Blogolj!

Lázár a választás legnagyobb nyertese

Február 25-e miatt mindenképpen. Nem csak azért, mert 16 százalékkal megverte Jobbikos ellenfelét és 44(!) százalékkal a szocialistát.

Úgy, hogy majd 9000-rel több szavazatot kapott, mint 2014-ben.

Miért?

Akkor mégsem Lázár ellen szavaztak a polgármesterválasztáson? Az eredmények ismertében nem úgy tűnik. Lázár két dolgot csinált a kampányban: az egyik ugyanaz, amit első képviselői ciklusa óta következetesen cselekedett, a másik az ő tekintetében innováció.

Az egyik az, hogy heti rendszerességgel tartott fórumokat, találkozott a választóival, megválaszolta kérdéseiket és igyekezett intézkedni az általa is jogosnak tartott problémák orvoslásában. Ami, ugye, alsó szinten feladata egy országgyűlési képviselőnek. Mind e mellett dolgozott, munkabírásáról és hatékonyságáról ország-világ tájékozódhatott.

Fotó: 24.hu

A másik, hogy bemerészkedett – elég nagy rössel – egy idegen terepre. Megjelent a facebookon. S ha már bevállalta, akkor nem is aprózta el, szinte mindenhonnan jelentkezett, informált, tájékoztatott, amivel villámgyorsan gyarapította követői számát. A legtriviálisabb és a legmodernebb eszköztárat simította össze 5 hét alatt. És tartolt.

A választók nem a lózungokat – Márki-Zay egy kaptafára húzott, géppapagájként ismételt hülyeségeit -, hanem a tényleges melót értékelték. Meg belekukkantottak a pénztárcájukba, a CSOK-papírjaikba, a gyed extra kifizetésekbe, a közműszámláikba, és látták, hogy mit veszíthetnek. A déli határ mentén még az illegális migránsokkal szembeni honvédelem sem tűnt kampányfogásnak, személyes tapasztalat igazolta a valós veszélyt.

A másik, diadalra vezető elem, az összehasonlítás. Márki-Zay és Lázár. Míg a frissen megválasztott polgármester mindennel foglalkozott, csak a dolgával - Hódmezővásárhely – nem, addig Lázár a dolga – a kormányzat Orbán utáni talán legfontosabb és legterheltebb embere – mellett, minden „szabad” idejét a választóival töltötte.

A választók leszavazták a hőbörgést és a tettek mellett voksoltak.

Mint az egész országban.

Nem tudni, hogy Lázár kap-e felkérést, marad-e a kormányban. Ezt egyedül Orbán Viktor tudja. A formális logika azt diktálná, hogy a legnagyobb győztes akár a vidékfejlesztést (önkormányzatokkal, kormányhivatalokkal, agráriummal) is magába ölelően maradna átszabott tárcája élén, netán miniszterelnök-helyettesként. De az is könnyen lehet, hogy nem lesz kormánytag és újból a nagy, összetett frakció élén segíti a kormányzati munkát. És még az sem kizárt, hogy „mezei” képviselőként rugaszkodik újabb ciklusának.

Nem tudni.

Csak azt, hogy

a vidéknek soha ilyen erős kezű, határozott lobbistája nem volt kormányközelben. A másik, amire mérget vehetünk, hogy meghálálja a választói bizalmát. Hódmezővásárhely, Makó, Algyő és a környékbeli falvak nem maradnak „apa” nélkül.

Ami számukra a fejlődés a fennmaradás garanciája, míg Lázár számára a hála kifejezése, a „lehető legtöbbet adom vissza abból, amit tőletek kaptam” logikája mentén.

Márki-Zay és a hozzá hasonlók meg elgondolkozhatnak azon, hogy a „nép” nem a taktikai szavazás hasra ütött matematikáját, hanem az elvégzett munkát értékeli.

Ennyi.

A kampány pokla után

2018.04.08.

Nyert a Fidesz.

A megnyugvás ideje jött el. Remélhetőleg vége az időnként végeláthatatlannak tűnő verbális csetepatéknak, vége a kamuhíreknek, vége a karaktergyilkosságoknak.

Legalábbis szeretném ezt hinni.

Demokratikusan, szabadon elmondhatta (ikszelhette) véleményét minden arra jogosult magyar polgár és megszületett a végeredmény. Négy évre kialakult a rend. Most mindenki elemez, kutatgat, szomorkodik, vagy pezsgőmámorban leledzik, de szép lassan visszatérnek a dolgos hétköznapok és tovább kell építeni hazánkat. Apró munka, nem látványos, de jövőbe mutató.

Köszönet az elveik mellett (még ha azok tőlem nagyon távol is állnak) kitartó, hajlíthatatlan gerincű ellenzéki jelölteknek, akiket nem zavart meg semmilyen márki zaja, nem késztetett szembeköpésre taktikai szavazás,

hanem végig mentek az általuk vállalt és őszintén hitt úton. Demokratikusak voltak a szó minden elemében.

Tisztelet és köszönet érte, erőt adtak a demokráciának.

A győzteseknek sem ártana önvizsgálatot tartani, mert azért csak lehet alapja a megannyi kritikának, ha ennyi ember támogatta a berzenkedőket. A hegyes orrú cipők és slim fit zakók ideje lejárt. Dolgozni kell.

De van itt más is.

A választások felfokozott hangulata barátságokat tett tönkre (vajon helyreállíthatóak?), sokak számtalan ismerőse került törlésre a facebookon (vajon van visszaút?), de nem szakadt ketté (ezúttal sem) az ország,

van még helye az emberi hangnak, vélemények ütköztetésének – csak éppen most már nem politikai pártok igényeinek megfelelően, hanem a magánéletben. Emberek emberi szóváltásában.

Egymás közt.

A pártlogók elhagyják az álmainkat.

Ideje lenne erőnket arra összpontosítani, hogy megoldjuk a valóban létező problémákat. Nem a pártharsonák útmutatását követve, hanem a megoldást keresve.

Mégis csak ez lenne az igazi feladat, nem?

És őszintén remélem, hogy a kampány poklából kikerülve minden szereplő egyesíti erejét és a haza védelmére és építésére fordítja.

Lévén politikailag és történelmileg ez a legfontosabb dolgunk e világon.

Az élet visszatérőben a rendes kerékvágásba, nyugalom lesz, ahogy eddig is volt. A nyugodt erő kormányoz, a gazdasági mutatók tovább javulhatnak, a kerítés állva marad, hiába fokozódik a nemzetközi helyzet, Pelikán elvtárs.

De az eredmény – és a kampányban napvilágra került számtalan ügy - azt is mutatja, hogy nincs minden rendben. Ideje most már arra is figyelni. Mert 12 év folyamatos kormányzás után, 2022-ben már nem lehet visszafelé mutogatva „elmúltnyócévezni”.

Ezeket a cikkeket olvastad már?