Hallelujah!

Feltámadás és bolondok napja. Fura egybeesés egy héttel a választások előtt. (Ajánlott irodalom József Attilától a Szabad-ötletek jegyzéke azoknak, akik most asszociációs úthengerre számítanak...). A keresztyény világ legnagyobb ünnepe Húsvét, az alaptalan rágalmakat, hazugságokat, csúsztatásokot követő kegyetlen kínzás, kínhalál utáni feltámadás. Amikor szembesülünk azzal, hogy egy mindenkiért.

Könnyű lenne áthallásokat citálni a választási kampány alaptalan rágalmaira, hazugságaira, csúsztatásaira. Csak éppen a végkifejlet nem stimmelne ebben a párhuzamban. 2018 Magyarországán szó sincs arról, hogy egy mindenkiért. Sokkal inkább azt láthatjuk: mindenki egyért, a hatalomért.

Ha annak az az ára, hogy a keresztény-keresztyény világ sírját ássuk meg, akkor az. Nem számít. A hatalomért semmi sem drága.

Lázár János mondta egyik videójában, hogy az ellenzék és a kormánypártok között az a különbség, hogy az előbbieknek a hatalom a cél, utóbbiaknak a hatalom az eszköz. Eszköz céljaik, elképzeléseik, jobbító törekvéseik megvalósítására.

Nagy különbség. Nagyon nagy.

Ma ezen a szitán kellene átlátnia választójoggal rendelkező honfitársainknak.

Mert egy rossz döntés évtizedekig visszaüthet.

Hiszen elérik a célt, csak éppen semmit nem tudnak kezdeni vele. A hatalom nem játék. A hatalom arra való, hogy egy meglévő elképzelést megvalósítsanak általa. Ha nincs elképzelés, akkor nincs mit megvalósítani. És akkor a hatalom a tobzódáson és a kapzsiságon kívül semmire sem lesz jó.

Élő példa rá Hódmezővásárhely. A szimbolikusnak beállított és az ellenzékben nagy reményeket tápláló, februárban megválasztott polgármester elérte célját: a hatalmat. Azóta azonban mindennap kiderül, hogy lövése sincs arról, mit kezdjen vele. Hatalom- és bosszúéhsége egykori híveinek is feltűnt, egyre többen fordulnak el tőle és néznek magukba: tényleg ezt akartuk?

Hódmezővásárhely – egy ideig – ebből a szempontból már elveszett, de nem kellene, hogy az országgal is ez történjen. (Ráadásul most az alföldi város is visszatérhet a jól bevált, eleddig helyesnek bizonyuló útra).

Erre jó a feltámadás önfeledt ünnepe és az ezt kísérő lelki megtisztulás, befelé fordulás.

Megvilágosodást ad.

Mert Krisztus feltámadott, hallelujah!

Bolondlyukakból meg fújjanak a bolondszelek. 5 perc hírnév nem egyenlő a világegyetemmel.

És ez a lényeg.

Jézus szivárvány Mikulása - Vasárnapi üzenet, 2017.december 24.

Jézus, amikor megszületett – értelemszerűen - még nem tudhatott Miklós püspökről.

Így azt sem tudhatta, hogy egyszer ez a püspök szent lesz és neve napját a gyerekek Mikulásként várják, tisztelik és szeretik.

Jézus azt sem tudhatta és érthette, hogy miért és miként lesz Mikulásból Télapó, majd újra Mikulás.

És azt sem tudhatta, hogy születését a keresztény világ Karácsonyként ünnepli, fát állít tiszteletére, hallelújázik, és a csend, a béke, a megértés és szeretet uralja – jobb esetben – világra jöttét.

Jézus így azt sem tudhatta és érthette, hogy miért és miként lesz Karácsonyból Fenyőünnep, majd újra Karácsony.

De – gondolhattuk – a kommunizmus összeomlásával és formális megsemmisülésével helyére került mindent: Mikulás újra Mikulás, a Karácsony újra Karácsony lett.

Egészen 2017-ig maradt normális a világ Európában.

A Mikulásnak piros köpenye volt, Karácsonyra pedig adventi betlehemi jászol-állítással készültek a köztereken.

2017-ig.

Németországban aztán – hogy senki érzelmei ne sérüljenek – idén megjelent a SZIVÁRVÁNY színű Mikulás, és a jászol – pásztorok, kis Jézus, három király, József, Mária et cetera – helyett a Grimm testvérek mesefiguráit csodálhatja  a kis Hansi. Aki jó esetben még német és nem keverék török, afgán, szír, iraki, bosnyák, vagy paki.

Szintén az érzelmek óvása végett szedik le templomokról(!) a keresztet, retusálják ki a kereszténység jelképét a fogyasztói társadalomhoz szóló kiadványokban.

Mert olyan kurvára meg akarnak megfelelni. Minek is?

Szintén az érzelmek óvása végett lesz Karácsony helyett a fény ünnepe, érzékenység miatt nem misézik az olasz pap, miközben francia társát a fenemód érzékenységükben védettek Allahu Akbar! kiáltással ölik meg misézés közben. (Átvágva torkát, csakhogy jó legyen.)

Jézus, amikor megszületett, mindezt még nem tudhatta.

Most fentről csóválja fejét.

Mert Jézus nem ezt akarta.

És mi sem.

Ezeket a cikkeket olvastad már?