Blogolj!

Migránsok és fasiszták - Vasárnapi üzenet, 2020. február 9.

Nézem ezt a Messiás című sorozatot és kavarog bennem minden. Hogy akkor most sajnálat, vagy biznisz, vagy terror, vagy mi is ez egyáltalán. Rideg lennék a sajnálat elmaradása miatt? De – kérdem halkan – hol dúl most polgárháború, hogy megint ezerszámra induljanak hazám felé papírok nélkül, „segélyszervezetek” kioktatott gardírozóival a hátuk mögött? Csak egy címet idéznék az indexről (2018. július 7-én, 13 óra 36 perckor): Tulajdonképpen vége a szíriai polgárháborúnak.

Akkor most kik ezek az agysebészek? Nyilván nem tudjuk meg, hiszen papírjuk az nincs…

De nem csak a röszkei, kelebiai helyzet feszített a héten.

Hazánkban is felbukkantak az önjelölt messiások. Most éppen irodalomtanároknak hívják őket. Megy a ködszurkálás az új NAT kapcsán, hogy Nyírő miért és Kertész miért nem. Nos, először is: Nyírő József (Kunhalmi Ágnesnek - az MSZP O K T A T Á S P O L I T I K U S Á N A K, micsoda oximoron(!) – Gyula..., kórházba vele)

nem azért került be a NAT-ba, mert „nyilas”, hanem azért mert KIVÁLÓ REGÉNYÍRÓ. (Uz Bence, Jézusfaragó ember, A sibói bölény, Madéfalvi veszedelem, vagy éppen a művéből készült, korszakos Szőts István film, az Emberek a havason). Másrészről meg Kertész Imre is tananyag a jövendő ifjúságnak.

A ködszurkálók meg úgy érzik fogást találtak - ha már az őszi NAGY CIVIL HADJÁRAT után megszerzett önkormányzati pozícióikban 100 nap alatt a napnál is világosabbá vált alkalmatlanságuk (lásd még a nullker.blogstar.hu) számtalan jobbnál jobb és pontosabb cikkét az elmúlt hónapokból) - és most éppen az oktatásért felelősséget érző maszk mögé bújva fújtak riadókürtöt. Kedélyesen kussolva arról, hogy a kormányzat újabb gesztust gyakorol irányukba a közszolgálati jogviszony előnyeinek, a kiharcolt vívmányoknak megtartásával történő átsorolásukkal, amely kapcsán immáron a diriken múlik egy-egy pedagőg fizetésemelése... De ezzel nem kürtölik tele a sajtót, a közösségi médiát, mert ugye „ez jár”, et cetera.

Az a tyúk meg, aki a PDSZ nevében büszkén feltartja a tábláját, hogy fasiszta írót nem tanít, az inkább semmit és senkit ne tanítson. Mert nem a fasisztát, hanem az IRODALMAT tanítja. Ez a  buta liba, akkor kiiktatja tanulmányaiból Heideggert, Georges Sorelt, Darwint, Nietzschét, Dosztojevszkijt vagy Henri Bergsont, vagy nem hallgat Wagnert, nem néz Leni Riefenstahlt?

Remélem ilyen együgyű, madzagon rángatott hangemberek közelébe nem kerülnek a gyerekeim. Szépen nézünk ki: a hazai pedagógusok egyrésze aktivista pedagőggé válik (és a falumban megjelent Pukli István is, de erről máskor...), helyükre meg özönlenének a szír atomtudós-agysebészek némi NGO-s segédlettel...

Szóval a szír polgárháború már másfél éve véget ért, a hazai meg – ahogy nézem – igazán csak most kezdődik...

És a sorozatnak még csak az első évada ért véget...

Magyarnak maradni – anya és haza - Vasárnapi üzenet, 2017.augusztus 27.

Mindenáron.

100 héttel ezelőtt, amikor az első jegyzet megírásához leültem csak és kizárólag ez vezérelt. Nem láttam, láthattam előre a világ történéseit, nem befolyásoltam a bel és a külpolitika eseményeit: követtem, lestem, értékeltem.

Száz hét alatt e tekintetben semmi sem változott.

A világ meg végletesen.

Trump elnök lett és most falja fel saját forradalma gyermekeit (Bannon, Gorka).

Egy gerontofil francia szépfiú elnökként igyekszik mindent és mindenkit - közte hazámat - kirekeszteni Európából, aki nem támogatja gyarmatosító elképzeléseit (francia cégek fenekét mindenhol fényesre kell..., ugyanakkor – hiába az uniós szabad munkavállalói mozgás – az olcsó közép-európai munkaerő meg húzzon haza a retkesbe), XXI. századi Trianonját.

Egy sajtfejű, Pride-szívű hollandus meg nagy pofával terroristáz le minket és kormányunkat – amikor már lelép állomáshelyéről, Budapestről. Kislányosan bátor tett... (Azért – gondolom – a hazai melegbárok, számára, képviselik az „európai értékeket”.).

Ez a századik üzenet.

Hűen kitartva blogom hitvallása mellett: Hiszem, hogy van szólásszabadság. Hiszem, hogy van nemzeti szabadelvűség. Hiszem, hogy nincs kritizálhatatlan hatalom és elit. Hiszem, hogy nincsenek tabuk. Ez a blog ennek szellemében jött létre, és ameddig ezek a körülmények fennállnak, addig marad is”.

Kaptam bőven kritikát, például a Göncz Árpádról írt publicisztikám miatt, meg támogató kommentet is. És ez így helyes. Mert sokfélék vagyunk.

Egyben azonban nem különbözhetünk: mindenek elé kell helyeznünk magyar identitásunkat. Haza-, nemzet- és magyarságárulóvá semmilyen körülmények között nem válhatunk.

Mert nem csak anya, hanem haza is csak egy van.

Ennek kellene lennie a legkisebb közös nevezőnek.

Árpád, Szent István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Széchenyi István és Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, Bánffy Miklós, Kelemen László, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Makovecz Imre és a még köztünk lévő Melocco Miklós nyomdokain.

Éppen ezért kell a bennünket alaptalanul becsmérlő mélyföldi nagykövetet jól kupán vágni (baráti tasli már kevés) egy fapapuccsal. Hogy megtanulja: otthon csinálhatja, itt nem. A macroni logika alapján.

Isten áldja a hazámat! Magyarul, magyarként.

Ezeket a cikkeket olvastad már?