Blogolj!

Gyurcsányék, a halottszámolók - Vasárnapi üzenet, 2020. május 10.

Csúri Ákos
2020.05.10.

Elvileg tegnapelőtt volt a Győzelem napja. Gyakorlatilag nem. Holott évtizedek óta mindig ezt ünnepeltük. A második világháború végét az európai színtéren. Díszszemlékkel, nagy beszédekkel, a fasizmussal évente történő végleges leszámolással.

Most a harmadik világháborúját vívja Európa és a többi kontinens. Messze még a vége, messze még a vége. Az ellenség kifürkészhetetlen. Láthatatlan.

Alattomosan jön, és válogatás nélkül gyilkol.

Egykoron tartotta magát a világ az ókori mondáshoz, miszerint olimpia alatt hallgatnak a fegyverek.

Ma a fegyvertelen ellenség legyőzte az olimpiát. El kell halasztani. Egyelőre egy évre. És ennek a háborúnak az a bizonytalansága, hogy nem tudni: tényleg egy évre-e.

Díszszemlék nincsenek. Dísztelen bezárkózás van. Az egyetlen hatásos fegyver. A túlélés fegyvere.

És a biológiai mellett dúl a számháború is, naná. Névtelen hallottak számai vetélkednek és adnak „érvet” politikai vitázóknak, mint gyerekkorunkban az autóskártyákon látható, elérhetetlennek tűnő csodaautók végsebességei. Az nyert, akinek többel ment az autója.

Ma az gondolja magát győztesnek, aki a saját érvei alátámasztására több halottat tud mondani más országokból. A gyurcsányoknak, szabótímeába és dobrevklarisszába oltott karácsonyoknak, márkizayoknak nem számít, hogy a halottak is emberek. Akik tudtuk és szándékuk nélkül kerültek bele a politikai kommunikációba személyüktől megfosztott számadatokként, és lettek politikai acsarkodók példái. Esztelen? Az. Mint az egész világunk.

Többek között ezért – is – van még oly messze a győzelem napja.

Mert nem csak a vírust kell legyőznünk – ha lehet -, hanem magunkat is.

Utóbbi a nehezebb.

Szemellenzők világjárvány idején - Vasárnapi üzenet, 2020. április 4.

Csúri Ákos
2020.04.05.

Úgy néz ki, ezt most két kézzel osztogatják bizonyos körökben. Itthon és külföldön egyaránt. Mert mi más lehetne az indoka annak, hogy – miközben naponta több mint kétezren vesznek oda a koronavírus közvetett hatására Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban – az Európai Unió legnagyobb problémája, hogy az egyik tagállama nemzeti hatáskörben hozott egy törvényt, amellyel igyekszik elkerülni, hogy saját polgárai között is arasson a Kaszás, és teljesen lefulladjon a gazdaság motorja?

Tényleg ez a legnagyobb probléma ma az Unióban? Tényleg a jogállamiság sanyarúnak gondolt helyzete miatt kell megint 7-es cikkely szerinti eljárást indítani? Tényleg állandóan baszkurálni kell a magyart? Mi lenne, ha ezek a nehezen jelzőzhető EP képviselők idecsámborognának maszkkal vagy anélkül, és feltennék találomra 5000 magyar honfitársunknak a kérdést: ugye a felhatalmazási törvény eltörlése fontosabb a számára, mint a saját és családtagjai élete? A helyes választ húzza alá: igen/nem.

Megnézném a végeredményt.

Miként azt is, hogy mi játszódik le azoknak az Európai Néppárthoz tartozó jelentéktelen, törpepártok képviselőinek az agyában, akik éppen most kezdeményezik a Fidesz kizárását ebből a pártcsaládból. No, nagy meglepetés azért nem érne, mert ott vannak köztük az északiak, akiknek zászlóshajója

Svédország úgy készül a járványra, hogy hangsúlyozottan nem készül rá. Lesz, ami lesz. A miniszterelnökük több ezer halottra számít, az egészségügyi intézetük vezetője meg kerek perec bejelentette: majd az orvosok eldöntik, hogy hatvan felett adnak-e lélegeztetőgépet a szerencsétlen svédnek (vagy bevándorlónak),

vagy sem. Azért az több mint beszédes, hogy hazánkban az IKEA első között zárta be áruházait... Pedig a köztudatban az is svéd cég. Beszélhetnének a kormányukkal...

Szemellenzőből itthon sincs hiány. Miközben látványosan és hatékonyan Orbán Viktor miniszterelnök teljes (politikai) súlyával beleállt a nemzetmentő törvénykezésbe, intézkedésekbe, addig az ellenzék – Rényi Pál Dániel szíves közlése a 444.hu-n – úgy értékelte  a felhatalmazási törvény körüli egyeztetéseket: „meg lettünk szopatva”.

Tévedés. Magukat szopatták meg – ha már ilyen kulturáltan fogalmaznak. Mert a szemellenzőt mindenáron magukon akarták tartani ahelyett, hogy egy ismeretlen időtartamú, gyilkos hatású és jelenleg még megfékezhetetlennek tűnő világjárvány láttán villámgyorsan, minden önös politikai érdeket sutba dobva, nem a maszkok, meg védőfelszerelések kezdeti hiányába kapaszkodva, nem a féligazságos, nagyotmondó fb-lájkvadászatot szem előtt tartva cselekedtek volna, hanem az össznemzeti egységet szimbolikusan és gyakorlatban felmutatva segítették volna a kormányt a hatékony reagálásban.

Nem, nem.

Ők gáncsoskodtak mindaddig, amíg magukat el nem gáncsolták.

Orbán kimondta: „a válságot az ellenzék nélkül is meg fogjuk oldani”.

Nagy valószínűséggel ez így is lesz. És akkor már hiába a szemellenző, hiába az fb-n népszerű állampolgári posztok utáni kommunikációs kullogás.

2020-ról a magyarok fejében ugyanis azok neve marad majd meg, akik tettek ellene és győztek a válság felett.

Mert az élet fontosabb, mint a 7-es cikkely.

Előrehozott halotti tor? - Vasárnapi üzenet, 2020. március 29.

Tényleg nehezen érthető, hogy a kijárási korlátozás ellenére egyesek piknikeznek, mintha mi sem történne hazánkban és a nagyvilágban. Hogy Olaszországban átlépte a 10 ezret(!) a koronavírus áldozatainak száma? Tojni rá! Süt a nap, vár a Szigetcsúcs! Igaz, hogy Kisorosziban tábla jelzi – eddig és ne tovább, de ez sem érdekes. Miként a turistáskodókat erre figyelmeztető munkatárs sem. Legfeljebb megrugdossuk. (Nem vicc, tegnap ez történt.) Van-e olyan, hogy egyéni felelősség? Nem elviekben, hanem a gyakorlatban. A jelek szerint ez elég csökkentett hőfokon üzemel...

Fotó: népszava

Addig, egészen addig, amíg Magyarország is át nem lép a tömeges fertőzés kategóriájában. A lélegeztető gépek légzsákjai alatt már hiába megy a bűnbakkeresés: ez is miattad volt.

Nem, ez minden felelőtlen ember miatt van. Akik ráadásul lakóhelyüktől távol vál(hat)nak potenciális terjesztőkké, fertőzőkké – a helyi polgárok kárára.

A rendelet szerint a temetések szűk körűek lehetnek. Nem lesz halotti tor. A kiránduló felelőtlenek mindezt – a jelek szerint – előre hozták. Talán, mert látni akarják, kik gyászolják őket...

Aztán van egy másik típus is, a hullarabló 21. századi formája.

Ezek az élőlények, akik - bár emberformát öltenek, de még véletlenül sem illethetők ezzel a magasztos szóval - mások nyomorúságára, becsületességükből fakadó hiszékenységére hajtanak, hogy aztán fapofával, rezzenéstelen arccal lehúzzák a sápot és mintha mi sem történt volna – a lopott pénzből lízingelt(?) BMW volánja mögül sikoltozva hajtsanak tovább, és keressék újabb, becsületességben megőszült, jóhiszemű áldozataikat.

Járványnál számuk sokszorozódik.

Most éppen a koronavírus okozta népriadalmat és tehetetlenséget kihasználva házalnak „gyorstesztet” ígérve. A gyanútlan polgár meg – lévén álhírek cunamijában próbál talpon maradni az információs sztrádán – elhisz mindent, csak minél gyorsabban biztonságban tudja magát.

Pedig a biztonságot nem a házaló csalók adják.

Hanem az önfegyelem, az egyéni felelősség elfogadása, betartása.

Nehéz, tudom.

Nekem is, ismerőseimnek is.

Akik azzal teszik a legtöbbet mindannyiunkért, hogy otthon maradnak, hogy nem keverednek, nem lesznek passzív hordozók, esélyét sem adják annak, hogy megfertőződjenek és megfertőzzenek.

De a csalók kicsiben és nagyban nem ilyenek. Ők nem néznek másra, csak magukra, önös érdekeikre. Percemberek, bár kétségtelenül sikeresek.

Ideig-óráig.

Mert a Jóisten haragja először ezekre a vírusokra fog lecsapni.

S csak aztán a koronára.

De ez már az áldozatokat és a hozzájuk tartozókat a legkevésbé sem fogja boldoggá tenni.

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

Lefosztott polcok és a migránsáradat - Vasárnapi üzenet, 2020. március 1.

Csúri Ákos
2020.03.01.

Jön a koronavírus, beindul a magyar vírtus, elfogyott a koronás cukor.

Bepánikolt a magyar, mintha világháború lenne.

Nem vitatom – és láthatóan a kormány sem teszi -, hogy fel kell készülni a vírus hazánkba érkezésére, ne adja isten, elterjedésére. De az, ami az elmúlt napokban zajlott a fatornyos falum vonzáskörzetében található szupermarketek liszt- és cukorkészletének lefosztásában, az azért egy parányi túlzás.

Mert a nagyobb gond – nézve-hallgatva a híreket – délről közelít. Elindultak a migránsok és pikk-pakk Kelebiánál lesznek, mert a görög és makedón könnygáz nem fogja őket eltántorítani.

Már meghaladja a húszezret azoknak a száma, akik átlépték irányunkba a török határt. És ne legyenek kétségeink: ez a szám óráról órára nőni fog.

Kőkemény március elé nézünk.

A török dzsin kiszabadult a palackból. Szíreket küld Európára, maga pedig Szíriában hadakozik az oroszokkal.

A solymári madaras teszkóban meg a nagy lefosztás óráiban megjelenik egy közvéleménykutató pult, mögötte egy hölggyel, aki a Koronás cukorról faggatja a köhintéstől összerezzenő vásárlókat.

Emberek, ébresztő!

A valós problémát nézzük!

Mert lejárt a határidő...

Ezeket a cikkeket olvastad már?