Blogolj!

Előrehozott halotti tor? - Vasárnapi üzenet, 2020. március 29.

Tényleg nehezen érthető, hogy a kijárási korlátozás ellenére egyesek piknikeznek, mintha mi sem történne hazánkban és a nagyvilágban. Hogy Olaszországban átlépte a 10 ezret(!) a koronavírus áldozatainak száma? Tojni rá! Süt a nap, vár a Szigetcsúcs! Igaz, hogy Kisorosziban tábla jelzi – eddig és ne tovább, de ez sem érdekes. Miként a turistáskodókat erre figyelmeztető munkatárs sem. Legfeljebb megrugdossuk. (Nem vicc, tegnap ez történt.) Van-e olyan, hogy egyéni felelősség? Nem elviekben, hanem a gyakorlatban. A jelek szerint ez elég csökkentett hőfokon üzemel...

Fotó: népszava

Addig, egészen addig, amíg Magyarország is át nem lép a tömeges fertőzés kategóriájában. A lélegeztető gépek légzsákjai alatt már hiába megy a bűnbakkeresés: ez is miattad volt.

Nem, ez minden felelőtlen ember miatt van. Akik ráadásul lakóhelyüktől távol vál(hat)nak potenciális terjesztőkké, fertőzőkké – a helyi polgárok kárára.

A rendelet szerint a temetések szűk körűek lehetnek. Nem lesz halotti tor. A kiránduló felelőtlenek mindezt – a jelek szerint – előre hozták. Talán, mert látni akarják, kik gyászolják őket...

Aztán van egy másik típus is, a hullarabló 21. századi formája.

Ezek az élőlények, akik - bár emberformát öltenek, de még véletlenül sem illethetők ezzel a magasztos szóval - mások nyomorúságára, becsületességükből fakadó hiszékenységére hajtanak, hogy aztán fapofával, rezzenéstelen arccal lehúzzák a sápot és mintha mi sem történt volna – a lopott pénzből lízingelt(?) BMW volánja mögül sikoltozva hajtsanak tovább, és keressék újabb, becsületességben megőszült, jóhiszemű áldozataikat.

Járványnál számuk sokszorozódik.

Most éppen a koronavírus okozta népriadalmat és tehetetlenséget kihasználva házalnak „gyorstesztet” ígérve. A gyanútlan polgár meg – lévén álhírek cunamijában próbál talpon maradni az információs sztrádán – elhisz mindent, csak minél gyorsabban biztonságban tudja magát.

Pedig a biztonságot nem a házaló csalók adják.

Hanem az önfegyelem, az egyéni felelősség elfogadása, betartása.

Nehéz, tudom.

Nekem is, ismerőseimnek is.

Akik azzal teszik a legtöbbet mindannyiunkért, hogy otthon maradnak, hogy nem keverednek, nem lesznek passzív hordozók, esélyét sem adják annak, hogy megfertőződjenek és megfertőzzenek.

De a csalók kicsiben és nagyban nem ilyenek. Ők nem néznek másra, csak magukra, önös érdekeikre. Percemberek, bár kétségtelenül sikeresek.

Ideig-óráig.

Mert a Jóisten haragja először ezekre a vírusokra fog lecsapni.

S csak aztán a koronára.

De ez már az áldozatokat és a hozzájuk tartozókat a legkevésbé sem fogja boldoggá tenni.

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Éltesse – is – az Isten Magyarországot! - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 20.

Meg segítse és óvja. Az ünnepi szlogenek mindig keskeny mezsgyén egyensúlyoznak a telitalálat és a blődség között. A mostani, augusztus 20-i (Isten éltesse Magyarországot!), rádióban hallott jó választásnak tűnik. Elvégre államiságunk születésnapja. Amit rögtön vallási-hitbéli vonalról köszöntünk.

Állam és Isten.

Volt idő..., de hagyjuk is. Voltak Miklós Imrék. És vannak köztünk élő Miklós Imrék. Az Állami Egyházügyi Hivatal letéteményesei. Mint a rendszerváltás után megalakult MSZP hívő tagozata – a besúgó Vankó Magdolnával az élén...

Vankó Magdolnát 1985. szeptember 11-től a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya foglalkoztatta 1987. február 24. napjáig. A fenti időszakban több jelentést adott ellenzéki, egyházi személyekről, alternatív szervezetek munkájáról, működéséről. Vankó 1985-benújságíró képesítést szerzett, számos lapnál dolgozott, 1993-ban az időközben megszűnt Belső Hang ökumenikus lap főszerkesztője volt. 1990-ben megalapította az MSZP hívő tagozatát, amelynek azóta is vezetője, ebben a minőségében egyik kidolgozója az MSZP valláspolitikai programjának. 1994 óta képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban dolgozik. Tagja az MSZP-frakció BIT-es tagjait tömörítő ifjúsági és modernizációs munkacsoportjának” – volt olvasható 1998-ban. 

Szép, nem?

Ezért gondolom, hogy nem elég éltetnie az Istennek hazámat, hanem óvnia is kellene. A mindenkori Vankó Magdolnáktól.

És nem csak Magyarországot, hanem a keresztény-keresztyén Európát is. Most nem hívők és hitetlenek (gyaurok) háborúja zajlik kontinens-szerte, hanem halkabb hívők és vadhitűek élet-halál harca. Ahol nem elég az imádat, az éltetés, hanem mindennél nagyobb szükség van az óvásra is. (Csak az elmúlt órák példái: Barcelona, Turku és amikről még nem is tudunk az apró-cseprő mindennapokban).

Az ünnepi beszédeket közlemény-háború váltja majd a nap végére. Felülemelkedésnek nyoma sem lesz. Stratégiák nemes ütközete helyett a földharc dívik majd.

De Szent István országában legalább biztonságban.

Hát, ezért élteti Magyarország az Istent és Isten Magyarországot.

Kivételesen ezért nyert értelmet egy szlogen.

Kérdés: mindez meddig elég?

Ezeket a cikkeket olvastad már?