Újévi paciszauna - Vasárnapi üzenet, 2017.december 31.

Csúri Ákos
2017.12.31.

Olvasom, itt, Rómában, hogy a magyar kormány jóvoltából „a Magyar Lovassport-szövetség Kisvárdán építhet 2,2 milliárd forintból lovas akadémia és termálvizes lórehabilitációs központot”. Augusztus végén meg arról szóltak a hírek, hogy mintegy másfél milliárdocskából 14 csúszdából álló csúszdapark épül a kisvárdai gyerekek örömére.

Nagyszerű.

Mindeközben a kisvárdai illetőségű miniszter égisze alá tartozó magyar űrkutatás egy árva fityinget sem kap. Igaz, az űrben nehezebben lehet lovakat „rehabilitálni” (lómasszőr, lódézsa, lószauna) és csúszdázni sem ugorhatnak a Marsra mindennap a kisvárdai lurkók, de...

Gépfegyveresek a Vatikán falánál

De az űrkutatás nem csak presztízs, hanem pénzt is hoz. Nem keveset.

2017-ben ez nem volt szempont, talán 2018-ban az lesz.

Az űrkutatás nyilván csak kiragadott példa. Mint ahogy azon is kár vitatkozni, hogy minden kabinetnek vannak szimbolikus, presztízsberuházásai. Ilyen volt

az első Orbán-kormány idején a Millenáris, vagy az új Nemzeti Színház. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányoknak meg az el nem készült 4-es metró. A második-harmadik Orbán-kormányoké nyilván – interpretálás-függően – a stadionok, meg a Duna Aréna lesz (holott azért épült más is...), de a termálvizes lórehabilitációs központ aligha.

Biztos vagyok benne, hogy egy-két agyalágyult presztízsberuházásnak fogja majd március környékén nyilvánítani a déli határainkat védő-óvó kerítéseket is, de azoknak azért lenne (és lesz majd) egy visszafogott üzenetem...

Ugyanis Rómában – ahova azért másfél évig az elmebeteg balos liberalizmus jegyében rendesen tolultak a migrák – most már szinte minden utcasarkon harckocsi és gépfegyveres őr áll. Félelem, rettegés üli a szilveszterre készülő várost. És – ebből kifolyóan - hangulattalanság.

Mint ahogy Firenzét is.

És az ember áll a Szent Péter-bazilika főoltára előtt, majd letérdel Szent II. János Pál pápa sírjánál és azon gondolkodik: vajon mire játszik ez a mostani – Francesco – pápa? A Sixtus-kápolna mennyezetét vizslatva máson sem jár az esze, mint azon, hogy a pápaválasztó legfőbb papok vajon tisztában voltak-e Francesco migránspolitikájával, vajon tudták-e, hogy mit és kit választanak ebben a teremben? És vajon mennyire vehető komolyan XVI. Benedek pápa „fáradtságra” hivatkozó lemondása?

Kérdések, amelyek szétfeszítik ennek az írásnak a kereteit.

Kérdések, amelyek arról szólnak: beáldozza-e a kereszténységet és a római katolikus egyházat egy argentin jezsuita? Vajon hagyják-e ezt? Vajon van-e még észérv és erő a normális papokban mindennek megakadályozására?

Mindehhez képest a termálvizes lórehabilitációs központ smafu. Komolytalanság.

Ugyanakkor jó hinni és gondolni, hogy komolyan vehető kormányunk van. Nem csak külföldön, hanem itthon is.

Szent II. János Pál sírja a Szent Péter-bazilikában

Mert valóban nagy tétje van (lesz) a 2018-as országgyűlési választásoknak. Ezért nem kellene ilyen vicces magas labdákat dobálni az ellenfél térfelére. Mert még véletlenül leütik.

És akkor nem csak a kerítést bontják le, hanem mindent, ami 2010 óta épült. Stadionokat, mintagazdaságot et cetera.

Megéri egy paciszaunáért?

Nem hinném.

Előbb az embereknek építsünk egy polgári Magyarországot – mert még mindig vannak, akiknek ez nem „politikai termék” – és csak utána – bármily aranyosak és fontosak is – a lovaknak.

Ha ezt a sorrendet megértik a csúszdapark-lobbisták is, akkor talán még az űrkutatásra is csurran-cseppen valami. Ami nem csak visz, hanem hoz is.

Mert egy országnak ez a fontos.

És Rómában és Rómából ez kristálytisztán látszik.

Gépfegyverek mutatják a félteni valónkat.

Becsüljük meg, hogy Magyarországon ezt ilyen demonstratív megjelenés nélkül megoldották. Nem kis tett.

Ne rontsuk el.

Se 2018-ban, se később.

Róma, 2017. december 31. 

Száz év Október - Vasárnapi üzenet, 2017.október 29.

Csúri Ákos
2017.10.29.

Száz év százmilliónyi halottal. Egy ordas eszme – szó szerint – kilőtte magát az Auróráról Szentpétervárott 1917. október 25-én (amit, persze, 1956 miatt nálunk gyorsan november 7-ére tettek), és egy törpe Uljanov (mozgalmi és gyilkos nevén, Lenin) vezetésével ránk szabadította a XX.század legvéresebb diktatúráját. Igen, a legvéresebbet. (Ez nem felmentés a barna terrornak).

Hogy aztán a dicsőség megszerzése után, villámgyorsan kiiktassák – jó bolsevik szokás szerint – a belső ellenzéket és a rendszer alapjául tegyék a rettegést.

Éhezés és Gulág. Lenin, Trockij, Buhalov, Berija, Sztalin. Gyilkosok.

Meg persze legjobb hazai tanítványaik: Rákosi, Gerő, Rajk, Marosán, Kádár, Horn.

Egytől egyig vér tapad a kezeikhez. (Meg a „vértelenek”: Gyurcsány, Botka, Szanyi.)

Nem hinném, hogy a bevodkázott, berumozott matróz az Auróra fedélzetén azon a mámoros hajnalon ezt akarta. Átmosták az agyát, szebb jövőt ígértek neki, a mintegy „járulékos veszteségekről” kevésbé tájékoztatták. És persze ki tudja, hogy velük mi lett? Meddig maradtak életben? Atilla temetéséről tudjuk, hogy megölték a temetőket, majd megölték a temetőket megölőket, aztán azokat, akik megölték azokat, akik megölték...

Szóval, valahonnan innen (is) táplálkozhatott a Nagy Októberi módszertana.

Százmilliónyi emberre teszik a kommunizmus áldozatait.

És milliárdos a szellemi károkozás. Lebutított embermilliárdok mentek csukott szemmel fejjel a falnak. Vakon és ügybuzgón. És még mindig közöttünk élnek. Sok esetben gyerekeikben, unokáikban újjászületve.

Száz éve komoly mételyt szabadítottak a világra.

Ideje lenne végleg megszabadulni tőle.

Ebben jó úton haladunk. Lengyelországban, Csehországban konkrétan szarrá verték a posztkomcsi baloldalt a legutóbbi választásokon, és a Nézőpont Intézet friss felmérése szerint hazánkban a teljes lakosság körében immáron csak 5% az MSZP aránya.

Véreim!

Van egy hetünk november 7-ig, hogy a véres centenárium „tiszteletére” végleg eltüntessük őket a közéletből! 

Ezeket a cikkeket olvastad már?