Blogolj!

El kell végre indulni - Vasárnapi üzenet, 2020. február 16.

Nincs más hátra, mint előre. A miniszterelnök mai évértékelőjének ez kell, hogy a legfontosabb üzenete, mondandója legyen. Kormányrúdnál a dolgot magát kell nézni – egészben -, a picsogást meg kell hagyni másra.

A látszat az, hogy a Fidesz a győri polgármesterválasztással rendezte sorait – a valóság az, hogy azért maradt még bőven rendezni való – és most már arccal a 2020-as és 2021-es évekre kell fordulnia. Kormányozni kormányon. Gazdasági (adócsökkentés, munkahelyvédelem) és országstabilitást (kerítés, jogszabályok) biztosítani, tenni a népjólétért (családvédelem, gyermekvállalás ösztönzése),

lefűrészelni a cipők hegyes orrát, meghallgatni az értelmiséget, kerülni az értelmetlen kultúrharcokat – az értelmeseket nem(!) –, szó szerinti igazság-ügyet képviselni (jogszolgáltatás versus igazságszolgáltatás), pellengérre állítani a csaló, szélhámos vállalkozókat (például építőipar, ipari és kereskedelmi kamarák).

Megtörtént a sebek nyalogatása – biztosan lesz következmény is a maga idejében – most már fel kell emelni a fejet és menni előre.

Mert Gyurcsányné már a spájzban van.

És ezt komolyan kell venni. Nem úgy, mint 2004-ben, amikor Fletót lottóötösként értékelték egyesek a Fideszben – el is bukták a 2006-os választást. (Igaz, csalással és Veres Jánossal, de a pénztártól való távozás után...).

Most a nyíltan politikai pedofíliát (tornacipős YouTube-videók) elkövető Fletó előkészíti a terepet a folyamatos hazaárulást elkövető (külhonban saját hazájára rontó, azt ellehetetleníteni szándékozó) feleségének, az Apró-unokának. Gy. Ferencné most különben teljesen úgy viselkedik, mint az egykori politikai emigráció a kommunista Kádárékkal szemben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyurcsányné családja akkor is és most is a kommunista volt ebben az összevetésben.

Ezért kell minden fronton emlékeztetni ara: Fletó a szemkilövető.

Ennek sulykolása (is) létkérdés 2022 tükrében.

Ugyanakkor a jobboldal nem spórolhatja meg a munkát. A repedések október 13-án megjelentek. Még van idő kijavítani a hibákat, újravakolni a falrészt. Csak már szakemberekkel. Akiről bebizonyosodott, hogy kókler, lusta, nagyszájú „művezető” – és még a spaklit sem ismeri fel – azt el kell küldeni a politikai süllyesztőbe.

A helyzet ennyi. Nem több és nem is kevesebb.

Hiszem, hogy Orbán Viktor látja mindezt, és nem vakítja el a győri eredmény. Ott ugyanis volt egy telitalálatos jelölt. Ilyenből kell 106 2022-re és kiszámítható, sikeres, a nép jólétét előtérbe helyező, kommunikációs bakik nélküli kormányzás.

Akkor megérte elindulni. Mert célba ér – mindenki.

Orbán Viktor 4.0

Csúri Ákos
2018.05.13.

Orbán mondott egy nagy formátumú miniszterelnöki székfoglalót, míg Lázár egy tömör, de velős székbúcsúztatót. Egész héten ezeket értelmezte és találgatta a sajtó éppen úgy, mint a közügyek iránt érdeklődő halandó.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor kormányfői 4.0-ás beszéde nem csak belföldre, hanem igen erőteljesen a külvilágnak is üzent. Egy Európát és a világot összefüggéseiben látó, határozott véleménnyel és állásponttal rendelkező, talán már a hazai politikai kereteken is túl gondolkodó, magabiztos, erőteljes államférfi képe rajzolódott ki, aki nem restellte a hangsúlyokat nyugatról középre, illetőleg egy kicsit keletebbre helyezni. Orbán immáron nem 10 éves (mint 2010-ben), hanem 12 éves programot hirdetett, amelynek végén hazánk európai megizmosodása áll 2030-ra. Nagy ívű, grandiózus tervek és állítások, amelyet nem csak azért nem kísért ellenzéki fitymálás elhangzása után, mert az ünnepi ülés erre nem ad lehetőséget, hanem azért sem, mert például a 10 évre ígért teljes foglalkoztatottság már 8 év alatt majdnem megvalósult, így az orbáni víziókat kéretik csínján kritizálni.

Az Orbán 4.0 erről szólt és kevésbé a stílusról, konszolidálásról, amelyre párton belül és kívül egyaránt nagy igény mutatkozik. De ez politika, nem pedig kívánságműsor.

Sokan szerették volna Lázár Jánost is a negyedik Orbán-kormány tagjának tudni, de itt is igaz az előző mondat: politika, nem kívánságműsor.

Lázár azért tett arról, hogy a véleményvezérek újra olvassák Kossuth Lajos egyik leghíresebb művét, a Cassandra-levelet, kiváltképpen annak legutolsó két bekezdését. Mert az külön hangsúlyt kapott a lázári búcsúvideóban.

Úgy tudom, hogy amikor Lázár elfoglalta a miniszteri székét, akkor minden közeli munkatársának – mintegy iránymutatásként, sorvezetőként – kiosztotta a Cassandra-levelet. Így, ebben a mondatában, hogy magával viszi e levelet szülővárosába, nem kell(ene) semmi földön kívüliséget látni és láttatni.

Ám a hangsúly az utolsó két bekezdésre tevődött.

Az pedig imígyen szól:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az oroszbarát Deáknak írta az oroszellenes, a Duna-menti nemzetállamok konföderációjában gondolkodó Kossuth.

Sokan fogják még ezt a Cassandra-levelet sokféleképpen elemezni, értelmezni, holott a jelen helyzete – egyelőre - nem a „ki üzen a végén?” társasjátékban értelmezendő, hanem a külpolitikai realitásokban: ma még az a kérdés, hogy az erőt mutató, nagy felhatalmazással rendelkező Orbán Viktornak mit sikerül elérnie a júniusi EU-csúcson.

Mert az fogja nagyban meghatározni az Orbán 4.0 éveit.

Aztán majd egyszer az is eldől, hogy Kossuthnak, vagy Deáknak volt-e igaza...

A történelemből – amennyiben ismétli önmagát - legalábbis már sejthető.

Ezeket a cikkeket olvastad már?