Blogolj!

Bolhacirkusz vagy népakarat?

Egyik sem. Azért annal nagyobb a szombati „tüntikézők” létszáma, hogy lebolhacirkuszozza bárki is a hatalomból, de annál meg jóval kevesebben vannak hogy egy ország nevében beszéljenek. Tény: jól szervezett lázításról van szó. (Mondjuk ezt a Márki-Zay gyereket levehetnék már Soros éceszgéberei, mert a hülyeségeivel többet árt, mint használ az „ügynek”, de ez legyen az ő bajuk.) A szervezők – mind az itthoniak, mind a külföldiek - a Majdan mintájára próbálják felépíteni az egész kormánybuktatósdit, ám van egy apró bökkenő.

Fotó: blikk

Jelenleg nincs kormány. (Nyilván tudom, hogy van, de a buktatósdi már az elkövetkezendő kabinetről szól. Az meg még nincs.)

És talán éppen ez az oka annak, hogy a kormányzat valahogy nem találja a kommunikációs utat a szombat esti láz(ak) kapcsán. Mindenki jobbra néz, balra néz (ki megy, ki marad, ki gyengül, ki erősödik, marad-e a főnököm, vagy más lesz helyette, lojális legyek, vagy simulékony), de előre valahogy nem sikerül tekinteni.

Holott,

ha nyitott füllel hallgatnák a felszólamlásokat, akkor a napnál is világosabban kirajzolódna: itt bizony az utcai zavargások előkészítése folyik. Pontosan úgy, ahogy Kövér László, Lázár János, Rogán Antal előre vetítette az elmúlt nyáron, kora őszön – csak fél év csúszással. De attól még az ukrajnai, macedóniai forgatókönyvet itt is bevetik, megfejelve Macron liberális Európáról szőtt álmával, Soros brüsszeli randevúival.

Gyors reakciót lehetne erre adni, ha kikristályosodna a negyedik Orbán-kormány összetétele. Mert valóban fontos a népszaporulat és a demográfia, de mondjuk az sem ártana, ha nem változtatnák kukagyújtogató, épületrongáló, rendőrt dobáló grunddá az ország főterét. Ehhez azonban világos kormány és világos beszéd kell.

Azt azonban – a négyévenkénti hatalmas helyezkedési háborúban – most nem kapunk.

Csak az egyik oldalról bolhacirkuszozást, a másikról meg népakaratot.

És mi „belgák”, akik csak egy polgári demokráciát és Magyarországot szeretnénk építeni, hova álljunk?

Migránsbuli a kampányban - Vasárnapi üzenet, 2017. szeptember 24.

Németország ma kancellárt meg Bundestagot választ. Mondják, Európa meg a világ egyik legerősebb és legnagyobb hatású országáról van szó, ami azért nem kellene, hogy hidegen hagyja a nem-német világpolgárokat sem.

Engem speciel nem is hagy.

De a kampányüzemmódba kapcsoló magyar belpolitikát ellenben – látszólag - igen.

Mert mit számít Merkel újrázása és hazánkat pénzügyi szankciókkal történő fenyegetése (amire annyi a reakció, hogy kampány van odaát, ami igaz is, de mi van akkor, ha a kampány után is fenn tartja zsarolását?), ha

nagy erőkkel dolgoznak agytrösztök annak bizonyításán, hogy Vona Gábor a szemöldökcsipeszét egy brooklyni zsidó imaház előtt vette guruló dollárért George Sorostól, aki bónuszként adott neki két migráns  sziámi macskát, hogy hozza be őket és engedje szabadon Dunavarsánynál, kijátszva a kerítést,

megbuktatva Orbánt.

Vonáék meg - igazán demokratikusan - szándékoltan sértik a törvényt, és a cilinderből elővarázsoltak 1100 plakáthelyet, ami a Jobbiké, azaz párté.

Honnan, miből, mikortól, eddig miért beszéltek zagyvaságokat a korábbi plakátjaik kihelyezésével (és áraival...) kapcsolatban? Tudom, költői kérdések ezek.

Mindeközben a jobb sorsra érdemes Szél Bernadett is elkezdett ron werberi hülyeségfokozatba kapcsolni, mert – ezek szerint – tényleg elhiszi, hogy miniszterelnök lehet. Szerinte 30 éve (1987) volt 1990 (27).

Számháború, amelyből a nagyérdemű – és elméletileg a legfontosabb, hiszen az ő voksáért megy ez az egész verbális maszturbáció – egy kukkot sem ért,

ő csak a parizer és a gáz árát nézi.

Közben Botka – a „demokratikus ellenzék” miniszterelnök-önjelöltje – demokratikusan kitiltja az ellene tüntetőket a szegedi városházáról (jelenlegi munkahelyéről), nem mintha sokat időzne ott, hiszen a panelek tövében az ABC-k előtt tart országszerte 20-30 embernek kormányváltó fórumot.

Ezek csak az egy leüléssel eszembe jutó heti hírfoszlányok. És akkor még meg sem találtam (ez által el sem olvastam) a Soros-tervet.

A kampány elkezdődött, Merkel negyedszer is kancellár lesz, a terrorista migrák meg robbantgatnak, gázolgatnak, vonatokat téríthetnek el Európa-szerte.

Mert ők azt teszik, ami nekik (megbízóiknak, vallási és politikai vezetőiknek ) fontos. Mi meg dögönyözünk saját mocsarunkban fontosnak vélt témák kapcsán szájkaratézva.

És akkor – már bocsánat – min csodálkozunk?

Soros miatt itt a coming outom - Vasárnapi üzenet, 2016. július 3.

A buzihéten szokássá vált az elmúlt években a coming out, így most közéletileg magam is coming outolok.

Miközben a buzik (nem lehet rájuk sértő az Ungár vs Kocsis per óta tudjuk megint végigriszálták magukat az UNESCO Világörökségének részévé nyilvánított Andrássy úton (ép elméjű és ízlésű ember nem tudja, hogy miért), aközben a magyar közélet azt a gumicsontot rágja, hogy akkor most ki akar kilépni (Lázár János + Kovács Zoltán) az EU-ból, meg hogy valóban ki akar-e lépni, meg hogy kinek és mit és hova és mikor üzent mindezzel.

Senki senkinek sehova.

Elmondták, hogy ha nem változik – az egyelőre csak az Egyesült Királyság kilépéséhez vezető – brüsszeli gondolkodás, döntéshozatali és cselekvésmód, akkor nem szívesen maradnának ezen intézményrendszer keretein belül – magánemberként. Ennyi.

A buzihéten szokássá vált az elmúlt években a coming out, így most közéletileg magam is coming outolok: 2003-ban NEM-mel szavaztam az EU-s tagságunkra. (Köszönet Simicskó Istvánnak, hogy akkor a Parlamentben szavazatával képviselte álláspontom.)

És akkor mi van?  – kérdezhetik joggal. Semmi.

Illetőleg mégis. Bár uniós ország európai polgára vagyok, mégsem kapok szót az Európai Parlamentben, mint George Soros, aki nemes egyszerűséggel bejelenti, hogy vonják meg (de legalábbis csökkentsék drasztikusan) tőlünk, magyaroktól a strukturális és agrártámogatásokat, és fizessen évente 30 milliárd eurót a komplett EU a migrák eltartására. A spekuláns még azzal is kedveskedik, hogy tanácsot ad Budapestnek: vessen ki migraadót.

Újabb és erős érv az egykori szavazatom mellett. Régóta vallom, hogy hamarabb bomlik fel az EU, minthogy Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz az euró legyen, de hogy ennek beteljesülése ennyire közel legyen, arra nem számítottam.

De ami a legriasztóbb – ezen brutális Soros-ármánykodáson túl – az az, hogy a Brexit nem gondolkodásra és szélsebes váltásra ösztökéli Brüsszelt, hanem sebnyalogatásra, szkanderezésre. Közben meg a demokratikus-européer csalás kiderülése után lehet, hogy elszakadáspárti (Szabadságpárt) elnöke lesz Ausztriának, a fapapucsos hollandoknál a legnépszerűbb politikus EU-ellenes, Le Pen asszonynak sem kell elnökké választása esetén 5 percnél több, hogy kiírja a referendumot.

Ezek meg ülnek ott, mint a balga belgák Gareth Bale cseleinél a földön, és jegyzetelik Soros szavait.

Nem mindig örül az ember, amikor kiderül: megérzése és voksa egykoron mennyire jó volt. Most sem örülök, csak sajnálom magunkat. De migra-ügyben még Soros miatt sem engedek!

Schwartz Gyuri bácsi - Vasárnapi üzenet, 2016. május 22.

Csúri Ákos
2016.05.22.

Keveri, kavarja. Schwartz (Soros) György keveri, kavarja. Pedig lehetne író, újságíró, eszperantista, mint apja, Schwartz (Soros) Tivadar. De nem lett. Spekuláns lett. Aki finanszírozta 2003-ban a grúz rózsás forradalmat. Rá egy évre komoly összegekkel támogatta a Demokrata Pártot George W. Bush megbuktatása érdekében. Nem sajnálta dollárjait az ukrán narancsos forradalom idején sem, de Fehéroroszország nem kért „jótékony” (sokak szerint inkább kártékony) tevékenységéből és persona non grata-nak nyilvánították.

De törődött ő mindig szülőföldjével, Magyarországgal is. Olyannyira, hogy 2008. október 9-én a Soros Fund Management állt az OTP Bank megtámadása mögött, amelynek következtében aznap 22(!) százalékot estek az OTP részvényei.

Sorosi hazaszeretet.

S George Schwartz most sem nyugszik. Offshore cégeiben felhalmozott dollármillióit tolja Clinton asszony kampányába (meg a magyarországi médiába – 444.hu, Magyar Narancs -, „civil” szervezetekbe), hogy aztán Monica Lewinsky kedvenc pasijának, említett Clinton asszony egykori elnök férjének kiszaladjon a száján: a magyarok és lengyelek putyini diktatúrára vágynak.

86 évesen is hazudik és kavarja Soros.

Pedig a világ se nyitottabb (open society), se jobb nem lesz elvadult ideái (évi egymillió muszlim kell Európának, hangoztatja) által. Csak szarabb. Azt meg valóban lehet keverni, kavarni.

De inkább választott hazájában, ha lehet.

Köszönjük!

 

A migráns ára

Belegondoltak már ennek a migránsőrületnek azon vetületébe, hogy nekünk mennyibe kerül/került ez idáig? Vonatostól, autóbuszostól, táborostól, orvosi vizsgálatostól, regisztrációs pontostól, tranzitzónástól? Már több mint 60 milliárdba – eddig. S ha Soros György javaslata megvalósul, akkor egy migráns évente 4,5 millió forintunkba.

Na, most. Ma, 2015. november 24-én egy migráns napi 4.400 forintunkba kerül, azaz havonta 130 000-be. Ez a jelenleg érvényes minimálbér nettó (kézhez kapott) összegének a KÉTSZERESE! Éves szinten 1,5 millióba.

Ezeket a cikkeket olvastad már?