Bolhacirkusz vagy népakarat?

Egyik sem. Azért annal nagyobb a szombati „tüntikézők” létszáma, hogy lebolhacirkuszozza bárki is a hatalomból, de annál meg jóval kevesebben vannak hogy egy ország nevében beszéljenek. Tény: jól szervezett lázításról van szó. (Mondjuk ezt a Márki-Zay gyereket levehetnék már Soros éceszgéberei, mert a hülyeségeivel többet árt, mint használ az „ügynek”, de ez legyen az ő bajuk.) A szervezők – mind az itthoniak, mind a külföldiek - a Majdan mintájára próbálják felépíteni az egész kormánybuktatósdit, ám van egy apró bökkenő.

Fotó: blikk

Jelenleg nincs kormány. (Nyilván tudom, hogy van, de a buktatósdi már az elkövetkezendő kabinetről szól. Az meg még nincs.)

És talán éppen ez az oka annak, hogy a kormányzat valahogy nem találja a kommunikációs utat a szombat esti láz(ak) kapcsán. Mindenki jobbra néz, balra néz (ki megy, ki marad, ki gyengül, ki erősödik, marad-e a főnököm, vagy más lesz helyette, lojális legyek, vagy simulékony), de előre valahogy nem sikerül tekinteni.

Holott,

ha nyitott füllel hallgatnák a felszólamlásokat, akkor a napnál is világosabban kirajzolódna: itt bizony az utcai zavargások előkészítése folyik. Pontosan úgy, ahogy Kövér László, Lázár János, Rogán Antal előre vetítette az elmúlt nyáron, kora őszön – csak fél év csúszással. De attól még az ukrajnai, macedóniai forgatókönyvet itt is bevetik, megfejelve Macron liberális Európáról szőtt álmával, Soros brüsszeli randevúival.

Gyors reakciót lehetne erre adni, ha kikristályosodna a negyedik Orbán-kormány összetétele. Mert valóban fontos a népszaporulat és a demográfia, de mondjuk az sem ártana, ha nem változtatnák kukagyújtogató, épületrongáló, rendőrt dobáló grunddá az ország főterét. Ehhez azonban világos kormány és világos beszéd kell.

Azt azonban – a négyévenkénti hatalmas helyezkedési háborúban – most nem kapunk.

Csak az egyik oldalról bolhacirkuszozást, a másikról meg népakaratot.

És mi „belgák”, akik csak egy polgári demokráciát és Magyarországot szeretnénk építeni, hova álljunk?

Lázár a választás legnagyobb nyertese

Február 25-e miatt mindenképpen. Nem csak azért, mert 16 százalékkal megverte Jobbikos ellenfelét és 44(!) százalékkal a szocialistát.

Úgy, hogy majd 9000-rel több szavazatot kapott, mint 2014-ben.

Miért?

Akkor mégsem Lázár ellen szavaztak a polgármesterválasztáson? Az eredmények ismertében nem úgy tűnik. Lázár két dolgot csinált a kampányban: az egyik ugyanaz, amit első képviselői ciklusa óta következetesen cselekedett, a másik az ő tekintetében innováció.

Az egyik az, hogy heti rendszerességgel tartott fórumokat, találkozott a választóival, megválaszolta kérdéseiket és igyekezett intézkedni az általa is jogosnak tartott problémák orvoslásában. Ami, ugye, alsó szinten feladata egy országgyűlési képviselőnek. Mind e mellett dolgozott, munkabírásáról és hatékonyságáról ország-világ tájékozódhatott.

Fotó: 24.hu

A másik, hogy bemerészkedett – elég nagy rössel – egy idegen terepre. Megjelent a facebookon. S ha már bevállalta, akkor nem is aprózta el, szinte mindenhonnan jelentkezett, informált, tájékoztatott, amivel villámgyorsan gyarapította követői számát. A legtriviálisabb és a legmodernebb eszköztárat simította össze 5 hét alatt. És tartolt.

A választók nem a lózungokat – Márki-Zay egy kaptafára húzott, géppapagájként ismételt hülyeségeit -, hanem a tényleges melót értékelték. Meg belekukkantottak a pénztárcájukba, a CSOK-papírjaikba, a gyed extra kifizetésekbe, a közműszámláikba, és látták, hogy mit veszíthetnek. A déli határ mentén még az illegális migránsokkal szembeni honvédelem sem tűnt kampányfogásnak, személyes tapasztalat igazolta a valós veszélyt.

A másik, diadalra vezető elem, az összehasonlítás. Márki-Zay és Lázár. Míg a frissen megválasztott polgármester mindennel foglalkozott, csak a dolgával - Hódmezővásárhely – nem, addig Lázár a dolga – a kormányzat Orbán utáni talán legfontosabb és legterheltebb embere – mellett, minden „szabad” idejét a választóival töltötte.

A választók leszavazták a hőbörgést és a tettek mellett voksoltak.

Mint az egész országban.

Nem tudni, hogy Lázár kap-e felkérést, marad-e a kormányban. Ezt egyedül Orbán Viktor tudja. A formális logika azt diktálná, hogy a legnagyobb győztes akár a vidékfejlesztést (önkormányzatokkal, kormányhivatalokkal, agráriummal) is magába ölelően maradna átszabott tárcája élén, netán miniszterelnök-helyettesként. De az is könnyen lehet, hogy nem lesz kormánytag és újból a nagy, összetett frakció élén segíti a kormányzati munkát. És még az sem kizárt, hogy „mezei” képviselőként rugaszkodik újabb ciklusának.

Nem tudni.

Csak azt, hogy

a vidéknek soha ilyen erős kezű, határozott lobbistája nem volt kormányközelben. A másik, amire mérget vehetünk, hogy meghálálja a választói bizalmát. Hódmezővásárhely, Makó, Algyő és a környékbeli falvak nem maradnak „apa” nélkül.

Ami számukra a fejlődés a fennmaradás garanciája, míg Lázár számára a hála kifejezése, a „lehető legtöbbet adom vissza abból, amit tőletek kaptam” logikája mentén.

Márki-Zay és a hozzá hasonlók meg elgondolkozhatnak azon, hogy a „nép” nem a taktikai szavazás hasra ütött matematikáját, hanem az elvégzett munkát értékeli.

Ennyi.

Vízválasztó

Elérkeztünk ide is. Az elmúlt hetek fake news őrületei után megnyugodhat mindenki, aki hisz a Signetta-ban: nincs rendkívüli állapot, van választás és nem fog eltűnni a tinta a papírról.

Este pedig jó eséllyel megtudhatjuk, hogy az elkövetkező négy évre kit hatalmaznak fel a választók az ország vezetésére.

Arra mindenesetre jó volt az elmúlt időszak, hogy kirajzolódjon: kétféle magyar valóság létezik. Az egyik valós, a másik képzelt. A valós az, hogy egy meggondolatlan, dafke ikszelés végleg megszünteti Magyarországot, nem csak mi, hanem unokáink, dédunokáink is egy felfoghatatlan mixtúrában, és - nagy valószínűséggel - otthonukban kisebbségben lesznek kénytelenek leélni az életüket. Ez, persze, azoknak, akik képtelenek normális családban (tudják: férfi és nő házassága, abból gyermekek születése) elképzelni a világot, és csak az anarchia, az azonos neműek mindenféle jogainak értelmetlen mantrázása, a szingliség és karrierizmus vágyott női felfogása a vezérlő elvük nem számít. Azoknak nincs világképük. Azok nem látják azt, ami az elmúlt két kormányzati ciklus alatt felépült. Azok nem látják a jól menedzselt Oscar-díjakat. A káprázatos vizes vb megnyitót. Az élhető városkákat. Budapest gyarapodását. A megújult kórházakat, a béremeléseket és még hosszasan lehetne sorolni.

Ők azok, akiknek semmi sem jó, de ha megkérdezed, hogy „rendben így látod, de mit tennél helyette”, akkor néma csönd van. Maximum annyi szakad ki: „mindegy, csak ezek ne!”. Hű! Ez aztán perspektíva.

Nem állítom, mert nem is állíthatom, hogy minden hibátlanul történt az elmúlt 8 évben. Nem. Voltak hibák. De ezek a hibák sokkal kisebb volumenűek (és javíthatók!) annál, mint amekkorát veszít az ország, a hazánk azzal, ha a világtalanok kerülnek hatalomra.

Program, elképzelés, vízió és jövőkép nélkül nem lehet az ország érdekeit szolgálni és védeni.

Ez ennek a választásnak a tétje.

Márki-Zay önjelölt megmondóember szlogenje az volt: Azért a víz az úr.

Nyert is vele.

Azóta meg kiderült, hogy a víz felszínre jutva szanaszét folyik, eláraszt mindent. Bárcsak megkérdezhetnénk Wesselényi Miklóst és Tisza Lajost árvízről és vízszabályozásról.

Mederben kell tartani azt a vizet.

Mondjuk olyan vízválasztókkal, mint amilyen ez a választás lesz.

Pofázni oly’ egyszerű

MZP együgyü és egy ügyü. Csak a hatalom. Ideális báb.  Majd fél év múlva hangzatosan le fog mondani, hogy „a fideszes többség nem támogatta...”. Addig meg osztja az észt. Ez a politikai senki egy viháncoló videóban fejtegeti az azonnali.hu-n, hogy ő - egy „amerikás” joggingfelsőben, borostásan, hódmezővásárhelyi ülőgarnitúrából - összekalapálja a következő kormánykoalíciót. 

Közben meg olvasom Herczeg Sándor posztját (Hódmezővásárhelyről) március idusán: 

Idézet Márki-Zay Péter ünnepi beszédének azon részéből, melyben fejet hajtott 1848 forradalmárhősei előtt, azok előtt, akik életüket áldozták a szabadság eszményéért:

„”

Jól látja mindenki. Nulla mondat, nulla szó. Róluk semmit nem mondott. Nem emlékezett meg arról a Kossuth Lajosról, aki Hódmezővásárhelyen mondott beszédet, s a szobra ott áll a Kossuth téren, szót sem ejtett a később olvasókört alapító Szametz Andrásról, netán Petőfiről, Vasváriról, bárkiről... Ehelyett csak kampányolt, országos politikusként tetszelgett és párhuzamokat vont. Az, hogy egyáltalán beszédet mondott, 1848-nak is köszönhető. Azoknak, akik a demokráciáért és nem a diktafonért haltak meg.

De mindez nem elég.

Az ünnepség részeként alpolgármesterével együtt koszorúzott, felrúgva azt a több évtizedes gyakorlatot, hogy ezt a közgyűléssel együtt tegye. Ezzel megalázta a szintén demokratikusan megválasztott testületet. Kovács László főorvos úr, többszörösen megválasztott képviselő, köztiszteletben álló, negyven éves tapasztalattal rendelkező szakember pedig ott állt értetlenül, kezében a koszorúval. A császár pedig dicsfényben tündökölt.

Nem Kovács László szégyene. Mert ő a néppel, a város polgárai között, velük együtt hajtott fejet, miután a császár elvonult.

Nem az ő szégyene, hogy „azért a gyalázat az úr”.

A posztban leírtak a nevezett élőlényben, gondolom, végig sem futottak, fel sem merültek.

Ült kedvenc diktafonjával és mondogatta rá: kormányomban Gyurcsány lesz az egészségügyi miniszter a vizitdíjjal, Szél a testnevelési tárcát kapja, Vona..., nem, Vona államelnök lesz, Karácsony meg a betelepítésügyi össztárcák feletti, míg Juhász Péter a mezőgazdasági és kendertermesztési minisztériumot vezeti majd. És Márki-Zay maga sem értette azt az ismeretlen zajt, zümmögést, suttogást, amit a fejében hallott, érzett. Révült tekintettel nézett körül, hogy a kedvenc diktafonján kívül ki van még a szobában.

Palika már alszik, ma nem kellett annyit mosolyognia, ő nem lehet.

Gyorsan sorolta tovább:

propaganda miniszter Mr. Zuckerberg (tolmácsot biztosítani!!!!), államtitkára Tibi atya (ha már azt mondják róla, hogy egy posztjával beszállt a kampányba meg kimutatta foga fehérjét).

És ült önelégülten, tenyérbemászó vigyorával a képén. Ő, a királycsináló, aki leginkább magából csinálna királyt. Ő, a független. Ő, aki egyenlő a néppel. Már vésik is a feliratot: Márki-Zay Péter kedvenc mondása – A nép én vagyok.

Mert a hatalom mindennél fontosabb. Meg az ő fontossága.

Istenem, hány ilyen üldögél most e hosszú hétvégén (is) otthon képzelegve! Mondjuk Márki-Zayt egy apróság – a démonain kívül – zavarja még: holnap be kell mennie a munkahelyére és a Botkásított Városházán valami hódmezővásárhelyiek gondjaira kellene válaszokat adnia. Na, ez az, ami a nagy kormányváltókat a leginkább idegesíti.

Hogy dolgozni is kellene.

Mert pofázni oly’ egyszerű.

Diktafonos diktatúra

Sokat nem kellett várnunk arra, hogy megtudjuk, milyen világ köszönt Magyarországra, ha április 8-a után a hódmezővásárhelyi „minta” valósul meg.

Egy hete van hivatalban ez a Márki-Zay Péter és a következők derültek ki.

Elsősorban és alapvetően az, hogy működésképtelenné tette a várost.

Fotó: alfahír

Ugyanis – árulása első bizonyítékaként –  a bukott önjelölt bolsivezető, a Szeviép-ügyben igencsak nehéz perceket átélő Botka László embereivel „átvilágított” városházáról eltávolította – betegszabadsága idején... – a jegyzőt, valamint az őt, azaz a tévedhetetlen Márki-Zayt kijavítani merészelő aljegyzőt. Aki – nem mellesleg – a gazdasági vezető is. Így aztán a Magyar Államkincstár csak várja és várja, hogy valaki legálisan bejelentse a változásokat és a bankok is tűkön ülnek, hogy mikor lesz kegyes MZP felmutatni egy aláírási joggal rendelkező embert. Addig ugyanis nem lehet utalni, azaz a város megbénult.

A másik – saját közlése a félkegyelműnek -, hogy bekapcsolt diktafonnal a zsebében beszélget beosztottjaival, a hivatal munkatársaival. Hogy majd adott esetben jól felhasználja ellenük. Szép, nem? A szeretett hatalma a legrosszabb Kádár-kori házmester tempójában jelenik meg. Aki szakmai alapon felhívja figyelmét olyan apróságokra, hogy nincs aláíró, működésképtelen a város, az mind-mind azonnal bizalomvesztés áldozata lesz

(mondjuk ettől az élőlénytől annyira nem igényelném a bizalmat) és természetesen „Lázár János embere” (még akkor is, ha saját bevallásuk szerint az életben nem találkoztak a volt polgármesterrel, jelenleg miniszterrel – de ez mellékes). A bevallottan jobbikos polgármester MSZP-s alpolgármestert szavaztat meg, valamint a vörös Botka csoportvezetőjét – volt algyői jegyzőt – akarja időszakosan Hódmezővásárhelyre (aki már a szegedi jegyző aláírásával ellátott áthelyezési paranccsal érkezett, csak éppen kaki került a palacsintába, mert a hódmezővásárhelyi jegyző ezt nem írta alá – repülnie is kellett több évtized becsületes közszolgálat után az aljegyzővel együtt), diktál az MSZP listavezetőjének, hogy csak akkor „hajlandó felszólalni” az ellenzék március 15-i ünnepségén, ha a többi ellenzéki miniszterelnök-jelölt is ott áll mellette...

Nem jegyző kell a hódmezővásárhelyi városházára, hanem orvos. De sürgősen.

Közben a facebookon fogadóórát tart, ahol bizony konkrét, a városüzemeltetéssel kapcsolatos lakossági kérdéseket – is – kap, amelyekre a  válasza: „Ezt nem tudom”. A legszebb, hogy már be is fejezné ezt a műfajt, mert nem ilyen kérdésekre számított...

Akkor milyenekre?

Hogy beszéljen még a diktatúráról miközben éppen ő építi ki azt szélsebesen?

Szakmaiatlan, a hivatal természetes működéséről halvány gondolattal sem rendelkező, önjelölt Messiás. Ez a népmesei hős, Márki-Zay Péter. Aki csak az övéi előtt határozott, ha négyszemközt ellenkezést, vagy viszontkérdést kap, akkor összecsinálja magát és hupikék törpikévé zsugorodik.

De azért arra van esze (pontosabban nincs), hogy jogalap nélküli külsősökkel nézesse át a hivatal dolgozóinak személyi kartonjait, hogy a szintén zavart, volt NAV-os Horváth Andrással piszkáltasson bele – üzleti titkokat bőven sértve – teljesen jogszerű és szabályos vállalkozói szerződésekbe.

A facebook kitermelte az első magyar diktátorát. Diktafonnal a zsebében. Mert ne feledjük: az egész facebook egy diktafon. Olyan, mint Márki-Zay.

Tényleg ez lenne Magyarország jövője?

Folytatólagos hazudozás

Polgármestert választott Hódmezővásárhely polgársága. Akiket csodálatosan átvertek, mint azt a bizonyost a palánkon. S miközben a Fideszben egyesek a belső leszámolás fogódzójaként tekintenek – nagyon okosan, a választási kampányban... - az eredményre, addig pont a lényegről nem beszélnek. Arról, hogy az ellenzék csodafegyvere mennyire álságos, és most már a napnál is világosabban hazug.

A függetlenség.

Ez a bizonyos Márki-Zay Péter nevű – se hal, se hús - képződmény végig kussolt a kampányában a valódi politikai támogatóiról. Aztán múlt a vasárnap az eredményvárón a VUK sörözőben (amit egyesek már Pilvaxnak hívnak, ami kissé túlzónak tűnik...) ott volt Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, aki – mesélik a meghökkent vásárhelyiek – mintegy 250(!) aktivistával költözött a kampány utolsó heteire Hódmezővásárhelyre, és ki tudja honnan szerzett lista alapján dolgozta meg azokat a családokat, ahol 4 szavazásra jogosult volt.

Fotó: délmagyar

Mindeközben MZP arról beszélt, hogy pártoktól független és csak Vásárhely és első intézkedése lesz eltörölni a kötelező építményadót, mert a város tartalékai lehetővé teszik megszüntetését.

Megválasztását követő második napon elzarándokol – ha már ennyire nyomta a kampányban a katolikus kilétét, holott az leginkább magánügy... – a szomszéd vérvörös várost valóban diktátorként irányító Botka Lászlóhoz EU-s zászlóért meg Bibó-kötetért.

Meg mondjuk azért, amiről megint hallgatnak, hogy Botka embereivel tölti fel a hódmezővásárhelyi Városházát, azaz júdáspénzért – ha már Biblia – eladta a jobboldali vásárhelyieket a kőbalos szegedi polgármesternek. Csak hab a tortán, hogy a paktum keretében a pufajkás Horn kampányát egykoron építő Kiss Andrea lett a független MZP alpolgármestere... Így alakul a Jobbik-pufajka koalíció...

Az építményadóról egy árva szó nem esett már.

Mint ahogy arról sem, hogy az EU-s zászlót vajon a székely zászló helyére akarja kitűzni a városházánál? Vagy Hódmezővásárhely zászlaját szedi le? Vajon a székely zászló likvidálásához mit szólnak majd az EU-s zászló elégetésén szocializálódott, most lelkes MZP-szavazóként felszínre törő jobbikosok? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy...

...ahhoz mit szólnak majd, hogy MZP, a becsületes, korrekt, igazmondó polgármester csütörtökön szembe köpi magát, választóit, de elég rendes „anyaggal”, hogy az még most is csurog, amikor bejelenti: marad az építményadó. Mert a város tartalékai mégsem teszik lehetővé, bla-bla-bla.

És még egy hét sem telt el.

MZP bárcás kurvaként várja a legtehetősebb kuncsaftot április 8-a eredményének ismeretében. Addig riszál ide (Jobbik), riszál oda (Botka-féle Maszop), hősnek, mártírnak, érinthetetlen szimbólumnak tekintve magát, és – kifelé – nem mutatja meg, hogy melyik „szép, szőke herceget” részesíti majd kegyeiben. És közben szépen, csepegtetve farol ki az összes választási ígéretéből.

Lehullott az álarc.

Egy bevándorláspárti EU-s zászlóért 2 nap alatt eladta választóit.

Ezen talán jó lenne elgondolkodni az országgyűlési választásokig hátralévő egy hónapban.

Mert szúrhatja sokak szemét Orbán fociimádata és stadionépítési aktivitása, de azért – nem mellesleg – közben megvédte a hazánkat.

El lehet dönteni, hogy melyik a fontosabb: a Messiás-független MZP „szavahihetősége”, vagy a saját, a gyermekeink és unokáink biztonsága. Ha az előbbi, akkor a vásárhelyi polgárok ne csodálkozzanak azon, ha egy hónapon belül még kétszer-háromszor újra eladja őket a megválasztott polgijuk. Ha meg az utóbbi, akkor a – részben – mesterségesen keltett düh, indulat helyett térjenek vissza a józan eszükhöz és tegyék mérlegre: ki biztosította eddig a békéjüket, nyugalmukat, biztonságukat és kinek a révén fejlődött a településük. Még akkor is, ha most – kívül és belül – nagy divat ütni az erős embert. Aki, szintén nem mellesleg, ütésálló.

A választáson pedig a most megválasztott „független” polgármesterüknek is üzenhetnek: elég a hazudozásból, az ígértekből történő kifarolásból, a riszálásból és a rinyálásból. Várjuk a tetteket!

Csak a szék kell

Polgármestert választ ma Hódmezővásárhely polgársága. Az elképzelhetőnél is százszor nagyobb zajjal kísért kampány csúcspontja tegnap este teljesedett ki. Márki-Zay Péter kampányzáróján egész lénye eszenciáját megkaphattuk. Azt már eddig is lehetett látni, hogy a beszéd nem lesz a kenyere. (Vagy nagyon jól fognak keresni a kiválasztott beszédtanárok és logopédusok.) És azt is lehetett látni, tapasztalni, hogy csak „országos” kliséket mond fel, fogalma sincs arról, hogy miként zajlik a munka az önkormányzatban (hivatalban), mi a dolga egy polgármesternek, mikor kell kiküldeni a meghívókat egy normális és egy rendkívüli testületi ülésre, mi a hatásköre a polginak és mi nem, kik vehetnek részt (és miért) egy-egy közgyűlésen (testületi ülésen). Ment, ment koncepció nélkül egy bozótvágóval a kezében, mint a vásárhelyi Chuck Norris, csak éppen bozót nem volt sehol...

Fotó: Márki-Zay Péter / Facebook

De legalább azt sem tudja, hogy hova készül.

Napok óta figyeltem, gondoltam csak nyelvbotlás, de tegnap, a sátras bulin – igazán elegáns és keresztényi bulit tartani „sztárfellépőkkel” egy haláleset miatti választás apropóján... – megismételte blődségét és tájékozatlanságát, így most már megnyugodhatunk: tényleg fogalma sincs semmiről.

Márki-Zay Péter ugyanis folyamatosan honatyáknak hívja a hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselőket.

Nos, honatyák az országgyűlésben ülnek. Önkormányzatban maximum városatyák.

Ennyit sem tud.

(Most zajlik az idegenvezetők világnapjához kapcsolódó rendezvénysorozat: valaki körbe vezethetné Hódmezővásárhelyen, meg bemutathatná neki az önkormányzat működését. A rendezvénysorozat ingyenes, végkielégítésről történő hazudozás sem kell hozzá...)

Papírból felolvassa az éppen elé rakott szöveget, elfogadja a botrányhősök (felforgatók, bomlasztók) segítségét (Gulyás Márton), és mint egyszemélyes rendszerellenesség fürdik a mesterséges népszerűségben.

Ha olyan vérbeli demokrata lenne, akinek a tisztaság, a rend, az átláthatóság valóban a mindene, akkor a vérbe elhajtja a felajánlkozó Gulyásékat, többek között a Sándor palota és a köztársasági elnöki intézmény fizikai megtámadása miatt.

Nem, ez a szélfútta bolond nem ezt teszi, hanem a honatyák közé készül a Városházára.

Az egész MZP egy totális képzavar, ahogy van.

A megfontolt vásárhelyiek döntésén múlik, hogy komoly emberek – Rapcsák, Lázár, Almási – után egy bohócsipkás, ideggyenge, makogó, Pestről felfújt figurát ültetnek-e – az ezen esetben béna kacsa - városvezetői székbe, aki ne is polgármesternek (városatyák), hanem miniszterelnöknek, vagy legalábbis parlamenti elnöknek (honatyák) készül.

Mert az a napnál is nyilvánvalóbb: duma van, cselekvés, elképzelés nuku, csak a szék kell.

Csak a szék. Bármi áron. Még a vásárhelyiek feláldozása árán is.

Mert a bolond mártírt akar csináltatni magából. Nem fog sikerülni. Ahhoz túl jó orvosaink vannak.

Még honatyáink és városatyáink közt is.

Becsület - Vasárnapi üzenet 2018.01.21.

Csúri Ákos
2018.01.21.

Pénteken este nem egy márkitól volt zajos a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálló díszterme, hanem egy házaspár duplán kerek (50 és 40) születésnapi köszöntésétől. Márki-Zay Péter erőltetett lokálpatriotizmusával szemben itt egy valódi értékrenddel szembesült a meghívott és az eseményre tiszta szívvel érkező társaság.

Mintegy 160 fő.

Köztük politikusok, államtitkárok, igen csak tehetős üzletemberek, kommunikációs szakemberek, jogászok, ügyvédek, energetikai cégvezérek és...

...és az ünnepelt üzletember cégének munkatársai.

DJ RÁKÁSZ, mert buli volt

Könyvelő, titkárnő, műszaki alkalmazott.

Az üzletember egy kis Csongrád megyei városból indult, dolgozott ésszel és két kézzel egyaránt. Érték pofonok (nem kicsik), volt idő, amikor teljesen lenullázódott, de talpra állt, bátor döntéseket hozott és mindig olyanokkal vette körbe magát, akiktől tanulhatott, akiknek köszönhetően fejlődhetett. Sikeres, nagyon sikeres és tehetős üzletember lett, akinek közvetlensége és gerince már az első találkozáskor megragadott.

És a felfelé ívelő életútszakasz alatt jottányit sem változott.

Ez a gerinc, ez a tisztesség mutatkozott meg péntek este is. Megtehette volna (mindene adva van hozzá), hogy egy elitista partyt szervezzenek feleségével (üzletemberek, politikusok, cégvezérek, lobbisták, komoly médiaszereplők szűkebb körű részvételével), de nem ezt tették, mert fel sem merült bennük. Hanem szívükre, érzéseikre hallgatva azokat hívták első sorban, akiknek köszönhetően eljutottak odáig, hogy a szűk körű elit őszinte és érdekmentes barátságát is kiérdemeljék.

Mert pontosan tudják, hogy honnan indultak és kikkel.

És ez sokkal fontosabb, mint hogy hova jutottak.

Ezért lett BULI (a meghívón olvasható dress code-ban sem a fekete-fehéren, hanem a „lazán” szón volt a hangsúly) és nem party, ötletekkel, egy régi vágású, de zseniális DJ hangulatteremtésével.

Az asztalnál, vagy éppenséggel a táncparketten azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha ezt a politikusok sem felejtenék el. Mármint, hogy honnan jöttek.

És nem azok, akik kiérdemelték a meghívást.

Hanem azok, akik nem voltak ott.

Az önmagukat felfújó, közszereplőnek, megmondóembernek és messiásnak beállító za(y)jos márkik.

Akiktől a rongyrázás sem áll távol.

Szerencsére a Fekete Sasban polgári teríték volt...

Ezeket a cikkeket olvastad már?