Templomrombolás - Vasárnapi üzenet, 2018. január 14.

Csúri Ákos
2018.01.14.

A legnagyobb (egység) és a legkisebb (részecske) szimbiózisára hoz példát Németország. A maga negatív módján. A legkisebb részecskét (atomenergia) csak a legnagyobb (Isten) házának nem jelképes, hanem nagyon is valóságos dózerolásával - ahogy a Wattmester blog oly pontosan megírta - lehet csak a németek szerint megszüntetni a dicsőséges barnaszén javára.

Tudom, nem minden német, tudom, általánosítás. Tudom, de mégsem.

És nem olvasom sehol Ungár Erőszakoskodó Péter nyilatkozatait ebben az ügyben. Hogy az eszement „atomtalanítás”-nak immáron tényleg semmi sem szent.

Nem olvasom Ungár Erőszakoskodó Péter szájából a nyilatkozatot, hogy majd lebontják a Paksi Erőművet, és ha kell egy-két baranyai templomot is, hogy hozzáférjenek a mecseki szénhez a komlói bányászok legnagyobb örömére. Lehet, hogy csak eddig nem olvastam, és Ron Werber holnap majd előrukkol vele...

Tudom a Szemlélek blog dumáját is, hogy „használaton kívüli templom” volt. Basszus! Egy templom sohasem használaton kívüli...

És akkor másnap olvasom a Blogstar hírei közt, hogy Kínában is bőszen nekiesnek a keresztény templomoknak. Ott, mondjuk, nem jönnek elő az „atomtalanítással” – facekba tolják.

És akkor jött a legújabb cikkecske a 444-en (hivatkozva az Átlátszó grafikonjára), mely azt a látszatot kelti, hogy a Blogstar kiadója az Andy Vajna-Mészáros Lőrinc-Habony Árpád média-Bermuda háromszögbe tartozik.

Holott nem.

Nagyon nem.

Fenti urak egyike sem tulajdonos vagy résztulajdonos nálunk, strómanjuk (ha van nekik) a mi környékünkön biztosan nincs.

Jó lenne, ha a libsimédiumoknál leszállnának már erről az alaptalan sejtetésről (mert a konkrétumoknál mindig elbuktak és kussolásra kényszerültek) és foglalkoznának a templomrombolásokkal. (Tudom, kellően naív gondolat ez, de hátha...).

Találomra merített hírek ezek.

És még csak 2 hét telt el 2018-ból.

Mi vár még ránk?

Nehéz év lesz. Nagyon.

Akkor most miről beszélünk? - Vasárnapi üzenet, 2017.július 9.

Megy itt a nagy háborgás a sajtóban a sajtóról, hogy Mészáros Lőrincnek hány lapja van, meg hogy – a Heti Válasz érdekes összeállításából is kitetszően – a „botkisták” azzal vádolják a nagy öreg Puch Lászlót a szociknál, hogy a Fidesz kitartottja, és vörös médiáját a kormány pénzeli.

Miközben…

…miközben csak kézbe kellett venni július 5-én, szerdán, a két zászlóshajónak gondolt újságot, és rögtön szembesülhettünk a nevetséges és szomorú valósággal. 

A Mészáros-Liszkay-Csermely fémjelezte Mediaworks kiadó országosan legismertebb terméke, a Nemzeti Sport, mintha egy 1862-es szótár alapján szerkesztődött volna:

Nemzeti Sport

Ijedség helyett ijedtség lett úrrá rajtam e cím láttán. 

Az egykor szebb napokat látott „szakszervezeti” lap, a népszabadságosodott Népszava meg Lapszél rovatában (mondjuk minimum 2 nap fáziskéséssel – szerdai lapszámban egy vasárnap esti hír) hozza Lányi Zsolt, egykori kisgazda alelnök halálhírét ekképpen: 

 

Jól láthatóan Lányi képét már a következő hírcím alá szerkesztve… 

Dolgoztam – nem is keveset – napi és hetilapoknál, így tudom, hogy egy cikk címe a következő emberek szeme elé kerül, mielőtt az Olvasókhoz jutna:

szerző, rovatszerkesztő, címszerkesztő, korrektor, napos (felelős) szerkesztő, főszerkesztő (vagy főszerkesztő-helyettes).

Azaz minimum 6(!) ember.

Mészáros? Liszkay? Csermely? Puch? Kerényi?

Kit érdekelnek, ha ez a szint. Ha egy átlagos, főszezonos szerdai napon, találomra felütött két „zászlóshajó” ezt a „szakmai nívót” hozza.

Kedves hőbörgők (itt és ott): akkor most miről is beszélünk?

Sajtótragédiáról.

Ezeket a cikkeket olvastad már?