Orbán Viktor 4.0

Csúri Ákos
2018.05.13.

Orbán mondott egy nagy formátumú miniszterelnöki székfoglalót, míg Lázár egy tömör, de velős székbúcsúztatót. Egész héten ezeket értelmezte és találgatta a sajtó éppen úgy, mint a közügyek iránt érdeklődő halandó.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor kormányfői 4.0-ás beszéde nem csak belföldre, hanem igen erőteljesen a külvilágnak is üzent. Egy Európát és a világot összefüggéseiben látó, határozott véleménnyel és állásponttal rendelkező, talán már a hazai politikai kereteken is túl gondolkodó, magabiztos, erőteljes államférfi képe rajzolódott ki, aki nem restellte a hangsúlyokat nyugatról középre, illetőleg egy kicsit keletebbre helyezni. Orbán immáron nem 10 éves (mint 2010-ben), hanem 12 éves programot hirdetett, amelynek végén hazánk európai megizmosodása áll 2030-ra. Nagy ívű, grandiózus tervek és állítások, amelyet nem csak azért nem kísért ellenzéki fitymálás elhangzása után, mert az ünnepi ülés erre nem ad lehetőséget, hanem azért sem, mert például a 10 évre ígért teljes foglalkoztatottság már 8 év alatt majdnem megvalósult, így az orbáni víziókat kéretik csínján kritizálni.

Az Orbán 4.0 erről szólt és kevésbé a stílusról, konszolidálásról, amelyre párton belül és kívül egyaránt nagy igény mutatkozik. De ez politika, nem pedig kívánságműsor.

Sokan szerették volna Lázár Jánost is a negyedik Orbán-kormány tagjának tudni, de itt is igaz az előző mondat: politika, nem kívánságműsor.

Lázár azért tett arról, hogy a véleményvezérek újra olvassák Kossuth Lajos egyik leghíresebb művét, a Cassandra-levelet, kiváltképpen annak legutolsó két bekezdését. Mert az külön hangsúlyt kapott a lázári búcsúvideóban.

Úgy tudom, hogy amikor Lázár elfoglalta a miniszteri székét, akkor minden közeli munkatársának – mintegy iránymutatásként, sorvezetőként – kiosztotta a Cassandra-levelet. Így, ebben a mondatában, hogy magával viszi e levelet szülővárosába, nem kell(ene) semmi földön kívüliséget látni és láttatni.

Ám a hangsúly az utolsó két bekezdésre tevődött.

Az pedig imígyen szól:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az oroszbarát Deáknak írta az oroszellenes, a Duna-menti nemzetállamok konföderációjában gondolkodó Kossuth.

Sokan fogják még ezt a Cassandra-levelet sokféleképpen elemezni, értelmezni, holott a jelen helyzete – egyelőre - nem a „ki üzen a végén?” társasjátékban értelmezendő, hanem a külpolitikai realitásokban: ma még az a kérdés, hogy az erőt mutató, nagy felhatalmazással rendelkező Orbán Viktornak mit sikerül elérnie a júniusi EU-csúcson.

Mert az fogja nagyban meghatározni az Orbán 4.0 éveit.

Aztán majd egyszer az is eldől, hogy Kossuthnak, vagy Deáknak volt-e igaza...

A történelemből – amennyiben ismétli önmagát - legalábbis már sejthető.

Bicepszpróba a megrészegült Kúrián (cikk a jövőnkről)

Még meg sem alakult az új kormány, de a háttérben (és sajnos a színfalak előtt is) folyik a nagy erőfitogtatás. Egyesek, mint majálisban a gyerekek az ugrálóvárban rugóznak Lázár János politikai hullának vélt (remélt, álmodott) – meggyőződésem, hogy időleges - tetemén, nem látva el az orrukig sem, hogy lássák a valódi árulókat, belső bolondokat, sírásókat. Pedig vannak egy páran.

Ott van a Kúria kontra Fidesz helyzet (nagyon-nagyon leegyszerűsítve a Fidesz által jelölt és kinevezett elnökkel többségében ballib bírókkal daráló Kúria konkrétan (és jogtalanul) elvett egy mandátumot a választásokon győztes párttól), aminek köszönhetően a kényelmes kétharmad – 134 képviselő – helyett csak éppen kétharmad – 133 – van. Mondjuk az európai fityfaszoknak jelzés értékű lehet, hogy a Fidesz és Orbán tudomásul vette a helyzetet (a „szörnyű autoriter, illiberális, Putyin-pincsi” Orbán – mint ahogy világéletében mindig – a jogállamiság szellemiségében reagált, akkor is, ha az számára hátrányos), így most komolyan kell előkaparniuk valami blődséget, hogy megvonhassák a hazánknak járó uniós pénzt. Dolgoznak rajta.

Például a Kúria elnöke, Darák Péter segítségével.

Aki tovább ment a bicepszpróbában és egy hölgyet hívott szkanderezni, jelesül Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét. Egy elég korainak tűnő – lévén mandátuma 2021. január elsejéig szól - újraválasztási kampány kezdeteként... Darák sorozatos törvénysértésekkel vádolja Handót, csak éppen a „más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem” szellemiségében. (Azért az mindennél többet mond, hogy információink szerint a szerdai izmozás féloldalú volt, hiszen Handó külföldön tartózkodott az Országos Bírói Tanács ülése alatt...) Ráadásul ez az elmebaj nemzetközi méretűvé lett felfújva, ugyanis a lemondott 5 – amúgy Handó pártján álló, de a ballib túlsúllyal szélmalomharcot tovább vívni nem akaró – bíró kapcsán a New York Times (!) Brüsszelben kérdést intézett az Európai Néppárt elnökéhez. Értik?

A New York Times úgy gondolja, hogy az olvasóit érdekli a még Magyarországon sem ismert bírói tanács 5 tagjának lemondása. Kristálytisztán látszik: Soros az Európai Néppárton keresztül akarja lőni hazánkat. Ne feledjük: Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában is a bíróságokat támadták a Soros-sajtókatonák. És Darák Péter Kúria elnök ebben a globális meccsben Magyarország ellenfeleinek oldalára állt. Ezt a grundon árulásnak hívják. Lásd még Molnár Ferenc.

Darák és a Kúria most messzire ment. Nyilvánvaló, hogy Darák nem bízott a kétharmadban, ezért a választások előtt gesztusokat igyekezett tenni – az irányítása alatt lévő intézményben is erős túlsúlyban lévő – balliberális politikai oldalnak, például a miniszterelnök(!) arcképével ellátott választási plakátok letiltásával 2(!) nappal a választások előtt... Mi ez, ha nem durva beavatkozás a választásokba? (Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság eltörölte ezt a döntést, azaz jogilag sem állt meg...).

Darák Péter – ahelyett, hogy lepaktált volna a magyar kormányban gyűlölt ellenséget látó Baka Andrással - esetleg a saját portája előtti és a házában történő söprögetéssel is foglalkozhatott volna, mert amit az általa vezetett Kúria ítéleteiben az elmúlt években művelt, az rendesen kiverte a biztosítékot magánembereknél és közszereplőknél egyaránt. Mondjuk minimum egy sorcserét kellett volna levezényelnie és nem percemberként, önös érdekei által vezérelve lavíroznia a politikában. Ezt bebukta.

De bebukhatja más is. Mert áruló van házon belül is rendesen. Hiszen még csak elenyészően keveset – szinte semmit – beszéltünk Pálinkás József eszement ámokfutásáról az innováció és kutatásfejlesztés területén – de fogunk! -, mert az aztán a csimborasszója mindannak, ami ELLEN szólnak a kétharmadra adott voksok. (Lásd még a szegedi egyetem kutatói forintmilliárdjai a helyi DK-s profoknak, vagy az elméletileg pénzt hozó magyar űrkutatás elképesztő negligálása, esetleg a külhoni nagykövetségekre kinevezendő tudományos és technológiai titkárok egyetlen kiválasztási szempontja: nem baj, ha nem beszélik az adott ország nyelvét, csak fizikusok legyenek. Erre még Mari néni is azt mondja: bammeg!

Mint ahogy Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének pénztárcafitogtatása is magánügy lehetne, ha éppen nem tudná róla mindenki, hogy évek óta miniszter akar lenni. Még egy-két ilyen tökéletesen önsorsrontó PR-fogás és garantáltan soha nem lesz. Legalábbis keresztény-konzervatív, nemzeti kormány regnálása alatt. Hiszen akinek annyi esze van, hogy felesége 3 milliós keresményét a sajátjához mérten „leaprópénzzezze”, miközben az általa vezetett kamarához tartozó vállalkozók a tagdíjuk értelméről érdeklődnek évek óta, nos, az inkább élessze újjá csempeboltját és vonuljon vissza, de sürgősen. (Mondjuk Parragh erősen elgondolkodhatna azon is, hogy „elmés” nyilatkozata után a kamarájába tartozó vállalkozók már csak annyit mondanak: „most már tudjuk, hogy hova ment el az 5000 forintos tagdíjunk”). Ebbe a mentalitásba bukott bele protezsáltja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara élén egy év regnálás után, és kullogott el dicstelenül.

Szóval, fitogtatják itt bicepszeiket hülye és hülyébb módokon a percemberkék, az okosabbak meg hátra dőlnek és mint egy falusi vurstliban nézik, hogy ki esik le a körhintáról. Mert egyeseket a hatalom megrészegített (lásd Parragh nyilatkozata), és ugye részegen a körforgás nem segíti a stabilitást...

Bolhacirkusz vagy népakarat?

Egyik sem. Azért annal nagyobb a szombati „tüntikézők” létszáma, hogy lebolhacirkuszozza bárki is a hatalomból, de annál meg jóval kevesebben vannak hogy egy ország nevében beszéljenek. Tény: jól szervezett lázításról van szó. (Mondjuk ezt a Márki-Zay gyereket levehetnék már Soros éceszgéberei, mert a hülyeségeivel többet árt, mint használ az „ügynek”, de ez legyen az ő bajuk.) A szervezők – mind az itthoniak, mind a külföldiek - a Majdan mintájára próbálják felépíteni az egész kormánybuktatósdit, ám van egy apró bökkenő.

Fotó: blikk

Jelenleg nincs kormány. (Nyilván tudom, hogy van, de a buktatósdi már az elkövetkezendő kabinetről szól. Az meg még nincs.)

És talán éppen ez az oka annak, hogy a kormányzat valahogy nem találja a kommunikációs utat a szombat esti láz(ak) kapcsán. Mindenki jobbra néz, balra néz (ki megy, ki marad, ki gyengül, ki erősödik, marad-e a főnököm, vagy más lesz helyette, lojális legyek, vagy simulékony), de előre valahogy nem sikerül tekinteni.

Holott,

ha nyitott füllel hallgatnák a felszólamlásokat, akkor a napnál is világosabban kirajzolódna: itt bizony az utcai zavargások előkészítése folyik. Pontosan úgy, ahogy Kövér László, Lázár János, Rogán Antal előre vetítette az elmúlt nyáron, kora őszön – csak fél év csúszással. De attól még az ukrajnai, macedóniai forgatókönyvet itt is bevetik, megfejelve Macron liberális Európáról szőtt álmával, Soros brüsszeli randevúival.

Gyors reakciót lehetne erre adni, ha kikristályosodna a negyedik Orbán-kormány összetétele. Mert valóban fontos a népszaporulat és a demográfia, de mondjuk az sem ártana, ha nem változtatnák kukagyújtogató, épületrongáló, rendőrt dobáló grunddá az ország főterét. Ehhez azonban világos kormány és világos beszéd kell.

Azt azonban – a négyévenkénti hatalmas helyezkedési háborúban – most nem kapunk.

Csak az egyik oldalról bolhacirkuszozást, a másikról meg népakaratot.

És mi „belgák”, akik csak egy polgári demokráciát és Magyarországot szeretnénk építeni, hova álljunk?

Lázár a választás legnagyobb nyertese

Február 25-e miatt mindenképpen. Nem csak azért, mert 16 százalékkal megverte Jobbikos ellenfelét és 44(!) százalékkal a szocialistát.

Úgy, hogy majd 9000-rel több szavazatot kapott, mint 2014-ben.

Miért?

Akkor mégsem Lázár ellen szavaztak a polgármesterválasztáson? Az eredmények ismertében nem úgy tűnik. Lázár két dolgot csinált a kampányban: az egyik ugyanaz, amit első képviselői ciklusa óta következetesen cselekedett, a másik az ő tekintetében innováció.

Az egyik az, hogy heti rendszerességgel tartott fórumokat, találkozott a választóival, megválaszolta kérdéseiket és igyekezett intézkedni az általa is jogosnak tartott problémák orvoslásában. Ami, ugye, alsó szinten feladata egy országgyűlési képviselőnek. Mind e mellett dolgozott, munkabírásáról és hatékonyságáról ország-világ tájékozódhatott.

Fotó: 24.hu

A másik, hogy bemerészkedett – elég nagy rössel – egy idegen terepre. Megjelent a facebookon. S ha már bevállalta, akkor nem is aprózta el, szinte mindenhonnan jelentkezett, informált, tájékoztatott, amivel villámgyorsan gyarapította követői számát. A legtriviálisabb és a legmodernebb eszköztárat simította össze 5 hét alatt. És tartolt.

A választók nem a lózungokat – Márki-Zay egy kaptafára húzott, géppapagájként ismételt hülyeségeit -, hanem a tényleges melót értékelték. Meg belekukkantottak a pénztárcájukba, a CSOK-papírjaikba, a gyed extra kifizetésekbe, a közműszámláikba, és látták, hogy mit veszíthetnek. A déli határ mentén még az illegális migránsokkal szembeni honvédelem sem tűnt kampányfogásnak, személyes tapasztalat igazolta a valós veszélyt.

A másik, diadalra vezető elem, az összehasonlítás. Márki-Zay és Lázár. Míg a frissen megválasztott polgármester mindennel foglalkozott, csak a dolgával - Hódmezővásárhely – nem, addig Lázár a dolga – a kormányzat Orbán utáni talán legfontosabb és legterheltebb embere – mellett, minden „szabad” idejét a választóival töltötte.

A választók leszavazták a hőbörgést és a tettek mellett voksoltak.

Mint az egész országban.

Nem tudni, hogy Lázár kap-e felkérést, marad-e a kormányban. Ezt egyedül Orbán Viktor tudja. A formális logika azt diktálná, hogy a legnagyobb győztes akár a vidékfejlesztést (önkormányzatokkal, kormányhivatalokkal, agráriummal) is magába ölelően maradna átszabott tárcája élén, netán miniszterelnök-helyettesként. De az is könnyen lehet, hogy nem lesz kormánytag és újból a nagy, összetett frakció élén segíti a kormányzati munkát. És még az sem kizárt, hogy „mezei” képviselőként rugaszkodik újabb ciklusának.

Nem tudni.

Csak azt, hogy

a vidéknek soha ilyen erős kezű, határozott lobbistája nem volt kormányközelben. A másik, amire mérget vehetünk, hogy meghálálja a választói bizalmát. Hódmezővásárhely, Makó, Algyő és a környékbeli falvak nem maradnak „apa” nélkül.

Ami számukra a fejlődés a fennmaradás garanciája, míg Lázár számára a hála kifejezése, a „lehető legtöbbet adom vissza abból, amit tőletek kaptam” logikája mentén.

Márki-Zay és a hozzá hasonlók meg elgondolkozhatnak azon, hogy a „nép” nem a taktikai szavazás hasra ütött matematikáját, hanem az elvégzett munkát értékeli.

Ennyi.

Csak a szék kell

Polgármestert választ ma Hódmezővásárhely polgársága. Az elképzelhetőnél is százszor nagyobb zajjal kísért kampány csúcspontja tegnap este teljesedett ki. Márki-Zay Péter kampányzáróján egész lénye eszenciáját megkaphattuk. Azt már eddig is lehetett látni, hogy a beszéd nem lesz a kenyere. (Vagy nagyon jól fognak keresni a kiválasztott beszédtanárok és logopédusok.) És azt is lehetett látni, tapasztalni, hogy csak „országos” kliséket mond fel, fogalma sincs arról, hogy miként zajlik a munka az önkormányzatban (hivatalban), mi a dolga egy polgármesternek, mikor kell kiküldeni a meghívókat egy normális és egy rendkívüli testületi ülésre, mi a hatásköre a polginak és mi nem, kik vehetnek részt (és miért) egy-egy közgyűlésen (testületi ülésen). Ment, ment koncepció nélkül egy bozótvágóval a kezében, mint a vásárhelyi Chuck Norris, csak éppen bozót nem volt sehol...

Fotó: Márki-Zay Péter / Facebook

De legalább azt sem tudja, hogy hova készül.

Napok óta figyeltem, gondoltam csak nyelvbotlás, de tegnap, a sátras bulin – igazán elegáns és keresztényi bulit tartani „sztárfellépőkkel” egy haláleset miatti választás apropóján... – megismételte blődségét és tájékozatlanságát, így most már megnyugodhatunk: tényleg fogalma sincs semmiről.

Márki-Zay Péter ugyanis folyamatosan honatyáknak hívja a hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselőket.

Nos, honatyák az országgyűlésben ülnek. Önkormányzatban maximum városatyák.

Ennyit sem tud.

(Most zajlik az idegenvezetők világnapjához kapcsolódó rendezvénysorozat: valaki körbe vezethetné Hódmezővásárhelyen, meg bemutathatná neki az önkormányzat működését. A rendezvénysorozat ingyenes, végkielégítésről történő hazudozás sem kell hozzá...)

Papírból felolvassa az éppen elé rakott szöveget, elfogadja a botrányhősök (felforgatók, bomlasztók) segítségét (Gulyás Márton), és mint egyszemélyes rendszerellenesség fürdik a mesterséges népszerűségben.

Ha olyan vérbeli demokrata lenne, akinek a tisztaság, a rend, az átláthatóság valóban a mindene, akkor a vérbe elhajtja a felajánlkozó Gulyásékat, többek között a Sándor palota és a köztársasági elnöki intézmény fizikai megtámadása miatt.

Nem, ez a szélfútta bolond nem ezt teszi, hanem a honatyák közé készül a Városházára.

Az egész MZP egy totális képzavar, ahogy van.

A megfontolt vásárhelyiek döntésén múlik, hogy komoly emberek – Rapcsák, Lázár, Almási – után egy bohócsipkás, ideggyenge, makogó, Pestről felfújt figurát ültetnek-e – az ezen esetben béna kacsa - városvezetői székbe, aki ne is polgármesternek (városatyák), hanem miniszterelnöknek, vagy legalábbis parlamenti elnöknek (honatyák) készül.

Mert az a napnál is nyilvánvalóbb: duma van, cselekvés, elképzelés nuku, csak a szék kell.

Csak a szék. Bármi áron. Még a vásárhelyiek feláldozása árán is.

Mert a bolond mártírt akar csináltatni magából. Nem fog sikerülni. Ahhoz túl jó orvosaink vannak.

Még honatyáink és városatyáink közt is.

Lázár tyúkszem(ek)re lép - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.03.19.

Múltra tett és teendő pontok. Lesz itt szisszenés meg cincogás, az tuti. Ugyanis Hódmezővásárhelyen megint tovább látnak az orruknál, érzékelik az igazságtalanságot, a heg nélküli sebeket, és úgy döntöttek az Emlékpontban, hogy akkor mostantól már coki a hallgatólagos megegyezésen alapuló történelem-elhallgatásnak…

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

…és a tavalyi, forradalom és szabadságharc dicsőségét és helyi hőseit bemutató kiállítás-sorozat és publikációk után, fejlámpázzák a sötét oldalt is, és az idén a megtorlások, a kommunista erőszakszervezetekre, kiszolgálóikra és a megrendelőkre helyezik a reflektorjaikat.

Helyes.

Munkásőrök nem bujkálhatnak tovább. (Lásd még Tímár Péter Csapd le csacsi! című filmjét).

Az egykori hentes- és mészárostanoncként dolgozó, későbbi Elnöki Tanács elnöke Németh Károly elvtárs, például annyira veszélyesnek találta a hódmezővásárhelyi tanyavilágot és a rengeteg „ellenforradalmi” elemet, hogy– az országban egyedülálló módon – a karhatalom, majd a munkásőrség lovas szakaszt is szervezett a tanyai lakosság megrendszabályozására (Miklós Péter igazgató szíves közlése a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 című kiállítás megnyitóján).

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

De ettől még nem rezelnek be a politikai bal- és jobboldal vajas fültövű túlélői.

Az ő sziszegésükről Lázár János gondoskodott, aki a kiállítást megnyitó beszédében nem kertelt, és egy új (régóta esedékes…) frontot nyitott.

„Néhány hete Budapest főutcáin olvashatók volt a hősök nevei és remélem, hogy egyszer a gyilkosok nevei is a falakra kerülnek és kimondjuk: Kádár János nem volt több egy köztörvényes gyilkosnál és sorsában a hozzá 1956-ban csatlakozók is osztoznak. Az MSZMP alapító dokumentuma a dicsőséges forradalom vérbe fojtására, megtorlására és a visszarendeződésre tett eskü: a karriert, érvényesülést jelentő párttagkönyvek tulajdonosai azt fogadták meg, hogy megakadályozzák, hogy újra forradalom legyen, szabad legyen az ország és érvényesüljön az önrendelkezés”

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Oké, ezt eddig többé-kevésbé tudtuk. De most jön a tyúkszem!

„Álviták zajlanak ma Magyarországon az ügynök-listákról, hiszen az igazi kérdés a megrendelők listája, azok neve és felelőssége, akik a bűntetteket megrendelték és végrehajtották. De hogyan várhatjuk el kortársainktól, vagy az utánunk következőktől, hogy az igazság és a gazság között különbséget tegyenek, amikor mi huszonhét éve nem végeztük el ezt a munkát? 1990 óta a Kádár-rendszer bűneiért senkit nem vontak felelősségre. Azonban volt ebben az országban hét és félmillió ember, aki nem volt, és aki nem adta fel elvi elkötelezettségét, nem lett párttag vagy munkásőr, az is boldogult, tehát hazugság, hogy az előre jutáshoz csak a párttagságon, vagy a munkásőrségen át vezetett az út. A kényelemhez, az érdemtelen, tehetség és szorgalom nélküli, mások rovására történő boldoguláshoz már szükség volt ezen utakra”. 

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Márpedig a neveket nyilvánosságra kell hozni. Csak Hódmezővásárhelyen 951 embernek volt „egy baja” az, hogy nem volt három élete…

De az is biztos, hogy – Lázár szavaival – nem vendetta készül, hiszen más a felelőssége annak, aki a munkásőrséghez 1957-ben a megtorlás érdekében, vagy akár a gyilkolás jegyében csatlakozott és más a felelőssége, aki karrierizmusból, ambícióból, vagy megfelelési kényszerből találta meg helyét az 1970-es, 1980-as években a munkásőrség soraiban. De tudni kell, kik voltak, akiknek az MSZMP-tagság sem volt elég, hogy a rendszerből kivegyék a részüket.

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Mert aki hibát követett el a közössége ellen, az lássa azt be és legalább kérjen bocsánatot, ha már a tönkre tett életeket vissza nem adhatja, helyre nem hozhatja.

Egy lábfejnyi talp pénteken délelőtt elég sok tyúkszemre lépett.

Végre!

És ez még csak a „lájtosabb” munkásőrség. A megrendelők listája fog majd igazán fájni.

Végre, végre!

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Fotó: Arany-Tóth Attila (Emlékpont)

Lesz-e Botka alfahím? - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.03.12.

Hazugság mantrázásban fut versenyt – kéz a kézben - Botka László szegedi polgármester, bukott szocialista választmányi elnök és önjelölt miniszterelnök-jelölt és a jobbikos alfahír portál. Ízelítő erről a hétről. 

Alfahír a Kormányinfón csütörtökön.

Jó napot kívánok! Sarkadi-Illyés Csaba vagyok az Alfahírtől. Nekem az lenne a kérdésem, hogy igaz-e az a hír, hogy nemrégiben benyújtotta a lemondását a miniszterelnök úrnak?

Lázár János: Kicsoda?

R: Hogy ön a legutóbb, nemrégiben benyújtotta a lemondását a miniszterelnök úrnak.

Lázár János: Nem, nem igaz.

R: Mert úgy tudjuk és erősítse vagy cáfolja meg, hogy nem akarják önt 2018-ban egyéniben elindítani, Simonka György indulna az ön választókerületéből...

Lázár János: Az én választókerületemben?

R: ... és emiatt nyújtotta be a lemondását.

Lázár János: Ez, hogy mondjam, erősen horrorisztikus és szubtrópusi elképzelés lenne, elsősorban a választóim szempontjából. Nem merült fel ez a lehetőség még. A Fidesz elnöksége, úgy hallottam, hogy véleményem, vagy álláspontom megkérdezése nélkül is választókerületi elnöknek jelölt, úgyhogy tervezem, hogy a jövő évi választásokon megmérettetem magam.

R: De akkor arról még nincs döntés, hogy indulhat, ugye, egyéniben?

Lázár János: De, van már döntés.

R: Hivatalos döntés.

Lázár János: A választókerületi elnökök személyéről döntött a Fidesz elnöksége. Hogy ez jelent-e képviselőjelöltséget? Én azt gondolom, az én esetemben jelent.

R: Hát akkor nem nyújtotta be lemondását.

Lázár János: Simonka Gyuri barátom még nem szólt, hogy Hódmezővásárhelyen szeretne indulni. De félreértés ne essék, ha véletlenül úgy gondolja az a politikai család, amihez tartozom, hogy kicsit pihennem kellene vagy mást kéne csinálnom, akkor nagyon szívesen, bár rengeteg tervem van még. Ha komolyan veszem a kérdését, akkor, ha azt kérdezi, hogy mi a tervem 2018-ra, akkor szeretném, hogyha a Fidesz jelöltje lehetnék a választókerületemben. Ez a terv. 

Botka a Szeviép-ügyről. 

Bár már napok óta az összes sajtóorgánumban vezető hírként tálalják a Szeviép-ügyet és Ujhelyi valamint Botka feltételezett érintettségét, a szegedi napilap, a Délmagyarország, hosszú napokig hallgatott róla, majd végre náluk is megjelent az első hír a Szeviép-ügyről, ezzel a címmel és felütéssel:MSZP: a Szeviép-ügy a Fideszhez köthető

A tipikus posztkommunista csúsztatásoktól hemzsegő közleményben ezt olvashatjuk:a Szeviép egy fideszes botránytörténet. A megszűnt cég tulajdonosának üzleti partnere a Fidesz korábbi gazdasági alpolgármestere, Tímár László volt. A cég másik vezetője pedig a felszámolás után egy fideszes oligarchának lett a tanácsadója”. 

Szögezzük le: a Maszop közleményében megnevezett Timár László NEM VOLT ÜZLETI PARTNERE PISTRUI LÁSZLÓNAK. (Nem mellesleg Timár rövid i-vel írja a nevét, nem hosszúval, ahogy az MSZP meg a komplett magyar sajtó teszi…). Cégtársak voltak 1995-ben. 1997 őszén Timár kiszállt a cégből. 1998 őszén nyert a Fidesz az önkormányzati választáson Szegeden. Timár gazdasági alpolgármester volt 1998-2002 között. A szegedi önkormányzattal üzleti kapcsolata Timár korábbi cégének ez alatt az idő alatt nem volt. 2002-ben az MSZP nyert. Timár kiszállt a politikából. 

Ez a Botka-Alfahír csók fertőzi most a médiát. Hazudnak reggel, este, meg délben.

De egy dolog még eldöntésre vár.

Simicska Ádám minapi interjúja után még egyáltalán nem biztos, hogy Botka lesz az alfahím... 

A lakosság fóruma - Vasárnapi üzenet

Csúri Ákos
2017.02.19.

Szerencse utca 6. Húsz perccel a kezdés előtt gyülekezik a nép. Szerencséjüket keresik, vagy informálódnának? Talán mindkettőt egyszerre. Aztán jön képviselő, körzeti megbízott, kórházigazgató, adóügyi előadó, közterületes, polgármester, alpolgármester. A meghirdetett időpontban kezdenek is. Beszámoló: ez történt és ez fog történni. Beszél a körzet képviselője és beszél a polgármester.

Nemcsak kérdés, hanem figyelem is van

Megérkezik az országgyűlési képviselő-miniszter fél óra csúszással. Két órával előtte még a Parlamentben tárgyalt, intézkedett. Most már itt van, az övéi közt. A hosszú asztal közepénél széket tartanak fenn neki, ő jól nevelten, a „késők” székére, az asztala szélén, az ajtóhoz ül. Pedig megtehetné. De nem teszi.

Beszámolóknak vége, a lakosságé a szó. Osgyáni bácsi nem lacafacázik: lopásokról, rendőrhiányról beszél a város peremén fekvő körzetben. A miniszter igazat ad, de tényekkel cáfol. Hisznek neki. Ott van, a sajátjai közt, komfortzónájában. Önkritikus, mert lehet. Ez – politikailag sulykolt hiedelemmel ellentétben – nem a „gyengeség jele”. Szememben a hitelességé. Tévedhetetlen, hibátlan ember nincs. Melyik karikagyűrű esik le attól a mondattól, hogy „igaza van, ebben tévedtünk”?

Egyik sem.

A szélen is van szék

Az országban szükség van a hódmezővásárhelyi tiszta beszédre.

Az olimpiával kapcsolatos népszavazási aláírások leadása után kaptam a következő sms-t:

„Olimpiához. Értem a szöveget, hogy BP pályázott, és kockázatos, stb. de senki sem veszi védelmébe az építkezést? Mint a boltzárnál. Nincs tökünk érvelni? Rémisztő. Így tehát a végeredmény, hogy az olimpiarendezés elmegy es vesztesek maradnak mindenhol. MINDENHOL CSAK VESZTES. Támogató, ellenző, pályázó, építő, sportoló, szurkoló, politikus. Mindenki vesztes. És a gőz gyűlik a kuktában. Persze majd nem beszélünk róla a közmédiában, pfff. Meggyőződésem, hogy sokan ismerik fel csalódottságukban a fides valódi arcát. Lásd: a pillanat megnyerése. És csalódnak, hogy lassan tíz éve semmi MELLÉ nem állt oda a párt, csak ELLEN. Mi lett volna nemesebb, vállalhatóbb cél egy olimpiánál?”.

Itt találkozik a Szerencse utca csatornáért, BMX-pályáért küzdő fórumozója az sms-t küldő médiaértelmiségivel. Mindketten tiszta, nyílt beszédre és „beleállásra” vágynak. A képviselő-miniszter nem futott el a legapróbb problémák elől, minden kérdésre válaszolt, megoldott. (Holott fejében kattoghatott a közelgő brüsszeli tárgyalása Paks II-ről és az ország hosszú távú áramellátásáról, az eltékozolt, eredménytelen agrártámogatások megmentése, népegészségügyi kérdések, prevenció et cetera. És még ki tudja mi. De Hegedüs nénire és a kisbolt-problémára figyelt.)

Az olimpiánál egyelőre hátrálást tapasztalni, csak halkan reméli az ember, hogy nem lesz (mint egykoron Győrnél) futás belőle. Legalább a polgári oldal ne alkalmazzon kettős mércét: ha illegális migráns-ügyben a népszavazás volt a legdemokratikusabb véleménynyilvánító eszköz, akkor más, esetleg nem annyira egyértelmű témákban is legyen az.

Érvelni és meggyőzni kell. Eszköz van hozzá. Remélem szellem is.

Mert a polgári mentalitás, gondolkodás, tartás és gerinc nem politikai termék.

A Szerencse utcában biztosan nem. Csak el kell menni oda és kendőzetlenül ki kell állni azok elé, akiknek a bizalmát kérjük.

Mert így lesz a Kossuth Olvasókörből Megbeszélő kör. És ez elég fontos lenne a rendszerváltoztatás 28. évében… 

Olvasóköri tudnivaló. Ide is el kell menni

Gőgös a paraszt

Csúri Ákos
2015.11.23.

Mindenekelőtt elnézést kérek a földjeiket művelő, gazdálkodó paraszti származású emberektől, hogy a magyar nyelv egyik sajátosságaként, joggal és büszkén vállalt származásukat, most más, a köznyelvben ragasztott (melléknév) negatív jelentéssel, bizonyos viselkedés jelzőjeként használom.

Gőgös Zoltán MSZP-alelnök mai parlamenti felszólamlása miatt nem tehetek másként.  Említett személy a második Gyurcsány és a Bajnai kormányokban (amelyek tönkretették hazámat) államtitkárként dolgozott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban. 4 éve volt arra, hogy kikupálódjon, és a von hause aus hozott suttyóságot némi jó modorral vértezze fel.

Gőgös, a kultúrlény

Nem sikerült.

Ma a Parlamentben Lázár János teljesen kulturált miniszteri válaszára (itt  meghallgatható 14:03-tól a play gombra kattintva) eszement stílusban válaszolt.

Ekképpen:

„Miniszter Úr! Én egy korrekt kérdést tettem fel, amire Ön egy undorító mocskos választ adott. Undorító, szemét, tróger választ. Tudja miért? Tudja miért Miniszter Úr? Mi nem hergeltünk senkit Mezőhegyesen és nem a menedzsmentért álltunk ki.”

Majd a felszólalást az alábbiakkal zárta:

„Maguk utolsó gazemberek.”

Maradni kéne a kaptafánál.

Pedig a vita pusztán arról szólt, hogy míg a „megújuló” MSZP Gyurcsánnyal és a Jobbikkal az oligarchák (többek között Simicska Lajos) kottájából játszanak, addig a kormány megpróbál az elmúlt évek elhibázott birtokpolitikáján változtatva esélyt adni azoknak, akik VALÓBAN művelik a földjeiket. A szociálisan rendkívül érzékeny Gőgös erre ezzel a Steindl Imre tervezte épület falaihoz méltatlan szöveggel reagált.

S ezek után csodálkoznak ballibék, hogy – ha már meríthetünk a témából hasonlatot – Gőgösék egy kubikus elszántságával mélyítik azt a gödröt, amelybe a szocialisták népszerűsége vezetésük alatt zuhant?

Ők lehet, hogy csodálkoznak, mi kevésbé.Dr. Lázár János

S a valódi parasztoktól még egyszer őszintén elnézését kérek. S remélem Gőgös ezek után soha, de soha nem hivatkozik rájuk.

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?