (Botka) nehéz számon kérni a szavakat (merthogy hadilábon áll velük, akárcsak beszédírói), aki egy mondatban összehozta miniszterelnök-jelölti beszédében a következőt: Orbán a határokat feszegeti, de közben a határra kerítést húz.

Na, most, ennél ellentétesebb, ellentmondásosabb mondatot, azért nehéz lenne összehozni. Most akkor tágítja, vagy korlátozza az ország lehetőségeit a jelenlegi kormányfő?

Mert a feszegetés az tágítás, a kerítés meg korlátozás.

Várjunk egy hetet, amíg a balos véleményvezérek összehoznak valami magyarázat-félét Botka-Károlyi mondatára.

És addig is koncentráljunk Trianonra, mert annak a kerítését a mai baloldal elődje hozta hazánkra. És közeleg a centenárium.

És nagyon nem szeretném, ha egy Károlyi-utód miniszterelnöksége alatt konganának 2020. június 4-én, öt óra körül a harangok.

Gyurcsány, új svédek, vasszerszám - Vasárnapi üzenet, 2016. szeptember 25.

Svédországban egy civil szervezet kampányfilmben biztatja arra a helyieket, hogy integrálódjanak a bevándorlókhoz. Nincs visszaút, Svédország már soha nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt – hirdeti egy alig több mint egyperces kisfilmben az IM nevű svéd civil szervezet Az új ország című kampánya, amely mögött ott van a skandináv ország kormánya is. A spotot a helyi televízióban sugározzák, ebben anyanyelvükön igazítják el a svédeket arról, miként kell alkalmazkodni a migráció miatt megváltozott világhoz és nekik a migránsokhoz.

A biztonság kedvéért az anyagot angol nyelven feliratozták, hogy azt a migránsok is megérthessék. Csak úgy sorjáznak az önfeladásra biztató mondatok, mialatt különböző származású, de bizonyára Svédországban élő emberek mosolyognak, egyetértően bólogatnak. A következő mondatok hangzanak el a felvételen: „Európa változóban van, és szükséges, hogy Svédország egy biztonságos hely legyen a menedéket kereső embereknek – Észre kell vennünk, hogy az „új svédek” helyet fognak követelni maguknak, és hozzák a kultúrájukat, a nyelvüket és a szokásaikat, és itt az idő, hogy ezekre pozitív erőként tekintsünk. Nemcsak az újaknak kell integrálódni, hanem mindenkinek, még a született svédeknek is – szögezik le a felvételen. Felszólítanak mindenkit, hogy olyan országot hozzanak létre, amelyben félreteszik a gyűlöletet és a félelmet.

E közben Gyurcsányt elzavarják Londonban a magyarok  miközben a bojkott mellett agitál, míg Calais felé egy autópálya parkolójában vasszerszámmal vertek meg a migránsok, az „új svédek” egy magyar kamionsofőrt.

Egy hét múlva dönthetünk: új svédek, Gyurcsány, vagy magyar kamionsofőr.

Utóbbival felettébb szolidáris vagyok.

Budaházy és Gyurcsány - Vasárnapi üzenet, 2016. szeptember 4.

Kezdjük két augusztusi üzenettel. Egyfelől megtörtént Bayer lovag tetemre hívása az ECHO TV Szorító című műsorában, ami itt meg is nézhető, másrészről Lőrinc Viktor bronzmeccsének bírája bevallotta, hogy ő bizony elcsalta azt a meccset. Erről itt írtam, s bár nem helyettesíthet semmilyen medáliát és olimpiai éremátadó ceremóniát, azért legalább boldog névnapot kívánnék a ceglédi fiatalembernek.

És akkor a hét. Budaházy György első fokon 13 évet kapott olyan dolgokért, amelyekben senkinek nem lőtték ki a szemét, azonosító szám nélkül nem verték véresre a fejét, nem vezényeltek lovasrohamot egy nemzeti ünnep 50. évfordulóját megünnepelni kívánó polgári közönségre. Budaházy úgy kapott 13 évet, hogy ha az jogerőre emelkedik, akkor esélye sincs – bármilyen is a magaviselete – akár egy perccel korábban kijönni a fegyházból.

Schiffer András, az LMP-t júniusban otthagyó ügyvéd-politikus ezt posztolta ki közösségi oldalán: Budaházy tizenhárom év. Mennyi jár a szemkilövetésekért?

Tiszta mondat.

Üzentek is neki az index főoldalán az egyik blogban: „Az ügyvédként praktizáló Schiffer azonban ennyire mélyre még sose fúrta magát a ganajba. Ezt a bűzt már nem magyarázkodja le magáról”.

Én meg azt üzenem nekik, hogy ne üzenjenek. Se Schiffernek, se Bayernek, se Budaházynak.
Üzenjenek Gyurcsánynak és Gergényinek.

Fletó öcsi pajkossága - Vasárnapi üzenet, 2016. május 29.

Csúri Ákos
2016.05.29.

Gyereknap van. Ilyenkor egy szülő alárendeli magát egy felhalmozott kívánságsornak, és igyekszik megfelelni csemetéi elvárásainak. Vidámpark, Állatkert, cirkusz, céllövölde, étterem, horgászás, aszfaltrajzverseny, cukorka, fagyi és társai.

Jó lett volna, ha a gázszámlával megénekelt Katus mama, Gyurcsány Ferenc édesanyja is inkább nyalókaszopogató versenyekre vitte volna Ferikét – még felnőtt korában is. Sajnos, erre a gyerekre senki nem vigyázott, így aztán, mint egy elszabadult hajóágyú fordult saját népe ellen és lőtt közéjük. Verbálisan mindenképpen. Ezt az idiotizmusok idiotizmusával „szenvedélyes igazságbeszédnek” nevezett trágár ámokfutást 10 esztendeje követte el ez a félkegyelmű és borította lángba az országot, de a fővárost mindenképpen. Hazudott, amit egy kisgyereknél csíntevésnek, pajkosságnak, huncutságnak, lódításnak, nagyot mondásnak tekintünk, de egy miniszterelnöknél választási csalásnak, hazaárulásnak és egyéb főbenjáró bűnnek.

Gondolja az ember, hogy ilyenkor kussol az elkövető az évfordulón, bízik a három hónapos és felettébb szelektív emlékezetben, számolgatja milliárdjait, csókolgatja brüsszeli barátait, rutinszerűen feljelenti a konzervatív-polgári kormányt, és úgy elvan, mint Kötsén a befőttje.

De nem.

Ez a Budai Bernadett-elkapó, Mészáros Antónia és Palya Bea kedvenc előjön egy videóval (könyörgöm, nem volt senki a környezetében, aki leállította volna?) és vádol mindenkit. A legszebb az, hogy olvassa. A nagy szenvedélyes... Szürkében.
Nyalókát kellene adni neki, Mert addig a hazugságai csak Fletóka pajkosságai lennének. De ő nem édességet kér, hanem hatalmat. Mások meg éveket kérnének rá. De nem lehet. Mert Fletóka gazdasági pajkossága (például Fittelina-ügy, amelyről jogerős ítélet mondja, hogy Gy.F. hazudott, vagy a fantom Nomentana) elévült.

Már ez is durva. De van ilyen.

Az viszont biztos, hogy az őszödi beszéd soha sem fog elévülni. És Fletóka nem egy pajkos kisgyerek lesz, hanem egy hazug hazardírozó. Gyereknap ide, vagy oda.

12