Blogolj!

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Csúri Ákos
2020.03.15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

El kell végre indulni - Vasárnapi üzenet, 2020. február 16.

Nincs más hátra, mint előre. A miniszterelnök mai évértékelőjének ez kell, hogy a legfontosabb üzenete, mondandója legyen. Kormányrúdnál a dolgot magát kell nézni – egészben -, a picsogást meg kell hagyni másra.

A látszat az, hogy a Fidesz a győri polgármesterválasztással rendezte sorait – a valóság az, hogy azért maradt még bőven rendezni való – és most már arccal a 2020-as és 2021-es évekre kell fordulnia. Kormányozni kormányon. Gazdasági (adócsökkentés, munkahelyvédelem) és országstabilitást (kerítés, jogszabályok) biztosítani, tenni a népjólétért (családvédelem, gyermekvállalás ösztönzése),

lefűrészelni a cipők hegyes orrát, meghallgatni az értelmiséget, kerülni az értelmetlen kultúrharcokat – az értelmeseket nem(!) –, szó szerinti igazság-ügyet képviselni (jogszolgáltatás versus igazságszolgáltatás), pellengérre állítani a csaló, szélhámos vállalkozókat (például építőipar, ipari és kereskedelmi kamarák).

Megtörtént a sebek nyalogatása – biztosan lesz következmény is a maga idejében – most már fel kell emelni a fejet és menni előre.

Mert Gyurcsányné már a spájzban van.

És ezt komolyan kell venni. Nem úgy, mint 2004-ben, amikor Fletót lottóötösként értékelték egyesek a Fideszben – el is bukták a 2006-os választást. (Igaz, csalással és Veres Jánossal, de a pénztártól való távozás után...).

Most a nyíltan politikai pedofíliát (tornacipős YouTube-videók) elkövető Fletó előkészíti a terepet a folyamatos hazaárulást elkövető (külhonban saját hazájára rontó, azt ellehetetleníteni szándékozó) feleségének, az Apró-unokának. Gy. Ferencné most különben teljesen úgy viselkedik, mint az egykori politikai emigráció a kommunista Kádárékkal szemben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyurcsányné családja akkor is és most is a kommunista volt ebben az összevetésben.

Ezért kell minden fronton emlékeztetni ara: Fletó a szemkilövető.

Ennek sulykolása (is) létkérdés 2022 tükrében.

Ugyanakkor a jobboldal nem spórolhatja meg a munkát. A repedések október 13-án megjelentek. Még van idő kijavítani a hibákat, újravakolni a falrészt. Csak már szakemberekkel. Akiről bebizonyosodott, hogy kókler, lusta, nagyszájú „művezető” – és még a spaklit sem ismeri fel – azt el kell küldeni a politikai süllyesztőbe.

A helyzet ennyi. Nem több és nem is kevesebb.

Hiszem, hogy Orbán Viktor látja mindezt, és nem vakítja el a győri eredmény. Ott ugyanis volt egy telitalálatos jelölt. Ilyenből kell 106 2022-re és kiszámítható, sikeres, a nép jólétét előtérbe helyező, kommunikációs bakik nélküli kormányzás.

Akkor megérte elindulni. Mert célba ér – mindenki.

Lázár letisztázta - Vasárnapi üzenet, 2018. december 30.

Így, év végén a publicista (is) végig futtatja magában az esztendő történéseit, megnézi, hogy írásaiból, meglátásaiból, jövendöléseiből mi igazolódott be s mi nem. Volt jóslatom, ami bevált, és volt aggodalmam, ami utólag alaptalannak tetszik.

Mondjuk a földrengésszerű – rekordrészvétel és újabb, magabiztos kétharmad – választási végeredmény után a kívül álló nem gondolta volna, hogy a kormányzati struktúra ennyire átalakul mind szerkezeti, személyi tekintetben.

Bevallom,

arról sem voltam meggyőződve, hogy a kormányból kikerülő, belső és külső ellenfelei által előszeretettel „bukottnak” titulált Lázár János képes lesz tartani magát önkéntes szótlansági fogadalmához,

amikor is még a nyár elején egy 444-es interjúban bejelentette idén ő országos médiumban nem fog szerepelni, országos kérdésekről nem fog nyilatkozni. Kételkedtem, hogy a Kormányinfón megismert vagány, bizonyos helyzetekben öntörvényű, a médiát jól értő és használó profi kibírja-e rivaldafény nélkül. Kibírta.

Már éppen kezdték élve temetni, amikor egyre több erőt mutatva kapta sorra a megbízásokat a Miniszterelnöktől. (Ez a vájtfülűek és Lázár számára is fontos: Orbántól kapta a felkéréseket, megbízásokat). Antidohányos biztosság, tram-train, Mezőhegyes. Látszólag értelmezhetetlen összevisszaság, ám ha egységben kezeljük a feladatok méreteit és jellegeit, akkor abból pontosan látszik: korai még leírni Lázárt és a végéhez közeledhet az önkéntesnek hívott száműzetés. (Erre majd május után érdemes visszatérni, szerintem.)

Szóval Lázár szótlan volt, tette a dolgát, a facebook-csatornáját kissé eklektikus (hol erősebb, hol gyengébb, hol közéleti, hol fakanalas) tartalmakkal töltögette. Aztán szombaton évzáró interjút adott, amiben tisztán, félreérthetetlenül adta meg 2018 belpolitikai látleletét. Ahogy egy barátom összegezte a Rádió7-ben elhangzott interjú üzenetét:

„a gyorstalpalón provokációra kiképzett ellenzéki bohócok annyira tehetségtelenek, hogy még a rájuk bízott feladatot sem voltak képesek felfogni”.

Márki-Zayról is pont annyit mond, amennyit ez a politikai műkedvelő ér: a féléves polgármestersége csak annyit bizonyított – Lázár szavaival -, hogy buta és tehetségtelen, valamint a városvezetés helyett Orbán kihívójának képzeli magát. (Mondjuk ezt a blogstar is elég sokszor megírta az év folyamán.)

Lázár János két mondatával letisztázta 2018-at. Csak a vak nem látja, hogy 2019-ben már új feladatra készül.

Amerika hangja - Vasárnapi üzenet, 2018. október 7.

Vajon erről miért nincs híradás? Barátaim megdöbbentek egy amerikai jelenségen. Nem ehhez szoktak ugyanis. Forgatnak egy autós magazint hosszú évek óta – és meglehetős sikerrel -, és már sokadszorra járnak egy nagy amerikai találkozón, rendezvényen, ahol nem csak a szalonokban, hanem úton s útszélen forog a kamerájuk.

Lázár János erőszakos haláláról beszélt Márki-Zay - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 23.

Múlt vasárnap este elérkezett a pillanat, amikor lehullott a lepel a „szeretet hatalma” valódi orcájáról. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a szokásos, vasárnap esti Facebook bejelentkezésében – pontosabban: Szabad Nép-másfél órájában – az immáron rutinszerű Orbán Viktor- és a Fidesz-gyalázás mellett minden, vele egyet nem értő személyt is valódi megszállott módjára támadta.

Oké, a politika ilyen, még akkor is, ha egy, önmagát álságosan igaz demokrataként és mélyen hívő keresztényként fényező, zavart tekintetű embertől kell ezt elviselnünk.

De Márki-Zay szintet lépett, mégpedig úgy, ahogy egy minden kontrollját vesztett, egoista messiás pozőr eddigi ámokfutásából sajnos kódolható volt.

A felütés régi, sok szót – konkrétumok nélkül – nem érdemlő, lassan már teljesen kiüresedett „Lesz elszámoltatás” szlogen volt.

Majd rátér Lázár Jánosra: „Ha ő azt hiszi, hogy ő kastélytulajdonosként boldogan, ágyban párnák között fog majd meghalni egyszer, nagyon soká, és addig nem fog kiderülni az a sok törvénytelenség, akkor azt remélem, hogy téved”.

Aha!

Bárhonnan is nézem – és az itt található linken 1.03.42-től hallgatom –

ez bizony nem értelmezhető másként, minthogy az új ellenzék vezetőjének önmagát felkenő városvezető a térség országgyűlési képviselőjének (akinek nem mellesleg rengeteg forrást, fejlesztést köszönhet a választókerület és maga Hódmezővásárhely is) erőszakos halálát vizionálja a nagy keresztény.

S hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy nem a törvénytelenségek kiderülésére értendő a tévedés, hanem az elmúlásra, álljon itt a bizonyíték a polgármester szájából: „nagyon sok ártatlan magyar ember meghurcolása az sajnos nem biztos, hogy a békés megoldás felé tereli a Fidesz fölszámolásának a kérdését”.

Magyarul: Márki-Zay Péter, a szeretet hatalmának meghirdetője tehát már Lázár János erőszakos haláláról és a Fidesz erőszakos felszámolásáról beszél.

A lepel lehullt.

Ez MZP igazi arca.

Talán szűkebb pátriájában is észreveszik a fanatikusai. De legalább az értelmesebb ellenzéki politikus és választó elhatárolódik tőle. Legalábbis addig, amíg papírral nem bizonyítja, hogy az agyturkászok mindent rendben találtak nála...

Addig is kerüljük ezeket a Szabad Nép-másfél órákat vasárnaponként. Mert az végül is Isten napja, nem a farizeusoké.

Sar-kavaró jelentés - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 16.

Negyedévnél hosszabbnak terveztem a szünetet, de ez a mélyzöld Judith, akinek – és itt az édesanyjára is gondolok egy pillanatra – Budapest egyenlő Bukaresttel, nos, ez az ollózó és photoshop-bajnok kikényszerítette az üzenetek folytatását. 

Orbán Viktor 4.0

Csúri Ákos
2018.05.13.

Orbán mondott egy nagy formátumú miniszterelnöki székfoglalót, míg Lázár egy tömör, de velős székbúcsúztatót. Egész héten ezeket értelmezte és találgatta a sajtó éppen úgy, mint a közügyek iránt érdeklődő halandó.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor kormányfői 4.0-ás beszéde nem csak belföldre, hanem igen erőteljesen a külvilágnak is üzent. Egy Európát és a világot összefüggéseiben látó, határozott véleménnyel és állásponttal rendelkező, talán már a hazai politikai kereteken is túl gondolkodó, magabiztos, erőteljes államférfi képe rajzolódott ki, aki nem restellte a hangsúlyokat nyugatról középre, illetőleg egy kicsit keletebbre helyezni. Orbán immáron nem 10 éves (mint 2010-ben), hanem 12 éves programot hirdetett, amelynek végén hazánk európai megizmosodása áll 2030-ra. Nagy ívű, grandiózus tervek és állítások, amelyet nem csak azért nem kísért ellenzéki fitymálás elhangzása után, mert az ünnepi ülés erre nem ad lehetőséget, hanem azért sem, mert például a 10 évre ígért teljes foglalkoztatottság már 8 év alatt majdnem megvalósult, így az orbáni víziókat kéretik csínján kritizálni.

Az Orbán 4.0 erről szólt és kevésbé a stílusról, konszolidálásról, amelyre párton belül és kívül egyaránt nagy igény mutatkozik. De ez politika, nem pedig kívánságműsor.

Sokan szerették volna Lázár Jánost is a negyedik Orbán-kormány tagjának tudni, de itt is igaz az előző mondat: politika, nem kívánságműsor.

Lázár azért tett arról, hogy a véleményvezérek újra olvassák Kossuth Lajos egyik leghíresebb művét, a Cassandra-levelet, kiváltképpen annak legutolsó két bekezdését. Mert az külön hangsúlyt kapott a lázári búcsúvideóban.

Úgy tudom, hogy amikor Lázár elfoglalta a miniszteri székét, akkor minden közeli munkatársának – mintegy iránymutatásként, sorvezetőként – kiosztotta a Cassandra-levelet. Így, ebben a mondatában, hogy magával viszi e levelet szülővárosába, nem kell(ene) semmi földön kívüliséget látni és láttatni.

Ám a hangsúly az utolsó két bekezdésre tevődött.

Az pedig imígyen szól:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az oroszbarát Deáknak írta az oroszellenes, a Duna-menti nemzetállamok konföderációjában gondolkodó Kossuth.

Sokan fogják még ezt a Cassandra-levelet sokféleképpen elemezni, értelmezni, holott a jelen helyzete – egyelőre - nem a „ki üzen a végén?” társasjátékban értelmezendő, hanem a külpolitikai realitásokban: ma még az a kérdés, hogy az erőt mutató, nagy felhatalmazással rendelkező Orbán Viktornak mit sikerül elérnie a júniusi EU-csúcson.

Mert az fogja nagyban meghatározni az Orbán 4.0 éveit.

Aztán majd egyszer az is eldől, hogy Kossuthnak, vagy Deáknak volt-e igaza...

A történelemből – amennyiben ismétli önmagát - legalábbis már sejthető.

Bicepszpróba a megrészegült Kúrián (cikk a jövőnkről)

Még meg sem alakult az új kormány, de a háttérben (és sajnos a színfalak előtt is) folyik a nagy erőfitogtatás. Egyesek, mint majálisban a gyerekek az ugrálóvárban rugóznak Lázár János politikai hullának vélt (remélt, álmodott) – meggyőződésem, hogy időleges - tetemén, nem látva el az orrukig sem, hogy lássák a valódi árulókat, belső bolondokat, sírásókat. Pedig vannak egy páran.

Ott van a Kúria kontra Fidesz helyzet (nagyon-nagyon leegyszerűsítve a Fidesz által jelölt és kinevezett elnökkel többségében ballib bírókkal daráló Kúria konkrétan (és jogtalanul) elvett egy mandátumot a választásokon győztes párttól), aminek köszönhetően a kényelmes kétharmad – 134 képviselő – helyett csak éppen kétharmad – 133 – van. Mondjuk az európai fityfaszoknak jelzés értékű lehet, hogy a Fidesz és Orbán tudomásul vette a helyzetet (a „szörnyű autoriter, illiberális, Putyin-pincsi” Orbán – mint ahogy világéletében mindig – a jogállamiság szellemiségében reagált, akkor is, ha az számára hátrányos), így most komolyan kell előkaparniuk valami blődséget, hogy megvonhassák a hazánknak járó uniós pénzt. Dolgoznak rajta.

Például a Kúria elnöke, Darák Péter segítségével.

Aki tovább ment a bicepszpróbában és egy hölgyet hívott szkanderezni, jelesül Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét. Egy elég korainak tűnő – lévén mandátuma 2021. január elsejéig szól - újraválasztási kampány kezdeteként... Darák sorozatos törvénysértésekkel vádolja Handót, csak éppen a „más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem” szellemiségében. (Azért az mindennél többet mond, hogy információink szerint a szerdai izmozás féloldalú volt, hiszen Handó külföldön tartózkodott az Országos Bírói Tanács ülése alatt...) Ráadásul ez az elmebaj nemzetközi méretűvé lett felfújva, ugyanis a lemondott 5 – amúgy Handó pártján álló, de a ballib túlsúllyal szélmalomharcot tovább vívni nem akaró – bíró kapcsán a New York Times (!) Brüsszelben kérdést intézett az Európai Néppárt elnökéhez. Értik?

A New York Times úgy gondolja, hogy az olvasóit érdekli a még Magyarországon sem ismert bírói tanács 5 tagjának lemondása. Kristálytisztán látszik: Soros az Európai Néppárton keresztül akarja lőni hazánkat. Ne feledjük: Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában is a bíróságokat támadták a Soros-sajtókatonák. És Darák Péter Kúria elnök ebben a globális meccsben Magyarország ellenfeleinek oldalára állt. Ezt a grundon árulásnak hívják. Lásd még Molnár Ferenc.

Darák és a Kúria most messzire ment. Nyilvánvaló, hogy Darák nem bízott a kétharmadban, ezért a választások előtt gesztusokat igyekezett tenni – az irányítása alatt lévő intézményben is erős túlsúlyban lévő – balliberális politikai oldalnak, például a miniszterelnök(!) arcképével ellátott választási plakátok letiltásával 2(!) nappal a választások előtt... Mi ez, ha nem durva beavatkozás a választásokba? (Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság eltörölte ezt a döntést, azaz jogilag sem állt meg...).

Darák Péter – ahelyett, hogy lepaktált volna a magyar kormányban gyűlölt ellenséget látó Baka Andrással - esetleg a saját portája előtti és a házában történő söprögetéssel is foglalkozhatott volna, mert amit az általa vezetett Kúria ítéleteiben az elmúlt években művelt, az rendesen kiverte a biztosítékot magánembereknél és közszereplőknél egyaránt. Mondjuk minimum egy sorcserét kellett volna levezényelnie és nem percemberként, önös érdekei által vezérelve lavíroznia a politikában. Ezt bebukta.

De bebukhatja más is. Mert áruló van házon belül is rendesen. Hiszen még csak elenyészően keveset – szinte semmit – beszéltünk Pálinkás József eszement ámokfutásáról az innováció és kutatásfejlesztés területén – de fogunk! -, mert az aztán a csimborasszója mindannak, ami ELLEN szólnak a kétharmadra adott voksok. (Lásd még a szegedi egyetem kutatói forintmilliárdjai a helyi DK-s profoknak, vagy az elméletileg pénzt hozó magyar űrkutatás elképesztő negligálása, esetleg a külhoni nagykövetségekre kinevezendő tudományos és technológiai titkárok egyetlen kiválasztási szempontja: nem baj, ha nem beszélik az adott ország nyelvét, csak fizikusok legyenek. Erre még Mari néni is azt mondja: bammeg!

Mint ahogy Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének pénztárcafitogtatása is magánügy lehetne, ha éppen nem tudná róla mindenki, hogy évek óta miniszter akar lenni. Még egy-két ilyen tökéletesen önsorsrontó PR-fogás és garantáltan soha nem lesz. Legalábbis keresztény-konzervatív, nemzeti kormány regnálása alatt. Hiszen akinek annyi esze van, hogy felesége 3 milliós keresményét a sajátjához mérten „leaprópénzzezze”, miközben az általa vezetett kamarához tartozó vállalkozók a tagdíjuk értelméről érdeklődnek évek óta, nos, az inkább élessze újjá csempeboltját és vonuljon vissza, de sürgősen. (Mondjuk Parragh erősen elgondolkodhatna azon is, hogy „elmés” nyilatkozata után a kamarájába tartozó vállalkozók már csak annyit mondanak: „most már tudjuk, hogy hova ment el az 5000 forintos tagdíjunk”). Ebbe a mentalitásba bukott bele protezsáltja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara élén egy év regnálás után, és kullogott el dicstelenül.

Szóval, fitogtatják itt bicepszeiket hülye és hülyébb módokon a percemberkék, az okosabbak meg hátra dőlnek és mint egy falusi vurstliban nézik, hogy ki esik le a körhintáról. Mert egyeseket a hatalom megrészegített (lásd Parragh nyilatkozata), és ugye részegen a körforgás nem segíti a stabilitást...

Bolhacirkusz vagy népakarat?

Egyik sem. Azért annal nagyobb a szombati „tüntikézők” létszáma, hogy lebolhacirkuszozza bárki is a hatalomból, de annál meg jóval kevesebben vannak hogy egy ország nevében beszéljenek. Tény: jól szervezett lázításról van szó. (Mondjuk ezt a Márki-Zay gyereket levehetnék már Soros éceszgéberei, mert a hülyeségeivel többet árt, mint használ az „ügynek”, de ez legyen az ő bajuk.) A szervezők – mind az itthoniak, mind a külföldiek - a Majdan mintájára próbálják felépíteni az egész kormánybuktatósdit, ám van egy apró bökkenő.

Fotó: blikk

Jelenleg nincs kormány. (Nyilván tudom, hogy van, de a buktatósdi már az elkövetkezendő kabinetről szól. Az meg még nincs.)

És talán éppen ez az oka annak, hogy a kormányzat valahogy nem találja a kommunikációs utat a szombat esti láz(ak) kapcsán. Mindenki jobbra néz, balra néz (ki megy, ki marad, ki gyengül, ki erősödik, marad-e a főnököm, vagy más lesz helyette, lojális legyek, vagy simulékony), de előre valahogy nem sikerül tekinteni.

Holott,

ha nyitott füllel hallgatnák a felszólamlásokat, akkor a napnál is világosabban kirajzolódna: itt bizony az utcai zavargások előkészítése folyik. Pontosan úgy, ahogy Kövér László, Lázár János, Rogán Antal előre vetítette az elmúlt nyáron, kora őszön – csak fél év csúszással. De attól még az ukrajnai, macedóniai forgatókönyvet itt is bevetik, megfejelve Macron liberális Európáról szőtt álmával, Soros brüsszeli randevúival.

Gyors reakciót lehetne erre adni, ha kikristályosodna a negyedik Orbán-kormány összetétele. Mert valóban fontos a népszaporulat és a demográfia, de mondjuk az sem ártana, ha nem változtatnák kukagyújtogató, épületrongáló, rendőrt dobáló grunddá az ország főterét. Ehhez azonban világos kormány és világos beszéd kell.

Azt azonban – a négyévenkénti hatalmas helyezkedési háborúban – most nem kapunk.

Csak az egyik oldalról bolhacirkuszozást, a másikról meg népakaratot.

És mi „belgák”, akik csak egy polgári demokráciát és Magyarországot szeretnénk építeni, hova álljunk?