Blogolj!

A Jóisten és a Világbank - Vasárnapi üzenet, 2020. március 22.

Csúri Ákos
2020.03.22.

Sokan gondoljuk azt, hogy a Jóisten most bizony próbatétel elé állított minket. Annyit lázadtunk ellene, annyit káromoltuk Őt, hogy most bizony felemelte mutatóujját, és...

És vizsgáztatja az ő népét a világon. Kik-ki a maga módján igyekszik átmenni a vizsgán. Pedig nem túl nagy a feladat: önmagunk és embertársaink védelme érdekében vissza kell húzódni, otthon maradni, tényleg csak a legszükségesebbet elintézve az utcára menni, kerülni, hogy megfertőzzenek és kerülni, hogy mi magunk fertőzzünk másokat. Három-négy hónap (vagy annyi sem, ha betartanánk) önfegyelem. Mi az egy emberélethez képest? A hosszához is, meg a tényleges emberélethez is?

Semmi.

Vagyunk – sokan –, akik komolyan vesszük ezt az intelmet, és „kibírjuk” ezt az egyáltalán nem kibírhatatlant.

És vannak olyanok – nem csak nálunk, szerte a világban -, akiknek más istene van: a pénz istene. Ilyen a tüneményes Világbank (IMF), amely egy heti hír szerint létrehozott egy 1000 milliárd dolláros alapot a koronavírus sújtotta országoknak, hogy tessék, csak tessék, adok én, hogy aztán a megtizedelt munkavállalókkal lehet szépen a parádés kamattal visszafizetni. Lenne most jelzőm, de inkább nem írom le...

És Pénzistent „kicsiben” is szolgálják. Például azok, akik #maradjotthon feliratú pólókat árulnak a neten. Ez azért több kérdést is felvet: ha – még – van olyan futárszolgálat, aki kiviszi ezt a ruhadarabot, akkor a delikvens mégis hol és kinek mutogatja? Mert utcára ilyenbe nyilván nem megy... Magának a tükörbe? A családtagjainak? Elmebaj a köbön.

De a pénz csak az egyik visszataszító elem a mai helyzetben. A másik az egyén komplett felelőtlensége. A bográcsozók gyülekezete a kisoroszi szigetcsúcson, a balatoni vityillóikba levonuló – a helyiek mérhetetlen ellenérzését kiváltó -, ott nyári előszezont tartó, a boltokat felvásárló tehetősebbek. Ha valami, akkor ez osztja most a veszélyben ketté a társadalmat. Hiába a kormány nagylelkű és kőkemény igyekezete a valós mellett az anyagi és gazdasági életben maradásra – Orbán Viktor szerdai bejelentése kapcsán azért a fél ország fellélegzett -, ha egyszerűen a veszélyhelyzetet rendkívüli szabadságként felfogó és akként megélő emberek gyilkolják le egymást.

Egészen addig tart ez a mérhetetlenül önző magatartás, amíg szerettei, vagy ismerősei köréből nem kerül ki koronavírusos áldozat. Akkor majd magába mélyed, és  visszacsinálná az elmúlt heteit, de már nem lehet.

Holott a Jóisten csak ennyit kért, csak erre figyelmeztetett.

A Világbanknak és a manna bűvöletében élőknek mindegy. Nekünk és a Jóistennek nem.

Erről szólnak ezek a napok. A legfontosabb értékek ütközéséről.

És arról, hogy van, aki most is farkast kiált, önös érdekei miatt. Mint ez a Hadházy Ákos nevű élőlény. Nekik mindent megér – még az ország polgárainak életét is -, hogy akadályozza a kormányzatot és ne szavazza meg azt, ami a világ minden országában természetes ezekben a napokban. Nem, ez a pojáca diktatúrát kiált, amikor csak az emberéletek megmentése érdekében szükséges leggyorsabb döntési és végrehajtási mechanizmus létrehozásáról (ideiglenes jelleggel!) van szó.

Ő a politikai pólóárus. Nincs helye a köz életében.

A Jóisten őt is kérte, de ő a Világbanknak akar megfelelni. Akár magyar embertársai élete árán is.

Mi másképp válasszunk!

Van Orbánon sapka, vagy nincs Orbánon sapka - Vasárnapi üzenet, 2020. március 15.

Csúri Ákos
2020.03.15.

Itt van ez az idős korára kellemesen leamortizálódott Vágó István - meg itt van ez a koronavírus.

Vágó is vírus.

A képmutatás, az álszentség, a gonoszság, a percemberek, a fake news gyártás, a rémhírterjesztés vírusa.

Miközben lefosztva minden polc a boltokon, elmaradnak a kézfogások, aközben szárnyra kell az első pénteki nettó f.szság: lezárják a fővárost.

Hogy kinek az érdekében áll ez a teljesen felesleges hangulatgerjesztés, amikor éppen elég nagynak tűnik a baj amúgy is, nos, abban annyit segíthetek az olvasónak, hogy

ezeknek az eszement suttogó propagandáknak egy konstans, kiszámítható eleme biztosan van: „azt mondják, a kormány azt tervezi”.

Innentől szabad a gazda a forrást illetően...

A kormány cáfol, az operatív törzs cáfol, új sz.rkavarásra van szükség Vágóéknál. És az egykori tévébohóc elemében (nem az elméjében...) van. Most éppen az iskolák bezárása adja a muníciót.

Amikor a felsőoktatásra vonatkozó döntést meghozta a kabinet, akkor rázendített a kórus: na de a középiskolák, általános iskolák. Meg szegény pedagógusok. Maradjon csak otthon minden diák.

Bár ez már messze nem olyan egyszerű, végül is a miniszterelnök ezt is bejelentette.

Nem telik bele 5 perc és már jön a nyávogás: akkor ezt mégis hogy? Ki marad otthon a gyerekkel? Vágó is posztolt gyorsan ebben a tárgykörben.

Ideje lenne felnőni. A kormány kormányoz - éppen ezért sokkal több mindent kell mérlegelnie egy-egy döntésnél, mint azt mi egyszerű halandók elképzelni is tudjuk.

Vágó szeretett pártja és annak szemkilövető elnöke is „kormányzott”. Olyannyira, hogy a 100 tyúklépéses programjainak (handabandáinak) végén még a kilincset sem találták meg (mert azt is ellopták) a Parlamentben.

Éppen ezért maradt a legegyszerűbb megoldás: saját alkalmatlanságuk elkendőzésére elővették Hofit.

Ha van Orbánon sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Miközben a lényeg: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója éppenséggel és pontosan A FELELŐS MAGYAR MINISTERIUM(OK)RÓL szól.

És a mindennapi hősöket megillető tiszteletről.

Mert nekünk valóban MINDEN ELŐTT VAN A HAZA.

Nem azt nézzük, hogy kin van, vagy nincs sapka, hanem azt, amit tesz.

Ezért szeretnénk a fészbúkhuszároktól és arctalan-álneves rémhíresektől önmegtartóztatást és felelősséget remélni. Talán felfogják, hogy nem csak a medve, hanem a vírus sem játék...

Lázár letisztázta - Vasárnapi üzenet, 2018. december 30.

Így, év végén a publicista (is) végig futtatja magában az esztendő történéseit, megnézi, hogy írásaiból, meglátásaiból, jövendöléseiből mi igazolódott be s mi nem. Volt jóslatom, ami bevált, és volt aggodalmam, ami utólag alaptalannak tetszik.

Mondjuk a földrengésszerű – rekordrészvétel és újabb, magabiztos kétharmad – választási végeredmény után a kívül álló nem gondolta volna, hogy a kormányzati struktúra ennyire átalakul mind szerkezeti, személyi tekintetben.

Bevallom,

arról sem voltam meggyőződve, hogy a kormányból kikerülő, belső és külső ellenfelei által előszeretettel „bukottnak” titulált Lázár János képes lesz tartani magát önkéntes szótlansági fogadalmához,

amikor is még a nyár elején egy 444-es interjúban bejelentette idén ő országos médiumban nem fog szerepelni, országos kérdésekről nem fog nyilatkozni. Kételkedtem, hogy a Kormányinfón megismert vagány, bizonyos helyzetekben öntörvényű, a médiát jól értő és használó profi kibírja-e rivaldafény nélkül. Kibírta.

Már éppen kezdték élve temetni, amikor egyre több erőt mutatva kapta sorra a megbízásokat a Miniszterelnöktől. (Ez a vájtfülűek és Lázár számára is fontos: Orbántól kapta a felkéréseket, megbízásokat). Antidohányos biztosság, tram-train, Mezőhegyes. Látszólag értelmezhetetlen összevisszaság, ám ha egységben kezeljük a feladatok méreteit és jellegeit, akkor abból pontosan látszik: korai még leírni Lázárt és a végéhez közeledhet az önkéntesnek hívott száműzetés. (Erre majd május után érdemes visszatérni, szerintem.)

Szóval Lázár szótlan volt, tette a dolgát, a facebook-csatornáját kissé eklektikus (hol erősebb, hol gyengébb, hol közéleti, hol fakanalas) tartalmakkal töltögette. Aztán szombaton évzáró interjút adott, amiben tisztán, félreérthetetlenül adta meg 2018 belpolitikai látleletét. Ahogy egy barátom összegezte a Rádió7-ben elhangzott interjú üzenetét:

„a gyorstalpalón provokációra kiképzett ellenzéki bohócok annyira tehetségtelenek, hogy még a rájuk bízott feladatot sem voltak képesek felfogni”.

Márki-Zayról is pont annyit mond, amennyit ez a politikai műkedvelő ér: a féléves polgármestersége csak annyit bizonyított – Lázár szavaival -, hogy buta és tehetségtelen, valamint a városvezetés helyett Orbán kihívójának képzeli magát. (Mondjuk ezt a blogstar is elég sokszor megírta az év folyamán.)

Lázár János két mondatával letisztázta 2018-at. Csak a vak nem látja, hogy 2019-ben már új feladatra készül.

Mindannyian terroristák vagyunk! - Vasárnapi üzenet, 2018. október 14.

Bajkai István ügyvéd, országgyűlési képviselő – Lomnici egykori főbíróval karöltve – megpróbálta a lehetetlent: észt és érvet vinni oda, ahol....

De hova is?

Romániába. Abba az országba, ahol két szerencsétlen székely fiút elítéltek terrorizmus vádjával. Naná! Beke István egy kiköpött Salah Abdeslam (2015, Párizs), míg Szőcs Zoltánról már messziről lerí, hogy tiszta Mohamed Lahouaiej-Bouhlel (2016, Nizza).

fotó: MTI

A regátiaknál tényleg ennyire elmentek otthonról?

Tényleg. Ha csak abból indulunk ki, hogy

a terrorizmusban való közvetlen részvétel megfellebbezhetetlen bizonyítéka az – románék szerint -, hogy a székely legény otthonában egy erdélyi író, Wass Albert könyve volt, akkor az a helyzet, mélyen tisztelt honfitársaim, hogy románék szerint én is terrorista vagyok,

hiszen ahogy írás közben hátra fordulok, bizony az én könyvespolcomon is található – kiolvasott, tehát nem státuszszimbólumként... – Wass Albert kötet. Meg Nyírő József. Meg Kós Károly.

És nagy a gyanúm, hogy olvasóim legalább 80 százaléka hozzám hasonló terrorista – legalábbis irodalmi érdeklődése alapján.

Nos, ezért próbálkozik a lehetetlennel Bajkai képviselő. Lehet, őt magát is egyszemélyes terrorista alvósejtként kezeli a román bíróság, hiszen forgathatta már kezében a Jézusfaragó embert, a Kopjafákat, Az én népemet, Uz Bencét, A sibói bölényt, a Madéfalvi veszedelmet, a Havasok könyvét, Az országépítőt, a Kalotaszeget, az Erdélyt, vagy éppenséggel az Elvásik a vörös csillagot.

És joggal teheti fel a kérdést: hol a józan ész határa? Van-e egyáltalán?

Mert Nizza, Párizs, a brüsszeli metró, a berlini karácsonyi vásár, Barcelona után tényleg az a terrorista 2018-ban, akinek az otthonában fürkésző szőrös talpúak Wass Albert-kötetet találtak?

Lenne erre egy tömör feleletem, de azt inkább meghagyom Bayernak...

Amerika hangja - Vasárnapi üzenet, 2018. október 7.

Vajon erről miért nincs híradás? Barátaim megdöbbentek egy amerikai jelenségen. Nem ehhez szoktak ugyanis. Forgatnak egy autós magazint hosszú évek óta – és meglehetős sikerrel -, és már sokadszorra járnak egy nagy amerikai találkozón, rendezvényen, ahol nem csak a szalonokban, hanem úton s útszélen forog a kamerájuk.

Lázár János erőszakos haláláról beszélt Márki-Zay - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 23.

Múlt vasárnap este elérkezett a pillanat, amikor lehullott a lepel a „szeretet hatalma” valódi orcájáról. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a szokásos, vasárnap esti Facebook bejelentkezésében – pontosabban: Szabad Nép-másfél órájában – az immáron rutinszerű Orbán Viktor- és a Fidesz-gyalázás mellett minden, vele egyet nem értő személyt is valódi megszállott módjára támadta.

Oké, a politika ilyen, még akkor is, ha egy, önmagát álságosan igaz demokrataként és mélyen hívő keresztényként fényező, zavart tekintetű embertől kell ezt elviselnünk.

De Márki-Zay szintet lépett, mégpedig úgy, ahogy egy minden kontrollját vesztett, egoista messiás pozőr eddigi ámokfutásából sajnos kódolható volt.

A felütés régi, sok szót – konkrétumok nélkül – nem érdemlő, lassan már teljesen kiüresedett „Lesz elszámoltatás” szlogen volt.

Majd rátér Lázár Jánosra: „Ha ő azt hiszi, hogy ő kastélytulajdonosként boldogan, ágyban párnák között fog majd meghalni egyszer, nagyon soká, és addig nem fog kiderülni az a sok törvénytelenség, akkor azt remélem, hogy téved”.

Aha!

Bárhonnan is nézem – és az itt található linken 1.03.42-től hallgatom –

ez bizony nem értelmezhető másként, minthogy az új ellenzék vezetőjének önmagát felkenő városvezető a térség országgyűlési képviselőjének (akinek nem mellesleg rengeteg forrást, fejlesztést köszönhet a választókerület és maga Hódmezővásárhely is) erőszakos halálát vizionálja a nagy keresztény.

S hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy nem a törvénytelenségek kiderülésére értendő a tévedés, hanem az elmúlásra, álljon itt a bizonyíték a polgármester szájából: „nagyon sok ártatlan magyar ember meghurcolása az sajnos nem biztos, hogy a békés megoldás felé tereli a Fidesz fölszámolásának a kérdését”.

Magyarul: Márki-Zay Péter, a szeretet hatalmának meghirdetője tehát már Lázár János erőszakos haláláról és a Fidesz erőszakos felszámolásáról beszél.

A lepel lehullt.

Ez MZP igazi arca.

Talán szűkebb pátriájában is észreveszik a fanatikusai. De legalább az értelmesebb ellenzéki politikus és választó elhatárolódik tőle. Legalábbis addig, amíg papírral nem bizonyítja, hogy az agyturkászok mindent rendben találtak nála...

Addig is kerüljük ezeket a Szabad Nép-másfél órákat vasárnaponként. Mert az végül is Isten napja, nem a farizeusoké.

Sar-kavaró jelentés - Vasárnapi üzenet, 2018. szeptember 16.

Negyedévnél hosszabbnak terveztem a szünetet, de ez a mélyzöld Judith, akinek – és itt az édesanyjára is gondolok egy pillanatra – Budapest egyenlő Bukaresttel, nos, ez az ollózó és photoshop-bajnok kikényszerítette az üzenetek folytatását. 

Wass Albert az Európai Unióról

Csúri Ákos
2018.06.10.

Lehet itt élcelődni azon, hogy akkor most nagy író volt-e Wass Albert, vagy középszerű, de a sok-sok álirodalmári vita közepette talán érdemes elolvasni a soron következő EU-csúcs előtt ezt a pár sort. 

Trianon, vagy összehegedült Kárpát medence

Június negyedike sorsfordító dátuma a magyar históriának 1920 óta. Tudom, a nemzeti gyásznapból nemzeti összetartozás napja lett – végre valami, ami a búval bélelt magyar fejét felemeli – 2010-ben, de az ember (főleg, ha hazafinak vallja magát) mindig kesernyés szájízzel mondja ki: Trianon. S hiába jönnek-mennek történészek stúdiókban, vagy publikálnak folyóiratokban – hogy nem így, hanem úgy kell elemezni, értelmezni – a néplélek már csak olyan: veszteségként éli meg a veszteséget.

Ki is a homofób?

Nem vagyok homofób. Meglepve, de örömmel értesültem arról is Transvanilla Transznemű Egyesület leveléből, hogy május 17-én van a homofóbia, transzfóbia és bifóbia ellenes világnap. Ha nekik fontos, legyen. (Várom már a pipacsok világnapját, a zöld szemű teknősök világnapját, a Pom Pom- ra hasonlító seprűk világnapját is.)

Ugyanakkor más is van a világon, ami kissé árnyalja a képet.