Blogolj!

Érettségből (is) megbukott az ellenzék - Vasárnapi üzenet, 2020. május 3.

Csúri Ákos
2020.05.03.

Dupla bukta. Igaz, az érettségi vizsgák csak holnap kezdődnek, de tapasztalatból mindannyian tudjuk: odáig el is kell jutni. Azaz éveken keresztül túl kell jutni az elénk állított szellemi akadályokon, egyes fölötti érdemjegyeket kell szerezni.

Fotó: MTI

Nem mindenkinek sikerül ez.

A politikai érettségi vizsga ugyanis szombaton volt, a rendszerváltó magyar országgyűlés megalakulásának 30. évfordulóján, de a padsorok nem csak a járvány miatt voltak foghíjasak. Egy olyan ünnepi és kegyeletteljes aktus volt ez, amelyen még azok a nyikhajok is részt vehettek (volna), akik három évtizeddel ezelőtt a csattogós lepkéről is csak álmodoztak.

Most meg bugyuta öntudatuk teljében bojkottálták ezt az ülést. (Demagógia jön: ezt az ünnepi ülést a rendes ülésszak keretében tartották, azaz fizetésüket – nem keveset, mert azt éppen most emelték meg... -, azért kapják, hogy ellássák munkájukat, részt vegyenek a T. Ház ülésén, et cetera. Kéretik fizetés nélküli szabadságnak tekinteni és az erre a napra esedékes lóvét befizetni valamelyik járványalapba.)

Hülyék. Ugyanis: ha nem lett volna az, ami 30 évvel ezelőtt megtörtént, akkor még a bojkott kifejezést sem mernék mondani, leírni.

Tiszteletlenek. Kényük-kedvük szerint minősítik a rendszerváltás miniszterelnökét, Antall Józsefet. Gúnyosan nevettek, amikor Darvasi László „parókás bohócnak” minősítette rákműtétje után Antallt, akit Horthy-restaurátornak, látens antiszemitának állítottak be 1990 és 1993 között, majd a második Orbán-kormány idején – ugyanazok – már szent példaként, politikai zseniként és úriemberként beszéltek róla, csak mert az Orbán-fóbiás politikai kommunikáció éppen úgy kívánja. A rendszerváltó parlament és kormány – utólag is igazolva Antallt – valóban kamikáze módon működött. De nélkülük ma nem tartanánk itt. Nélkülük nem lennének szabad és demokratikus választások, jogbiztonság – egyszer talán majd IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS is lesz jogszolgáltatás helyett -, piacgazdaság. Ezt illett volna megköszönni, főleg az olyanoknak, mint Gy. Ferenc, akik ennek köszönhetik gazdasági boldogulásukat és politikai túlélésüket. Mert mondjuk

lehetett volna olyan döntés is, 30 évvel ezelőtt, hogy aki a komcsi párt (MDP-MSZMP-MSZP) és fiókszervezetei (KISZ-DEMISZ- IFJÚ GÁRDA) vezető tisztviselője volt, annak SOHA ne lehessen közéleti szerepe, soha ne indulhasson tisztségért az új érában,

satöbbi. Nem ez történt. Magyarul: tiszteletlenség nem fejet hajtani a vér nélküli változást végrehajtók előtt. (És nem Fejti György meg Barabás elvtársra gondolok.)

A Mi Hazánk képviselőin kívül a teljes magyar ellenzék kapitálisan megbukott a politikai érettségi vizsgán.

Már csak egy kérdés maradt bennem: egyáltalán miként juthattak el a vizsgáig?

Szemellenzők világjárvány idején - Vasárnapi üzenet, 2020. április 4.

Csúri Ákos
2020.04.05.

Úgy néz ki, ezt most két kézzel osztogatják bizonyos körökben. Itthon és külföldön egyaránt. Mert mi más lehetne az indoka annak, hogy – miközben naponta több mint kétezren vesznek oda a koronavírus közvetett hatására Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban – az Európai Unió legnagyobb problémája, hogy az egyik tagállama nemzeti hatáskörben hozott egy törvényt, amellyel igyekszik elkerülni, hogy saját polgárai között is arasson a Kaszás, és teljesen lefulladjon a gazdaság motorja?

Tényleg ez a legnagyobb probléma ma az Unióban? Tényleg a jogállamiság sanyarúnak gondolt helyzete miatt kell megint 7-es cikkely szerinti eljárást indítani? Tényleg állandóan baszkurálni kell a magyart? Mi lenne, ha ezek a nehezen jelzőzhető EP képviselők idecsámborognának maszkkal vagy anélkül, és feltennék találomra 5000 magyar honfitársunknak a kérdést: ugye a felhatalmazási törvény eltörlése fontosabb a számára, mint a saját és családtagjai élete? A helyes választ húzza alá: igen/nem.

Megnézném a végeredményt.

Miként azt is, hogy mi játszódik le azoknak az Európai Néppárthoz tartozó jelentéktelen, törpepártok képviselőinek az agyában, akik éppen most kezdeményezik a Fidesz kizárását ebből a pártcsaládból. No, nagy meglepetés azért nem érne, mert ott vannak köztük az északiak, akiknek zászlóshajója

Svédország úgy készül a járványra, hogy hangsúlyozottan nem készül rá. Lesz, ami lesz. A miniszterelnökük több ezer halottra számít, az egészségügyi intézetük vezetője meg kerek perec bejelentette: majd az orvosok eldöntik, hogy hatvan felett adnak-e lélegeztetőgépet a szerencsétlen svédnek (vagy bevándorlónak),

vagy sem. Azért az több mint beszédes, hogy hazánkban az IKEA első között zárta be áruházait... Pedig a köztudatban az is svéd cég. Beszélhetnének a kormányukkal...

Szemellenzőből itthon sincs hiány. Miközben látványosan és hatékonyan Orbán Viktor miniszterelnök teljes (politikai) súlyával beleállt a nemzetmentő törvénykezésbe, intézkedésekbe, addig az ellenzék – Rényi Pál Dániel szíves közlése a 444.hu-n – úgy értékelte  a felhatalmazási törvény körüli egyeztetéseket: „meg lettünk szopatva”.

Tévedés. Magukat szopatták meg – ha már ilyen kulturáltan fogalmaznak. Mert a szemellenzőt mindenáron magukon akarták tartani ahelyett, hogy egy ismeretlen időtartamú, gyilkos hatású és jelenleg még megfékezhetetlennek tűnő világjárvány láttán villámgyorsan, minden önös politikai érdeket sutba dobva, nem a maszkok, meg védőfelszerelések kezdeti hiányába kapaszkodva, nem a féligazságos, nagyotmondó fb-lájkvadászatot szem előtt tartva cselekedtek volna, hanem az össznemzeti egységet szimbolikusan és gyakorlatban felmutatva segítették volna a kormányt a hatékony reagálásban.

Nem, nem.

Ők gáncsoskodtak mindaddig, amíg magukat el nem gáncsolták.

Orbán kimondta: „a válságot az ellenzék nélkül is meg fogjuk oldani”.

Nagy valószínűséggel ez így is lesz. És akkor már hiába a szemellenző, hiába az fb-n népszerű állampolgári posztok utáni kommunikációs kullogás.

2020-ról a magyarok fejében ugyanis azok neve marad majd meg, akik tettek ellene és győztek a válság felett.

Mert az élet fontosabb, mint a 7-es cikkely.

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

El kell végre indulni - Vasárnapi üzenet, 2020. február 16.

Nincs más hátra, mint előre. A miniszterelnök mai évértékelőjének ez kell, hogy a legfontosabb üzenete, mondandója legyen. Kormányrúdnál a dolgot magát kell nézni – egészben -, a picsogást meg kell hagyni másra.

A látszat az, hogy a Fidesz a győri polgármesterválasztással rendezte sorait – a valóság az, hogy azért maradt még bőven rendezni való – és most már arccal a 2020-as és 2021-es évekre kell fordulnia. Kormányozni kormányon. Gazdasági (adócsökkentés, munkahelyvédelem) és országstabilitást (kerítés, jogszabályok) biztosítani, tenni a népjólétért (családvédelem, gyermekvállalás ösztönzése),

lefűrészelni a cipők hegyes orrát, meghallgatni az értelmiséget, kerülni az értelmetlen kultúrharcokat – az értelmeseket nem(!) –, szó szerinti igazság-ügyet képviselni (jogszolgáltatás versus igazságszolgáltatás), pellengérre állítani a csaló, szélhámos vállalkozókat (például építőipar, ipari és kereskedelmi kamarák).

Megtörtént a sebek nyalogatása – biztosan lesz következmény is a maga idejében – most már fel kell emelni a fejet és menni előre.

Mert Gyurcsányné már a spájzban van.

És ezt komolyan kell venni. Nem úgy, mint 2004-ben, amikor Fletót lottóötösként értékelték egyesek a Fideszben – el is bukták a 2006-os választást. (Igaz, csalással és Veres Jánossal, de a pénztártól való távozás után...).

Most a nyíltan politikai pedofíliát (tornacipős YouTube-videók) elkövető Fletó előkészíti a terepet a folyamatos hazaárulást elkövető (külhonban saját hazájára rontó, azt ellehetetleníteni szándékozó) feleségének, az Apró-unokának. Gy. Ferencné most különben teljesen úgy viselkedik, mint az egykori politikai emigráció a kommunista Kádárékkal szemben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyurcsányné családja akkor is és most is a kommunista volt ebben az összevetésben.

Ezért kell minden fronton emlékeztetni ara: Fletó a szemkilövető.

Ennek sulykolása (is) létkérdés 2022 tükrében.

Ugyanakkor a jobboldal nem spórolhatja meg a munkát. A repedések október 13-án megjelentek. Még van idő kijavítani a hibákat, újravakolni a falrészt. Csak már szakemberekkel. Akiről bebizonyosodott, hogy kókler, lusta, nagyszájú „művezető” – és még a spaklit sem ismeri fel – azt el kell küldeni a politikai süllyesztőbe.

A helyzet ennyi. Nem több és nem is kevesebb.

Hiszem, hogy Orbán Viktor látja mindezt, és nem vakítja el a győri eredmény. Ott ugyanis volt egy telitalálatos jelölt. Ilyenből kell 106 2022-re és kiszámítható, sikeres, a nép jólétét előtérbe helyező, kommunikációs bakik nélküli kormányzás.

Akkor megérte elindulni. Mert célba ér – mindenki.

Lázár letisztázta - Vasárnapi üzenet, 2018. december 30.

Így, év végén a publicista (is) végig futtatja magában az esztendő történéseit, megnézi, hogy írásaiból, meglátásaiból, jövendöléseiből mi igazolódott be s mi nem. Volt jóslatom, ami bevált, és volt aggodalmam, ami utólag alaptalannak tetszik.

Mondjuk a földrengésszerű – rekordrészvétel és újabb, magabiztos kétharmad – választási végeredmény után a kívül álló nem gondolta volna, hogy a kormányzati struktúra ennyire átalakul mind szerkezeti, személyi tekintetben.

Bevallom,

arról sem voltam meggyőződve, hogy a kormányból kikerülő, belső és külső ellenfelei által előszeretettel „bukottnak” titulált Lázár János képes lesz tartani magát önkéntes szótlansági fogadalmához,

amikor is még a nyár elején egy 444-es interjúban bejelentette idén ő országos médiumban nem fog szerepelni, országos kérdésekről nem fog nyilatkozni. Kételkedtem, hogy a Kormányinfón megismert vagány, bizonyos helyzetekben öntörvényű, a médiát jól értő és használó profi kibírja-e rivaldafény nélkül. Kibírta.

Már éppen kezdték élve temetni, amikor egyre több erőt mutatva kapta sorra a megbízásokat a Miniszterelnöktől. (Ez a vájtfülűek és Lázár számára is fontos: Orbántól kapta a felkéréseket, megbízásokat). Antidohányos biztosság, tram-train, Mezőhegyes. Látszólag értelmezhetetlen összevisszaság, ám ha egységben kezeljük a feladatok méreteit és jellegeit, akkor abból pontosan látszik: korai még leírni Lázárt és a végéhez közeledhet az önkéntesnek hívott száműzetés. (Erre majd május után érdemes visszatérni, szerintem.)

Szóval Lázár szótlan volt, tette a dolgát, a facebook-csatornáját kissé eklektikus (hol erősebb, hol gyengébb, hol közéleti, hol fakanalas) tartalmakkal töltögette. Aztán szombaton évzáró interjút adott, amiben tisztán, félreérthetetlenül adta meg 2018 belpolitikai látleletét. Ahogy egy barátom összegezte a Rádió7-ben elhangzott interjú üzenetét:

„a gyorstalpalón provokációra kiképzett ellenzéki bohócok annyira tehetségtelenek, hogy még a rájuk bízott feladatot sem voltak képesek felfogni”.

Márki-Zayról is pont annyit mond, amennyit ez a politikai műkedvelő ér: a féléves polgármestersége csak annyit bizonyított – Lázár szavaival -, hogy buta és tehetségtelen, valamint a városvezetés helyett Orbán kihívójának képzeli magát. (Mondjuk ezt a blogstar is elég sokszor megírta az év folyamán.)

Lázár János két mondatával letisztázta 2018-at. Csak a vak nem látja, hogy 2019-ben már új feladatra készül.

Amerika hangja - Vasárnapi üzenet, 2018. október 7.

Vajon erről miért nincs híradás? Barátaim megdöbbentek egy amerikai jelenségen. Nem ehhez szoktak ugyanis. Forgatnak egy autós magazint hosszú évek óta – és meglehetős sikerrel -, és már sokadszorra járnak egy nagy amerikai találkozón, rendezvényen, ahol nem csak a szalonokban, hanem úton s útszélen forog a kamerájuk.

Lázár János erőszakos haláláról beszélt Márki-Zay - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 23.

Múlt vasárnap este elérkezett a pillanat, amikor lehullott a lepel a „szeretet hatalma” valódi orcájáról. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a szokásos, vasárnap esti Facebook bejelentkezésében – pontosabban: Szabad Nép-másfél órájában – az immáron rutinszerű Orbán Viktor- és a Fidesz-gyalázás mellett minden, vele egyet nem értő személyt is valódi megszállott módjára támadta.

Oké, a politika ilyen, még akkor is, ha egy, önmagát álságosan igaz demokrataként és mélyen hívő keresztényként fényező, zavart tekintetű embertől kell ezt elviselnünk.

De Márki-Zay szintet lépett, mégpedig úgy, ahogy egy minden kontrollját vesztett, egoista messiás pozőr eddigi ámokfutásából sajnos kódolható volt.

A felütés régi, sok szót – konkrétumok nélkül – nem érdemlő, lassan már teljesen kiüresedett „Lesz elszámoltatás” szlogen volt.

Majd rátér Lázár Jánosra: „Ha ő azt hiszi, hogy ő kastélytulajdonosként boldogan, ágyban párnák között fog majd meghalni egyszer, nagyon soká, és addig nem fog kiderülni az a sok törvénytelenség, akkor azt remélem, hogy téved”.

Aha!

Bárhonnan is nézem – és az itt található linken 1.03.42-től hallgatom –

ez bizony nem értelmezhető másként, minthogy az új ellenzék vezetőjének önmagát felkenő városvezető a térség országgyűlési képviselőjének (akinek nem mellesleg rengeteg forrást, fejlesztést köszönhet a választókerület és maga Hódmezővásárhely is) erőszakos halálát vizionálja a nagy keresztény.

S hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy nem a törvénytelenségek kiderülésére értendő a tévedés, hanem az elmúlásra, álljon itt a bizonyíték a polgármester szájából: „nagyon sok ártatlan magyar ember meghurcolása az sajnos nem biztos, hogy a békés megoldás felé tereli a Fidesz fölszámolásának a kérdését”.

Magyarul: Márki-Zay Péter, a szeretet hatalmának meghirdetője tehát már Lázár János erőszakos haláláról és a Fidesz erőszakos felszámolásáról beszél.

A lepel lehullt.

Ez MZP igazi arca.

Talán szűkebb pátriájában is észreveszik a fanatikusai. De legalább az értelmesebb ellenzéki politikus és választó elhatárolódik tőle. Legalábbis addig, amíg papírral nem bizonyítja, hogy az agyturkászok mindent rendben találtak nála...

Addig is kerüljük ezeket a Szabad Nép-másfél órákat vasárnaponként. Mert az végül is Isten napja, nem a farizeusoké.

Sar-kavaró jelentés - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 16.

Negyedévnél hosszabbnak terveztem a szünetet, de ez a mélyzöld Judith, akinek – és itt az édesanyjára is gondolok egy pillanatra – Budapest egyenlő Bukaresttel, nos, ez az ollózó és photoshop-bajnok kikényszerítette az üzenetek folytatását. 

Orbán Viktor 4.0

Csúri Ákos
2018.05.13.

Orbán mondott egy nagy formátumú miniszterelnöki székfoglalót, míg Lázár egy tömör, de velős székbúcsúztatót. Egész héten ezeket értelmezte és találgatta a sajtó éppen úgy, mint a közügyek iránt érdeklődő halandó.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor kormányfői 4.0-ás beszéde nem csak belföldre, hanem igen erőteljesen a külvilágnak is üzent. Egy Európát és a világot összefüggéseiben látó, határozott véleménnyel és állásponttal rendelkező, talán már a hazai politikai kereteken is túl gondolkodó, magabiztos, erőteljes államférfi képe rajzolódott ki, aki nem restellte a hangsúlyokat nyugatról középre, illetőleg egy kicsit keletebbre helyezni. Orbán immáron nem 10 éves (mint 2010-ben), hanem 12 éves programot hirdetett, amelynek végén hazánk európai megizmosodása áll 2030-ra. Nagy ívű, grandiózus tervek és állítások, amelyet nem csak azért nem kísért ellenzéki fitymálás elhangzása után, mert az ünnepi ülés erre nem ad lehetőséget, hanem azért sem, mert például a 10 évre ígért teljes foglalkoztatottság már 8 év alatt majdnem megvalósult, így az orbáni víziókat kéretik csínján kritizálni.

Az Orbán 4.0 erről szólt és kevésbé a stílusról, konszolidálásról, amelyre párton belül és kívül egyaránt nagy igény mutatkozik. De ez politika, nem pedig kívánságműsor.

Sokan szerették volna Lázár Jánost is a negyedik Orbán-kormány tagjának tudni, de itt is igaz az előző mondat: politika, nem kívánságműsor.

Lázár azért tett arról, hogy a véleményvezérek újra olvassák Kossuth Lajos egyik leghíresebb művét, a Cassandra-levelet, kiváltképpen annak legutolsó két bekezdését. Mert az külön hangsúlyt kapott a lázári búcsúvideóban.

Úgy tudom, hogy amikor Lázár elfoglalta a miniszteri székét, akkor minden közeli munkatársának – mintegy iránymutatásként, sorvezetőként – kiosztotta a Cassandra-levelet. Így, ebben a mondatában, hogy magával viszi e levelet szülővárosába, nem kell(ene) semmi földön kívüliséget látni és láttatni.

Ám a hangsúly az utolsó két bekezdésre tevődött.

Az pedig imígyen szól:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az oroszbarát Deáknak írta az oroszellenes, a Duna-menti nemzetállamok konföderációjában gondolkodó Kossuth.

Sokan fogják még ezt a Cassandra-levelet sokféleképpen elemezni, értelmezni, holott a jelen helyzete – egyelőre - nem a „ki üzen a végén?” társasjátékban értelmezendő, hanem a külpolitikai realitásokban: ma még az a kérdés, hogy az erőt mutató, nagy felhatalmazással rendelkező Orbán Viktornak mit sikerül elérnie a júniusi EU-csúcson.

Mert az fogja nagyban meghatározni az Orbán 4.0 éveit.

Aztán majd egyszer az is eldől, hogy Kossuthnak, vagy Deáknak volt-e igaza...

A történelemből – amennyiben ismétli önmagát - legalábbis már sejthető.